Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-27 / 48. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 27. Vélemény És háttér 7 Az internetalapú médiafelületek lehetőségével máig csak visszafogottan élnek a hazai politikusok Elnökjelöltek a modern médiában Barack Obama első, 2008-as választási győzelme kapcsán irányult masszívan a figyelem a közösségi média politikai célú felhasználására. Elemzők szerint egyértelmű, hogy Obamá- nak az interneten sikerült legyőznie John McCaint. KOCUR LÁSZLÓ A2008-hoz a legközelebb eső szlovákiai voksolás az elnökválasztás volt 2009-ben. Akkor Ivan Gašparovičnak egyértelműen hagyományos eszközökkel sikerült legyőznie a közösségi médiát jobban használó Iveta Radičovát. A közösségi média kampánycélú felhasználása először a 2010-es parlamenti választások során volt intenzívebben érzékelhető, a 2012-es előrehozott választások során már rendeltetés- szerűnek is nevezhetjük azt. Ennek fényében kimondhatjuk, a tizenötből az a két elnökjelölt, aki saját honlap nélkül vág neki a 2014-es államfőválasztásnak biztos kudarcra van ítélve. A kommunisták jelöltjéről, Ján Jurištáról és Stanislav Martin- éekről, egy parlamenten kívüli, nemrég alakult párt jelöltjéről beszélünk. Hasonló cipőben jár Stanislav Martinčko is, hiszen a martincko.sk domain szabadon regisztrálható. Ha valaki megvásárolja ezt a domaint, majd a forgalmat egy felnőttoldalra irányítja, azzal kellemetlen perceket okozhat az úrnak... A többi elnökjelöltnek van honlapja. Értelemszerűen, tennénk hozzá, de nem tehetjük. A következő platform, ahol a jelöltek a szólás igényét kielégíthetik, a blog. Ezzel az elnökjelöltek kétharmada él, illetve ennyi nevén van saját honlapon, nyilvános platformon regisztrált blog. Igaz, némelyikük csak egy-két bejegyzésig jutott, ami a blogolvasó közönség szemében sokkal negatívabban csapódik le, mint ha bele se kezdtek volna. A blogoszférá- ban viszonylag régi arcnak számít a jelöltek közül Robert Fico és Radoslav Procházka. Mivel csak öten vannak, akik nem blogolnak, egyszerűbb őket felsorolni: Stanislav Martinčko, Ján Jurista, Milan Melník, Jozef Šimko és Bárdos Gyula nem akar magának blog- geri babérkoszorút. A két hon- laptalan jelölt a legnagyobb közösségi hálózaton, a Faceboo- kon sem aktív, Jozef Šimkónak sincs rajongói oldala. Persze, az oldal megléte önmagában még kevés. Ha az utolsó tartalom január 19-én került fel - döbbenetes módon Robert Fico esetében az annyit ér, mint kandisznón a mellbimbó. A Facebookon Andrej Kiska nyerné a választásokat, tegnap 47 300 rajongójával, de ha összeadjuk az összes jelölt összes lájkját, az eredmény 94 ezer lesz, ami a választásra jogosultak számához képest még mindig döbbenetesen alacsony szám. E sorok írója más fórumokon már többször hangoztatta, hogy a Twitter nem tudott meghonosodni a Facebook által „egyed- uralt” szlovákiai közösségimé- dia-térben. A 140 karakteres üzenetek írását lehetővé tevő mikroblog használata ugyan a progresszió jeleként értékelhető, de ezt a választást biztosan nem fogják vele megnyerni. A jelöltek közül Viliam Fischer, Jozef Šimko, Milan Melník, Helena Mezenská, Pavol Hrušovský és Andrej Kiska sem él vele; de a többiek is csak kampánycélokra használják, egyedül Procházkának volt már a választási hadjárat előtt is Twittere, e kézirat leadásakor 439 követővel - összehasonlításként: az Új Szónak 499 van - félszeműként király a vakok között. A jelöltek közül, meglepő módon sokan vannak jelen a Szlovákiában kevésbé felkapott Google+-on, a Youtube csatornája is annyi jelöltnek van, amennyinek Twittere: tíznek. Az Instagramon és a Pinteresten viszont csak Radoslav Procház- kát találjuk meg. A közösségi média használata a kampányban viszonylag tág téma, és a választásokig a fel- használás intenzitása még változhat is, az összesen 94 ezer lájk azonban jól mutatja, Szlovákiában a közösségi média még messze nincs olyan pozícióban, hogy választásokat lehessen nyerni vele. ■■■■■■■■■■ Nem értem. Amióta zsíros állásom van, korrupt vagyok, mégse futja olyan villára, mint amilyen Janukovicsé. (P. Gossónyi rajza) Az ukrán exelnök első döntése megválasztása után egy 8 millió eurós kristálycsillár rendelése volt Hol van Janukovics? A bukott elnök menekülése AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Egy kolostorban, egy orosz hadihajón vagy mégis külföldön? Hol van Viktor Janukovics? Mióta a megbuktatott ukrán elnök péntek éjjel elmenekült Kijevből, egymást érik a hollétéről szóló híresztelések,. „Ukrajnában van. Tudom” - jelentette ki Janukovics tanácsadója, Anna Hermán. Többet azonban nem hajlandó elárulni az újságíróknak. Janukovicsnak Balaklavában veszett nyoma, ebben a Krím félszigeti, Sze- vasztopol melletti városban. Ott horgonyoz az orosz fekete-tengeri flotta jelentős része. „Janukovics nincs a hajókon, sem a flotta más objektumán” - idézett az orosz hírügynökség egy illetékest. A 63 éves Januko- vicsról azt gyanítják, hogy változatlanul Ukrajnában van. Azokat a jelentéseket, melyek szerint moszkvai száműzetésben „alámerült” volna, szakértők elterelő hadműveletnek tartják. Cáfolták azt a hírt is, hogy a donyecki területen, Vol- novahában, a Szent Miklós ortodox kolostorban tartózkodik, egy föld alatti bunkerben. Ar- szenyij Avakov ideiglenes belügyminiszter egy részletes jegyzőkönyvet tárt a nyilvánosság elé Janukovics meneküléséről. Eszerint az oroszbarát volt elnök először Harkivba repült, onnan pedig hatalmi hátországába, Donyeckbe távozott. Végül három terepjáróval a Krímbe utazott. A Kijev melletti elnöki luxusrezidencia megfigyelő kamerái rögzítették a szombatra virradóra lezajlott ideges menekülés részleteit. Két helikopter indulásra készen, több teherautó viszi a hevenyészve összekapkodott értéktárgyakat a felszállóhelyre. Nehéz limuzinok hajtanaiéi. Hogy milyen villámgyors menekülés volt ez, jelzi a félbehagyott vacsora, a megkezdett boros- és konyakosüvegek az asztalon. Vitya, ahogyan népe Janukovicsot csúfolódva nevezte, még a szemüvegét is ottfelejtette. Most Janukovics magánéletét is nagyító alá veszik. A YanukovychLeaks internetes oldalon aktivisták olyan dokumentumokat hoztak nyilvánosságra, amelyekkel végképp tönkre akarják tenni a volt elnököt. Az ukránok felháborodottan fogadják a döbbenetes részleteket. így például a volt elnök első intézkedése 2010-es megválasztása után egy 8 millió euró értékű kristálycsillár rendelése volt. A Janukovics elleni vádak között korrupció és nepotizmus is szerepel. Egyes becslések szerint Janukovics és családi köre akár 10 milliárd eurót is zsebre tehetett. Fiai, Viktor és Olekszandr hallatlan gazdagságra tehettek szert apjuk iparbárókkal ápolt kapcsolatainak köszönhetően. A fiúknak is nyomuk veszett. Janukovics felesége, akitől kü- lönváltan élt, szintén eltűnt. Emellett mintha a föld nyelte volna el 39 éves szeretőjét is. KOMMENTAR Hisztik és taktikák MÓZES SZABOLCS Pár hete a brüsszeli Lunacek-jelentés osztotta mega hazai közvéleményt - mivel egyesek szerint a melegházasságot erőltette volna rá az uniós tagországokra - most valami hasonló zajlik, csak fordított előjellel. Elvégre, ideológiai oldalaktól függetlenül, a jónép szeret háborogni és hisztériázni. Ajobboldali képviselőkbe akarják írni az alkotmányba, hogy a házasság egy nő és egy férfi köteléke. Felháborító, botrányos, diszkriminatív? Gyur- csánnyal szólva: lárifári. Mintha valami őrült újdonságról lenne szó! A hisztériahullámokat meglovaglóktól kérdeznénk: az elmúlt húsz évben hányszor emelték fel hangjukat a családról szóló törvény megváltoztatásáért, amely - szóról szóra - ugyanezt a „diszkriminatív” (hogy ez milyen blődség, nem ennek a kommentárnak a tárgya) kitételt tartalmazza? A műbalhé helyett inkább nézzük meg, hogyan instrumenta- lizálja a témát a politikum. Az ügyet nem meglepő módon a KDH „fedezte fel”. A tavaly szeptemberi kassai „családos” gigamenet után látták, igény van a témára, ám a biztonság kedvéért készíttettek még egy-két felmérést is. Minő meglepetés, az eredmények alapján az emberek is evidenciaként kezelték a kérdést, így nagyobb kockázat nélkül belevághattak, már csak megfelelő időpontot kellett találni. A március elnökválasztás pont ilyennek mutatkozott - egy biztos témával megtámogatni Pavol Hrušovský kampányát. Az már a KDH pechje, hogy közben Hrušovský gyakorlatilag kiesett a játékból. A javaslatot időközben megtámogatta a többi jobboldali frakció - ők is rájöttek, hogy sokat nem veszthetnek a kezdeményezéssel. Pár hete az Egyszerű Emberek is felfedezték maguknak a témát, népszavazást kezdeményeznének a kérdésről, így lépéskényszerbe került a Smer. Egyrészt ellenzéki javaslatot alapból nem szívesen támogat, főleg nem olyat, amivel a konkurens elnökjelöltet akarják nyomni. Másrészt azt kockáztatták volna, hogy az európai szocialisták - melyek erkölcsi kérdésekben más hangot ütnek meg - esetleg csúnyán néznek majd a megbízható pozsonyi politikus imázsát építgető Robert Ficóra. így három lehetősége maradt a kormánypártnak. Elutasítani, azt kockáztatva, hogy az ügy egy éven belül referendumként tér vissza, testületileg beállni mögé, vagy „lelkiismereti” szavazásra bocsátani - melynek eredményeként a frakció egy része megszavazná, s így átmenne. Bizonyítandó, hogy a politika egyben taktikai játék is, Fico egy negyedik lehetőséggel álltelő: összekötné az ügyet az ő elnökjelölti kampánytémájaként funkcionáló igazságszolgáltatási „reformmal”. Ezzel pedig a KDH került lépéskényszerbe: választói szintén elégedetlenek a bíróságok működésével, snem értenék, miért nem leheťa két kérdést egyszerre elintézni. Fico a csereügylet létrejöttével csak nyerhet: az igazságszolgáltatással kapcsolatos változásokat sokkal hatásosabban el lehet adni a szavazóknak, az elnökválasztás második fordulójában körvonalazódó Fico-Kiska csatában pedig a családjogi kérdések várhatóan nem fognak központi szerepet játszani - ha pedig igen, rámutathat, hogy támogatta a széles konszenzuson alapuló alkotmánymódosítást. Bonuszként ezzel éket verhet a kereszténydemokraták és a többi ellenzéki párt közé, mivel egy sze- paré Smer-KDH biznisz létrejötte esetén az SDKÚ és a Híd becsapva érezheti magát. A következő lépés? Akármi is jön, úgy néz ki, Fico nem fog olyan rosszul kijönni az ügyből, ahogy az elején kinézett. Nem véletlenül kormányfő hatodik éve. TALLÓZÓ Nyezaviszimaja Gazeta Csalókának tűnhet a nyugalom a volt szovjet tagköztársaságokban, vajon hol robbanhat ki a következő rengés a térségben? - tette fel a kérdést a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napüap tegnapi száma. A szerkesztőségi cikk szerint az is kérdés, hogy Oroszország felkészült-e az ukrajnaihoz hasonló eseményekre a geopolitikai érdekeltségéhez tartozó övezetben. A Majdan megmutatta, hogy Moszkva nem készült fel a változásokra a szomszédos országban. A lap három alapvető csoportra osztja a volt Szovjetunió térségében lévő országokat attól függően, mennyire szilárd azokban a hatalom. Ennek alapján az első csoporthoz Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán tartozik. Ezekben a közép-ázsiai országokban erős az államapparátus és gyenge (Kazahsztánban), vagy nem létezik, illetve külföldön működik (Üzbegisztánban és Türkmenisztánban) az ellenzék. A második csoport viszonylagosan stabil. Ide Azerbajdzsánt, Örményországot, Fehéroroszországot és Tádzsikisztánt sorolta a Nyezaviszimaja Gazeta. Ezekben az országokban aktív az ellenzék, és rendelkezik külső, nyugati támogatottsággal. Végül a harmadik csoportba Moldova, Grúzia, Kirgizisztán tartozik a lap szerint. (MTI)
