Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-30 / 24. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 30. Kultúra - hirdetés 11 Brian Percival filmje a második világháborúról egy német kislány naplója alapján mesél A könyvtolvaj finom poétikája A könyvtolvaj című re­gény olvasása is érdekes kaland. Különleges ha­sonlatokkal és megsze­mélyesítésekkel él írója, Markus Zusak. A narrá- ciójában, történetkibon­tásában is egyedi meg­oldásokat kereső iro­dalmi alapból Brian Per­cival rendező cselek­ményben és hangulat­ban olyan tömény filmet forgatott, amely egy percre sem engedi lazí­tani a nézőt. Végig az érzelmekre játszik. TALLÓSl BÉLA Már az rendhagyó, misztikus és rejtélyes, hogy a történet nar­rátora a halál. Vagyis mindent, amit látunk és hallunk (olva­sunk a regényben) a halál szem­szögéből ismerünk meg. Ő me­séli el, hogyan érzékeli (a han­gok színeivel) a létet, s hogyan veszi magához az élőt. Vagy ar­ra említ példákat, esetenként mennyire közbejátszik a vélet­len abban, hogy az élővel való találkozása mégsem végződik végzetesen. Rejtélyeket mesél el az életről és önmagáról (a ha­lálról), kimondva azt is, hogy valamennyien a „vendégei” le­szünk, a találkozás elkerülhe­tetlen. (Elárulja például, hogy jól szórakozik azon, hogy az emberek a kaszás figurájával azonosítják.) Az élet és önmaga (a halál) viszonyáról mesélve egy olyan epizódot választott a történe­lemből, amikor az emberek na­gyon sok munkával látták el: vagyis a második világháború időszakát. S ebben a korban egy Liesel (Sophie Nélisse) nevű kislány nyomába szegődve mu­tatja be, mit lát maga körül a könyörtelen világégésben. Több (emberi) szempontból fi­gyeli a történéseket, miközben a saját maga (a halál) szűrőjén keresztül értelmezi őket. Az emberiességüket megőrzött emberek, a náci ideológiát szol­gaian vagy kényszerűen elfo­gadók és a kislány szemszögé­ből (az ő naplója által) tárja fel a Liesel ebből tanul olvasni - s ennek a könyvnek a tartalmán, szavain és hangulatán keresztül kezdi látni a tudatában kitárul­kozó világot. Ezt a „kalandot” még több könyv ellopásának története követi, miközben a lopások hátterében ott zajlanak a hábo­rús évek szörnyűségei. A hábo­rús eseményeket a film - a csa­lád szegénységgel sújtott éle­tén keresztül - német szem­pontból láttatja. A zsidókérdést is. Hans Hubermann, a család­fő, akinek féltve őrzött vagyona egy első világháborús bajtársá­tól származó harmonika (en­nek is köze van a narrátorhoz, vagyis a halálhoz), befogadja Maxot (Ben Schnetzer), a zsidó fiút, és a pincében bújtatja. Brian Percival kegyeden há­borús mozija sok új szempontot felvillant, de hangulatában nem olyan töményen brutális, mint az elmúlt évek emlékezetes há­borús alkotásai, különösen a ho- lokausztot feldolgozó filmek. (Köztük Roman Polanski A zon­gorista vagy Stefan Ruzowitzky Pénzhamisítók című drámája, nem beszélve a műfajban etalon Steven Spielberg-opusról, a Schindler listájáról.) A tragédi­ák ebben a műben is telítetten je­len vannak, csak a filmnyelv stí­lusa oldottabb, sterilebb, fino­mított. Mesésebb az elbeszé­lésmód, vattába csomagolva kapjuk az erőszakot, díszlet­szerűvé glancolva a környeze­tet. A történetből nem hat a megélés-átélés, a bőrön tapasz­talás ereje. Ha a háború min­dennapi borzalmait akarjuk bőr alá hatolóan megismerni, ne A könyvtolvajban keressük a fel­fedezés kútját. Ez a brutalistást is valamiféle szépromantikával, a gyermekiélek ámuló bájával bemutató film nem tarol le zsi­geri erővel, nem tör össze, in­kább átmos, megtiszít. Nem a sú­lyos drámaérzetbe való bele- roppanás, hanem az dolgok csodaszerű, érzelgős megoldása (a tragédiákat is beleértve) fa­kaszt könnyeket. A feloldó meg­könnyebbülés érzését nyújtja, nem a téma feletti átszellemü- lést. Sírva elszórakoztat. A poé­tikája erősebb, mint a törénelmi tényereje. Ez fogja meg a nézőt. Hogyjó nézni, az vitathatalan. A könyvért besurranó tolvaj, Liesel (Sophie Nélisse) (Fotók: Barracuda Movie) A könyvtolvaj nácizmus és a háború gyötrel­meit úgy, ahogy egy német kis­város mindennapjaiban lecsa­pódnak. Liesel szüleinek kommunista „bűne” miatt nevelőszülőkhöz kerül, a Hubermann családhoz (Geoffrey Rush és Emily Wat- son). A halál látószögébe pedig úgy kerül, hogy az a lány öccsét finom érintéssel kiemeli édes­anyjuk öleléséből, így lehetősé­ge akad belesni a gyermeklány naplójába - s ezáltal az életébe, érzéseibe. Hideg, havas tájban tartják a temetést. Liesel a sír mellől ellop egy könyvet, amely a tizennégy éves sírásótanonc zsebéből esik ki. Mi is lenne ez más, mint A sírásó kézikönyve. ■ Eredeti cím: The Book Thief • Szlovák cím: Zlodejka kníh ■ Színes, amerikai-német háborús filmdráma, 125 perc, 2013 ■ Rendező: Brian Percival ■ Forgatókönyvíró: Markus Zusak, Michael Petroni ■ Zeneszerző: John Williams * Operatőr: Florian Ballhaus ■ Szereplők: Sophie Nélisse, Geoffrey Rush, Emily Watson, Ben Schnetzer, Nico Liersch, Sandra Nedeleff, Kirsten Block Max (Ben Schnetzer) Tanuljunk az Ú; Szóval' Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában Az Új Szó munkatársai a Panta Rhei támogatásával a 2013/2014-es tanévben olyan oktatási segédanyagot állítottak össze, amely 600 hetedik osztályos diáknak adott lehetőséget szórakoztató módon új információkhoz jutni a kultúrák együttélésének kérdésköréről és az ezzel kapcsolatosan felmerülő problémákról. Panta Rhei RÖVIDEN Óz is az Oscar-gálára megy Los Angeles. A 86. Oscar-gála az idén 75 éves filmklasszi­kus, az Óz, a csodák csodája című alkotás előtt is tiszteleg - közölték a ceremónia producerei, Craig Zadan és Neil Me­rőn. A Judy Garland főszereplésével készült musicalfilm 1939-ben a legjobb eredeti filmdal és a legjobb eredeti film­zene Oscar-díját gyűjtötte be, emellett további négy kategó­riában, köztük a legjobb film díjára is jelölték. Az amerikai filmakadémia két hete jelentette be, hogy az Egyesült Álla­mokban élőben közvetített és több mint kétszáz országban sugárzott Oscar-műsor fő témájául a múlt és a jelen mozihő­seit választották. A filmvilág legnagyobb becsben tartott dí­jait március 2-án adják át a hollywoodi Dolby Színházban. A gálaműsort Ellen DeGeneres vezeti. (MTI/EFE) Várják a Viharsarkot a Berlinalen Berlin. Császi Ádám első játékfilmje, a Viharsarok a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál történetének első „meleg focis­tafilmje” - hangzott el a Berlinale programját bemutató nem­zetközi sajtótájékoztatón. Dieter Kosslick fesztiváligazgató kiemelte, hogy a mustra 32. éve küzd a szexuális kisebbségek megbélyegzése ellen, és az idei, 64. Berlinalén a Panorama szekcióban egy „nagyon szép meleg szerelmes filmet” mutat­nak be. Ez a Viharsarok. A február 6-án kezdődő fesztiválon 409 alkotást vetítenek. A szerzői filmek és az innovatív zsá- nerfilmek legújabb tendenciáit bemutató Panorama a legna­gyobb a 10 szekció közül, összesen 52 filmet vonultat fel. Ma­gyarországról a Viharsarok mellett Bucsi Réka Symphony no. 42 című munkája utazik Berlinbe, amely a rövidfilmes prog­ramban szerepel, és látható lesz Ferge Roland El című alkotá­sa, amelyet az ifjúsági és gyerekfilmekből válogató Generati­on KPlus szekcióban tűznek műsorra. (MTI) PENGE A túlírás művészete Maga a túlirat mint iro­dalmi műfajkísérlet igen iz­galmas, a posztmodem elmé­leten alapuló próbálkozás. Legutóbb a zEtna webmaga- zin próbálta népszerűsíteni, fiatal, kortárs költőket biz­Szászi Zoltán kritikai rovata tatva úgynevezett nagyver­sek, szövegek újragondolásá­ra. Jól tájékozott, bátor köl­tőnek kifejezetten ajánlott módszer a túlírás, akár for­rásként, akár elrugaszkodás­ként is működhet. Más kér­dés, hogy teljesen ráállni erre a játékra és semmi mást nem írni mennyire járható poéti­kai út. De a tehetséget, a ké­pességet, a nagyvonalúságot, a bátorságot le lehet vele mérni egy-egy alkotónál, aki ebbe a belefog. A délvidéki költő, Tóbiás Krisztián bátor, nagyvonalú, tehetséges. Túl- iratok című kötetében mégis kissé hullámzó a színvonal. Igaz, a magasban kezdi. Nem mindennapi merész­ségnek (szimpatikus pi­maszságnak?) mondanám Károli Gáspár Mi Atyánk imádságának túliratát. Tóbi­ás nem cicáz a szavakkal, az imádság szövegtestét bravú­rosan rakja körbe a 21. száza­di magyar nyelv, közélet, közgondolkodás szemetével. Mondhatnám pamfletszerű programversnek is, ha a kez­deti, hetyke kiállás egy idő után nem mosódna bele a vá- teszi feladat keresésbe. Ami­től aztán ez a zseniális vers a végére ellaposodik. Kár érte. A kötet három ciklusba so­rolja a feldolgozandó verse­ket. Csokonai, Ady, Babits, József Attila, Weöres, Pilin­szky, Petri, Baka, Sziveri, Turczi, Bozsik (a teljes ihle­tőgárda felsorolását mellőz­ve) csupa élvonalbeli költő jó verseiket írta túl Tóbiás egy kötetben. Ami aztán felemás­ra sikeredett, mert a nagyon erősek mellett igen halvány, tényleg túlírt iratok is szület­tek. Az egyik legjobb a József Attila Sárga füvek című versét át- és túlgondoló poéma. Visszaadja az eredeti hangu­latát, hozzáadott értéket is létrehozva. Feledhetetlen jó sora például: Hazám az el­adott kabát/gallérján csilla­nó por az ígéret. Hasonlókép­pen erős a Petri-vers is. Meg sok más. Csak az a váteszke- dési vágy... Csak az ne lenne mérhető! Tóbiás Krisztián: Túliratok. zEtna kiadó, 2012. Értékelés: ••••••OOOO MP140063

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom