Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-18 / 14. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2014. JANUÁR 18. www.ujszo.com INTERJÚ Idén El Greco előtt tiszteleg Spanyolország M adridi és tole- dói kiállításokkal tiszteleg El Greco emléke előtt idén Spanyolország a három évszázadon át félreismert festő halálának 400. évfordulója alkalmából. „Rendkívül becsvágyó programról van szó” - mondta az El Greco Alapítvány elnöke, Gregorio Maranon, bemutatva a megemlékezés tervét, amelynek keretében a két nagy kiállításon kívül koncerteket, színházi előadásokat és a festőről szóló kutatások megjelentetését is tervezik. Az év két fontos kiállításával, amelyeket Toledóban és a madridi Pradóban tartanak, „El Greco alakjának száz évvel ezelőtti újjászületéséről és az általa gyakorolt hatalmas hatásról kívánunk tanúbizonyságot adni” - tette hozzá az elnök. El Greco - eredeti nevén Dome- nikosz Theotokopoulosz - 1541- ben született Krétán, Itáliában tanulta a festészetet, majd Toledóban telepedett le. Ebben a spanyol nagyvárosban halt meg 1614. április 7-én. Műhelyéből számos nemes képmása került ki, valamint több vallási témájú nagy kép, köztük azok, amelyek a toledói székesegyházat ékesítik. Halála után feledésbe merült életműve, amelyet az elnyújtott alakok tettek jellegzetessé. „Három évszázad alatt teljes ismeredenség fedte, mintha soha nem is létezett volna” w Három évszázad alatt teljes ismeretlenség fedte...- hangsúlyozta Gregorio Maranon, aki emlékeztetett arra, hogy a 19. század végén maroknyi értelmiségi „támasztotta fel”. ,Az elmúlt száz év alatt meglepő jelenség tanúi voltunk. (El Greco) az egyik legnagyobb mester lett, aki valaha is rányomta a pecsétjét a 20. század festészetére. Az impresszionistáktól Picassón át Jackson Pol- lockig valamennyien merítettek az életművéből” - tette hozzá. A mester által gyakorolt hatást az El Greco és a modern festészet című kiállítás mutatja be, amely június 24-től október 5-ig lesz látható a madridi Prado Múzeumban, ahol márciustól júniusig a festő személyes könyvtárában talált könyveket Toledóban a világ legnagyobb múzeumából származó 80 művet állítják ki március 14-től június 14-ig a Toledói El Greco című kiállításon, amely mellett a város templomait díszítő El Greco-alkotások is megtekinthetők. Egy másik kiállítás El Greco és tanítványai több művét mutatja be. (MTI) El Greco önarcképe (1604) (Fotó: SITA/AP, wikimedia) MAGYAR FESTŐK Híres író volt (Thomas) GULÄCSY LAJOS A festő (teljes nevén Gulácsy Lajos Kálmán) lényegében autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szegénység laka című képét a Műcsarnokban. Pesten a Mintarajziskolában tanult két félévet, 1900-1901-ben, 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton. Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Első gyűjteményes kiállítását az Uránia mükereskedésben mutatta be Márffy Ödön képeivel együtt 1907-ben. 1908-ban kapta meg a Ferenc József-díjat, mely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola festőivel, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos képeivel. Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott, 1905-ben a Thália Társaság llásd: Alma Tadema: A láthatatlan kormányos című színművéhez), 1912-ben az Új Színpad számára készített díszleteket és jelmezeket (Strindberg: Hattyúvár című színművéhez). Mint grafikus is figyelemre méltó. Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta című akvarellje 1903-ból, e művét egyszerűen Francesca és Paolo címen emlegetik. A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve jobbára az idegszanatóriumok, 1917-től pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. Festészetének véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. A legtöbb, amit eddig kifizettek egy Gulácsy- képért, 120 millió forint volt. A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című festménye rekord leütési áron kelt el 2007-ben egy árverésen. (Fotók: a művész albumából) Bírom az iramot A blues magyar királyaként is emlegetik rajongói Deák Bili Gyulát. A nem éppen pacsirtahangú énekes, 2011-ben súlyos szívproblémákkal került kórházba, ennek azonban már nyoma sincs az énekes mindennapjaiban. Életéről, munkájáról beszélgettem „Bili kapitánnyal”. A közelmúltban ünnepelte a 65. születésnapját. Mennyire zavarja a kora, ha egyáltalán zavarja? Miért is zavarna, az évek múlása ellen semmit nem tehetünk. Esetleg az életvitelt befolyásolhatjuk. Gondolok itt az egészséges táplálkozásra, a cigarettamentes és mozgásban gazdag életvitelre. Régebben szeretett az éjszakában „huncutkodni”. Ezen most változtatott? Kénytelen voltam. A szívinfarktusom óta valóban jó fiú lettem. Kevesebbet cigarettázom, és az alkoholt is szinte csak kóstolgatom. Véleményem szerint ennek meg is lett az eredménye, ugyanis mintha tisztább lenne a hangom, mint korábban volt. A munkám mennyiségéből ugyanakkor nem engedek, imádom a zenélést, ami számomra több mint orvosság. A lényeg, hogy a hirtelen jött szív- problémám nagyon megijesztett, ezért is lettem óvatosabb. Fogytam húsz kilót, rendszeresen járok ellenőrzésre, minden eredményem rendben van, bírom az iramot. Ha jól emlékszem, egy év telt el azóta, hogy komoly szívproblémái voltak, szinte az egész ország aggódott önért. Nem beszélek mellé, állítólag közel járt a halálhoz. Tudom, elmondták, és olvastam a „tragédiámról” szóló lapokat is. Saját bőrömön tapasztalhattam, hogy a média mennyire szenzáció- hajhász és mennyire képes elferdíteni a dolgokat. Annyi azért igaz, hogy valóban komoly baj volt a szívemmel, de a kezelőorvosaim alapos munkát végezve rendbe hoztak Ami pedig az emberek aggódását illeti, természetesen nagyon jólesett. Hogyan ünnepli a születésnapokat? Mondjam azt, hogy öregesen? Ugyanis megvan már ennek is a régen bevált ceremóniája. Családi körben zajlik az egész. Általában elmegyünk a kedvenc éttermünkbe vacsorázni. Természetesen ilyenkor a torta sem maradhat ki, a sláger nálam a tiramisu és az orosz krémtorta. Ezeket a finomságokat, valódi csemegéket általában felváltva kapom. Születésnapjaimon csak az szokott zavarni, hogy a cukrász mindig lebeszéli a családtagokat arról, hogy annyi száll gyertyát tegyenek rá, ahány éves vagyok. Állítólag annyi gyertya nem férne már a tetejére, ezért maradnak már csak a számos gyertyák. Tavaly augusztusban mutatták be újra az István, a király darabot Alföldi Róbert sok vihart kavart rendezésében. Az eredeti változatban ön egy legendás táltost, Totdát alakította. Számomra Deák Bili Gyula hiányzott ebből a szerepből. Köszönöm, ha valóban így érezte, de mondhatom azt is, minden nagyképűség nélkül, hogy ezt több ismerősöm is megjegyezte. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nem hívtak, nem kerestek a producerek emiatt. Talán tudták ők is jól, hogy csak akkor vállaltam volna, ha az eredeti figurát alakíthatom. Most nagyképűnek tűnhetek: a meglátásom szerint senki nem tudta a dalaimat any- nyira hatásosan, szívbemarkolóan elénekelni, mint én. Azt olvastam, hogy Deák Bili Gyulát a kereskedelmi televíziók mentornak, zsűritagnak hívták, és ezt a felkérést nem vállalta el. Miért? Figyelek arra, hogy mihez adom a nevemet. Jól emlékszik, tényleg hívtak az X-Faktorba és a Voiceba is, de én visszautasítottam ezeket a felkéréseket, mert nem szeretem ezeket a műsorokat. Az egészet népbutításának tartom. Celebeknek való és nem nekem. Azt a rengeteg pénzt, amit cserébe kínáltak, simán el tudtam volna költeni valamire, de én inkább ember akartam továbbra is maradni. A sikereimet munkával értem el, és azt sem akartam, hogy a zsűritagságom miatt kerüljek a bulvársajtó címlapjaira. Tehetséges labdarúgó volt fiatalkorában, az élet fintora, hogy a lábát amputálták. Rémálomnak tűnik még most is ez az egész, ami velem 11 évesen megtörtént. Egy rutin műtérnek induló, rossz orvosi beavatkozás végződött számomra ilyen tragikusan. Szörnyű volt az a pillanat, amikor a műtét után felébredtem. Nem tudtam először, hogy szüleim miért sírnak olyan rettenetesen az ágyamnál. Hiába voltam csak 11 éves, éreztem, valami nagy baj történhetett. A takarómat felhajtottam, akkor vettem észre, hogy nincs lábam. Rögtön elájultam. Akkoriban a Fradi kö- lyökben fociztam, és állítólag tehetségnek tartottak Gyermekként nehéz volt feldolgoznia saját tragédiáját? Más sorstársaim fejébe nem tudok belelátni, de gyermekként talán kicsit könnyebb. Hatalmas erőt adott az is, hogy fiatalon tagja lehettem a kőbányai Sztár együttesnek, ahol külföldi dalok éneklésével kezdődött a jelenlegi pályafutásom. Több zenekart is alapítottam, és szeretem nagyon a kihívásokat. Hiába vagyok sérült ember, nincs időm arra, hogy sajnáljam magam. Ilyen vagyok, és ezt kell elfogadnom. A sors, amit elvett, azt többszörösen visszaadta azzal, hogy népszerű és sikeres embernek tarthatom magam. Valamennyi kedves olvasónak is ezt üzenem: minden bajt igenis le lehet és le kell küzdeni. A fájdalom legjobb orvossága az előretekintés és a kitűzött célok megvalósítása. Unatkozni pedig nem szabad, mert az ember elkezd csak a saját bajával foglalkozni. Mit tervez erre az esztendőre? Terveimben szerepel egy új CD kiadása és a sok-sok felkérésnek a teljesítése. Rövidebben, munka, munka, munka. Albert József
