Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-01 / 26. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁRI. Vélemény és háttér 7 Közép-Európában az elitek és a választók közösen utasítják el az elszámolást a 20. századdal Az emlékezés politikája Az egyik nagy amerikai magazin ebben a hónapban Európával foglalkozó címlap mellett döntött. A kép: német náci karszalag, horogkereszt helyett az euró jelével. A cím: Hogyan hódította meg újra Németország Európát. RAVASZ ÁBEL A címlap több okból is idegesítő. Most hagyjuk is azt a kérdést, hogyan lehet Európa katonai megszállását párhuzamba állítani annak gazdasági-politikai integrációjával - oké, hallottam már a Brüsszel- Moszkva, sőt a Brüsszel-Bécs párhuzamot is, de azért Hitlert előhúzni a németekkel szemben meglepő így 2014-ben. Ennek fő oka az, hogy ha van olyan ország, amely elvégezte emlékezéssel kapcsolatos politikai kötelességeit a 20. század második felében, az pontosan Németország. A nácizmus borzalmai után, amelyekben még az is érintetté vált, aki aktívan nem járult hozzá a rezsim gaztetteihez, intenzív oktatási-nevelési programok indultak. Úgy tűnik, fényesen bevált a párt- alapítvány-rendszer, amelynek keretében a parlamenti erőkhöz köthető alapítványok jelentős állami pénzekhez jutnak a lakosság politikai oktatására. A német politika mai demokrata konszenzusa nem az elhallgatott titkokra, letagadott viszonyulásokra épül, hanem a megbeszélés erejére. Közben Európa legtöbb állama egyáltalán nem hajlandó a hasonló emlékezetmunka elvégzésre. Drámaian rossz a helyzet például Közép-Euró- pában, ahol az elitek és a választók közösen utasítják el az elszámolást a 20. század nagy eseményeivel: nem csak a II. világháborúval, de a szocializmussal, a párizsi békét követő időszakkal, a deportációkkal, jogfosztásokkal is. A múlt relativizálása nemcsak a változatlanul beneši Csehországban és Szlovákiában zajlik, hanem a nácibarát múltjának beismerésével épp most szakítani igyekvő orbáni új Magyarországon is központi téma. De részben az emlékezéspolitika húzódik az ukrajnai feszültség mögött is: az A német emlékezéspolitika az a pozitív színfolt, amelyet alaposan tanulmányozni kellene minden társadalomnak. igazán soha be nem fejezett nemzetépítés, a kelet és a nyugat rendezetlen cechjei komoly táptalajt biztosítanak a konfliktusok éleződéséhez. És ha már itt tartunk: bár az USA számos nagy jelentőségű lépést tett a múlt sérelmeinek feldolgozása felé - itt külön kiemelendők a rabszolgaság eltörlése óta futó integrációs programok, amelyek mára elnököt produkáltak Amerikának -, de ezt az országot is több feldolgozatlan történelmi esemény húzza vissza, magától az alapításának körülményeitől kezdve az elmúlt tíz évben a frontokról hazatérő, gyakran testileg-lelkileg gyógyíthatatlan sebeket szenvedő katonákig. Egy ilyen kontextusban egy jót nácizni a németek rovására valahogy nem tűnik olyan jó ötletnek. Persze világos, hogy ez csak egy címlap, és szimbolikája könnyen dekódolható bárki számára. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a jelen társadalmi-politikai válságaiban éppen a német emlékezet és emlékezéspolitika az a pozitív színfolt, amelynek alapos tanulmányozására a világ csaknem minden országában szükség lenne.- Ismeri azt a mondást Micike, hogy minden sikeres nő mögött áll egy férfi? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Téli fáradtság JUHÁSZ KATALIN Nemkitalációa tavaszi fáradtság, és megjelenése sokaknál nem is függ össze az időjárással. Február elején is tapasztalható. Onnan ismerszik meg, hogy reggel az ember úgy ébred, mintha egyáltalán nem is feküdt volna le. A konyhában, kávéfőzés közben mázsás pillái lecsukódnak, öltözéskor semmit nem talál, végül belenyugszik, hogy két, „valamelyest hasonló” zoknit kell húznia, ha nem akar elkésni. Otthon felejti a telefonját, félútról mehet érte vissza. Abusz majdnem körbeviszi, mert elbóbiskol. Gyakorlatilag egy hete egyforma idő van. Álmosan szitál valami hószerűség, ami nem marad meg, csak arra jó, hogy az ember frizuráját tönkretegye, cipőjét átáztassa. Hosszú távon ez rendkívül deprimáló, olyannyira, hogy egy ideje a meteorológusoknak sem hiszek, hiába ígérgetik, hogyjövő héttől már nem kell csapadékra számítani. Inkább az orvosmeteorológia érdekel mostanában. , A frontváltozások komolyan megterhelik szervezetünk alkalmazkodóképességét. Február elején, a tavasz bekoszöntéig nagy sebességgel váltogatják egymást a magas légnyomású anticiklonok és az alacsony légnyomású ciklonok. Ezeket tudatosan nem vagyunk képesek érzékelni, de idegrendszerünk, mint érzékenyantenna, minden apró nyomásváltozásra reagál. Az anticiklon enyhébb időt hoz, ilyenkor szervezetünkben több boldogsághormon, azaz endorfin termelődik, gyorsul a szívverés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, tettre késznek, energikusnak érezzük magunkat. A ciklonok felelősek a borongós időért. Ha a változás túl gyors, szervezetünknek nincs ideje alkalmazkodni, túl hevesen reagál. így alakulnak ki a hirtelen hangulatváltozások, fejfájás, rossz közérzet, súlyosabb esetben keringési zavarok, alvásproblémák, depresszió” - áll az internetes patikában, ahová újabban meglehetősen gyakran betérek, sokkal sűrűbben, mint a hús-vér orvosomhoz. A világhálón a fentiek mellett még az áll, hogy szervezetünkből a téli egyoldalú táplálkozás következtében mostanra elhasználódnak a nyáron felhalmozódott vitaminok. A télen is kapható „friss” gyümölcsök, zöldségek azonban csalókák, mivel éretlenül szedték le őket, és konténerekben töltöttek akár több hónapot is, ezért nem veszik fel a versenyt nyári társaikkal. Magára a fáradtságra a szakemberek szerint nincs gyógyszer, de nem is igazán kell, mivel sok esetben csak lelkileg éljük át ezt a „betegséget”. Ä neten csak általános tanácsokat találtam, úgymint: sok mozgás, a lehető legtöbb szabadban töltött idő, a stresszhelyzetek kerülése. Úgyhogy mától nem nézek tévéhíradót és egy megállóval hamarabb szállók le a városi buszról. Feltéve, hogy nem bóbiskolok el rajta megint... KOMMENTAR Van a Nyugatnak keletje? SZOMBATHY PÁL Emigráns bölcs szisszen Paksra; a volt államfő ellenállt a putyini tangónak. Az oroszok túl a Dunán, miközben Kelet és Nyugat kulturálistörténelmi, de főképpen hatalmi-gazdasági- befolyási ff ontvonďa Ukrajnát vágja ketté egy füstölgő kijevi téren. Az Európa alapjait kiásó Nagy Károly halálának ezerkettőszázadik évfordulóján a mi országunk hatalmasai mintha Erdély egykori fejedelmi egyensúlyozó politikáját szeretnék követni hanyatló Nyugat, barátságtalan Amerika, illetve feltörekvő orosz és török közt. A választási kampány Magyarországon atomcsapással indult. A paksi erőmű bővítése, az IMF-méretű gazdasági megállapodás az oroszokkal az ország jövőirányát befolyásoló ügy. Megfelelő súlyán kellene kezelni, ám az alapos demokratikus vita (ha úgy tetszik: nemzeti konzultáció) elmaradt. Elsumákolódott, elhetykéskedték. Jövőbe hintett ígéretekkel, kényszerpályák emlegetésével kellett beérnünk. Két politikai tábor gyűlölködésének irracionális kampányközegébe került egy roppant súlyú magyar kérdés, melynek hátterében cinkos hallgatás köti össze a szembenállókat, hiszen Paks üzleti haszna a politikába is becsorog majd; kétségünk ne légyen felőle Hagyó Miklós hazájában, ahol az összefogás jelentése nemes szó helyett ma inkább egy politikai tömb bénán elcsent szlogenje. Pénteken lett 90 éves az Amerikában élő, szépirodalmi stílusú történetírást művelő Lukács János, a bölcs és szelíd konzervatív; magyar politikáról nemigen publikál, most mégis tollat emelt: „Nemigen értek egyet azokkal, akik a paksi megállapodás gazdasági következményeiről beszélnek, spekulálnak. Olcsóbb lesz-e az áram vagy drágább tíz év múlva, mire a beruházás (ha egyáltalán) elkészül? Drága magyarjaim, ezt nem tudhatjuk, de ha tudnánk is, ez lényegtelen. A kutya farka alá való. Egy ország lényege, sorsa, jelleme nem gazdasági részlet) Egy ország lényegét az teszi, hogy kik vagyunk, hova tartozunk.” Hiszem, hogy van igaza. Ahogy a kérdést nem történelmi, hanem energia-értékválasztásnak tartóknak is. A zöldeknek, a komfortos, agrár- és tudásközpontú ország álmát dédelgető, gondolkodó, pusztító falkaháborún kívülmaradni óhajtó polgárfajtának. Rájuk vár majd ajófajta verseny védelme is a monopolista oligarchia világával szemben. Vélhetően egy kampánnyal később. A malomban még a tegnapi győztesek őrölnek és józan magyar aligha kívánhatja a tegnapelőttiekre cserélésüket. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Nyugati identitás, keleti aktivitás Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás, azaz értékeink szilárd megőrzése mellett gőzerővel kell építeni a keleti gazdasági kapcsolatokat - írta válaszában Orbán Viktor miniszter- elnök az Egyesült Államokban élő John Lukacsnak. A magyarországi születésű, Corvin-láncos történész - aki 1946-ban emigrált - a paksi atomerőmű-bővítésről szóló orosz-magyar megállapodással kapcsolatban egyebek mellett arról írt, hogy az oroszokat el kell ismerni és tisztelni, „mint azt távoli rokonaink, a bölcs finnek teszik, de mi nem az oroszokhoz tartozunk. A magyar szellem, a magyar értelem, a magyar művészet és műveltség lélegzete nyugati” - fogalmazott John Lukacs, aki szerint nem szabad az oroszok felé sündörögni, mert az végleges teher lehet, és a magyarság kárára válik. Orbán Viktor válaszlevelében úgy fogalmazott, hogy a John Lukacs által még nyitott kérdésnek tekintett „Nyugaton történő lehor- gonyzás” világosan és nagyszerűen lezárt ügy „a mi rendszerváltásban kiková- csolódott antikommunista nemzedékünk számára”. „Mi itthon már abban a jövőben élünk, amelyért Te még aggódsz odaát” - írta a miniszterelnök a Corvin-láncos professzornak. Orbán megítélése szerint Európa jövője a nyugati identitás és a keleti aktivitás: ezt teszi Németország, Franciaország, de még az Egyesült Államok is. A kormányfő arra kérte John Lukacsot, ne tulajdonítson a kelleténél nagyobb súlyt „a még mindig saját kommunista és muszkavezetői múltjával viaskodó baloldalnak”. Szerinte mai oroszellenessé- gük egyszerűen nevetséges. ,Azt képviselni, hogy a korábban kommunista Oroszországgal ne építsünk erős gazdasági kapcsolatokat, olyan, mintha valaki a német gazdasági kapcsolataink mélyítése ellen érvelne, mert azok meg nácik voltak” - fogalmazott. (MTI)
