Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-28 / 49. szám, péntek

12 IZVILAG ■ 2014. FEBRUAR 28. www.ujszo.com A megunhatatlan húsgolyók Darált húsból a mi hagyományos konyhánkban elsősorban fasírt készül, de ha körülnézünk a világban, számos más ötletet is elcsenhetünk. Az alábbiakban nézzünk meg két nem ortodox, de alapvetően olaszosra, illetve távol-keletire hangolt húsgolyóreceptet. Mivel csirkéből készülnek, emellett kihagyjuk belőlük a térfogatnövelő zsemlemorzsát, szénhidrátmentes, paleo-barát, diétás változat kerül a tányérunkra. Csirkehúsgolyók kókusztejes karfiollal Hozzávalók: 1 közepes fej karfiol (tisztítva 60-70 dkg), 1 nagy fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 5 cm gyömbérgyökér, 400 ml kókusztej, 2 ek olaj. A húsgolyókhoz: 60 dkg darált csirkehús, 1 ek koriandermag, 1 ek római kömény, 1 kk édesköménymag, 3 cm gyömbérgyökér, 1/2 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ekolaj, 1 nagy csokor friss bazsalikom. Elkészítés: A golyókhoz a fűszereket száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, mozsárban porrá őröljük és a darált húshoz adjuk. Összekeverjük a sóval, a finomra reszelt hagymával, a fokhagymával, a gyömbérrel és az olajjal együtt. A maradék hagymát finomra aprítjuk, a fokhagymát szintén, a gyömbért gyufaszálnyi csíkokra vágjuk. Az olajon lepirítjuk a gyömbért, majd hozzáadjuk a hagymát is, üvegesre sütjük. Hozzáadjuk a fokhagymát, átpirítjuk, felöntjük a kókusztejjel. A húsos masszából diónyi golyókat formázunk, majd a gyöngyöző kókusztejben kifőzzük a golyókat. Addig főzzük, amíg a hús kivilágosodik a gombóc tetejéig, ekkor árfordítjuk, és további 1 percig főzzük. Kiszedjük a golyókat, és vastag falú, fedeles, hőtartó tálban lefedve tartjuk. A kókusztejbe tesszük a kis rózsákra szedett karfiolt, és fedő alatt addig főzzük, amíg a karfiol megpuhul, de nem fő szét, enyhén roppanós marad. Fedő nélkül, nagy lángon beforraljuk a kókusztejet, majd visszaszedjük a fazékba a golyókat, összeforrósítjuk, megszórjuk a vékony csíkokra metélt bazsalikommal. Forrón tálaljuk. Adhatunk mellé párolt rizst vagy lepénykenyeret. Paradicsomos húsgombóc babbal, tésztával Hozzávalók: 50 dkg csirkemellfiié, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagy­ma, 1 nagy csokor petrezselyem, 1 ág rozmaring, 3 dl passzírozott paradicsom (passata), 3 dl víz, 1 babérlevél, 4-5 levél bazsali­kom, 1 tk cukor, 2+1 ek olíva­olaj, 2 dkg vaj, 15 dkg tarkabab, 15 dkg tészta (pl. rigatoni), só, parmezán vagy más aromás, reszelhető sajt ízlés szerint. Elkészítés: A babot mossuk át, áztassuk be legalább 6 órára, majd friss, enyhén sós vízben főzzük puhára és szűrjük le. A hagymát és a fokhagymát késes aprítóban pépesítsük, a massza 2/3 részét vegyük ki, 2 evőkanálnyi olíva­olajon süssük üvegesre. Öntsük fel a passzírozott paradicsommal és a vízzel, adjuk hozzá a babér­levelet, a cukrot, a felcsíkozott bazsalikomot. Sózzuk, adjuk hozzá a vajat, és gyöngyöztetve főzzük kis láng felett. A mara­dék pépes hagymához adjuk hozzá a petrezselyemzöldet, a rozmaring lecsipkedett levélkéit, ezzel is pépesítsük, majd adjuk hozzá a nagyobb kockákra vá­gott csirkehúst, egy evőkanálnyi olívaolajat, bő csipet sót. Darál­juk addig, amíg jól formázható, pépes húsmasszát kapunk. For­mázzunk belőle diónyi golyókat és főzzük ki a paradicsomszósz­ban. (Ez nagyjából 2-3 perc oldalanként, közben egyszer át kell fordítani a golyókat. Akkor jó, ha mindenütt kivilágosodik a hús, tovább főzni nem érdemes, mert megkeményedik.) A kifőtt golyókat szedjük ki, a maradék szószt forraljuk be. Közben bő, sós vízben főzzük ki a tésztát. A besűrűsödött paradicsom­szószhoz adjuk hozzá a babot, forraljuk össze, adjuk hozzá a kifőtt tésztát és a húsgolyókat. Tálalásnál reszelt sajtot is szórha­tunk a tetejére. Kapa, kasza, fakanál Legszívesebben pontosan ide idézném, mit is mondott egy nyelvbotlás követ­keztében a férjem, amikor arra akart rákérdezni nagy gyorsan, mikor is kezdő­dik a Kapa, kasza, fakanál című műsor a tévében. Szívesen idézném, de nem tehetem, mert attól tartok, nem menne át a rovatszerkesztőjének szigorán. A nyelvi humor iránt fogékony olvasók viszont, bí­• zom benne, könnyűszerrel kitalálhatják. • Mindenesetre családi körben mindig jól • szórakozunk rajta, ha valamelyikünknek » eszébe jut, és mivel heti rendszerességgel • látható a tévében a River Cottage télen­• nyáron alcímmelfiitó, 1999-ben készült I sorozat, hetente derülünk egy jót. • Mindig is állítottam és ma is azt tartom, • hogy a televízió nem rossz találmány, csak I jókor kell be- és kikapcsolni. „Kapa­• kasza" bácsira és a műsorára is a Nagy • Dobozban találtunk rá, és azonnal l családi kedvencünk lett: a tizenegy és • a hatéves figyelmét egyaránt leköti, és mi, • felnőttek is jól szórakozunk. Elég későn I adják, de a modern kor vívmányainak • köszönhetően feljátsszuk és „gyermekba­rát” időpontban visszanézzük. A reality- szakácsmüsor (a müfajmegjelölés tőlem származik) főszereplője, Hugh Feamley- Whittingstall éppen a modem kor vívmá­nyai elől menekül a nagyvárosból az angol vidékre, egy festői házikóba, ahol formatervezett konyhabútor és beépített szépségek nélküli konyhában, egy békebeli sparhelten kezdi meg gasztronómiai kísérleteit. Hogy legyen miből sütni-fózni, kapát, kaszát ragad, jószágokat szerez (majd kebelez be), ültet, kaszál, szénát és fakanalat is forgat. Zöldség-, gyümölcs- és állatkiállításokon, termelői vásárokon vesz részt a saját nevelésű terményeivel, ételféleségeivel és-a gyerekeim szerint - roppant cuki kismalacával. A külsőségekre nemigen ad, a sampont és az ollót hírből sem ismeri, rendsze­resen mutatkozik - szlovákiai magya­rul mondva - monterkában és sáros gumicsizmában, sőt, szinte csak abban. A készülő fogásokat nem ruházza fel főzés közben díszítő jelzők garmadával, az nélkül is beszédesek. Az edényein a már­kajelzés helyett az látszik, hogy régóta és bizonyára megbízhatóan szolgálják mindenkori gazdájukat. A műsorban közreműködő szomszédok, barátok, szakik hús-vér (nagyon is angol) emberek, nem is mindig a legfiatalabb korosztályból. Üde színfolt volt a soro­zatban az a két leányzó, akik a szintén önerőből kitermelt gyapjú feldolgozásá­ban segédkeztek. A huszonöt perces részekben nincsenek ra­finált vágások, extra megvilágítás, virtuóz zenei betétek, tenyérbe mászó müvigyor, állandó ismételgetése annak, mennyire nagyszerű, fantasztikus, egészséges az adott étel. Sőt, itt olyan is van, hogy a borsó igenis túlérett, és úgy kell vele kezdeni valamit. Egyszerű ez, és én mégis jobban elhiszem. Nem vagyok egyedül a véleményemmel: a sorozat (bár kamikaze akciónak indul­hatott) töretlen sikernek örvend, DVD-n is megjelent, újabb évadokkal bővült, ami csábító ugyan, de így, kis adagokban, részenként csipegetve, az élmény tovább tart. B. Mánya Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom