Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-24 / 19. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 24. Kultúra 9 Z. Németh Istvánnál a humor, a dráma és a költőiség elegye, Feliinger Károlynál inkább a kópéság dominál Két új verseskönyv kicsiknek A közelmúltban két ér­dekes gyermekverskötet is megjelent hazai ma­gyar költők műhelyéből, a már önállóan olvasni tudó korosztály számá­ra. Az a közös bennük, hogy felnőtteknek is él­ményt tudnak szerezni, vagyis az esti, családi felolvasásokon minden­kijói szórakozhat. JUHÁSZ KATALIN A mai alkotók világa nem fel­tétlenül kapcsolódik saját gyermekeikkel megélt élmé­nyeikhez. Sokan anélkül is áb­rázolni tudják a gyermeki szem­léletet, hogy ők maguk szülők lennének. A költő szülők, nagy­szülők azonban szinte biztosan felismerhetőek a versekből. Sőt, többen saját csemetéiket, uno­káikat is belefoglalják a műbe, róluk és nekik írnak, ami nem mindig sikerül olyan jól, hogy mások számára is érdekes le­gyen. Szóval jó gyermekverset írni egyáltalán nem könnyű. Többrétegű versek Z. Németh István kellő ko­molysággal viszonyul a feladat­hoz, humorban sem ismer tré­fát, egyszerre kínál művészi él­ményt és ismeretgyarapítást. Amellett, hogy mindent tud a gyermeki lélekről, versei „több- rétegűek”, azaz a szülők máson szórakoznak, mint a gyerekek. Tigrisbukfenc című kötetében szinte sziporkázik. Szóviccek, rímviccek, helyzet- és jellem­komikum, elgondolkodtató fel­vetések, érdekes megfigyelé­sek, jópofa történetek sorjáznak benne. Ráadásul olyan témá­kat, szereplőket is felvonultat, amelyek, illetve akik szokatlan­nak számítanak ebben a műfajban. A szereplők zömmel állatok. Nem feltétlenül igyek­szik őket felruházni emberi tu­lajdonságokkal, ahogy az evi­dens lenne, inkább az ember­gyerek szemszögéből figyeli őket. Az a legszebb, amikor a megfigyelő képzel beléjük tör­téneteket, ad a szájukba mon­datokat, „fordítja le” viselkedé­süket. „Fejből dolgozom,/nem kell hozzá vázlat,/izgalmat érzek/ és lámpalázat. /Fonalat sodrok/ óránként vagy százat, /abból áll össze/ a szép mintázat” (Tervet sző a pók). Olyan, a felnőttek számára abszurd dolgok is előfordulnak benne, mint a málnaszörpöt ivó medve, a bálozó macskák vagy a kutyaszépségversenyről be­számoló csau-csau. Gyakran egy versszakon be­lül van jelen humor, dráma és költőiség. „Az este koravén, /megáll a karaván. /Fejüket le­tevők, /alusznak a tevék, /szá­razán rezzen a /keselyűnek szárnya, /remegő holdvilág /bűvkörébe zárja. /Csonthideg éjszakán /alszik a vészmadár, /álmában dagivá /válik a döge­vő” (Hej, de keselyű!). Egy gyermekverskötetnél rendkívül fontos a vizuális megjelenítés, az illusztrációk és a tipográfia. Manapság annyi az ízléstelenül harsány, csiricsáré borító, az igénytelen, ötlettelen rajz, hogy az ember szinte elcsodálkozik, ha kreati­vitással találkozik e téren. Mé- szely Ilka illusztrációi önálló műalkotások. Izgalmas színvi­lág, meglepő, de befogadható formák, fantáziadús ábrázolá­sok gyönyörködtetik szemün­ket. És mivel a nyomdai előké­szítés is az ő munkája, azaz a kiadó semmit sem bízott a vé­letlenre, ezt az igényes és har­monikus könyvet egyszerűen jó kézbe venni. Népiesség és játékosság Feliinger Károly hat évvel idősebb Z. Németh Istvánnál, ötvenedik születésnapját hato­dik gyermekverskötetével ün­nepelte. (Egyébként mindket­ten rendkívül termékenyek más műfajokban is.) Mivel az előbb az igényes vizualitás fon­tosságáról volt szó, kezdjük most a látvánnyal. A Morzsabál borítóján fura lények ropnak körtáncot, ala­posabb vizsgálatot igényel, hogy kiderítsük, mi milyen ál­lat. Ez persze nem baj, hiszen jól megmozgatja a fantázián­kat Gyenes Gábor képzőmű­vész. A könyvet lapozva szá­momra kissé zavaró a tördelés, illetve az oldalak elrendezése. Néha túl kevés a szöveg egy- egy oldalon, ami az én ízlésem szerint papírpocsékolás. A leg­több illusztrációs kép egyolda­las, de vannak kétoldalas, ala­posan kidolgozott kompozíciók is. A legjobb ötlet talán a falusi házikók ábrázolása: láncsze­rűen egymásba kapaszkodnak, úgy kanyarog, szinte hullámzik a tér. A morzsabál létező szó, Má- tyusföldön a földre hullott ke­nyérmorzsát ellepő hangya­boly nyüzsgését nevezi így a le­leményes népnyelv. Éz a nyüzsgés a kötetre is jellemző. Sokfélék ezek a versek: vicces ugratok, népi ihletésű mondó- kák, talányos feladványok, vic­ces ugratok, ritmusos mondó- kák- megannyi kis kópéság. Ez a töredék- és ötletgyűjtemény­ként ható kötet elsősorban szó­rakoztat, de azért persze nevel is. Méghozzá a magyar nyelv szeretetére nevel, hangozzék ez bármily patetikusan. ,A föld alatt /forr a katlan /lássuk, hé- kás /mi van abban? /Bár pokoli /már a hőség, /bizony, nem nagy ördöngösség. /Szilvás gombóc, /ötven tucat, /imád­ják az /ördög urak (Találós). Érezni azt is, hogy a szerző a Mátyusföld mese- és hiedelem- vüágával is foglalkozik: megje­lennek a népmesékben gyakori szófordulatok, szókapcsolatok - a régi, falusi nyelv keveredik a mai nyelvvel. És fura dolgok történnek: a pók gyereke a vi­lághálón lóg, a Nagy Medve csillagkép sajtot árul, a hulló levelek névjegykártyákká vál­toznak. Ajánlás Kortárs szerzőktől gyakran hallani azt a panaszt, hogy a gyerekek ugyanazokat a ver­seket, meséket tanulják az is­kolában, amelyeket a szüleik is tanultak gyerekkorukban. A szülők egy része szinte kizáró­lag saját, szép emlékű ifjúkori olvasmányait szeretné gyer­mekei kezében látni, mond­ván, hogy a kortársakat nem igazán ismeri, illetve egyálta­lán nem tud eligazodni ebben a hatalmas csiricsáré hacacá- réban, azaz a könyvesboltok gyermek- és ifjúsági részle­gén. Az ő dolgukat is szeret­nénk némiképp megkönnyí­teni azzal, hogy ezt a két vers­kötetet jó szívvel ajánljuk fi­gyelmükbe. Z. Németh István: Tigris­bukfenc (AB-Art, Ekecs, 2013) Feliinger Károly: Morzsa­bál (Lilium Aurum, Duna- szerdahely, 2013) ummmmm A Cseh Oroszlán nagy esélyese Idén 21. alkalommal osztják ki a Cseh Filmaka­démia Cseh Oroszlán dí­ját, amelyre már bejelen­tették a jelöléseket. Az akadémia sajtóinformáci­ója szerint a legtöbb díjra Agnieszka Holland Oltha- tatlan (Horící kér) című drámája esélyes: a filmet 14 kategóriában jelölték. Az alkotás Jan Palach böl­csészhallgatóról szól, aki a szovjet megszállás elleni tiltakozásul felgyújtotta magát Prágában. Az Olt- hatatlant egyebek közt a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forga­tókönyv és a legjobb ope­ratőri munka kategóriák­ban jelölték, de színészi díjakra is esélyes. A leg­jobb film kategóriában je­lölt további négy alkotás: Zdenék Tyc Ahogy még soha (Jako nikdy), Alice Nellis Revival, Jitka Rudolfová Gyönyör (Roz­koš) , valamint Viktor Tauš Bohócok (Klauni), (tb) Egész estés Lego-mozifilm A világ első egész estés Lego-filmjét mutatják be február 6-án a mozik világ­szerte. A Lego kaland című 3D-s számítógépes animá­ciós mozifilmben a legnép­szerűbb minifigurák mel­lett megjelenik számos új karakter is, hogy körbe­utazzanak egy ismeretlen, kizárólag Lego-kockákból épült világot, városi, vad­nyugati és űrbéli tájakat érintve útjuk során. A filmben látható szetteket, karaktereket és kellékeket több mint 15 millió kocká­ból építették fel. (MTI) SZUBJEKTÍV Állva, vastapssal köszönték meg a nézők a Hontalanítást GRENDELÁGOTA Megrázó, katartikus élmény. Röviden így lehetne jellemezni az Ifjú SzivekTáncszínház Hon- talanítás című műsorát. Aki egyszer látta, tudja, hogy leg­alább még egyszer meg kell néznie, mert az egész egy fo­gyasztás után nehezen emészt­hető meg. Nem egyszerű egy lá­tás után mindent értelmezni: a témát, a zenét, a táncokat, a díszleteket, a háttérben vetített felvételeket. Azért sem, mert az információk sem egyszerűek, a műsor nem „arról szól”, hogy jókedvünkben eljárunk néhány táncot Szlovákia magyarok lak­ta vidékéről, lehetőleg úgy összeválogatva, hogy dinami­kusan kezdődjön, aztán legyen egy kis karikázós vagy zenei be­tétes pihentető, a végén pedig egy fergeteges csárdás, amely vastapsra ösztönzi a közönsé­get, és persze többszöri ráadás­ra az együttest. A Hontalanítás, amely a mindenkori kirekesztés és kirekesztettség ellen készült, ennél jóval több. És természete­sen más, mint egy néptánc­együttes klasszikus, megszokott előadása. Hogy Hégli Dusán, az Ifjú Szivek művészeti vezetője, koreográfusa másként gondol­kodó, korábbi műsorai is jelez­ték - gondoljunk csak a Magyar tánciskolára, amely ugyan isko­lásoknak készült, hogy megis­merjék a magyar tánctípusokat, táncdialektusokat, de a felnőt­teket épp olyan jól szórakoztat­ta, vagy a Felföldi levelekre, amely Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenegyűjtő körútját járta be. A sor természetesen folytatható a többi műsorral, de itt és most csakjelezni szerettem volna, hogy más az a műsor, amelyet táncszínházban gon­dolkodó ember talál ki és valósít meg az első tánclépéstől az utol­só képig, s megint más a köz tu­datában élő néptáncelődás, amely szintén a kultúránk rend­kívül fontos része. Reméljük, sokáig megmaradnak a művelői és a közönsége, mint ahogy ab­ban is reménykedünk, hogy to­vábbra is lesznek olyan ifjú em­berek, akik nem kizárólag hobbi szinten foglalkoznak a (nép)- tánccal, hanem hivatásuknak tekintik. Ennek egyik elenged­hetetlen feltétele a siker. (Nem az Ady-féle nagyhisztérika, per­sze.) A Hontalanítás első „házon kívüli” (nem a Szivek székházá­ban tartott) előadása akkora si­ker volt, amekkorát táncszínház ritkán élhet meg. Január 22-én, a magyar kultúra napján 300 ember köszönte meg állva, vas­tapssal az előadást Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban. So­kan - nem is titokban - könnyes szemüket törölgették. Amitől mi, akiknek a szülei, nagyszülei megélték a kitelepítés gyötrel­meit, egy kicsit tartottunk, nem igazolódott be. Budapest közön­sége is megértette, mi minden­ről szól ez az előadás. Útra készen, hazátlanságra ítélve a „kollektív bűnösök" (Fitos Judit felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom