Új Szó, 2014. március (67. évfolyam, 50-75. szám)
2014-03-07 / 55. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AAÁRCIUS 7. Vélemény És háttér 7 Itt az ideje, hogy Európa elfogadja az őshonos kisebbségi ágendát Már csak egy lépés Az Európa Tanács dokumentumai nem azok az írások, amelyekért felborítanák az újságosbódét a szép szóra éhezők. LOVÁSZ ATTILA Mégis, dokumentumai általában komoly kereteket adnak, ha csak ajánlás formájában is, a nemzetállamoknak, és a kisebbségben élők jó hivatkozási alapokat kaphatnak. így van ez a nemzeti kisebbségek kérdéskörében is. „Bécsben az Európa Tanács Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottsága és a Kisebbségi Albizottság elfogadta az európai hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentést.” Ennyi a hír, ami viszont a sorok között van, fontos. A dokumentum áprilisban kerül az ET plénuma elé, s ha jóváhagyják, akkor a sokat szidott európai struktúrák újra valami olyat tettek, ami a kontinensen élők életminőségén jó irányban változtathat. Előrebocsátom, hogy az őshonos, au- tochtón kisebbségek kérdésében javaslattevő Nagy József képviselőnek munkatársa voltam, de mielőtt bárki elfogultsággal vádolna: a bécsi bizottsági döntést akkor is fontosnak tartanám, ha Pityi Palkó terjesztett volna be módosításokat. Két alapvető kérdésre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy a közelmúltban a jobbára gazdasági menekültek által létrejövő új kisebbségek problémakörét nagy előszeretettel húzták elő politikusok, amikor az őshonos kisebbségek nyelvi és egyéb jogairól értekeztek. Szögezzük le, hogy például a székelyföldi magyarok vagy a luzsicai szerbek nem azért alkotnak számszerű kisebbségben élő közösséget, mert buszra pattantak és többezres tömegekben vonultak Székelyföldre vagy Németországba, hanem mert évszázadok óta az a hazájuk. Hogy kisebbségbe kerültek, arról a legkevésbé sem tehetnek. Nem úgy az imigráns, akinek volt, van választási lehetősége (s megint: nem azonos a menekülttel, aki azért hagyja el lakóhelyét, mert puszta életét, családját félti). Ezért az őshonos kisebbségi ágenda elválasztása az imigráns ágendától helyes - és feltehetően nem alapvető emberi jogok kérdésében tér majd el. Előrelépés lesz az is, ha az ET végre kimondja, hogy egyes országokban a kisebbségi média kötelező fordítása, feliratozása vagy a többségivel paritásos módon való üzemeltetése helytelen, hiszen a médiapiacon a többség mindig nagy választékból válogat, nem kell néki még egy további médiaszolgáltatást igénybe venni. A „többségnek joga van érteni a műsort” elve legalábbis képmutató, ha nem mindjárt diszkrimináló. Az efféle szabályozás ET-szintű elítélése akár a hazai közműsor-szol- gáltatásban és a kereskedelmi műsorszórásban is segíthet. Amit viszont az ET továbbra is - szerintem - helytelen módon kezel, az maga a kisebbség fogalma. Véleményem szerint senki nem lehet az otthonában, a saját hazájában kisebbségi, okosabb lenne területi rendezéseknél, államigazgatási (belső) határoknál is inkább a számszerű kisebbség fogalmát bevezetni. Igaz, ez nagymértékben aláásná a nemzetállami eszmékre épülő államhatalmakat. De a nemzet- állami eszme erősítése és Európa egyesülése két, egymást kizáró folyamat, s Európában az integráció legfontosabb célja, a béke és a békés kooperáció feltételeinek megteremtése a nemzetállami értelmezéseken bukhat meg. így, ha az unió politi- kai(!) közösség és alapértékei közé tartoznak az elmúlt kétszáz év emberjogi vívmányai, akkor a (számszerű) kisebbségek ágen- dája nem maradhat nemzetállami szinten. Olyan kérdéskörről van ugyanis szó, amit igenis uniós szinten, igenis az egész kontinensre vonatkozóan kellene kezelni, mert csak akkor lehet heterogenitásában, színességében erős Európa. Az ET ajánlásaiból alapvetően ezt a nézőpontot hiányolom. Nos, akkor itt az ideje a következő lépésnek. (Cartoonizer) JEGYZET Még mozogjunk LAMPL ZSUZSANNA Jól ráhúzta a : " szülőkre a vizes lepedőt! Pedig •. A nem elsősorban tőlük függ, hogy dg n mozog-e a gyerek vagy sem, az iskola sokkal inkább felelős ezért, írta nekem valaki. Szívemből beszél. Én sem azért lógtam a testnevelésóráról, mert a szüleim erre biztattak, hanem... Úgy kezdődött, hogy elemista korunkban kéthetente egyszer levittek bennünket a tornaterembe . Az maga volt a kaland. Pedig ugyanazt csináltuk, amit kint a parkban vagy az iskolaudvaron, futkároztunk, játszottunk, ugrabugráltunk, csak hát a környezet... Olyan volt ez, mint otthon imádkozni vagy a templomban. Addig nem láttam tornatermet. Magas falaival, visszhangjával a mozgás templomának éreztem. Mégis megutáltam. Hatodikban az egyik tanító néni- nem is tornatanár - körbeállított bennünket és azt mondta, labdázzunk, majd ő ebből megállapítja, ki az ügyes és ki az ügyetlen. Én kétszer elejtettem a íabdát, mire a tanító néni azt mondja, nocsak, ki vagy te, te lyukaskezű, ügyetlen lányka. Attól kezdve nem labdáztam, s ha lehetett, nem tornáztam. Ha megkérdezték, miért nem, azt mondtam, ügyetlen vagyok, nem szeretek, nincs értelme, de a legegyszerűbb válasz az volt, hogy gyengélkedem. Voltunk néhányan, akik egész évben gyengélkedtünk, ami ugye kóros állapot lett volna, de a tornatanárok csak legyintettek, mert ők is elkönyveltek bennünket puhány, tunya, ügyetlen diákoknak. Mipersze örültünk, hogy nem erőltetik a dolgot, s ezértjó tanárnak tartottuk őket. Pedig a Cséfalvay tanár úr, egy későbbi tanárom volt ajó. A többség bakot ugrik, énücsörgökapadon,erreő odajön, s kijelenti, hogyan lehetséges, hogyittülök, amikor az iskola egyik legjobb tornásza vagyok. Azt hittem, csúfo- lódik, de kiderült, hogy komolyan gondolja. Olyannyirako- molyan, hogy több ilyen pádon ücsörgőből csapatot szervezett, és elküldött bennünket egy kerületi honvédelmi versenyre, ahol csodálatos módon nemlettünkutolsók. Pediga többi csapat már a válogatók- nakköszönhetőenjutottto- vább. Igen, a bizalom és a hit szárnyakat ad, még ha a patakon kötéllel való átlendülésnél -hm, van erre szakkifejezés? - a vízben landoltunkis. De a tanárúr az iskolai hangosbeszélőn nyilvánosan megdicsért bennünket, amiért olyan jól képviseltük a pozsonyi magyar gimnáziumot. Igen, az iskola a másik fontos tényező, hogy a fiatalok megszeressék a mozgást, vagy ha már szeretik, tovább mélyüljön ezavonzalmuk. Szülőés tanár nem ellenfél, hanem csapattárs. Kiegészítik egymást. Egy a céljuk: mozogjon a gyerek. Hiszen a sport is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy valakire ne húzzanak rá idő előtt egy másik lepedőt. KOMMENTAR Háromszáz MOLNÁR IVÁN Az elmúlt hónapokban Robert Fico kormányfő és miniszterei többször is számzsonglőrnek képzelték magukat, a legkülönfélébb statisztikai adatokkal ámítva választóikat. Szárnyaló gazdaságról, csökkenő munkanélküliségről, növekvő reálbérekről szónokoltak, határozottan kiemelve persze, hogy mindez az ő fantasztikus gazdaságpolitikájuknak köszönhető. Acél egyértelmű: a kormánypárt népszerűségének fenntartása, amiért Fico bármire képes. Természetesen eszünkben sincs azt állítani, hogy a kormányfő vagy a miniszterei hazudnak, csak éppen a statisztikai adatokból azokat emelik ki, ami nekik megfelel. A lakosság körében végzett összes mérvadó felmérés arra mutat rá, hogy az emberek többségének a munkahely megtartása, munkanélküli esetében pedig a mihamarabbi elhelyezkedés az egyik legfőbb cél, hiszen az állás elvesztése katasztrofális hatással van az emberek életszínvonalára. A szociális tárca tavaly árgus szemekkel figyelte a munkanélküliség alakulását, és ha egy-egy hónapban tizedszázalékkal csökkent az állástalanok aránya, a hírt azonnal, külön erre a célra összehívott sajtótájékoztatón kürtölte világgá. A statisztikai hivatal e heti elemzése szerint azonban a nyilvántartott munkanélküliek száma tavaly éves szinten több mint 8 ezerrel nőtt, megközelítve a 400 ezres határt. A foglalkoztatottak száma ugyanakkor alig 300-zal emelkedett - ennyivel több ember dolgozott a szlovák gazdaságban az előző évhez képest. Az utóbbi adat gyakorlatilag a statisztikai hibahatáron belül van, így nyugodtan kijelenthető, hogy dacára a Fi- co-kabinet „fantasztikus gazdaságpolitikájának”, az elmúlt egy évben nem nőtt a foglalkoztatottság. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a kormány gazdaságpolitikája abban merül ki, hogy a „takarékoskodásra” hivatkozva egyre több terhet rak a vállalkozók nyakába, akik így százszor is meggondolják, hogy további alkalmazottatvegye- nek fel. Ezt jól bizonyítja, hogy a munkaszerződésre dolgozók száma tavaly még csökkent is, miközben a munkáltatók a tizedével több alkalmazottat kényszerítettek arra, hogy vállalkozói szerződésre dolgozzon, így kerülve meg a számukra előnytelen munkapiaci szabályokat. Végeredményben így a Fico-kabinet munkavállalókat védő szociális intézkedései is az egyszerű alkalmazottat sújtják, ami azonban a kormányfőt már nem érdekli. A lényeg a propaganda, és ebből - a józan, valóban az emberek érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitikai intézkedésekkel ellentétben - tényleg nincs hiány. FIGYELŐ Putyin-Hitler párhuzam Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter az ukrajnai orosz beavatkozást Európa nácik általi lerohanásához hasonlította - közölte egy kaliforniai honlap. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az ukrajnai orosz kisebbség megvédésére irányuló szándéka Adolf Hitler náci vezérre emlékeztet, aki „óvni” akarta a Németország határain kívül élő német etnikumot. „Ha az az érzésük, hogy ezt már látták valahol, az azért van, mert Hitler is ezt csinálta az 1930- as években. Szünet nélkül azt hangoztatta, rosszul bánnak a német származású emberekkel Csehszlovákiában, Romániában és másutt. Egyfolytában azt mondogatta, megkell védenem a népemet” - közölte Hillary Clinton. (MTI) Szpaszibo, Putyin Az Ukrajnában élő kisebbségek akár hálásak is lehetnének az orosz hadsereg fellépése okán - írta a Kárpáti Igaz Szó című magyar lap. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez közel álló újság Szpaszibo (köszönjük) című vezércikke szerint miközben az ország a csőd szélén táncol, az új ukrán hatalom legfontosabb teendője a kisebbségbarát nyelvtörvény eltörlése volt. De pár nap alatt nagyot változott a világ, a lembergi- ek (Lviv) egy toleranciaakció keretében elkezdtek oroszul beszélni, mélynemzeti érzelmű politikusok szólalnak meg oroszul, továbbá az új nyelv- használati jogszabály megszületéséig érvényben marad a régi. A nagy pálfordulás oka a cikk szerint nem az európai hangnemre való váltás. „Míg Európa szépen csengő nyilatkozatokkal, esetleg egy kis diplomáciai ejnye-bejnyével szokta kezelni a kisebbségeket ért sérelmeket, s ebből kifolyólag általában hatástalanul, addig a Kreml szigorúan és rémisztőén, ugyanakkor hatásosan lépett fel az oroszokat ért sérelmek és jogfosztások miatt” - mutat rá a cikkíró, megállapítva, hogy ettől az „új Kijev” igencsak megrettent, hiszen a Kreml keménykezű ura értésére adta, mire számíthat, ha túlzásokba esik kisebbségügyi kérdésekben. (MTI)
