Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-22 / 44. szám, szombat

(Fotók: SITA/AP, TASR/AP, thecatholiccatalogue. Com) w ww.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. FEBRUAR 22. KITEKINTŐ 17 Philomena Lee lányával, Jane Libbertonnal Rómában Beszélgetések, Ferenc pápa telefonhívásairól már az egész világ tud, ma már nem is meglepő a hír, ha arról szól, hogy a Szentatya egy közönséges halandót hívott fel, mert hozzá fordult gond­jával. A pápa szeret telefonálni. A mikor a La Repubb- lica című napilap arra keresett választ, hogy Ferenc pápa mikor és honnan te­lefonál azoknak, akik levélben vagy e-mailben fordulnak hozzá, meg­tudta, hogy az egyházfő a Szent Márta-házban levő lakosztályából (a kétszobás 201-es apartmanból) telefonál, általában a délutáni órákban. A vezetékes készüléket használja, maga tárcsázza a hívott számot, még a vatikáni telefonköz­pont segítségét sem kéri. Így érte el például Alejandra Pereirát Argen­tínában. A 44 éves nő tíz nappal korábban írt a pápának a segítségét kérve, miután egy rendőr megerő­szakolta, és a hatóságok sem nyúj­tottak védelmet számára. A félórás telefonbeszélgetés alatt Ferenc pápa azt mondta Pereirának, hogy nincs egyedül. Korábban a pápa egy rablógyilkos­ságban megölt olasz vállalkozó csa­ládjának telefonált kétszer is, és egy olasz egyetemistát is felhívott, aki szintén levelet írt az egyházfőnek. A La Repubblica úgy tudja, hogy a pápához naponta több ezer levél érkezik, és mindegyiket személye­sen olvassa el. XII. Pius a rádióban beszélt, II. János Pál 1998-ban az olasz közszolgálati televízióba telefonált be a róla szóló műsor­ba, Ferenc pápa az embereknek telefonál - írta az újság. „Wojtyla a tömegekhez beszélt, hogy elér­je az emberek szívét, Ferenc pápa az egyénhez szól, hogy elérje az emberiséget” - fogalmazott a La Repubblica. Franco Ferrarotti olasz szociológus professzor úgy nyilatkozott, hogy a pápa meglepetésszerű telefonhívá­sai tökéletesen követik Ferencnek azt a szándékát, hogy „kevésbé bürokratikussá, egyszerűbbé és az emberek mindennapi életéhez kö­zelibbé” tegye az egyházat. Lelki békére jutott Szerdai nyilvános audienciái során Ferenc pápa egészséges és beteg gyerekeket, felnőtteket ölel magá­hoz, találkozott a társadalomból kitaszítottakkal, megsimogatta a nyolcéves rákos Gemma kopasz fejecskéjét, áldását adta a virgonc kisfiúra. Találkozott a 80 éves Philomena Lee-vel is, akinek há­roméves kisfia kényszer-örökbe­adásáról szóló története inspirálta a Philomena - Határtalan szeretet Nagyon érdekelte a kisfiút, mi van a pileólus alatt A pápa szó nélkül magához ölelte találkozások Ferenc pápával című, négy Oscar-díjra jelölt fil­met. Az ír asszony az audienciáról így vallott: megbocsátott és meg­bocsátást nyert. Lee-t 1952-ben egy katolikus zárda mosodáján helyezték el, miután tinédzserként, házasságon kívül teherbe esett. A korabeli katolikus Írország gyakorlatának megfelelően kisfiát elválasztották tőle és örökbe adták. Anthony így került az Egyesült Államokba hároméves korában. Anya és fia később megpróbálták egymással felvenni a kapcsolatot, ezt azon­ban nehezítette, hogy az illetékes apácák nem adták ki az örökbe­adási dokumentumokat. Végül Anthony 1995-ös halála vetett véget a keresésnek: soha nem ta­lálkozhattak egymással. A halk szavú Lee-t elgondolkod­tatta, amikor egy riporter felvetet­te: talán nem neki kellene az egy­ház megbocsátásáért esdekelnie, hanem az őt kisfiától erőszakkal elválasztó, őt magát pedig gyakor­latilag rabszolgamunkára kénysze­rítő egyháznak kellene bocsánatot kérnie tőle. „Nagyon régen történt már mind­ez. Kezdetben nagyon feldúlt vol­tam, és képtelen voltam megbo­csátani. Fájt, ami történt, szomorú voltam, és a vallásomban is meg­inogtam. De nem tudtam együtt élni ezzel a haraggal az évek folya­mán. Mindenkinek megbocsátot­tam” - vallott érzéseiről az ír nő. Érdekes módon azonban saját bűntudatával még nehezebb volt megbirkóznia. Ferenc pápával való találkozásának másnapján az asszony úgy fogalmazott: „Ötven évig hordtam magamban a bűn­tudatot, anélkül, hogy bárkinek is elmondtam volna, és még ma is érzem egy kicsit. Óriási megköny- nyebbülést éreztem, hogy megbo­csátottak nekem.” Lee később férjhez ment, és to­vábbi két gyermeke is született. Lányával indította el nemrég a Philomena Project nevű kezdemé­nyezést, melyben azért küzdenek, hogy minél szélesebb körben hoz­záférhetővé váljanak a kényszer­örökbefogadások dokumentációi, s így anyák és 'gyermekeik talál­kozhassanak. Az Adoption Rights Alliance nevű szervezet szerint 60 ezer ír nőt érintett a kényszer-örök­beadás gyakorlata. „Ereztem a szeretetet” Az 53 éves Vinicio Rivára is akkor figyelt fel a világ, amikor Ferenc pápa megölelte és megcsókolta. A neurofibromatózisban szenvedő férfival azóta sok-sok interjú ké­szült, amelyekben elmondta, hogy kinézete miatt állandóan támadá­sok érik, ha meglátják az utcán, messziről kikerülik. Mindenki fél és borzong tőle, pedig betegsége nem ragályos, genetikai eredetű, édesanyja is ebben szenvedett, és húga is érintett, bár jóval kevésbé. Vinicio Rivát annyira eltorzította a betegség, hogy még a saját apja sem akarta megérinteni. Anyja halála után Caterina nénjénél talált me­nedékre és szeretette. A nagynéni kísérte el Viniciót a Vatikánba is. ,A torkomban éreztem a szíve­met. Féltem, hogy azonnal szív- infarktust kapok, és összeesek- emlékezett vissza Riva a Ferenc pápával való találkozásra. - Oda­jött, majd szó nélkül átölelt. A fejemet és a sebeimet simogatta, magához húzott, átölelt, a fejem a mellkasára fektette, megcsókol­ta az arcomat. Az egész csak egy percig tartott, de nekem örökké­valóságnak tűnt.” Vinicio a mennyországban érezte magát, úgy ahogy még soha. „Erez­tem a szeretetét.” Szeretetben pedig nem sok része van. Tizenöt éves koráig semmi jele nem volt a betegségének, hibát­lan bőre volt Viniciónak. Hirte­len jelentek meg a külsejét torzító fájdalmas kinövések. Végelátha- tadan kivizsgálások, kórházi ápo­lások után az orvosok megállapí­tották, hogy a genetikai eredetű neurofibromatózisban szenved, amelyet anyjától örökölt. Nem elég, hogy fájdalmas tumorok bo­rítják az egész testét, ezek a kinö­vések gyakran meg is repednek, így a nyílt sebekkel is kénytelen meg­küzdeni. „Reggel, ha felébredek, a pizsamám vérrel van ádtatva”- panaszolta keserűen. Betegsége nemcsak a bőrét károsítja, hanem belső szerveit is, Vinicio már nem is tudja, hány szív-, torok- és szem­műtéten esett át. .Antikor az orvosok felállították a diagnózist, azt mondták, 30 évig elélhetek. Az orvostudomány azonban sokat fejlődött, én pedig már 53 éves vagyok” - mondta bi­zakodóan. Riva Vicenzában él. Az emberek reagálásai már rég nem zavarják. „Nem veszem zokon, hogy egy édesanya, átmegy gyermekével az utca túloldalára, mert meg akar­ja kímélni a kicsit a borzasztó látványtól.” De adódnak olyan helyzetek, amikor sírhatnékja tá­mad: jól emlékszik például arra az esetre, amikor a buszban egészen előre ült, és egy mögötte levő férfi odaszólt neki, hogy „kotródjon, nem akarja nézni a ronda pofáját”. „Nem is a férfi reagálása fájt, ha­nem az, hogy a buszban senki sem kelt a védelmemre” - emlékezett vissza Riva. Vinicio általában biciklivel közle­kedik, mert a lábai annyira defor­málódtak, hogy a járás és az állás is nehezére esik. Biciklivel jár a munkahelyére is, egy idősotthon­ban dolgozik, ahol már megszok­ták a külsejét. Ismerősei kedvesek hozzá; barátaival, a régi osztálytár­sakkal is rendszeresen találkozik, és nagy focirajongó, kedvenc csapata a Juventus. Noha csúf és beteg, Vinicio boldog embernek tartja magát. A pápával való találkozás pedig valami egészen különleges élmény volt: megerősítette életé­ben és hitében is. „Csak a szerelem hiányzik az éle­temből. Egy asszony, akit nem zavarna a kinézetem. Ám ez a kí­vánságom valószínűleg nem fog teljesülni.” Ha nagyon el van ke­seredve, egy álomvilágba mene­kül: nagyon szereti az olasz szerel­mesregényeket. Kétszer hetente bejár a kórházba, ilyenkor mindig visz egy-egy szál virágot a nővéreknek. (MTI, ug)

Next

/
Oldalképek
Tartalom