Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-08 / 56. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 8. Vélemény És háttér 7 A szlovák jelöltek nem vették a fáradtságot, hogy magyarul szólítsák meg a magyar választókat 12-13 lehetőség Jövő héten ilyenkor már javában zajlani fog az államfőválasztás, a tizenöt jelölt tizennégyre apadt. KOCUR LÁSZLÓ Bár vannak köztük önjelölt váteszek és parlamentbe soha be nem kerülő, tizedszázalékokban mért pártjukat láttatni hivatott reklámarcok, az igazi futóbolondok most távol maradtak. Választani tehát van miből. Ez a választás az elmúlt egy évtizedet is lezárja végre. Ivan Gašparovič szerencsére nem indulhatott. 2004-ben, Mečiar ellenében sok magyar támogatásával nyerte a második fordulót, ennek ellenére semmit sem tett azért, hogy a magyarok elnöke is legyen, egy tíz százaléknyit sem. Igaz, a szlovákok sem tehetik őt a kirakatba, az országnak kevés dicsőséget szerzett, határon innen és túl. Gašparovič a Fico-párt és -kormány ötödik hadoszlopa volt, a hallgatag elnök, aki mellett nagy témák mentek el anélkül, hogy elérték volna az ingerküszöbét. Valószínűleg kevesen vannak, akik kapásból tudnának mondani akár csak egy jelentős dolgot, amely mellett államférfiként méltón kiállt volna. Az esélyesek közül bárki is nyerjen, a cikiségfaktora biztosan alacsonyabb lesz. Jövő héten tizenketten elvéreznek - az első fordulós győzelemre a felmérések szerint elméleti esély sem mutatkozik. Valószínűleg nem lesz a továbbjutók közt a magyar jelölt, Bárdos Gyula sem. Szeretnénk ugyan, de még a Híd választóinak - egyébként nem lehetetlen - masszív átszavazása mellett is csak legfeljebb tíz százaléknyi szavazat jöhetne össze, ennyivel pedig még senkinek sem sikerült a második fordulóba jutni a három közvetlen elnökválasztáson. Bárdos ugyan többször deklarálta, hogy számít a szlovákok szavazataira is, de a költséges és bizonyos vonatkozásában frusztráló szlovák kampányba nem ment bele, jelezve, milyen voksokra számít igazán. Bár meg kell jegyeznünk, a szlovák jelöltek sem vitték túlzásba a magyar nyelvű kampányt. Néhány plakátot és szórólapot leszámítva még a honlapjuk kétnyelvűsítésére sem vették a fáradságot, pedig ez igazán csak egy fordító alkalmazását igényelte volna, ami egy kampány költségvetésében elhanyagolható tétel. És szomorú, hogy még mindig emlékeztetni kell a többségi társadalmat, hogy ez nem nyelvi kérdés, hanem tisztelet kérdése, mert a kisebbségi szavazó amúgy megérti a szlovák óriásplakátot is, csak... A „ha az Isten akarja, a kapanyél is elsül” kincstári optimizmusát félretéve, realista optikán át szemlélve az esélyeket, nem tévedhetünk nagyot, ha kimondjuk, nem lesz magyar elnöke Szlovákiának. Lehet, hogy soha nem lesz. De ha ettől tartva soha senki nem fogja megpróbálni, akkor tényleg nem lesz. Bárdos már azzal is sokat tett, hogy megmutatta, amit elméletileg mindenki tudott: magyar nemzetiségű is indulhat a választásokon. Ezzel fontos jelzést küldött úgy a többségi társadalom, mint a többi kisebbség felé. Aki pedig nem a többség-kisebbség vonatkoztatásában, hanem más értékek mentén kívánja eldönteni, kijusson a Gras- salkovich-palotába, annak is marad még 13 lehetősége. Bár ha nem akatja az „egy párt” kar- j aiba taszítani az országot, akkor csak 12.- Nőnap van drágám, pihenj, majd kinyújtod holnap azt a tésztát! (Peter Gossónyi rajza) A Smer-KDH kiegyezés mindkét félben a legrosszabb tendenciákat erősíti fel Európa mint vízió RAVASZ ÁBEL Szlovákia elmúlt tizenöt éve viszonylagos sikertörténetnek tekinthető. Az ország a régió sereghajtójából - amelynek európai integrációját sokáig csak a térségtől lemaradó hullámban prognosztizálták - annak egyik leggyorsabban növekedő és leginkább stabil államává vált. Szlovákia az eurózónához való csatlakozása óta már nemcsak az európai keletnek, hanem az európai északnak is részét képezi: azaz, végre egyszer azokkal van egy csoportban, akiknek jobban megy. A sikertörténet egyik kulcsa Szlovákia euroat- lanti orientációja, amely a mečiarizmus elutasításának politikájából született, a 2002-es választásokon újra lakossági legitimációt kapott, és ezt a jobboldalt váltó első Fico-kormány sem kérdőjelezte meg. Mára ez az euroatlanti elhivatottság került veszélybe, méghozzá egyszerre kívülről és belülről. A külső veszély a Fico- kormány külpolitikája. Ha van kormány Európában, amely még az orosz ügyleteibe belebonyolódó Orbán-kormánynál is lanyhábban reagált arra, hogy a szomszédban háború van, az a Fico-kormány. Nyilvánvaló, hogy a kabinet nem akar „rosszban lenni” az oroszokkal, és az is nyilvánvaló, hogy Moszkva ezt érzékeli is. Ennek hosszú távon súlyos következményei lehetnek: egyrészt az EU magjához integrálódó Szlovákia keleti nyitása, majd visszasüppedése a kompország-pozícióba (például orosz nagybefektetések révén), másrészt pedig az elmúlt évtizedben fokozatosan európaibbá váló szlovák baloldal visszafordulása a ma autoriter Kelet felé. A belső veszélyt a feléledő agresszív jobboldali konzervativizmus jelenti. Tragikus fejlemény, hogy ma Szlovákiában a liberálisabb (!) politikai oldal az, amely a homoszexuálisok zriká- lásával próbál szavazatokat nyerni. Ha ez pusztán „a” keresztény párt magánakciója lenne, akkor lehetne legyinteni, de nem erről van szó: a politikai jobbot áthatja a látens intolerancia, legyen szó homoszexuálisokról, romákról, magyarok- ról/szlovákokról, muszlimok- ról. A Dzurinda-éra európai értékválasztásai halványodni látszanak a konzervatív riogatás és moralizálás nyomása alatt. Ezt a kettős veszélyt mi semje- leníti meg jobban, mint a Smer és a KDH óvatos, lassú, mostanra beérő közeledése. A Smer-KDH kiegyezés mindkét félben a legrosszabb tendenciákat erősíti fel: a Smerben a konzervativizmust, a KDH-ban az autoritarianizmust. A két párt szavazóbázisának kompatibilitása pedig egy potenciálisan stabilizálódó, nyertes választói tömböt is hozzá tud rendelni ehhez az egységfronthoz, egy keresztény-konzervatív (ez esetben intoleránsnacionalista) mázzal bevonva. A szlovák politikai szféra többi pártjának ehhez a formálódó maghoz képest kell újrapozícionálnia magát. Megértenie és megértetnie a szavazókkal is az elmúlt tizenöt év történetét. Hogy nem a muszlim invázió legendája, a buzizás, az oroszoknak való udvarlás és a jogtiprás tolerálása az, ami előre vitt bennünket. Hanem ennek ellenkezője: az európai orientáció, ami ma befelé egy toleráns ország víziójában, kifelé az emberi jogok védelmében és az európai összetartásban nyilvánul meg. Ha ettől elfordulunk, megint elvesztünk. KOMMENTAR Ja ljubljú Viktor SZOMBATHY PÁL Az egyik derék magyar eképpen okoskodik: nem szeretem Orbán Viktort, tehát utálom az oroszokat, mert velük üzletel Paks bővítéséről. Rühellem Orbán Viktort, vagyis a forradalmi Ukrajnának van igaza, ahogyan elzavarta a demokratikusan választott zsarnokot. A másik magyar meg így kiált: éljen az orosz-magyar barátság, le a Nyugat kijevi ügynökeivel! A magyar pártpolitikai szimpátia a (közel)múlt mellett akár az egész glóbuszt átrajzolja, ha kicsiny valóságkomfortjához az szükségeltetik. A megértés szándéka hosszadalmasabb, alaposabb gondolkodáshoz, mi több: kétkedéshez vezet, ellentétben a gyors érzelmi állásfoglalással. A megértés vágya töprengésre biztat, közhelyek vagy tabuk ádépésére sarkall; az odaállni valahova tasakosán oldódó rapid korparancsa viszont azonnal elvárja a határozott politikai kinyilatkoztatást. A megértéshez türelem kell - a tempós odaálláshoz sablonos harci kedv. Utóbbi mozgatórugója nálunk leginkább a valami ellen helyezkedés törvénye. Mondjon le Putyin, a diktátor, éljenek az ukrán szabadság- harcosok! Ilyen egyszerű volna a világpolitika egyik globális befolyási ütközőpontjának értelmezése? Induljunk ki abból a tételből: szinte bármüyen béke (ha nem véres) jobb, mint a legbársonyosabb háború. A status quo fenntartása - ha erőfeszítésekbe és kompromisszumokba kerül is - mégiscsak előrébb való káosszal fenyegető felbontásánál. Ukrajna napok alatt lényegében elveszíteni látszik tengerpartjait, államcsőd fenyegeti, duplájára nőtt a gáz beszerzési ára és kettészakadhat egy érzékeny egyensúllyal fenntartott műország. Megérte? Nem túl bonyolult dolog ez ahhoz, hogyjó és rossz harcára együgyűsítsük a történteket? Erő, befolyás, nagyhatalmi érdekekés egyensúlyok Európa, a Nyugat és a modernizálódó Oroszország között. Közben, ha nem szeretem Orbán Viktort, akkor is a Kárpátalján élő magyar kisebbségre kötelező először gondolni, hogy a második benyomásunk máris az óvatosság és visszafogottság legyen. Kardot csörtetni ott az Egyesült Államok, lánctalpnak meg Vlagyimir Vlagyimirovics. A kelet-közép-európai periféria megköveteli az óvatos és türelmes gondolkodást, mert más a problémákat távolról szemlélni, mint azokkal együtt élni. Természetesen a konfliktus közelsége is torzíthatja az éleslátást - és ez ugyancsak a megértés igényét helyezi a gyors állásfoglalás elé. Nevezzük ezt a kicsik keserves luxusának. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Zuschlag 50 milliója Zuschlag János volt MSZP- s képviselő a Napi Gazdaságban megjelent interjúban azt állította, 50 millió forintot kapott a szocialista párttól, hogy2006-ban lépjen vissza a képviselő-jelöltségtől. Zusch- lagnak 2004-ben azért kellett lemondania parlamenti mandátumáról, mert a Terror Háza előtt a holokauszt áldozatain viccelődött. Kijelentette, miután 2006-ban képviselőjelöltnek választotta a kiskun- halasi MSZP, „rosszul lett a teljes pártvezetés”. Azt állítja, megállapodott Lendvai Ildikó, Szekeres Imre és Szilvásy György szocialista politikusokkal, hogy visszalép. „Kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban. A pénz az MSZP-től jött. A székházban adta át egy titkárnő.” Arról is beszélt, hogy amikor a Gyur- csány Ferenc vezette sportminisztériumban ő intézte a pályázati ügyeket, volt pályázat, amelynek nyernie kellett. Gyurcsány „mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá” - jelentette ki Zuschlag, aki később a pályázatok manipulálása miatt börtönbe került. Hozzátette, az MSZP-székház széfé „tele volt pénzzel, volt vagy pár száz millió a fű alatti támogatásokra, zűrös ügyek elintézésre, a pártelnök költségeire, kampányokra”. Az interjú megjelenése után Mesterházy Attila MSZP- elnököt tüntetők várták Sopronban, „Mit tudtál Zuschlag- ról Attila?” és hasonló feliratú transzparensekkel. Mesterházy az ügyről azt mondta: „ez kampánytéma, akik szervezik ezeket az interjúkat, ezer szálon kötődnek a Fi- deszhez. Ezekből egy szó sem igaz”. Az MSZP szóvivője rámutatott, Zuschlaggal G. Fodor Gábor, a több száz millió forintos állami megrendeléshez jutó Századvég igazgatója készítette az interjút. A Fidesz szóvivője azt mondta, „nagyon megvannak döbbenve”, a Fidesz várja az MSZP magyarázatát. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselő- je a Facebookon úgy kommentálta az interjút: „Ez a Zuschlag Jani gyerek jó közelről belefingott a szocialista nulláslisztbe.” (MTI, ú)
