Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-19 / 41. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 19. Karrier-hirdetés 15 A workoholisták átlépnek egy határt, ami az internethasználat egészséges mértékére vonatkozik Rabságba ejthet az okostelefon Nem egymást, hanem a mobiljukat nézik (Pavol Funtál felvétele A tíz legstresszesebb és legnyugodtabb szakma Katona kontra könyvtáros ÖSSZEFOGLALÓ Képtelen vagy elszakadni az okostelefonodtól, min­den rezzenésre ugrasz, és ha tíz percig nem történik semmi, légüres térbe ke­rülsz? Internetes hálózat­ra hangolt világunkban nehéz meghúzni a határt az elhivatottság és a workoholizmus között. Főleg akkor, ha a sok munka eredménye nyo­mán az illető gyorsan emelkedik a ranglétrán. ÖSSZEFOGLALÓ Az állandó készenlétből fa­kadó siker mámorító érzése megszámlálhatatlanul sok ön­ként vállalt, észrevétlen túlórá­val jár. A csak „lecsekkolom” kényszerével, amely észrevét­lenül rabolja el a szabadidőt és írja át a legbensőségesebbnek indult programot is. Friss kuta­tási eredményekből az derül ki, hogy azok a munkavállalók, akik a munkaidejük után is a benti feladatokkal foglalkoznak (csekkolnak, ügyintéznek, befe­jeznek és számon kémek), sike­resebbek a társaiknál, ám a túl­zott internet- és mobilhasználat veszélybe sodorja a mentális egészségüket. Az Egyesült Ki­rályság két üzleti iskolája is arra mutatott rá, hogy a cégek meg­lehetősen felelőtlenül, figyel­men kívül hagyják az alkalma­zottak munkával kapcsolatos megszállottságát, például az éj­szakai e-mail ellenőrzést vagy a számítógép közelségének hiá­nya miatt érzett szorongást. Atechnológia rabjai „Azok, akik arra használják a technológiát, hogy a munkaide­jükön kívül is dolgozzanak, na­gyon sikeresek a hivatásukban, de nagyobb egészségügyi koc­kázatnak vannak kitéve” - nyi­latkozta Cristina Quinones­Garcia, a Northampton Üzleti Iskola munkatársa. A kutatás másik vezető szak­embere, Nada Kakabadse pro­fesszor hozzátette, hogy a munkamániások átlépnek egy láthatatlan határt, ami az in­ternethasználat egészséges mértékére vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy alapvetően átírja életmódjukat a technológia, például táplálkozási és alvási szokásaik is megváltoznak, amely fokozott feszültséget és elvonási tüneteket is okozhat. „Egyre több időt töltenek onli­ne, és éjjel akár háromszor is fölkelnek ellenőrizni az e-mail- jeiket. így azonban egy idő után elveszítik egészséges íté­lőképességüket, és a teljesít­ményük romlani kezd” - ismer­tette a folyamatot Kakabadse. Online mami Kriszta 32 éves. Középvezető egy sikeres online marketing­cégnél. Beszámolójából kide­rül, hogy kifejezetten sikeres a munkájában, ám ennek ára volt. Két kisiskolás lánya példá­ul alig látta az anyukáját, de ha látszólag együtt volt a család, az sem volt valódi együttlét. „Ma már objektívebben látom az el­múlt két évet, de amíg benne pörögtem, egyszerűen nem tűnt fel, hogy baj van. Annyira nem, hogy kifejezetten ingerült vol­tam és dühös a páromra, aki százféle módon is a tudomá­somra akarta hozni, hogy elve­tettem a sulykot a munkaválla­lásban. Egy éve dolgoztam még csak a cégnél, gyedről mentem vissza a munkába, és meglepett a bizalom, amivel az új főnö­köm fogadott. Egy olyan részleg vezetését bízta rám, ami húzó­erő volt a cégnél. Egyszerre éreztem örömet, elégedettséget a bizalom miatt és félelmet amiatt, hogy nem válók be, va­lamit elrontok. Attól féltem, hogy elveszítem a munkám, ho­lott sikeres voltam, ráadásul az addigi keresetemhez képest extra magas fizetést kaptam. Azonban amikor rábólintottam a dologra, fogalmam sem volt arról, hogy milyen érzések lesz­nek majd úrrá rajtam. Észre sem vettem, mikor csúszott ki a ke­zemből az irányítás, és vette át életem felett a munka a hatal­mat. Mi történt? Semmi külö­nös, csak állandóan online vol­tam. Én voltam az a vezető csaj a cégnél, akit bármikor fel lehe­tett hívni, aki tuti, hogy tízper­cenként ránézett az e-mailjeire, sőt külön alkalmazást eszközöl­tem a mobilomra, ami jelzett, ha aktivitást tapasztalt. De ott­hon sem engedtem el a munkát. Online mami vált belőlem. Egy mesét sem tudtam úgy végigol­vasni a lányoknak, hogy ne jel­zett volna be a mobilom. A ke­zemben vagy a zsebemben volt a telefon, ha a családdal sétál­tam, moziba mentem vagy für­dettem a gyerekeimet. A leg­ádázabb gyerekzsivaj közepet­te, a rendteremtés közben is az e-mailjeimet, üzeneteimet el­lenőriztem. Szex közben is meghallottam, ha üzenet jött, a csipogás után már képtelen vol­tam a páromra, az együttlétre koncentrálni. A munkában azonban sikeres voltam. A pá­rom volt az, aki a végén tényleg megelégelte a dolgot. Egy ádáz balhé kellős közepén ugyanis egyszerűen elvette a telefono­mat. Azt hiszem, azon a napon lett tele az a bizonyos pohár ná­la. Kikapta a kezemből a telefo­nomat, és azt mondta, nem adja vissza egész hétvégén. Kiabált, hogy nézzem meg a lányaimat. Észrevettem egyáltalán, hogy a nagyobbiknak kiesett a foga? Mikor néztem meg igazán a ki­sebbik gyerek rajzait? Nézzem már meg, mert a picike család­rajzain vagy nem vagyok rajta, vagy ha igen, akkor fülemen a telefonnal, hátat fordítok a lá­nyoknak. Sírtam, ellenálltam, de ő azt mondta, ha nem nézek szembe a dologgal, akkor el­megy. A párom segítségével ke­restünk egy jó pszichológust, aki tudott segíteni. Ma is a cég­nél dolgozom, vezető beosztás­ban, de a héten öt napból kettőt otthon dolgozom. Kevesebb a pénz, kevesebb a felelősség, de ma már nem ragad a tenyerem­hez a telefon.” (KE, life.hu) A stresszt nem egyformán vi­seljük: van aki éveket eltölt egy olyan munkahelyen, ahonnan más egy hét után menekül. A stressztűrő és stresszkezelő ké­pességünk a személyiségünktől függően változóan alakulhat. Ma már biztos mérési módsze­rek vannak a tanácsadói eszköz­tárban az egyéni, stresszel kap­csolatos preferenciák vizsgála­tára. Az Innermetrix teljesít- ménypotenciál-felmérések so­rán ki tudjuk mutatni a stressz esetleges jelenlétét és az eredő­jét is. A stresszel kapcsolatos re­akciók nagyban függnek az egyéni érzékenységtől, illetve a reakciók egyedi intenzitása ha­tározza meg a személyre vonat­kozó következményeket is. Van, aki egy hetet sem bírna ki egy olyan környezetben és olyan feladatokkal, ami másnak évekig elviselhető. Ez a hozzáál­lás nagyban függ azoktól a rej­tett, belső motivációktól, vagyis azoktól a szenvedélyektől, ame­lyek mindannyiunkban meg­vannak bár, de más és más ke­verékben, és a lényegi kérdés az az, hogy az adott feladat kielé­gíti-e ezeket az egyén szintjén? Tehát nehéz a stresszre vonat­kozóan általánosítani. Az ame­rikai internetes állásplatform, a Careercast egy rangsort közöl arra vonatkozóan, hogy mely foglalkozások a legstresszeseb- bek. Nem igazán reprezentatív a felmérés, de álláskeresőknek jó kiindulópont lehet. Tizenegy különböző megterhelő ténye­zőt vettek alapul a vizsgálat so­rán, melyek a vizsgált kétszáz szakmában előfordulnak, és egy pontrendszer alapján egy­mással összehasonlíthatóak. A tényezőkhöz tartozik pél­dául: az üzleti út, a határidő, a versenyszellem, a fizikai meg­terhelés, a növekedési potenci­ál, a veszély és a nyilvános fel­lépés. A felmérés szerint a ka­tonák élete a legstresszesebb. Az állásplatform viccesen idéz egy tűzoltót, aki ezt mondja a szakmája közben kifejtett stresszről: „Minden értelmes ember Kiszalad egy égő házból, és nem BE!” Ezekután a tíz leg­stresszesebb foglalkozás a Ca­reercast szerint: 1. katona, 2. tábornok, 3. tűzoltó, 4. pilóta, 5. rendezvényszervező, 6. saj­tószóvivő, 7. igazgatósági szintű vezető, 8. riporter/új- ságíró, 9. rendőr, 10. taxisofőr. Kérdés, mennyire reális a lis­ta: hol van a baleseti sebész, a mentős, a távolsági sofőr és a reklámügynökségi kreatív? A legstresszesebb foglalkozások mellett a legnyugodtabbakat is kimutatták: 1. hallókészülék­értékesítők, 2. fodrászok, 3. ék­szerészek, 4. professzorok, 5. szabók, 6. táplálkozási tanács­adók, 7. orvosi műszer­technikusok, 8. könyvtárosok, 9. multimédia művészek, 10. fúrógépszerelők. (HRportál) Hivatásos katonának lenni a legstresszesebb foglalkozás, főleg ha éles bevetésről van szó (Ján Krošlák felvétele) e\o»

Next

/
Oldalképek
Tartalom