Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-20 / 42. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 20. Iskola utca 17 Szakmai gyakorlaton jártak Győrben a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának ügyvitelszervezés szakos hallgatói Ismerkedés az adminisztráció rejtelmeivel A Nyitrai Konstantin Filo­zófus Egyetem Közép-eu­rópai Tanulmányok Kara a magyar-szlovák kétnyelvű ügyvitelszerve­zés szakos hallgatóknak egy hét szakmai gyakorla­tot szervezett Győrben, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán. BESZÁMOLÓ Az ott töltött egy hét alatt be­tekintettünk a kar Dékáni Hiva­talának működésébe, a kar Gazdasági Hivatalának és a Karrier Irodájának mindennapi tevékenységeibe, valamint a Pannon Famulus Kft. Gazdasá­gi Osztályának sokrétű fel­adatkörébe is. A gyakorlat so­rán megismertettek a magyar- országi adminisztráció rejtel­meivel. A magyarországi gyakorlat teljes mértékben beleilleszke­dett a tanulmányi progra­munkba, hiszen az ott szerzett tapasztalatainkat a jövőben akár magánvállalkozásokban, akár az idegenforgalomban is hasznosíthatjuk. A Közép-eu­rópai Tanulmányok Karától kapott remek gyakorlati lehe­tőséget pozitívan értékeljük, hiszen máshol nem lett volna alkalmunk megismerkedni a magyarországi hivatali szó- használattal és formanyomtat­ványokkal. Számos élménnyel és isme­rettel gazdagabban tértünk ha­za, de alkalomadtán bármikor visszatérnénk e barátságos kö­zegbe. (ketk) A POSTA HOZTA Hangszersimogató a Tulipán Óvodában Csodálatos élményben volt részük február 4-én gyermeke­inknek, a komáromi Tulipán Óvoda kis növendékeinek Horsa István, az Ördöngös Népzene Tanoda vezető taná­ra, prímás és Hanusz Zoltán népzenész jóvoltából. A külön­leges foglalkozás a hangszer­simogató nevet kapta. Horsa István bevezetőjében elmondta a kis hallgatóknak, hogy hasonló élményben lesz részük, mint amikor az állat­kertben állatokat simogatnak, most viszont hangszerekkel, népi hangszerekkel tehetik ugyanazt. Elmesélte továbbá, hogy olyan hangszereket hoz­tak magukkal, amelyekkel nem találkozhatnak a mindenna­pokban. Elsőként a furulyát szólaltatta meg, amelyen ere­detileg pásztorok játszottak. A zenészek megszólaltatták a hegedűt, a brácsát, a nagybő­gőt, a nyenyerét, a tekerőlan­tot, a kecskedudát és az ütő- gardont. Meséléssel, a hang­szerek leírásával még vonzób­bá tették az ovisoknak a foglal­kozást. Volt vidám muzsika, énekszó. A gyermekek meg­érinthették, simogathatták a nagy gondossággal, szeretettel készített népi hangszereket, majd ki is próbálhatták őket kedvük szerint. A nyenyere te­kerése, az ütőgardon ütögeté- se, a nagybőgő megszólaltatása (a pici kezekkel a vonó megtar­tása, hát még a használata nem is volt könnyű feladat) szem­mel láthatóan nagy örömet szerzett a gyermekeknek. A kö­Nem volt könnyű feladat meg­tartani a nagybőgő vonóját (Fotó: TO) zös zenéléskor rögtönzött ze­nekarok is alakultak. A gyere­kek a négy gardonnal, majd a nagybőgővel kísérték a hegedűt és az éneket. A gyerkőcök megtudhatták, hogy az ütőgardon teste egy darab fából van kifaragva, ki­vájt teknőhöz hasonlít. A nye­nyerét tekerőlantnak is hívják, titkos fiókot is rejt. A kecske­dudán általában pásztorembe­rek játszottak, kecskebőrből készült, ha levegőt fújnak bele, megszólal, a feje kecskefejhez hasonlít. A dudás mindig egye­dül muzsikál, mert amikor ze­nél, zenekarként szólal meg a dudajáték. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, mert nagyon nehéz megtanulni játszani rajta. A népzenész a hegedűt a válláról kissé lecsúsztatva tartotta, tart­ja zenélés közben, mert régen nehéz lett volna a három napig is eltartó lagzikban másképpen muzsikálni. A nagybőgőnek közeli rokonai vannak, a hegedű, a brácsa, és dörmög mint a medve. István és Zoltán bácsival is­mét találkozhatnak, mert ők a Ritka Magyar FolkBand zené­szeiként muzsikálni fognak az óvodai táncházunkban, a Ki­csik és nagyok táncházában, február 20-án. Lányi György (Téka együt­tes) az egyik írásában a követ­kezőket fogalmazta meg: „a népzenét is úgy lehet legjobban elsajátítani, ahogyan a kisgye­rek beszélni tanul. Olyan sokat hallja szüleit, hogy végül maga is tökéletesen tudja leutánozni őket. írni, illetve olvasni csak 6 éves korában tanítják meg, amikor már kifogástalanul tud beszélni. Zenei anyanyelvűn­ket is ezzel a módszerrel lehet leghatékonyabban megtanul­ni. A hangsúly a zenehallgatá­son és a közös muzsikálás él­ményén van.” Horsa István vallja, hogy „mélységes mély a múltnak kútja, avagy a népzenében rej­lő kincs”. Remélem, ezt a kéz­zel nem fogható kincset, ame­lyet ezen a foglalkozáson a gyermekeink kaptak, maguk­kal viszik, s azt a jövőben gya­rapítják olyan felnőttek segít­ségével akik a népi kultúra át­örökítését kötelességüknek tartják, úgy, mint mi itt a Tuli­pán óvodában. Michac Szilvia az óvoda igazgatónője A POSTA HOZTA Sítúrán voltunk Mint minden évben, idén is a Selye János Gimnázium máso­dik évfolyama részesült abban a kiváltságban, hogy egy egy­hetes sítúrán vegyen részt az ausztriai Gerlitzenben. Nem­csak a diákok, hanem a tanárok részéről is nagy várakozás övezte a tábort, tudva, hogy minden évben sok-sok él­ménnyel gazdagodva, feltöl­tődve tért haza a diákság. Január 27-én, hétfő reggel óriási lelkesedéssel gyülekez­tünk a komáromi sportcsarnok előtt. A hat és fél órás út hosszú és kimerítő volt, így fáradtan, de annál lelkesebben és felsza­badultabban érkeztünk meg. Az első nap a kipakolás, a tá­bornyitás és a hely megismeré­sének jegyében telt. A tábor­nyitón ismertették velünk a sí­tábor programját, a sípályán és az azon kívül való viselkedés szabályait. Reggelente finom svédasztalos reggeli várt min­ket. Ezt követően két busszal indultunk a tőlünk kb. 10 km- re levő sípályára. A megérkezés után sítudásunk alapján cso­portokba osztottak minket. Bár néhol ködös volt a pálya, a síe­lés mégis lenyűgöző élményt nyújtott. Érdekes volt megta­pasztalni az igazi karintiai hó­záport. Persze ez a hét sem csak a síelésről szólt, hanem a szó­rakozásról is. A síelés utáni programok közelebb hoztak minket egymáshoz, segítettek egymást jobban megismerni. A csapat még jobban összeková- csolódott. Ez a hét túltett a várakozása­inkon. Boldogan emlékszünk vissza minden percére, hisz az egymással töltött idők az iga­zán emlékezetesek. Remélem, még sok hasonló közös él­ményben lesz részünk. Gelle Donát, Selye János Gimnázium, II. A (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom