Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
2014-02-08 / 32. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. FEBRUAR 8. INTERJÚ 15 ben, a ondott űben Ady egyik áine\e nem engedélyez in indiai tagállam ősvezér A bakonyi város és, lat. közvetlenül (id.) V.K.T. —T~ na: határtalan ötlet! Amper Kipling óriás- ► kígyója müvet létrehoz centiliter ► súlyarány, röv. határrag kében ledönttbáb, izalm. engedelmesség —V— > Bolívia admin. központja —<r annak az aljához égéstermék zéró ► utca, röv. —V— erős kártyalap —v---r málódás rtő, lat.-yr~ színezékcsoport árkol 3/4 taps! —▼— szatíra része! —v— kiváltó tényező kilo- p svéd autójel —TN agyon meglepődtem, amikor azt olvastam, önről, nem sok hiányzott ahhoz, hogy esetleg matematikaprofesz- szor legyen. A középiskola vége felé voltam komoly bajban. Imádtam a reál tantárgyakat. Ellentétben az osztálytársaimmal imádtam a matekot, és az órán csak én voltam a tanár számára a „használható”. Emlékeim szerint mindig mindent mintha csak nekem magyarázott volna. A táblánál is nekem kellett megoldani a feladatokat. Matematika szakkörre jártam, és több matematikai versenyt is megnyertem. Már Einsteinhez kezdtek hasonlítani az osztálytársaim, természetesen csak ugratásból és talán némi irigységből is. Amikor dolgozatírás volt, a tanár úr teljesen elkülönített, hogy véletlenül se tudjon tőlem senki puskázni. Félévkor általában ketten-hárman megbuktak. Ez nekem azért volt jó, mert vállaltam matek korrepetálást, és azzal meg is volt a zsebpénzem, de az egyéni vállalkozásom olykor kiterjedt még leckeírásra is. Valóban mindenki azt gondolta, hogy a számokkal feljutok majd a csúcsra, és akár még professzor is lehetek. Miért nem így történt? Nem tudtam, hogy valójában mivel szeretnék foglalkozni. Szerettem a matekot, de nem tartottam vonzónak. Félévkor pedig a továbbtanuláshoz a színművészeti főiskolát választottam. A környezetemben mindenki döbbenettel vette tudomásul a döntésemet. A döbbenet csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy fel is vettek. Meddig tanulta a színészmesterséget? Pontosan fél évig, mert kirúgtak. Ennek oka pedig az volt, hogy nagyon link voltam. Utólag arra is gondoltam, hogy talán nem is akartam én valójában színész lenni. Elbizonytalanodtam, lehet, hogy ez csak egy fellángolás volt. Matematikus is lehetett volna Harmincnégy éve áll a színpadon, hogy rock- és popdalokkal, túlnyomórészt a saját szerzeményeivel szórakoztassa a nagyérdeműt. Gyermekként Dolly (Penczi Mária Ilona) két út előtt állt: az egyik az ének, a másik a matematika felé vezetett. Talán kevesen tudják róla, hogy színművészeti főiskolára is járt. molyzenét, nagyon rossz és eleven gyerek voltam. Kislányként tornáztam és balettoztam is, de az alkatom miatt eltanácsoltak. Elmentem úszni a Fradiba. Három évig úsztam a hosszokat, és eldöntöttem, hogy ennek semmi értelme. Sportágakat váltogattam szinte sorozatban: kispuska, kajak, kézilabda, kosárlabda, vitorlázás, és az igazi nagy szerelem a lovaglás lett. Jellemző rám, hogy mindent kipróbálok, és vagy megy, vagy nem megy. Ha nem megy, akkor indulok tovább. Ha megy, akkor addig csinálom, amíg azt érzem, hogy jó vagyok. Erre mondhatjuk, két szék között a földre. Hogyan alakult tovább az élete? Kimondottan utáltam otthon semmittevőén üldögélni. Vállaltam korrepetálásokat és más különféle munkákat. Emlékeim szerint huszonöt éves voltam, amikor megtaláltam életem legkedvesebb munkáját. Egy ismerősöm szólt, hogy a mentőszolgálat koordinátort keres. Valójában nem is tudtam, hogy ez milyen munkát is jelent. Felvettek A hivatalos beosztásom szerint személyzeti és munkaügyi előadó voltam. Gyakorlatilag a konkrét kivonulásokon kívül mindent én csináltam. Szuper jó állásom volt. A zenével mikor ismerkedett meg? Kisgyerekként. Négyéves koromban kezdtem el tanulni zongorázni és énekelni. Hiába tanultam koHogyan lett énekes? Még a gimnáziumban ismerkedtem össze Fenyő Mikivel, aki szintén ott tanult. Mikinek már akkoriban is saját zenekara volt, és rendszeresen jártam a próbáikra, de a fiúk csak gyakoroltak, nem léptek fel. 1979-ben Fenyő azzal keresett meg, hogy terveznek egy fellépést a nyugati országokban, és tartsak velük mint énekes. Szüleim előtt megpróbáltam titkolni ezt a dolgot, mert ők boldogok voltak, hogy végre olyan állásom van a mentőknél, amit szeretek. Az út előtt a Budai várban lévő E klubban volt egy „főpróba”, ami any- nyira sikeres volt, hogy a zenekar elindult. Két és fél évet élt a Hungária, 1983. június 26-án reggel fél kilenckor szűnt meg. Ami pedig világrekord is lehet: negyed órával később megalakult a Dolly Roll. Hétköznapokon, amikor nem a színpadon énekel, Penczi Mária, vagy Dolly akkor is? Teljesen mindegy, hogy milyen nap van, én mindig egy nő vagyok, nem díva. Soha nem voltam és nem is vagyok egy unatkozós típus, mert imádok dolgozni. Szüleim mindig szorgalomra és becsületre neveltek Szeretek és remélem, tudok is spórolni. Amikor például kimegyek a szobából, rögtön lekapcsolom a villanyt, hogy feleslegesen ne fogyasszam az áramot. A fűtésre is nagyon figyelek, napközben olyan fokozatra állítom, hogy időközönként futsön, éjszakára pedig kikapcsolom. Bejárónőm sincs, mert a háztartásomat én irányítom. Főzni nem szoktam, csak a háziállataim számára, ami azért nem egyszerű, ugyanis van hat cicám és két kutyám. Sajnálom, hogy egy nap nem 32 órából áll, mert a 24 óra az én ritmusomnak édeskevés. Mint azt már említettem, soha nem unatkozom, programozok, zenét szerzek, szöveget írok, és emellett a saját dolgaimat is intézem. A fiatalságom titka talán az, hogy egészségesen élek, búzafuvet iszom, és különféle csírákat eszem. Figyelek arra, hogy jó kondiban legyek. Lépcsőházakban liftet soha nem használok, ha tehetem, mindenhova gyalog megyek. Rengeteget szaladgálok és játszom a kutyáimmal, és ez szerintem sokat segít. Albert József
