Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-04 / 3. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 4. www.ujszo.com A hírnév kulcsa: Lady Gaga médiastratégiája A közelmúltban On the Edge címmel megjelent egy dokumentumfilm Lady Gagáról (rendezte: Tara Pirnia Mehran, írta: Patricia K. Small). „Ez egy inspiráló és modern történet - olvasható a DVD hátlapján - a világ egyik legnagyszerűbb popsztárjáról. [...] Ismer­je meg az igazi Lady Ga­gát hihetetlen története­ken keresztül, azoktól az emberektől, akik ismerik és követik minden lépé­sét. Lady Gaga napjaink egyik kulturális ikonja és miután ezt megnézi, Ön is tudni fogja, miért.” H. NAGY PÉTER Ez valóban így van, a továb­biakban azonban nem a karrier- történettel foglalkoznék, ha­nem azzal, hogy médiaelméleti szempontból mi lehet az, amit Gaga valószínűleg mindenkinél jobban tud és alkalmaz. Ez a kérdés megegyezik azzal, hogy mi a hírnév kulcsa. Átváltozás Menjünk egy kicsit vissza az időben, és elevenítsük fel, ho­gyan alakította Madonna a kar­rierjét. A népszerű énekesnő igen hamar rájött arra, hogy ha tudatosan építi fel az élet­művét, azzal keltheti fel újra és újra maga iránt a figyelmet, ha jól elkülöníti egymástól az egyes szakaszait. Az elkülönbö- ződést pedig az teszi hangsú­lyossá és látványossá, ha a mű­vész átváltozik. Ezt a személyi­ségtípust bátran nevezhetjük skatulyaszökevénynek. Eddig a pillanatig a popkul­túrában inkább arra törekedtek az előadók (és rengetegen ma is így tesznek), hogy állandósítsák és nyomatékosítsák identitásu­kat. Madonna viszont ennek az ellenkezőjével ért el csúcsha­tást: képlékennyé tette a szub­jektumát. S ebben kapóra jött neki a média, amely fokozta a küszöbhelyzét előtti várako­zást. (Egyértelműen ez lehetett Lady Gaga mintája, csak ő Ma­donnához képest felpörgeti a dolgot, gyakrabban vált és ki- számíthatatlanabbul. Ehhez azonban állandó médiajelen­létre van szükség, amit nem könnyű kivitelezni.) Peter Wicke zenetudós joggal jegyezte meg a következőt: „Olyan videósztárok, mint Ma­donna, a diszkók hideg fényé­ben nem a dalaikkal értek el nem is sejtett sikereket, hanem a külsejükkel, amit a táncolok utánoztak. A ruhák és a közvet­lenül a testre felvitt kiegészítők, mint a harci díszhez hasonló smink, a szintetikus hajfestés, a szoborszerű hajcsodák vagy a piercing, gyors egymásutánban váltották egymást.” (Ez Gagára már nem vonatkozik; ha odafi­gyelünk a zenéjére - állítják például igen jelentős DJ-k-, ki­derül, hogy nagyon is működik. Ahogy egyébként a „kései” Ma­donnáé is a Ray of Light kör­nyékén.) A test ördöge Ez a fontos szempont átvezet egy másikhoz, a test felhaszná­lásának kérdésköréhez. Szintén kicsit messzebbről indítva: Ma­donna 1992-ben megjelentetett egy könyvet, amely úgy nézett ki, mint egy hanglemez, a cím­lapján viszont ez állt: S E X. A könyv a popdíva Erotica című lemezének megjelenését kísérő profi reklámkampány része volt. A Warner Books minden idők egyik legsikeresebb piac­szerző fogását alkalmazta, ami­kor a könyvből nem sokat, ha­nem keveset nyomott (kb. a megrendelések felét). Ez azon­nal megnövelte a keresletet (pedig a kiadvány 80 dollárba került), és a könyvből négy hét alatt elkelt az első egymillió példány. ,Az értékesítés és a bevétel - írja Wicke - még a popipar nem épp alacsonyan fekvő normái­hoz képest is csillagászati nagy­ságrendet ért el. Az a csalafinta­ság, hogy a Madonna ikonná emelt testét ábrázoló tablókkal leszbikus, homoszexuális és szadomazochisztikus praktiká­kat, önkielégítést és bevett sze­xuális formákat - a szexuális perverzitások széles skáláját is stílusosan érintették, egészen a megerőszakolásig - provokatív jelleggel kínálták egy kukkoló fogyasztói társadalomnak, ter­mészetesen nem ártott a for­galomnak.” Ezen túl a könyv olyan médiafikcióvá lett, amely az úgynevezett „meghangsze­relt test” kategóriába illeszke­dett (ennek lényege, hogy a tes­tet tárgyiasítja, és mindenki számára elérhetővé teszi). Ma­donna tehát ebben az esetben önmaga tárgya, saját magával játszik, és ezt láthatóan rendkí­vül élvezi. „Hang és test - így Wicke - többé már nem egy egészet reprezentál, ahol az »én« egységet alkot a testtel, amelyben lakik, és a hanggal, amelyen beszél. Az összefüggé­sek sokkal dinamikusabbak, kai népszerűsítve a híres haj­masnit.” A külső megjelenés azonban nem csupán öncélú játék. Kate Halfpenny divattervező a kö- vetkezőképpenjellemzi a Gaga- féle divatot: ,A legtöbb jelmeze és ruhája valamilyen üzenetet hordoz, legyen az politikai üze­net vagy másmilyen. Például néhány klipjében és dalában olyan rejtett üzenetek vannak, amelyek átjönnek a jelmezek­ben, abban az értelemben, hogy arról beszél, milyen irányba megy a zeneipar, hogy olyan, mint a szexkereskedelem.” Erre a szimbolikus gondolkodás- módra sok példa felhozható, elevenítsük fel az egyik leghíre­sebbet. Amikor Gaga nyers hús­ból készült ruhában jelent meg a nyilvánosság előtt, ezzel rész­ben arra utalt, hogy a médiában dolgozó nőket darab húsként kezelik, vagyis a ruhával Gaga mintegy felszolgálta magát a közönségnek. Másfelől: ezzel a gesztussal a hiúság és a testi rothadás feszültségére is felhív­ta a figyelmet, amit oly sokan próbálnak elkendőzni a szóra­koztatóiparban. A jelmez és a ruházat tehát túlmutat önmagán és viselőjén, kísérő mondanivaló társul hoz­zá, ugyanakkor eldobható és bármikor lecserélhető egy má­sikra, amit a művésznő szintén tudatosan kezel. A sorozatos átváltozások Madonna-féle verziójához képest Lady Gaga minden dallal új külsőt vesz fel, mivel mindig fennáll az esély, hogy az emberek megunják a sztárok viselkedését, s ez ellen lépéseket kell tenni. Miután be­járta a világot Fame Ball turné­jával és mindenhol megjelent a sajtóban, ami teljesen más saj­tótaktika, mint Madonnáé és más popsztároké, Lady Gaga megmutatta a világnak, hogy ki is ő valójában. Lényeges eleme ennek a taktikának, hogy Gaga a médiát felhasználva segít a ra­jongóinak felvállalni önmagu­kat. Jonathan Lipman újságíró szerint: „Ma az számít divat­ikonnak, aki a maga módján akarja csinálni a dolgokat, és Gaga ilyen. [...] Felnyitotta az emberek szemét az egyéniségre - ez a sikere másik kulcsa.” A harcos E ponton hosszasan lehetne elemezni a művésznő dalszöve­geit, hiszen például a Born This Way olyan koncepcióalbum, amely részben arról szól, hogy a szerzője megtalálta önmagát a hírnéven keresztül. A bibliai témát a jelenkori kapcsolati szabályokkal kombináló Judas című sláger egyfajta figyelmez­tetés, hogy becsűid meg a sötét énedet, de éppen arról van szó, hogy Gaga nemcsak zenei jelen­ség, hanem kulturális is. Egy­részt mindig változik, mindig érdekes, másrészt soha nem ítél el senkit azért, mert más, sőt hozzásegíti ennek értelmezé­séhez. Ide vágó elhíresült ese­mény volt Gagának az a per- formansza, amikor saját férfi- alteregójaként (a You and I című dal klipjében látható Jo Calderone-ként) jelent meg a kamerák előtt, s mintegy „ön­magát” szidalmazva mutatott rá a nemi identitás problémáira. Vagyis - ahogy a filmben meg­fogalmazódik - „ahelyett, hogy sikerével kérkedne, tudja, ho­gyan legyen szerény és hogyan fejezze ki ezt viccesen”. A médiafigyelemmel való já­téknak azonban van egy fajsú­lyosabb oldala is. Gaga ugyanis a hírnevét a jó ügyek érdeké­ben használja fel. (A film a Hai­ti földrengés utáni segélykon­cert, a Japánt sújtó cunamit követő segítő akció és az AIDS- kutatás támogatása alapján bi­zonyítja, hogy Gaga „két lábon áll a földön”.) Ez szintén tuda­tos stratégia, amely arra épül, hogy a példaképet a rajongói bármiben követik. „Gaga újra és újra bebizonyította - mondja a film narrátora -, hogy rajon­gótábora irányításával azokra az ügyekre irányíthatja a fi­gyelmet, melyekben hisz. Egy hang azokhoz, akiket szemé­lyes tragédia és katasztrófa sújt. Egy szóvivő azoknak, akik ugyanolyan jogokra vágynak, mint bárki más. És egy erős nő, aki azt hirdeti, hogy használd a tehetségedet és adottságaidat arra, hogy másokat ösztönözz, ahogy ők is ösztönöznek téged.” Hogy mekkora ez a ra­jongótábor, nehéz felmérni, mindenesetre Gaga a különféle médiumokon keresztül szinte napi kapcsolatban van vele, és „amikor ő beszél, az emberek figyelnek” - teszi hozzá a nar­rátor. Ha mindezt mérlegeljük, egyet kell értenünk a dokumen­tumfilm készítőivel abban, hogy „Lady Gaga öröksége sok­kal több néhány albumnál és földönkívüli ruháknál”. Gagát már most azért tartják számon minden idők egyik legszorgal­masabb művészeként, mert a testkoncepciótól kezdve a sze­mélyiségfelfogáson át a mé­diamanipulációig terjedően ki­dolgozta a karrierépítés Gaga- féle változatát. Míg mások a hírnév nehézségeivel foglal­koznak, addig ő megváltoztatta a popkultúra színterét. Úgy tűnik, örökre. Nem pusztán öncélú játék képekben, szerkesztésekben és vetületekben feloldva.” Lady Gaga innen nézve is Madonna méltó örökösének tekinthető, hiszen a testét úgy hasznosítja és kínálja fel á médiumokon ke­resztül, ahogy neki megfelelő, a közönségének pedig meghök­kentő, s ezzel is tükröt tart a posztmodern „élvezeti társada­lom” elé. (Róla is megjelent egyébként egy képeskönyv.) Jelmezbál Most már érthetőbbek lesz­nek a fentebb említett DVD-film hangsúlyosabb pontjai, melye­ket felidézek. Lady Gagával kapcsolatban többen hangsú­lyozzák a produkcióban, hogy remek stratéga. Pályája kezde­(Képarchívum) tén a hírnév pszichológiáját kezdte tanulmányozni, hogy megtanulja tisztelni a kreativi­tását. Produktív döntései pedig olyan munkafegyelemmel tár­sultak, amelynek meglett az eredménye. „Évekig dolgozott azért, hogy eljusson oda, ahol most van” - hangsúlyozza pél­dául Sebastian Brown divat- szakértő. Ez a tudatosság több­féle területen is megmutatko­zik, kezdjük talán a külsővel. „Míg Katy Perry, Rihanna és Mi- ley Cyrus hagyományos pop­lemezeket jelentettek meg és cuki ruhákban üldözték a hír­nevet - mondja a film narrátora -, Gaga a színpadon és azon kí­vül is a vezető divatházakból öl­tözött, arcfestékkel, szemüve­gekkel és földönkívüli parókák­MiDIATIR

Next

/
Oldalképek
Tartalom