Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-07 / 4. szám, kedd

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 7. Csapatostul vágnak neki az elnökválasztásnak a politikai kalandorok Diagnózis: elnökjelölt Jelen állás szerint legalább egy tucat elnökjelöltje van - a pontos szám csak janu­ár kilencediké után lesz ismert, a leadott, érvényes aláírások számának függ­vényében. Ajelöltek, mondanivalójuk és képes­ségeik hű képet adnak ar­ról, mekkora válságban van a szlovák belpolitika. TOKÁR GÉZA Huzamosabb ideje nyűt titok volt, hogy a baloldalon nem lesz nagy vetélkedés a szavaza­tokért: a kormánypártnak nincs konkurenciája. Ä balol­dal egyetlen jelöltet indít (vagy legfeljebb stratégiai megfonto­lásokból állít alternatívát). A kérdés mindössze annyi volt, Robert Fico kormányfő az erő­viszonyok ismeretében vállal­ja-e azt a kockázatot, hogy a második körben egy ellenjelölt megszorongatja, indulásával pedig egyúttal felborítja a Smer belső erőviszonyait. Miután a miniszterelnöknek a Marián Kotleba-jelenségtől nem kell tartania - nincs olyan „nem standard” ellenjelölt, aki képes lenne tömegével mozgósítani az ország általános állapotával elégedetlen szavazókat. Ficó- nak így csak a Smer állapota miatt kell aggódnia. Ha egyál­talán akar. A jobboldalon ezzel szem­ben ismét megmutatkozott az általános szervezetlenség és tanácstalanság. A Népi Plat­form pártjai a rövid távú politi­kai érdekeiket figyelembe véve Pavol Hrušovskýt indítják, a KDH egykori elnökének sem legitimitása, sem pedig kariz­mája nincs ahhoz, hogy a jobb­oldal szellemi vezérévé váljon, ha megbukik is - emlékszik még valaki arra, hogy öt éve a népszerű, nem elhasznált Iveta Radičová került ebbe a szerep­be, a jutalma pedig később a miniszterelnöki pozíció lett? A minőségi esés nyilvánvaló, s ami rosszabb, a Népi Platform az inkább megosztó, semmint egyesítő Hrušovský esetleges sikerére (ami jelen esetben a második helyet jelenti) sem nagyon építhet. A tarka felhozatal és a számos jelölt ellenére a magyaroknak nem len­ne kire szavazniuk, ha Bárdos nem indulna. A két hagyományos hatalmi csoportosulás emberén túl ren­geteg a jelentkező, csapatostul vágnak neki az elnökválasztás­nak a politikai kalandorok. Ján Čarnogurský az életművét akar­ja keretbe foglalni és utólagos önigazolást keres, Radoslav Procházka épp ellenkezőleg, ki­indulási pontnak és elvi kérdés­nek tekinti a részvételt az elnök­választási kampányban. Andrej Kiska független államférfiúi imázsát építgeti, Milan Kňažko pedig névleg ugyan a rendszer- váltás megtestesítője és az elé­gedetlenek szimbóluma, a gya­korlatban azonban inkább az ér­telmiségi elit felvállalt választá­sa lehet. Generációs szakadék tátong közte és a jelenlegi politi­kai berendezkedés ellen tiltako­zók új nemzedéke között. A legelkeserítőbb, hogy a tarka felhozatal és a számos je­lölt ellenére a magyar szava­zóknak továbbra sem lenne kit választaniuk, ha Bárdos Gyula indulása nem oldja fel a di­lemmát. A jelenlegi körülmé­nyek között is „csak” egy ma­gyar nemzetiségű jelölt tudja kockázatok nélkül vállalni azt az üzenetet, amely az ország­ban élő magyarok szerepét és helyzetét érinti. Jelöltből hiába van szakaj- tónyi, a társadalom továbbra is mélyen megosztott, s ez a hely­zet aligha javul rövid távon. (Peter Gossányi rajza) Én meg híres Stammgastarbeiter vagyok idehaza. Cseh katonai szakértő szerint Prága a palesztin fegyverek átrakodóhelye lehetett Mit rejtenek a palesztin követségek? KOKES JÁNOS Elképzelhető, hogy Csehor­szág a palesztinok számára a fegyverek „átrakodóhelyeként” szolgál, és hasonló célokra használják a világ más országa­iban működő palesztin nagy- követségeket is. „Nem kizárt, hogy egy jól szervezett, fegyvereket és rob­banóanyagokat elosztó háló­zatról van szó, amelyben dip­lomáciai fedezet alatt széles körű fegyverszállítás folyik konkrét címzettekkel” - jelen­tette ki Jin Šedivý tábornok, a cseh hadsereg korábbi vezér­karifőnöke. Šedivý azután nyilatkozott, hogy a prágai palesztin nagy- követségen robbanás követ­keztében életét vesztette Dzsamál Mohamed Dzsamál nagykövet. Šedivý kijelentette, nem terrorizmusról beszél, ha­nem olyan hadianyagok elosz­tásáról, amelyeket egy esetle­ges akcióban felhasználhattak, mérlegelése szerint „ez a legva­lószínűbb változat”. A fegyverek eredetére a pa­lesztin nagykövetség eddig nem adott magyarázatot. „Ez megdöbbentő. Nemcsak a dip­lomáciai normák és szokások durva megsértéséről van szó, hanem a biztonsági előírások megsértéséről is - ezt a nagy­követ tragikus halála is mutatja” - emelte ki a 61 éves tábornok. Šedivý aggodalmá­nak adott hangot, hogy hason­ló módon fegyverek lehetnek más európai és Európán kívüli palesztin képviseleteken is. „Nagyon is valószínű. Nem ki­zárt, hogy a véletlen robbanás valami egészen hihetetlen do­logról rántja le a leplet” - véli, s nem tartja hihetőnek azt a pa­lesztin érvelést, hogy a fegyve­rek a nagykövetség védelmére szolgáltak, a palesztinokat Csehországban senki sem ve­szélyeztette. „Nem helyi, ha­nem nemzetközi méretű bot­rányról van szó” - tette hozzá. A rendőrség közölte, hogy 12 fegyvert talált a nagykövet­ségen. A hatóságok korábban nem tudatták a nyüvánosság- gal a fegyverek számát, így az találgatások tárgya lett. A ko­rábbi sajtóértesülések még ar­ról szóltak, hogy 70, engedély nélkül tartott lőfegyverre buk­kantak. A Prágába akkreditált 56 éves palesztin követ, Dzsa­mál Mohamed Dzsamál január 1-jén szenvedett halálos sérü­léseket, amikor rezidenciáján felrobbant egy széf. Jirí Rusnok miniszterelnök kijelentette, baleset történt, nem terrorcse­lekmény. A rendőrség vizsgál­ja, hogy a fegyverek miként ke­rültek Csehország területére, s követtek-e el velük bűncselek­ményt az országban. KOMMENTAR Legyen ez jobb év! NAGY ANDRÁS A2013-as évet szlovákiai magyar szemszögből szinte minden közíró negatívan értékelte. E ha­sábokon is sorra jelentek meg a borús írások, so­rolva ások negatív tényt, amelyek miatt a mínu- szos évek közé sorolódik a tavalyi. Ám itt az ideje, hogy a 2014-es évre tekintsünk, és elgondolkozzunk, hogyan lehetne az idei esz­tendő jobb. A legfontosabb talán az, hogy ne tekintsük a poli­tikát életünk legmeghatározóbb elemének. Attól, hogy Ficóék vannak hatalmon, nyilván a fél országnak rossz a közérzete, de ezen a tényen 2016-ig nem tudunk változtatni, s az életnek annyi egyéb szegmense van, melyekre jobban lehetne figyelni a politika helyett. Fontos, hogy az emberekben felerősödjön a tenni akarás. Helyi, regionális vagy akár országos szinten. A szlovákiai magyar közéletben is reneszánszukat élik a civil kezdeményezések, a nagy öregek helyett, akik talán el is fá­radtak már az elmúlt huszonöt évben, egyre gyakrabban je­lennek meg a fiatalok. Gyakran minimális tapasztalattal, de óriási lelkesedéssel, új módszerekkel és kommunikációs esz­közökkel próbálják a nihilizmusból kizökkenteni társadal­munkat. Mert a valódi kérdés nem az, hogy egy vagy két párt képviseli-e a magyarok érdekeit helyi, regionális vagy orszá­gos szinten, hanem az, hogy mi magunk mennyire tartjuk fon­tosnak eddig kivívott jogainkat, intézményeinket vagy a tár­sadalmi működésünk keretrendszerét. Ha a szlovákiai ma­gyarság bárminemű önrendelkezésre törekszik, nekünk, a társadalomnak kell ezt akarnunk. Ha nincs társadalmi kon­szenzus vagy legalább széleskörű társadalmi vita ebben a té­mában, teljesen felesleges, hogy bárki a zászlajára tűzzön ilyesmit, mert nem lesz eredmény, nem sorakoznak fel mögé. Az országos politikai lehetőségek komolyan be vannak hatá­rolva, túl sok változás nem várható az egyszínű smeres kor­mánytól, sőt. Mégis, a2014-esévbenlesznéhánylehetőség, amikor a szlovákiai magyarok újra megpróbálhatnak kitörni, valamivel többet elérni. Az EP-választás tavasszal, az önkor­mányzati választás ősszel esélyt adhat az eddiginél erősebb képviseletekre. És ebből a szempontból mindegy, hogy melyik magyar párt képviseletében. A tavaszi elnökválasztáson pedig Bárdos Gyulának valóban új lehetősége van. Több mint valószínű, hogy nem ő jut a második fordulóba, de a fő felelős­sége nem is abban lesz, hogy mennyi szavazatot kap, esetleg kitől vesz el voksokat, hanem hogy képes-e a magyarok szá­mára fontos témákat oly módon megragadni a kampány so­rán, hogy az pozitív irányba mozdítsa el például a szlovák közbeszédet. Ha ez sikerül, akkor elmondhatjuk, hogy érde­mes volt magyar jelöltnek indulnia az elnökválasztáson. FIGYELŐ A híres-neves vendégmunkás A brit média a román és a bolgár munkavállalók töme­ges bevándorlását jósolta, de e két országból eddig egyetlen új vendégmunkásról tudni; a 30 éves román Victor Spirescu országos hírnevet szerzett a vele készített interjúknak és a televíziós képeknek köszön­hetően. Spirescut nagy meg­lepetésére tengernyi kamera és két parlamenti képviselő fogadta Luton repülőterén, miután leszállt a romániai já­rat. A gépen ő volt az egyeden, aki először lépett be Nagy-Bri- tanniába. „Nem azért jöttem, hogy kifosszam az országot, hanem hogy dolgozzak, és utána visszamenjek” - jelen­tette ki. Menyasszonya ott­hon maradt, mint mondta, annyi pénzt akar összegyűjte­ni, hogy fel tudják újítani a házukat. A The Daily Telegra­ph tudósítója még Spirescu fa­lujába is elutazott, hogy düle- dező házuk előtt lefényké­pezze a 19 éves menyasz- szonyt. Spirescu odahaza pásztor és villanyszerelő volt, most azonnal munkát kapott egy autómosóban. Mint mondta, nehezen tér napi­rendre afelett, hogy országos hírű lett: „Ha bemegyek egy szupermarketbe, mindenki engem néz. Hallottam, ami­kor egy kislány azt mondta az anyjának: Nézd, itt az a fazon a tévéből!” - mesélte a Sky News hírtévének. A Mail on Sunday riportere román munkavállalókkal utazott Bukarestből London­ba. Allan Hall állítása szerint a buszt már a magyar határon megállították, és a határőrök 300 euró „díjat” követeltek. A buszsofőr elmondta, „mindig ez van, románok vagyunk, ez zöld jelzés arra, hogy ki­fosszanak bennünket”. „Ha nem fizetünk, minden egyes csomagot kinyittatnak, min­den okmányt átvizsgálnak, tárgyakat koboznak el, 12 órát állunk itt. Ez korrupció, de fizetünk. Muszáj” - mond­ta a sofőr. A kétezer kilométe­res utat már többször abszol­váló utasok nem is csodálkoz­tak, amikor „körbeindult a kalap” a kenőpénz összegyűj­tésére. A cikk hangsúlyozta, a busz utasai közül mindenki­nek volt munkája Nagy-Bri- tanniában. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom