Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-04 / 3. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. JANUAR 4. KETTŐS PORTRÉ 17 Cardin szerint tökéletes modell vek szerepeljenek az előadások plakátjain és a szórólapokon. Cardinnek a szeme sem rebbent. „Ha névtelenül, akkor névtelenül - mond­ta. - Egyszer ennek az időszaknak is vége lesz.” „De csak jóval később, egy külföldi ven­dégszereplés alkalmából tüntették fel a nevét, és akkor is csak kisbetűkkel szedve - emlékezik Pliszeckaja. - Aztán az az idő is eljött, amikor már az előadások műsor­füzeteiben is megjelenhetett Pierre Cardin neve. A vasfüggöny a teknősbéka lassúsá­gával emelkedett fel. De olyan magasra, hogy 1991 nyarán a Vörös téren Cardin modelljeinek nyilvános bemutatója zaj­lott. Egy igazi divat-show. Ott álltam Pierre mellett, és nem akartam hinni a szememnek... Megkértem őt, csípjen belém, hogy megbizonyosodjak, ez már a valóság, nem álmodom.” Pliszeckaja és Cardin többéves művészi-alkotói kapcsolatának ma már kézzelfogható doku­mentuma is van. Egy tökéle­tesen kivitelezett, csodálatos album, amelyet a moszkvai Arsis Books kiadó jelentetett meg A stílus titka címmel. A há­rom részből álló könyv Szvetlána Makoveckaja fotóival láttatja a fran­cia divattervező és orosz múzsája fensé­ges világát. „Ezek a maga munkái? Ó... maga a tánc lelkét fényképezi - lelkendezett a primabalerína assoluta Makoveckaja képeit nézegetve. - Szívesen pózolnék a gépe előtt.” így született ez az album. „Maja meghívott müncheni lakásába, ki­nyitotta a ruhákkal teli szekrényét, és csak annyit mondott: - Válasszon! Ez itt mind Cardin!” Párizsban a Maxim éttermében találko­zott Makoveckaja és a neves francia di­vattervező. A Münchenben készült fotók láttán ő is megnyílt, és mesélt pár törté­netet a balerina számára készült színpadi kosztümökről, amelyeket a Színháztörté­neti Múzeumban őriznek Moszkvában. Három részből áll a könyv: A stílus titka című fejezetben Pliszeckaja és Cardin val­lanak egymásról. „Nála jöttem rá, hogy a divat ugyanolyan művészet, mint a tánc. Tele titokkal, ki- mondhatadanul nagy dolgokkal” - így a táncosnő. „Jeari Marais-tól Sophia Lorenig sok hí­rességet öltöztettem, de Maja... ő a tö­kéletes ízlés etalonja, és nemcsak a szín­padon, hanem a szürke hétköznapokban is. Számomra ő az ideális modell” - állítja Cardin. Pár oldalt lapozva már a Maja a városban című fejezet fotóiban gyönyörködhetünk. Tűzpiros kalap, hosszú szárú, tűz­piros kesztyű, fekete pelerin. Fekete kalap, fekete sál, pe­pita kabát. Fekete garbó, fekete bőrkabát. Tüli, csipke, gyöngy. Fotok: Arsis Books Müncheni utcákon, tükör előtt, kapu mellett a még ma is hibátlan alakú asszony, aki már csak akkor táncol, ha mesterkurzusain elra­gadja a zene, felkavarja egy régi emlék, vagy éppen úgy gondolja: könnyebb megmu­tatni, mint elma­gyarázni. „Pózoltam Marc Chagallnak, ba­rátkoztam Louis Aragonnal, Serge Lifarral. Lifarnak köszön­hetően megismerkedtem Coco Chanellel - tekint vissza a múltba Pliszeckaja. - Coco megajándéko­Divat és színház: édestestvérek. Egymástól elválaszthatatlanok. Korunk legjelesebb divatterve­zői nemcsak a kifutókat uralják - a színpadot is meghódították. Versace lenyűgöző jelmezeket kreált Béjart koreográfiáihoz. Yves Saint Laurent Catherine Deneuve-nek tervezett ruhá­kat. Gaultier Madonnát öltöz­tette szexuális erejét megsokszo­rozó kosztümökbe. Pierre Car­din az utolérhetetlen orosz ba­lerinában, az Örök Hattyúban, Maja Pliszeckajában lelte meg múzsáját. A divat is művészet - írja Én, Maja című önélet­rajzi kötetében a Bolsoj egykori sztárja, minden idők egyik leghíresebb primabaíerinája. Tömör, esszenciális megfogalmazása ez annak a gondolatnak, mely szerint egy ruha vagy akár egy elengedhetetlen kiegészítő, le­gyen az kalap, sál, kendő vagy öv, táska, ékszer akkor válik igazán eggyé a viselőjé­vel, ha összhangban van az egyéniségével és önmagában is kifejez valamit. Színével, formájával, díszítésével, eleganciájával. Egy eredeti módon megálmodott és pom­pásan kivitelezett ruhadarab, bármilyen fürcsán hangzik is, művészi alkotás. Erre utal a még ma, jóval túl a nyolcvanon is vonzó táncosnő, amikor Pierre Cardin neki tervezett kosztümjeiről, selyemkölte­ményeiről beszél. „Csodás párizsi és moszkvai bemutatói láttán döbbentem rá, hogy a divat va­lóban művészet, főleg, ha olyan mester kreálja, mint Cardin, aki utolérhetetlen fantáziával hozta létre minden egyes kosztümömet. Meggyőződéssel állítom, sem az Anna Kareninával, sem A sirály- lyal, sem A kutyás hölggyel nem értem volna el akkora sikert, ha másvalaki ter­vezi a jelmezeimet. Az ő kifinomult ízlése nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzeléseimet. Tolsztoj és Csehov világát a kosztümökkel voltaképpen ő teremtette meg nekem. Az ő tudásának és szellemének köszönhetően bármilyen mozdulatot megengedhettem magam­nak a színpadon. Szabadnak érezhettem magam, a jelmez semmiben sem gátolt, sőt! Segített minden gondolatom, érzé­sem kifejezésében. S azok az isteni szí­nek, csodás kelmék, amelyeket csak ő tudott beszerezni külföldön! De sem a színháztól, sem tőlem el nem fogadott egyetlen rubelt sem, pedig elképesztően drága kosztümök voltak ezek. Minden egyes darabra úgy tekintettem, mint egy királyi ajándékra.” A Bolsoj plakátjain azonban egyszer sem tüntették fel Pierre Cardin nevét. Feledékenységből? Aligha. Pánikba esett a kulturális miniszter, és megtiltotta a Bolsoj igazgatójának, hogy idegen ne­zott egy aranysújtásos fehér nadrágkosz­tümmel. De rögtön megkért, hogy pró­báljam fel, s tegyek előtte pár lépést a pódiumon. Kitűnőre vizsgáztam előtte, mert azt mondta: - Most már elhiszem, hogy híres balerina. Meglátogathat a bu­tikomban.” És még egy felejthetetlen történet. „Feltűnő, félig színházi öltözékem lázadás volt a szovjet rendszer ellen. Hruscsov meg is jegyezte szemrehányóan: — Maga túlsá­gosan jól öltözött. Gazdagok vagyunk?” Cardin és Pliszeckaja kölcsönösen hatot­tak egymásra. A balerina páradan ízlésé­vel, a divattervező eredeti stílusával nyű­gözte le alkotótársát. „Nem hogy félszavakból, mi szavak nélkül is értettük egymást - nyilatkozta a divat- diktátor. — A divat kihat az ember jelle­mére, kapcsolataira, és rokonságban van a színházzal. De amikor 1991-ben Moszk­vában mutattam be a modelljeimet, a Nyugat Vörös diktátornak nevezett. En­gem, a született kapitalistát!” „Minden színpadi kosztümömet készen küldte el Párizsból - meséli Pliszeckaja. - Anélkül, hogy akár csak egyszer fel­próbáltam volna. Mint virágot a vázába, úgy helyezett bele a ruhába. - Emelje fel a lábát! Hajoljon előre! Kényelmes? Nem akadályozza a mozgásban? — ilyeneket kér­dezett. - Érzi, amit magán visel? Jobban kell éreznie, mint a saját bőrét.” Harmadik fejezetében a könyvnek a Cardin által tervezett színpadi kosztü­möket láthatjuk. A Tavaszi vizek című Turgenyev-regény balettfilm-változatához készült jelmezeket. Anna Karenina káprá­zatos ruhakölteményeit. Nyina Zarecsnaja ruháit A sirályban. A kutyás hölgy óarany tüllcsodáját. „Nincs nálam nagyobb kapitalista - ál­lítja magáról Cardin. - De minden más ideológia idegen tőlem. Nekem elég Pliszeckaja, aki tehetségével nemcsak en­gem, hanem az egész földgolyót a maga bűvkörébe vonja. Egyedül az ő hatása alatt vagyok.” Ezt bizonyítja A stílus titka is. A hatást, az ámulatot, a tehetség varázsát. Cardin és Pliszeckaja közös csodáját. Szabó G. lászló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom