Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-15 / 38. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 15. A másságom etnikai, és nem tűröm, ha diszkriminálnak, de azt sem, ha másokat Három történet a toleranciáról Putyin elnök maximálisan kihasználja az olimpia nyújtotta lehetőségeket, fotók százai készülnek róla sportolók körében. Putyin egyébként is szerelmes a kamerába, fényképezke- dett már tigrisekkel, repülőkön, búvárkodás közben. Röviden: az ultraférfiasság szimbólumaként az internet ironikus „rajongásának” tárgya. RAVASZ ÁBEL Csakhogy most homokszem került a gépezetbe: a homoszexuálisok elleni orosz törvény atyja összefutott az első nyíltan leszbikus aranyérmessel az idei olimpián. A kézfogásról, ölelésről videófelvétel is készült. Reméljük, Putyin elnök nem „ingott meg” a fizikai közelségtől, nagy kár lenne érte. A második történet: Amerikában a napokban „coming outolt” (bejelentette homoszexualitását) az egyik nagy reménység főiskolás amerikai focista. Ha minden jól megy, a jövő szezontól ő lehet az első, homoszexualitását nyíltan vállaló sportoló a nagy amerikai profiligák egyikében. A sport a macsó, bezárkózó kultúra egyik utolsó mentsvára az Államokban: a hírek szerint számos, eddig orientáltságát titokban tartó sportoló csatlakozhat Michael Sam bátor kiállásához. A csapatok menedzserei és a liga mindenesetre már támogatásáról biztosította a játékost. És végül a harmadik. A KDH és parlamenti szövetségeseinek egy része a homoszexuálisok házasságát tiltó törvényjavaslatot nyújtott be. Ezzel ügyesen elérték azt, hogy szép lassan a kormányon lévő nacionalista Smer maradjon a leg- liberálisabb párt ebben az országban. Meg azt, hogy azok a jó szándékú állampolgárok - zömében heteroszexuálisok -, akik egy olyan normális országban akarnak élni, ahol nem a képviselők szexuális preferenciái határozzák meg azt, hogy ki kivel és mit, potenciálisan egy darabig ne szavazzanak egyikükre sem. De az elnökjelölteknél sem jobb a helyzet: a releváns ellenzéki indulók közül csak Kňažko mutat empátiát ebben a kérdésben, a többiek vagy határozottan elutasítók, vagy szőrmentén fogalmaznak. A KDH szép lassan eléri, hogy a nacionalista Smer marad a legliberálisabb párt ebben az országban. Értem én a jobboldali konzervatív szándékokat. Értem, de elhibázottnak és félreinfor- máltnak gondolom. Miért zavar az bárkit, ha két felnőtt személy, aki eleve együtt él, erről igazolást is kaphat? Kinek lesz ettől rosszabb? Annyira értéktelenek a családjaink, hogy védeni kell őket mások boldogságától? De a gyerekvédő érvelés is fals: attól, hogy nem házasodhatnak, nem lesz kevesebb a homoszexuális. Vagy még egyszer: annyira értéktelenek a családjaink, hogy ha néha homoszexuális párt látnak az utcán, az erősebb hatással bír a gyerekekre, mint az otthon éveken keresztül látott heteroszexuális minta? Megúgy egyébként: ezafő probléma ebben az országban? Az adójukat ugyanúgy fizető, a toleráns és stabil társadalom fenntartásában egyik leginkább érdekelt csoportvegzálása? Kisebbségi magyar ember vagyok. A másságom etnikai, és nem tűröm a diszkriminációmat ennek alapján. És ugyanígy nem tűröm, ha szexuális orientáció alapján diszkriminálunk. Vagy ha bőrszín, vallás, fogyatékosság, bármi hasonló alapján. Csak kérdezem: nem lenne jobb, ha a másság utálatának intézményesítése helyett végre hagynánk egymást nyugodtan élni?- Kikaptok a szlovénektől is, hogy megtévesszäek szegény oroszokat. (lubomi'r Kotrha rajza) JEGYZET Nyelvében él az unió JUHÁSZ KATALIN Szeretnék tudni, milyen nyelvet a érdemes tanulni mostanában? Olyat, amelyet kevesen beszélnek errefelé. A legnagyobb munkahelykereső internetes portálon több hete virít egy hirdetés, egy multicég svédül beszélő szlovák állampolgárt keres ügyintézői, üzleti levelezői állásra, 1700 eorós belépő fizetéssel. Kis kérdezősködés árán kiderítettem, hogy aki tud angolul és/vagy németül, két-három év alatt megtanulhatja ezt az északi germán típusú nyelvet, és aztán sikerrel pályázhat erre az álommunkahelyre. Egy másik hirdetésben olaszul beszélő sofőröket kerestek, nyilván ilyenekből sem üldögél túl sok a munkahivatalok folyosóin. Bennfentesek tudni vélik, hogy a kínaiul beszélő lelkes pályakezdőké a jövő, legalábbis az üzleti szférában, Kína ugyanis igazi nagyhatalommá fejlődött. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a minap meghallgattam egy beszélgetést a pozsonyi Magyar Intézetben. Az eszmecsere címe valami olyasmi volt, hogy Mire jó az unió?, azaz miért éri meg nekünk az európai uniós tagság. Tizennyolc érdeklődő gyűlt össze a teremben, ki-ki döntse el, hogy ez sok vagy kevés a téma fontosságához mérten. A két magyarországi újságíró vendég inkább kiegészítette egymást, mintsem nagyokat veszekedett volna. Pedig számítottam némi vitára, mivel az egyik a Heti Választ, a másik pedig a 444 című internetes portált képviselte. Azt a bizonyos szöget szerintem a Heti Választól Stumpf András találta a fején, aki kijelentette, hogy az EU nem lehet egységes entitás, már csak azért sem, mert nincs egy közös nyelv, amelyet minden uniós polgár megért. Bagatell dolognak tűnik, mégis van benne ráció, hiszen míg Barack Obama beszédét nagyjából azért minden szavazópolgár megérti, Barro- so beszédével már más a helyzet. Jelenleg egyértelműnek tűnik, hogy az angol lehetne a közös nyelv. Ha szeptembertől minden uniós országban kötelezően tanítanák ezt a nyelvet, húsz év múlva nem lenne probléma megérteni egymást az EU-n belül. De mivel az uniós döntéshozó szervek malmai meglehetősen lassan őrölnek, erre nincs reális esély. Mire ugyanis megszavaztatnák, jóváhagyatnák, elfogadnák és törvénybe iktatnák a hivatalos nyelvet, évektelnénekel. Még akkor is, ha a németek és a franciák nem ellenkeznének... KOMMENTÁR Politika mint hitkérdés KISS TIBOR NOÉ Két hónappal a magyarországi parlamenti választások előtt ugyanaz a helyzet, mint tavaly, tavalyelőtt és így tovább. A Fidesznek a biztos szavazók körében hónapok óta 30-40 százalék között mozog a támogatottsága, míg az ellenzéki szocialistáké nagyjából 20 százalékra tehető. A helyzet az őszödi beszéd nyilvánosságra hozása óta változatlan. Az MSZP - amely 2006 májusában még választást nyert - néhány hónap alatt elveszítette a szavazók bizalmát, a Fidesz a Gyurcsány-beszéd előkerülésének idején (2006 szeptemberében) húszszázalékos előnybe került az akkori kormánypárttal szemben. S bár a szocialisták népszerűsége időnként megközelítette a Fideszét (mint 2012 tavasza és 2013 nyara között), a hátrányt a szocialisták lassan nyolc éve képtelenek ledolgozni. Ennek okait hosszan lehetne elemezni, ezúttal csak egy tényezőt emeljünk ki: a választók fásultak (nem véletlen, hogy a bizonytalanok aránya a közvélemény-kutatási adatok szerint olykor megközelíti az 50 százalékot), a politika iránt érdeklődőket pedig már rég nem érdeklik az érvek, a programok. A politika Magyarországon hitkérdéssé silányult. Persze, a programokból nem is látszik túl sok - mindkét félnél csak a primitív propaganda maradt. A Fidesz törvénybe foglalja, hogy a szolgáltató cégek kötelesek narancssárga közüzemi számlákat küldeni az embereknek, a rezsicsökkentést reklámozva. Hogy még a hülye is megértse. Mesterházy Attila pedig nullát formáz az ujjaiból az Összefogás nagygyűlésén, s bejelenti, „pártja nullára, azaz nullára” csökkenti Magyarországon a gyermekszegénységet. A tömeg pedig őrjöng - észbontó. Hol vannak már azok az idők, amikor a pártok szakpolitikusai nyílt tévévitát folytattak szakmai kérdésekben? Hétfőn egészségügy, kedden agrárium, szerdán külpolitika. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen. Szóvivő-papagájok, egybites jelszavak. Való Világ 6, a politika is lassan kiszavazóshow-vá degradálódik. S ebben a bohózatban (vagy tragikomédiában) a Fidesznek több elkötelezett híve van. Ennyi. A baloldali-liberális ellenzéknek, úgy tűnik, hosszabb távon sincs esélye. Bár a médiában rendre előkerülnek az Orbán Viktor hitelességét megingató nyilatkozatok, videók - ez nem oszt, nem szoroz. Orbán őszödi beszédének próbálták beállítani azt a jelenetet, amelyben a miniszterelnök az And- rássy úton egy neki tetsző ingatlan kapcsán közli Tarlós István főpolgármesterrel, hogy ez az (amúgy portugál tulaj - donbanálló) épület bármikor visszaszerezhető. Hoznak róla egy törvényt, és kész. De ugyanilyen „Oszöd-gyanús” az a 2008-as beszéde is, amelyben azt hangoztatja, hogy az oroszokkal nem szabad tíz évre titkosított energetikai szerződést kötni. „Mert ez a mi életünk, és nem a kormány biznisze.” Paks ügyében a saját kabinetje mégis pontosan így járt el, miközben a szocialista kormányzat ehhez hasonló titkosított szerződéstervét annak idején így nevezte: „puccs”. De Orbánnak aligha lesz „őszödi beszéde”. Az elkötelezett Orbán-fanokat semmi sem rengeti meg a hitükben, a baloldal pedig hiteltelen. Döbbenetes volt annak a szocialista politikusnak a nyilatkozata, aki Simon Gábor240 milliós ausztriai számlája kapcsán kijelentette, „róla gondolta volna utoljára”, hogy eltitkolt százmilliói vannak. Igazán elmondhatná, hogy kire gondolnat „elsőként”, ha az MSZP-ben a legártatlanabbnak tűnő figuráról is ilyen hajmeresztő tények derülnek ki. Orbán leváltására egyetlen esély mutatkozik. A demokratikus, köztársasági hagyományhoz ragaszkodó erőknek keríteniük kell egy olyan politikust, aki karizmatikus és feddhetetlen, akinek van víziója ajövőről. Akiben hinni lehet. Magyarországon, Orbán óta látjuk, ez a nyerő modell. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Húsz év után búcsúznak Utoljára ült össze a 386 tagú magyar Országgyűlés. A fideszes Pokorni Zoltán és Demeter Ervin, valamint a szocialista Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó és Veres János is húsz év után búcsúzik a parlamenttől, nem indulnak a választásokon. Távozik a DK-hoz tartozó Vitányi Iván is, így már csak a négy „ősfideszes” marad, aki elmondhatja magáról, hogy az első szabad választás óta folyamatosan képviselő: Orbán Viktor, Kövér László, Kosa Lajos és Németh Zsolt (és ismét biztos bejutók a Fidesz listájáról). A választás után megalakuló Országgyűlésnek már csak 199 tagja lesz, azaz a képviselők nagyjából fele búcsúzik. A legtöbben közülük fideszesek, a kormánypárti frakció 223 tagot számlál, vagyis népesebb, mint amekkora a következő parlament lesz. (MTI)
