Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-18 / 40. szám, kedd

16 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 18. www.ujszo.com Czingel László halálára Czingel László egyike volt a hatvanas-nyolcvanas évek nagy néptáncosainak, nép­tánc-koreográfusainak, a táncmozgalom szervezőinek, a táncoskiadványok szer­kesztőinek. Mindenütt jelen volt, ahol a felvidéki magyar néphagyományt és a nép­táncmozgalmat ápolni, gya­rapítani lehetett. Folytatta ezt megszállott amatőrként, később két évtizeden át hiva­tásként. 1970-től lett a Csemadok hivatásos dolgozója, nép­tánc-szakelőadója. 1973-tól a Szlovákiai Népművelési In­tézet szakelőadója, 1980-83- ban a nemzetiségi osztály ve­zetője, az osztály megszünte­tése után nyugdíjazásáig az intézetben országos gyer- mektánc-szakelőadó. Életét mindenekelőtt a néptáncnak szentelte. Min­dig vezetett tánccsoportot, együttest: 1962-től öt évig a pozsonypüspöki Kis Duna Táncegyüttest, amelyet az­tán átvitt Félbe, ahol még tíz évet élt meg. Félben a tánco­sai közül választott feleséget - Nyáry Magdolnát. 1977-től Somorján a Csalló Népművé­szeti Együttes vezetője volt, társával, Valacsay Istvánnal Czingel László (1944. szep­tember 1.-2014. február 17.) országos színvonalra emelte a csoportot. 17 év alatt öt egész estés műsort készítet­tek (Kapcsolatok, Az élet da­la, Az emberélet fordulói, A Kárpát-medence népeinek táncai, Hétszínű vadrózsa). Több koreográfiája országos fórumokon nyert díjat. Ké­sőbb Jókán a Csemadok Mal­mos Hagyományőrző Tánc- együttesének a koreográfusa lett. Csaknem félszáz koreo­gráfiát alkotott, melyeket néprajzi gyűjtések előztek meg. Forgatókönyvírója és társrendezője volt két, a Szlovák Televízió részére ké­szült néprajzi filmnek. A nép­tánccal és a táncmozgalom­mal kapcsolatos cikkei 1971- től a Hétben, az Új Szóban, a Népművelésben, a Nőben, a Szabad Újságban és a Ryt- musbanjelentekmeg. Munkásságát a Csemadok emlékérmével, a Népműve­lési Intézet ezüstplakettjével, a kulturális minisztérium emlékplakettjével, a kor­mány ezüstplakettjével és számos elismerő oklevéllel értékelték. Neve bekerült az Örökhagyók könyvbe, ahol így fogalmazta meg krédó­ját: „Bő negyven éve koreo­gráfus vagyok, szeretem a táncot. A néptánc a mai na­pig megmarad a maga igaz­mondásával, varázsával, mert a tánc elsősorban az ér­zelmek művészete.” Kedves Laci barátunk, ér­tékteremtő munkádat becsü­letben elvégezted, emléked megőrizzük, nyugodj béké­ben! Czingel Lászlótól 2014. február 20-án 15 órakor vesznek végső búcsút a po­zsonypüspöki temetőben. TakácsAndrás Ivan Pinkává, az Európában és a tengerentúlon is elismert cseh fotográfus új kötetet adott ki Sebzett lelkek albuma Ivan Pinkává: Nárcisz Harmadik albumát jelen­tette meg a napokban Ivan Pinkává, a világszer­te elismert cseh fotográ­fus. Az 1994-es Dynastie után 2004-ben a Heroes (Hősök) került a könyv­piacra, most pedig a Ro­mains (Maradékok), amely eddig nem publi­kált képekkel egészíti ki a már ismert gyűjteményt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ivan Pinkává a manierizmus esztétikája és a barokk deka­dens pompája mentén alakítot­ta ki egyéni stílusát, amelyhez a legtöbbször mély lelki sebekről árulkodó bizarr arcokat és be­szédes testeket keres. Hétköz­napi és mégis rendkívüli arcok ezek. Kitörölhetetlen fájdalma­kat, sértettséget, feloldhatatlan kínokat, megfejthetetlen rejté­lyeket hordoznak, de ha csak a tekinteteket nézzük, azok is magukért beszélnek. Elszomo­rítók, segítségkérők, fohászko- dók, figyelmeztetők, riasztók, felszólítok, belső nyugtalanság­ról árulkodók. Furcsa világ az, amelyben Pinkává mozog, különös alakok maszk nélküli világa. Bibliai történeteket, antik korokat, mi­tológiai helyszíneket idéző ar­cokat látunk. Heródest, Káint és Ábelt, Kharónt, Ádámot és Évát, az isten bárányát, az ördög ügy­védjét, Nárciszt, Bacchust, Szent Sebestyént. Férfiakat, nőket és gyerekeket, akik észre­vétlenül suhannak el mellet­tünk az utcán, akik itt élnek a közelünkben, akik gyötrelmeik­től és bűneiktől hasztalan pró­bálnak megszabadulni. Érzelmi hatás, tartalmi mélység, erede­tiség, precíz technika. Ez árad Ivan Pinkává képeiről. Az ő ar­cai nem fecsegnek, az ő testei nem hivalkodóan szépek. Itt tit­kok vannak, régóta leplezett ér­zelmek, lelki elbizonytalanodá­sok, égető kínok és önfeladá­sok. Sivár falak, kopár szobák, hideg padlók, hogy még átha- tóbbá váljon a magány, az el- esettség, a kitaszítottság. Pinkává nem tartozik a ter­mékeny alkotók közé. Soha nem is tartozott. Három albuma is inkább munkássága folyto­nosságát jelzi. Néha fél évébe is beletelik, míg ízlésének és ér­zelmi világának megfelelő alanyt, arcot, sorsot talál, más­kor pedig hetente kétszer is ké­pes megfogalmazni azt, amit egy gesztus, egy tekintet mö­gött felfedez. A Dynastie sorozatában a testtartásból kiindulva jut el az érzelmek örvényléséig. Ülő alakjaiból akkor is sok minden kiolvasható, ha az arcukat el­fordítják. Máskor a karok, a vál- lak jeleznek vagy mondanak el sokkal többet, vagy épp az uj­jak, netán egy kopasz fejen meghagyott hajtincs beszél. A Hősök modelljei mai arcokban megtalált klasszikusok, írók és költők, olykor született antihő- sök, akik már a szakadék szélén állnak, vagy az öncsonkítás, az önpusztítás útjára sodródtak. Sebek és hegek lepleznek el­hallgatott bajokat, kamasz vá­gyak szólnak az ártatlanság sú­lyos terhéről, animális lényként egymásba fonódó alakok te­remtik meg korunk Piétáját. Itt egy nyitott kés, ott egy elhajított penge, amott egy érett magjait kínáló napraforgó hangsúlyoz­za a lényeget, de elég egy érin­tés, egy szorítás, egy ölelés is, ami magáért beszél. Remains című friss albumá­ban a csendet, az üres teret szó­laltatja meg Pinkává. Modelljei arctalanul, pusztán a testük vo­nalaival is képesek érzelmeket kelteni s közvetíteni. Csupasz padlóra, foltos falak tövébe fek­tet szemérmes testeket, felkí­nálva mindazt, ami esztétikus látvány a szemnek, de megvála­szolatlan kérdés a léleknek. S elindul egy másfajta úton is, ahol kopott, kidobott, meg­unt tárgyak sugallják az életet. Egy felborított s magára hagyott szakadt bőrfotel. Egy földre ve­tett takaró. Egy rég kihűlt mat­rac. Egy itt felejtett cipő. Egy szőlőszemek mellett futó zsi­nór. Egy árván maradt, rozs­damarta fürdőkád. Gazdátlan tárgyak, kettétört életek. Washingtonban az American Árts Center állította ki legutóbb Ivan Pinkává alkotásait. A fo­gadtatás egyértelműen azt je­lezte: a kortárs cseh fotográfia legjelesebb művésze előtt ha­jolt meg a közönség. Bereményi művét mutatja be a Jókai Színház Az arany ára Komáromban AJÁNLÓ Komárom. Idei első premi­erjére készül a Komáromi Jókai Színház: Az arany ára című pi­aci játék története Bereményi Géza Eldorádó című filmjéből lehet ismerős, ezúttal azonban a történelmi daráló kicsit más­felé sodorja a kisembereket. A darab főszereplője, Monori a Teleki téri piac mindenki által ismert, nagynevű kereskedője. Sanyi bácsi a budapesti József­városban olyan, mint egy igazi falusi családfő. Mindenkit is­mer, mindenkiről tud mindent. Egyengeti a családja sorsát, per­Az előadás egyik jelenete sze a saját szája íze és értékrend­je szerint. Közben egész életé­ben Istennel harcol, azt hiszi, az Urat is megveheti kilóra. A há­ború után, hogy biztosítsa ma­gát, aranyat vásárol. Csakhogy hiba csúszik a számításba, mert az arany ára már nem a régi... Monorit Tóth Tibor alakítja, a további főbb szerepekben Ho- locsy Krisztinát, Bandor Évát, Tar Renátát, Fabó Tibort és Szabó Viktort láthatja a közön­ség. Bereményi Géza művét Bagó Bertalan rendezi, a pre­mier 2014. február 21-én, 19 órakor lesz a Komáromi Jókai Színházban, (embé) (Görözdi Szilárd felvétele) Kiosztották a BAFTA-díjakat: tarolt a Gravitáció; Helen Mirrent az akadémia tagjava választottak A12 év rabszolgaság lett a legjobb film ÖSSZEFOGLALÓ London. A díjak számát te­kintve tarolt a Gravitáció a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztó gáláján - ám a legjobb filmnek járó leg­főbb elismerést elvitte előle a 12 év rabszolgaság. A Gravitáció a legtöbb, 11 je­löléssel szerepelt a megbízható Oscar-előrejelzőnek is tekintett BAFTA-listán, és a londoni Kirá­lyi Operaházban megrendezett gálán hat díjat be is gyűjtött. Megkapta a legjobb brit filmnek járó elismerést, rendezője, Al- fonso Cuarón pedig a legjobb rendezésért járó kitüntetést ve­hette át. A George Clooney és Sandra Bullock főszereplésével készült látványos űrdrámát a legjobb film és a legkiemelke­dőbb brit film kategóriájában is BAFTA-díjra jelölték. Ez utóbbi jelölésre azért volt jogosult az alkotás, mert Nagy-Britanniá- ban forgatták, emellett a kö­zönséget és a kritikusokat egy­aránt elkápráztató különleges látványeffektusokat is Nagy- Britanniában dolgozták ki. A Gravitáció elnyerte még a leg­jobb hangért, a legjobb látvány­Helen Minen kapta a legna­gyobb elismerést: a BAFTA aka­démiai tagságát (Fotó:TASR/AP) effektusokért, a legjobb eredeti filmzenéért és a legjobb fény­képezésért járó BAFTA-díjat is. A BAFTÄ ítészei azonban a 12 év rabszolgaságot választot­ták a legjobb filmnek, Chiwetel Ejiofor pedig a filmben muta­tott színészi teljesítményéért a legjobb férfi főszereplő díját vehette át. Steve McQueen, a történel­mi dráma rendezője a díjat megköszönő beszédében kije­lentette: azért is rendkívül fon­tosnak tartja filmje elismeré­sét, mert a világban ma is 21 millió ember sínylődik rabszol­gasorban. „Csak remélni tu­dom, hogy 150 év múlva egy másik rendezőnek már nem kell megcsinálnia ugyanezt a filmet” - tette hozzá. Cate Blanchett a legjobb szí­nésznőnek járó elismerést kap­ta a Blue Jasmine főszereplője­ként nyújtott alakításáért. Blanchett a díj átvétele után megindító beszédben ajánlotta az elismerést Philip Seymour Hoffman, a közelmúltban el­hunyt Oscar-díjas amerikai színész emlékének. A hollywoodi szupersztá­rokkal tarkított közönség a legnagyobb ünnepléssel azon­ban Helen Mirren kitüntetését fogadta. Az Oscar-díjas szí­nésznő kapta ugyanis a legje­lentősebb elismerést, a BAFTA akadémiai tagságát. Az akadémiai tagságot jelké­pező BAFTA-díjat Vilmos her­ceg, a brit trón várományosa, II. Erzsébet királynő unokája nyúj­totta át, a haligatóság derültsé­ge közepette megjegyezve: tu­Cate Blanchett lett a legjobb színésznő a Blue Jasmine című vígjáték főszereplőjeként lajdonképpen nagymamáját tisztelheti a színésznő szemé­lyében. Vilmos ezzel arra utalt, hogy Helen Mirren a filmvász­non és a színpadon is megsze­mélyesítette a brit uralkodót. A királynő című film főszereplő­jeként nyújtott alakításáért ko­rábban Helen Mirren a BAFTA-, az Oscar- és a Golden Globe-dí- jat is átvehette. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom