Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-27 / 21. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 27. Vélemény és háttér 5 Afirkászok kitessékelése a politikai döntéshozatal helyéről a demokrácia lebontásának első jele A legnagyobb nyilvános ház Semmi sem indokolja az újságírók kitessékelését a parlamenti épület nagy részéből. Nincs olyan biztonsági kockázat, titkos agenda, amely magyarázatot adna arra, amit a múlt héten a házelnök követett el. LOVÁSZ ATTILA A parlament ülése - mind a plénumé, mind a bizottságoké - természeténél fogva és a törvény alapján is nyilvános. A kivételt törvény szabályozza - amikor a tárgyalt téma államtitok, az ülésvezető a gyűlés egy részét titkosítja, az zárt ajtók mögött zajlik, és kész. Hogy bárki és bármikor ne kószálhasson a parlamentben, nos, ez az igény érthető. Az önmagukat „nyilvánosságnak” nevező emberek közt előfordulnak futóbolondok és ámokfutók, vagy éppen önjelölt nemzetmentők, a biztonsági intézkedések rendben is vannak. De hogy a parlamentbe rendszeresen járó, onnan tudósító politikai újságírók milyen kockázatot jelentenek, az bizony rejtély. Hacsak... Nos, itt van a kutya elásva. A képviselők egy része nem tudatosította, hogy megválasztásakor közszereplővé vált, munkáját, szavazását, tárgyalásait, mindennapi viselkedését, orrfú- vását, laptopon elkövetett fész- búkos szörfölgetését ádáz figyelemmel kíséri a sajtó. Főleg annak bulvár része, de hát a bulvár erre van. Ha valaki szégyellj, hogy részegen óbégat az ülésteremben, ne igyon alkoholt. Akit zavar, hogy erotikus oldalak szemlélgetése közben fényképezik az ország legfontosabb nyilvános házában (a kekecek- nek most írom le, külön írtam, mert tudom, egybeírva mit jelent), az ne nézegessen csúnya oldalakat az ülésen. Akit meg az zavar, hogy az ügyeletes bulvárzseni fotós akkor kapja le, amikor az orrát túrja, az ne túrja az orrát. Sőt, még a lógáson rajtakapott honatya is vegye észre, hogy nem kell lógni, távol maradni közügyek intézése vagy betegség miatt lehetséges, bejelentendő és a házelnökigazolja. Ha viszont a honatyát vagy honleányt az zavarja, hogy az újságíró az éppen tárgyalt törvényről, vagy a politikus tegnapi elszólásáról, esetleg aktuális nőügyéről kérdezi, az ne akarjon képviselő lenni. A törvény- javaslatokról igenis nyilatkozniuk kell, elszólásaikra meg vigyázni, mert figyelik őket. Az aktuális nőügy meg kínos. Tudom, hogy a kereskedelmi szférában az első 150 helyen a képviselőénél jóval magasabb bérek vannak, s ebben a pillanatban még az sem érdekel, 3000 euró körüli összegért érdemes-e vállalni a figyelem középpontja státuszt, de uraim, hölgyeim, tudták mit vállalnak. Az ötszáz euróért dolgozó ember egyrészt valóban attól ideges, hogy a képviselő miért keres hatszor annyit, de az állandó sajtójelenlét nem a bérért van. Hanem azért, mert egyetlen kézfelemeléssel emberek millióinak sorsáról döntenek. Akit a nyilvánosság egyik legfontosabb szelete, a sajtó zavar az ország első nyilvános házában, az az összeesküvés-elméleteket gyártók és a politikát úri huncutságnak tartók malmára hajtja a vizet. A titkolózás, az épület jóformán 80 százalékának titkosított rezsimben való működtetése azoknak ad igazat, akik azt állítják, a honatyáknak rejtegetni valójuk van, a fejünk felett konspirálnak, a zsebünkre kötnek üzleteket és fillérekért szlopálnak a mi adónkból. Attól, hogy húsz-harminc újságíró a parlament épületében szabadon lézenghet, még nem lesz tisztább a politika, de legalább egy helyen a polgárokhoz közelebb állónak nézhet ki. De ami a legfontosabb: az információk szabad áramlásának joga nem az újságíró joga. Ő nem érdekes, csak közvetít - ha jól teszi, váll- veregetés, ha nem, úgyse olvassa senki. Az információk szabad áramlásának joga az állampolgár joga. Ha a firkászt kitessékeljük a gyárilag nyilvánosnak tartható politikai döntéshozatal helyéről, akkor a polgárt tessékeltük ki. Ami a demokrácia lebontásának mindig az első, látványos és lakmuszpapírnak beillőjele. Sajnos most igazat mondtak. Több pénz marad az embereknél. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Összefogyás VERES ISTVÁN Langyos és piros. Ez a két jelző jutott eszembe, miután megnéztem Mesterházy Attila szombati kampánynyitó beszédét. Az MSZP elnöke vezeti a baloldali pártok Összefogás nevezetű választási listáját: ő tehát a miniszterelnök-jelölt, az alternatíva, amit Orbán Viktor helyett kínálnak. Mesterházy szimpatikus figura, artikulációja meggyőző, kiállása dinamikus, nyakkendője piros. Ha valamelyik mobilszolgáltató ügynöke lenne, biztosan rá tudna beszélni, hogy írjam alá két évre a hűségnyilatkozatot. Arról viszont szombati beszédével nem tudott meggyőzni, hogy neki kellene lennie Magyarország következő miniszterelnökének. Szónoklatában hosszasan sorolta, mi mindent változtatnának meg Magyarországon és miért, de az egészből valahogy csak azt sikerült megjegyeznem, hogy nullára csökkentenék az éhező gyerekek számát. Ami ugye nemcsak elsőre, hanem másodikra és harmadikra is képtelenségnek tűnik. De talán én nem figyeltem eléggé. Valahogy ez az Összefogás egy kicsit hiteltelenre sikeredett. Ahhoz ugyanis, hogy Mesterházy kiálljon és elkiabálja obiigát mondanivalóját a jelenlegi kormány fenéken rúgásáról, nem kellett volna sem Bajnai Gordon, sem Gyur- csány Ferenc, sem Fodor Gábor (ők követik ugyanis az MSZP elnökét a közös listán). Mert ebből az egészből most úgy tűnik, mintha a magyar szocialisták úgy gondolnák, hogy amit 2010-ig csináltak, az teljesen rendben volt, a Fidesznek akkor véletlenül besikerült a kétharmad, de most ismét itt az ideje, hogy folytassák áldásos tevékenységüket, koalícióban, ahogy tőlük korábban megszoktuk. Ezt úgy kell érteni, hogy majd Gyurcsány a 2 százalékos támogatottságával miniszter lesz, az ország pedig fellé- legzik, hogy négy év kapkodás és fejetlenség után helyreáll a rend? Ezt azért Bajnai Gordon sem gondolhatja komolyan. Egyébként ő tűnik a közös lista legnagyobb vesztesének. Miniszterelnök-jelölt nem lett, bár talán elfogadható lett volna azoknak is, akik 2002 és 2010 között megutálták a szocialistákat. Ha külön indul, megtudta volna, érdemes-e egyáltalán nyomulnia (mert nem az a szájtépős politikus alkat), ha meg nem kapna 5 százalékot, tudná, hogy nem. Ha meg bekerülne egyedül, nem kellene senkinek elszámolnia azzal, hogy Gyurcsánnyal közös listán indult. Mert így, hogy az összefogásnak a Demokratikus Koalíció is a része, a magyar baloldal nemcsak legitimizálja Gyurcsányt, de fel is támasztja a jelenlegi magyar közélet legnagyobb politikai hulláját. Gyurcsányból ugyanis már soha semmilyen PR szakember nem fog széles körben elfogadott politikust csinálni, éppen ezért nagy baklövés az Összefogás részéről, hogy a közös listával 2018-ig meghosszabbította parlamenti üdülőutalványát, mert csak a terhére lesz. Ha az MSZP az Összefogás legerősebb pártjaként átengedte volna a miniszterelnök-jelöltséget Bajna- inak, a naivabbja talán elhitte volna, hogy egy kicsit magukba szálltak. Több bizonytalan szavazót tudtak volna megszólítani, mint Gyurcsánnyal, az biztos. De a fentiekből úgy tűnik, hogy a kormányváltás szükségességéről hamarabb győzi meg a választókat a Fidesz-KDNP, mint a baloldal. Az Összefogásból így könnyen Összefogyás lehet, vagyis kevesebb szavazatot szereznek együtt, mint amennyit külön-külön kaptak volna. Bár Janukovics ukrán elnök levegője egyre fogy, azért még van mozgástere - de az egyetlen békés megoldásnak most már a lemondása tűnik Ukrajna: forradalom vagy háború? JARÁB1K BALÁZS Ez lett a kérdés Kijevben. Drámai fordulatot vettek az események, miután az ukrán parlament egyszerű kézfeltartással pár perc alatt elfogadott egy tizenegy törvényből álló csomagot, amely olyan határozottan radikalizálta a büntető törvénykönyvet, hogy a tüntetéseken részt vevő tömegeknek hirtelen nem lett hova hátrálniuk. Az életük lett a tét. Pedig akkorra az Euromaj- dan mozgalomba már csak hálni járt a (frusztrált) lélek. Egyértelművé vált az ellenzék tehetetlensége, s ha Janukovics elnök kivárásos taktikát választ, azzal lassan normalizálódott volna a helyzet. Viszont a Btk. szigorítása és az elfogadás módja sokkolta az ukrán és a nemzetközi közvéleményt és olaj volt a pislákoló tűzre. Az Euromajdan barikádokat húzott a Szabadság tér köré, és miután több aktivistáját elrabolták vagy lelőtték, belement az összecsapásokba a speciális belügyi egységekkel. Bár a harcok csak egy utcára koncentrálódnak, az valóban háborús csatateret idéz. A két fél beásta magát, az internet tele drámai képekkel, videókkal, Ukrajna most még Szíriát is lenyomja. Az eredmény eddig hat halott: öt tüntető és egy szolgálaton kívüli rendőr. Nem tudni, ki lőtt, az ukrán rendőrség tagadja az éles lőszer használatát, s talán igazat mond. Kijev nagy része orosz fegyverekről beszél, a várost felbérelt mar- talócok csoportjai tartják rettegésben, akik tucatnyi aktivistát rabolták már el. Közülük kettőt találtak meg, összeverve kidobták őket a mínusz 20 fokos hidegbe, gúzsba kötve. Megfagytak. Tíz napja mindenki csak fut az események után. Ami pár napja még jó ötletnek tűnt - például az EU által sürgetett párbeszédes megoldás -, az ma már lehetetlennek látszik. Janukovics ugyanis egyelőre csak ígér, és bár egyre többet, a bíróságok közben sorra ítélik el az őrizetbe vett tüntetőket, és sorra kerülnek elő az elrabolt aktivisták - holtan. Minél tovább kivár Janukovics, számára is annál nagyobb lesz a tét. Talán az élete. Kijev nagy része orosz fegyveresekről, felbérelt martalócokról beszél, akik tucatnyi aktivistát rabolták már el. Miután ezeket a folyamatokat senki sem várta - a jóhiszeműség és a politikai korrektség diszkrét bája -, innentől fogva semmit sem lehet kizárni. Az Euromajdan a hétvégén visz- szavette a kezdeményezést, miután a forradalmi hangulat elérte a vidéket is. Ellenzéki aktivisták sorra foglalták el az elnök által kinevezett megyei kormányzók hivatalát, s a rendőrök több helyen átálltak az oldalukra. Ezután a kijevi tüntetők megostromolták a belügy különleges alakulata, a Berkut rohamrendőreivel teli Ukrán Házat, hogy túszul ejtsék őket. Miután elfoglalták, rögvest el is engedték az ott ragadt kétszáz rendőrt, ami talán elősegíti a további dezertálásokat a karhatalom soraiból. Bár Janukovics levegője egyre fogy, mozgástere még van - de az egyetlen békés megoldásnak most már a lemondása tűnik. A kijevi barikádokat a Berkut már nem vészi be nehéz fegyverek bevetése nélkül. Az Ukrán Ház ostroma megmutatta, hogy félelemnek nyoma sincs a tüntetők táborában, s ha a Berkut lőni kezd, az a fegyveres konfliktussal egyenlő. Á rendkívüli állapot kihirdetése pedig a hadsereg mentális állapotától függ. És akkor az oroszokról még nem is esett szó... Vagyis a következő napok rendkívüli feszültségben telnek és meghatározzák Ukrajna sorsát. Hinni valamilyen jó megoldásban továbbra is lehet, sőt kell, de készülni a legrosz- szabbra immár kötelező.
