Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-22 / 44. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 22. Szalon 21 MÉDIATÉR A popkultúra mögött a tudomány Star Trek Voyager. Mi volna annál magasztosabb cél, mint a világegyetem felfedezése: eljutni oda, ahova még senki sem merészkedett. (Illusztrációs felvételek) A világ számos egyete­mén folynak olyan kur­zusok, melyek a popkul­túra elemeit használják tudományos kérdések felvezetésére. Csak egyetlen példa. James Kakalios, a Minnesotai Egyetem fizikapro­fesszora az alábbi címen hirdette meg egyik kur­zusát: Összes tudomá­nyos ismeretemet a kép­regényekből szereztem. H. NAGY PÉTER A szemináriumon a csoport abból indul ki, hogy minden szuperhősnek megengedik egy csoda kiváltságát, a mentessé­get a természet törvényei alól; s azt vizsgálják, mely képességek hitelesek a fizika szemszögéből nézve. Vagyis képregényeket használnak a fizikai elvek il­lusztrálására. Másfelől, a populáris kultúra és a tudomány közötti kapcso­latrendszer produktív értelme­zéséhez és oktatásához kiváló támpontokat nyújtanak a The Science of... típusú könyvek. Ez a típus a tudománynépszerűsítő irodalom azon válfaja, amely nem feltétlenül egy tudomány- területet ismertet, hanem va­lamilyen népszerű alkotáshoz rendel hozzá releváns tudomá­nyos gondolatmeneteket. Leg­utóbb Stephen Baxter publikált ilyen könyvet a nagy sikerű Ava- tar című filmről. Ez a műfaj je­lentős előzményekre megy vissza, érdemes ezek közül né­hányat felidézni. A Star Trekkel kezdődött A műfajtömb iniciatív darab­ja Lawrence M. Krauss The Phy- sics of Star Trek című munkája még 1995-ből (magyarul A Star Trek fizikája címmel jelent meg 2008-ban). Krauss félelmetes tudással felvértezve ír kedvenc sci-fi eposzáról. Egyrészt azt mondja, hogy „a Star Trekhez hasonló tudományos fantaszti­kum segít tágítani az emberi képzeletet”, másrészt leszögezi, hogy „bármily lélegzetelállító legyen is a Star Trek világa, a va­lódi világegyetemben mindig felbukkannak olyan meglepeté­sek, amelyek nagyobb szabású- ak és különösebbek, mint bár­mi, amit egy forgatókönyvíró kitalálhat”. A könyv ugyanak­kor nem válik hibajegyzékké, el­lenkezőleg, a szerző arra sar­kallja a trekkereket, hogy pró­báljanak lépést tartani a fizika táguló világával, hiszen ked­venc filmsorozatuk is arról győzheti meg őket, hogy a tu­domány nagyon fontos szerepet játszhat az emberiség történe­tében. Ezzel Krauss megragadja a Star Trek szellemiségének lé­nyegét, hiszen mi volna annál magasztosabb cél, mint a világ- egyetem felfedezése: „eljutni oda, ahova még senki sem merészkedett”. 2007-ben A Star Trek fizikája új kiadásához Krauss írt egy be­vezetést, melyben így fogal­maz: „úgy tűnt, kollégáimat na­gyon is megörvendezteti, hogy egy fizikáról szóló könyv tulaj­donképpen bestseller lehet. És láss csodát, a könyv elindította »A... tudományos alapjai« típu­sú könyvek sorozatát. Eleinte a Star Trek különféle problémáit taglaló könyvek jelentek meg tucatjával, melyeket aztán A ka­rácsony fizikája, a Harry Potter természettudományos háttere típusú művek követtek.” Krauss ezen a ponton Roger Highfield tudomány-népszerűsítő köny­veire utal, melyek közül az utóbbi, a The Science of Harry Potter - minden idők egyik leg­sikeresebb ifjúsági regénysoro­zatán keresztül, a potterisztika újabb fejezeteként - a modern tudomány élvezetes indirekt tárgyalását nyújtja a játékelmé­lettől az evolúcióig (2002-ben jelent meg). A Harry Potter és... paradigmából valóban már csak a „HP és a tudomány” hiányzott. Nézzünk egy további példát. Tudomány és látomás Jeanne Cavelos 1998-ban publikálta a The Science of X-Fi- les című könyvét a nagy sikerű tévésorozatról, majd ezt követ­te egy évvel később a The Scien­ce of Star Wars (A csillagok út­ján címmel jelent meg magyar fordításban 2001-ben), amely kissé körülményes alcímet vi­sel: Egy asztrofizikus független kutatásai az űrutazásról, az idegenekről, a bolygókról és a robotokról, különös tekintettel a Csillagok háborúja című film és könyv állításaira. A könyv el­sősorban a planetológia, a xe- nobiológia és a robotika tudo­mánya felől közelít a Star Wars világához. Kiindulópontja sze­rint: bármennyire nem is töre­kedett George Lucas egy tudo­mányosan hiteles világegyetem megalkotására, a tudomány éppen most teheti igazzá láto­másait. A szerző emellett a be­vezetésben megfogalmazza a tudomány-népszerűsítő iroda­lom egyik legfontosabb előfel­tevését: ,A könyv megértéséhez semmilyen különös tudomá­nyos felkészültségre nincs szük­ség.” Itt álljunk is meg egy pilla­natra. Első a közérthetőség Amit Cavelos állít, az a tu­domány-népszerűsítők számá­ra evidens, és mindig ott lebeg a szemük előtt: nem a szűk szakmának, hanem a laikusok­LAWRENCE M. KRAUSS m swnm FIZIKÁJA nak írnak. Vagyis veszik a fá­radságot, hogy a lehető legért­hetőbben, ugyanakkor a leg­pontosabban fogalmazzanak, de úgy, hogy ne vesszen el a problémák összetettsége. Erre a reflektált beszédmódra kis­millió példát lehetne hozni, áll­jon itt egy olyan, amely való­ban nehéz feladatról szól. A Brian Cox és Jeff Forshaw szer­zőpáros így kezdi E=mc2 című könyvét: „Könyvünk megírásá­val az volt a célunk, hogy kifejt­sük Einsteinnek a térről és az időről szóló gondolatait, szán­dékaink szerint a lehető leg­egyszerűbben, de úgy, hogy az Olvasó is meglássa ennek az elméletnek a különös szépsé­gét. Eljutunk a híres egyenlet­hez, amely kimondja, hogy E=mc2, miközben nem hasz­nálunk Pitagorasz tételénél bonyolultabb matematikát.” Ez az a maxima, a közérthetőség kritériuma, amely ezt a műfajt életre hívta, és a mai napig meghatározza az olyan tudó­sok gondolkodásmódját, mint Dawkins, Hawking, Gribbin, a néhai kiváló Sagan és társaik. Valóság és fikció Térjünk vissza a The Science of... típushoz. 1999-ben indult Terry Pratchett vállalkozása, a The Science of Discworld, ame­lyet a mester lan Stewart ma­tematikussal és Jack Cohen bio­lógussal közösen jegyez. (A má­sodik kötet The Globe alcímmel 2002-ben, a harmadik Darwin’s Watch alcímmel 2005-ben je­lent meg.) Mindhárom kötet­ben felváltva szerepelnek a va­lóságra és a fikcióra vonatkozó fejezetek, így a The Science of Discworld a műfaj egy sajátos változatát hozza létre, mivel Korongvilág-történeteket is tar­talmaz. Az utóbbi például azzal veszi kezdetét, hogy a Láthatat­lan Egyetemen egy kísérlet mel­léktermékeként megszületik a Föld. Pratchett itt is elemében van. Folytassuk egy másik híres szériával. 2005-ben jelent meg Michael Hanlon The Science of the Hitchhiker’s Guide to the Galaxy című munkája Douglas Adams kultikus regényciklusá­ról (magyarul A Galaxis Útika­lauz tudománya címmel jött ki ÚJ f^bllHISZTOR ; • \ j A GALAXIS ÚTIKALAUZ TUDOMÁNYA az Új polihisztor sorozatban 2011-ben). Hanlon szerint „a Galaxis Útikalauz minden hó­bortossága ellenére valódi tu­dományos és technológiai kér­déseket feszeget. Douglas Adams szépen ráült az Új Koz­mológia - az Ősbummok, a fe­kete lyukak és a Nagy Egysége­sítés Elméletek - érdeklődés­hullámára, és ügyesen meglo­vagolta.” Ennek köszönhetően Adams ötletei szoros kapcsolat­ban vannak a modern kozmoló­gia és az elméleti fizika ered­ményeivel. Hanlon könyve nemcsak rámutat ezekre a pár­huzamokra, hanem számos té­ma érintésével (pl. időutazás, teleportálás, párhuzamos uni­verzumok) egyfajta tudomá­nyos útikalauzt hoz létre, mi­közben nem hagyja cserben a humorérzéke sem. A mű ilyen módon a tárgyához méltó „la­za” olvasmány azoknak, akiket érdekel az Élet, a Világminden­ség meg Minden. Osztozni a csodában Egy nemkülönben izgalmas szériáról, Philip Pullman Sötét anyag-trilógiájáról a John és Mary Gribbin szerzőpáros pub­likált egy ide tartozó könyvet 2003-ban, The Science of Philip Pullman’s His Dark Materials címmel. A mű a regényekben felvetődő jelenségeket és tu­dományos problémákat járja körül (sötét anyag, kvantumvi­lágok, csillagpor, mágneses mező, északi fény, szimbiózis stb.), miközben megismerteti az olvasót a Gaia-hipotézissel, a sokvilág-elmélettel és a szuba- tomi részecskék viselkedésével. Eközben azt a dilemmát is meg kell oldaniuk a szerzőknek, hogy - ifjúsági regényekről lé­vén szó - a tudományt is az adott korosztálynak megfelelő szinten tálalják. A szerzők, profi ismeretterjesztők lévén, termé­szetesen ezt is megoldják, ilyen módon a fiatalabbak számára is befogadhatóvá teszik a tudo­mány működését, emellett kö­zel hozzák a meglehetősen komplex Pullman-szöveg sok­sok elgondolkodtató részletét. Ezzel visszaértünk Baxter- hez. A The Science of Avatar 2012-ben látott napvilágot, a szóban forgó műfaj egyik reme­keként. A Pandora flórája és fa­unája, a lebegő hegység, az ős­lakos Na’vik felejthetetlen lát­ványvilágot alkottak a mozi­vásznon, s egyben tudományos alapokon nyugvó fikció részét képezték. Baxter joggal jegyzi meg könyve végén: „Az Avatar csodálatos volt, és a valóság is meglehetősen csodálatos. És minél inkább értjük, annál cso­dálatosabbá válik számomra.” A The Science of... típusú tu­domány-népszerűsítő könyvek egytől egyig hozzásegítenek ahhoz, hogy osztozzunk ebben a csodálatban, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszik, hogy a tu­domány nemcsak ott van a pop­kultúra egy része mögött, ha­nem bizony résen is van. Ha azt hisszük egy ötletről, hogy fo- kozhatatlan, majd a tudomány alapján meg is értjük, kiderül, hogy nem veszti el a varázsát, hanem még érdekesebbé válik. És mindez talán fordítva is igaz: a popkultúra nagyon is képes rávilágítani, hogy a tudomány is lehet népszerű. Avatar. Minél inkább értjük, annál csodálatosabbá válik. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom