Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-16 / 12. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 16. Vélemény És háttér 7 A szlovák politika egyik szárnya sem tud mit kezdeni az ún. etnikai politizálással Etnikai pártok és jelöltek Nem szerencsés, ha etni­kailag definiált pártok és jelöltek indulnak a vá­lasztásokon. Miért nem? S mi az oka, hogy így „definiáltán” léteznek? A szlovák politika magá­ban kereshetné a hibát, mielőtt másra mutogat. MÓZES SZABOLCS Az internetet mérges magyar emberek mérges reakciói lepték el azután, hogy Iveta Radičová volt kormányfő kijelentette: nem jó, ha etnikai jelöltek is csa­tasorba állnak a választásokon. A „probléma” nem új keletű. A szlovák politika egyik szárnya sem tud mit kezdeni az ún. etni­kai politizálással. A populista­nacionalista tábor - mely ná­lunk paradox módon komoly át­fedést mutat a baloldallal - nem az elv miatt támadja, hanem a magyarsággal van gondja. A li­berális oldal pedig magával az elvvel nem tud mit kezdeni, 19. századi csökevénynek véli. Ezért ünnepelte például 2009- ben a Híd megalakulását - azt várva, hogy az fokozatosan fel­váltja a palettán a „maradi” MKP-t -, s ezért csalódott, ami­kor az utóbbi években rájött, hogy a Híd is valójában egy et­nikai párt jeleit hordozza ma­gán, még ha a hivatalos kom­munikációban etnikumok felet­tiként határozza is meg magát. Pedig a képlet ennél sokkal egyszerűbb, s a hibát nem a ké­szülékben, hanem az adásban kell keresni. A pártok alapvető­en azzal a céllal jönnek létre, hogy a társadalom bizonyos jól meghatározható csoportjai számára az érdekérvényesítés lehetőségét kínálják. Az, hogy nálunk magyar pártok léteznek, elsősorban - nem a magyarok vélt vagy valós nacionalizmusá­ra vezethető vissza, hanem ar­ra, hogy a kisebbségi társada­lom tagjainak jó része úgy gon­dolja, a többi párt nem képes megjeleníteni a közösség érde­keit, nem képes a magyarság fejlődését, megmaradását ga­rantáló programot nyújtani. Ha a szlovák pártok ezeket a célokat zászlajukra tűznék és meg is valósítanák - közben pe­dig bejutó helyeken magyar je­löltek is feltűnnének listáikon -, meglehet, valóban nem lenne A szlovák választót meg­szólító pártok egy része is szlovákként definiálja magát, így afanyalgás igazán érthetetlen. szükség magyar politikai for­mációkra. Avagy: ha holnap az evangélikusok saját pártot ala­pítanának, akkor ahelyett, hogy elküldenénk őket a 18. század­ba - merthogy ilyen már a 19. században sem volt „trendi” -, először azt kellene megvizsgál­ni, mi késztette őket erre. Mi­lyen érdekeik sérülnek a katoli­kus többségű társadalomban, mi miatt érezték szükségsze­rűnek egy konfesszionális ala­pon álló párt létrehozását? Végezetül: az etnikai politi­zálás feletti fanyalgás azért sem érthető, mert a többségi válasz­tókat megszólító pártok egy ré­sze is szlovákként definiálja magát. És ne csak az SNS-re gondoljunk: Iveta Radičová a Szlovák Demokratikus és Ke­resztény Unió, nem pedig a Demokraták és Keresztények Szlovákiai Uniójának tagja volt. Vagyis a Mikulás Dzurinda által alapított párt - nevében - ugyanúgy etnikailag definiálta magát, mint a Bárdos Gyulát ál- lamfőnekjelölő párt. A szlovák politikusok ahe­lyett, hogy valakit visszakülde­nek a fára vagy régimódinak neveznek, inkább a kiváltó oko­kon gondolkodhatnának el. Úgy mindenkinek jobb lenne, de legfőképpen nekünk, ma­gyaroknak.- Figyelj, az alkoholt nem tudod legyőzni. Egyezzetek ki egy döntetlenben. (Peter Gossónyi karikatúrája) Kommerszant: a magyar vezetes evekig azt hangoztatta, hogy pályázatot hirdet Paks bővítésére Paks, Putyin és a harcos rezsikampány FIGYELŐ Oroszország hitellel igyek­szik megnyerni Magyarorszá­got - írta a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló magyar-orosz megállapodásról a Financial Ti­mes brit üzleti lap. Ez az egyik újabb lépés, amellyel Moszkva arra törekszik, hogy visszasze­rezze befolyását Kelet-Európá- ban, miután Ukrajnának 15 mil­liárd dolláros hitelt és gázár­csökkentést ajánlott, és Minszk- nek kétmilliárdos kölcsönt kí­nált. A magyar-orosz alku ú- jabb fejezete Orbán Viktor és a Fidesz teljes pálfordulásának, hiszen ellenzékből még élesen bírálták a szocialista kormá­nyokat, amiért nem voltak ké­pesek megszüntetni Magyaror­szág függését az orosz energiá­tól. A paksi bővítés illeszkedik Moszkva terveibe: a Roszatom- ból olyan atomenergiai állami mamutvállalatot akar csinálni, mint amilyen a Gazprom a föld­gázpiacon. „Az üzlet azt jelenti, hogy Magyarország energia- szükségletének túlnyomó ré­szét továbbra is Oroszország elégítheti ki.” A megállapodás ugyanakkor kedvező lehet Ma­gyarország számára a földgáz hosszú távú árának kialkudása­kor, így Orbán folytathatja a re­zsiharcnak elnevezett kam­pányt. A moszkvai Kommerszant azt emelte ki, hogy Oroszország a költségvetési hiány ellenére is hatalmas összegeket fordít a nemzetközi „nukleáris expanzi­óra”. A lap emlékeztet, a ma­gyar vezetés évekig azt hangoz­tatta, hogy pályázatot hirdet Paks bővítésére. A Kommer- szant kiemelte Orbán kijelenté­sét, miszerint Magyarország tel­jesíti a Déli Áramlat európai földgázvezeték megépítésével kapcsolatban vállalt kötelezett­ségeit. „Semmi és senki nem kényszerítette, hogy ezen a ta­lálkozón a figyelmet az Európai Bizottság és a Déli Áramlat földgázvezeték megvalósításá­ban részt vevő uniós tagállamok közötti konfliktusra fordítsa”. Az EU energetikai bizottsága gyakorlatilag ultimátumot adott ezeknek az országoknak, hogy lépjenek ki a beruházásból - írta a lap. A gazeta.ru már a ta­lálkozó előtt megírta, hogy „a Roszatom javára hozott magyar döntés előre elhatározott”, el­sősorban műszaki okokból, mert a működő és a megépíten­dő energiablokkok egyforma tí­pusúak. Másrészt Orbán és Pu­tyin között nincs kibékíthetet­len politikai ellentét annak el­lenére, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, Oroszor­szág pedig a saját politikai szö­vetségét építi, az Eurázsiái Uni­ót. Jevgenyij Mincsenko orosz politológus szerint az Orbán Viktorról alkotott kép a politi­kust egyfajta „magyar Putyin- nak ábrázolja, mindketten par­lamenti párttöbbségre támasz­kodnak, így viszonylag könnyű a dolguk gazdasági kérdések­ben is megállapodni”. A hatalomhoz közeli Izvesz­tyija arról is beszámolt, hogy az orosz elnök milyen szívélyesen fogadta a magyar miniszterel­nököt. (MTI, ú) KOMMENTAR Adóssággal búcsúztak KOCUR LÁSZLÓ —Valószínűleg kevesen vették észre a Vladimír Mečiar nélküli Mečiar-párt hétvégi kimúlását. Hisz csupán egy, a bejutási küszöbtől rendre JmmSíÉ egyre távolabb mért, jelentéktelen parlamenten kívüli párt szűnt meg, Szlovákiában egyébként I is 150 körül van a bejegyzett pártok és politikai mozgalmak száma, egy ide vagy oda... Pedig a tulajdonképpen 2006 óta csak vegetáló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (utóbb aztán Néppárt) nem volt min­dig egy szalmabáb, 1998-ig gyakran szó szerint élet és halál ura volt. A háromszoros miniszterelnök azonban valószínűleg nem tudott számot vetni azzal, hogy 1998-ban Dzurindáék végleg kihúzták a lába alól a talajt, két cikluson át nem jutot­tak kormányzati pozícióba. A párt „szeretett vezetője” elbu­kott két elnökválasztást is, 2004-ben ráadásul pont az egykori szövetségesből árulóvá vált jelölttel szemben. Amikor pedig 2006-ban surranóágon, a hatpárti parlament 5. legerősebb pártjaként sikerült visszakerülnie Robert Fico hárompárti ko­alíciós kormányába, az csupán a vég felé vezető út utolsó markáns, még érzékelhető állomása volt. Mečiar kiváló kommunikátor volt, sikeresen játszott az érzel­mek húrjain, stadionokat töltve meg politikai szimpatizánsai­val, akik sokkal inkább voltak nevezhetők rajongóknak, mint felelős választóknak. De Robert Fico még nála is kiválóbb kommunikátornak bizonyult, aki abban az időben Mečiarnál lényegesen kevesebb terhet hordozott a múltból, ő pedig, kormányzati tisztség híján, egyszerű parlamenti képviselő­ként jóval nehezebben tudta megszólítani elpártoló híveit, és szavazótábora részben ki is halt. Fico a nemzetiekkel együtt szalámizta le aHZDS-t is, a 2010-es parlamenten kívül reke- dés a 2006-tól tartó kormányzati időszak felől nézve szükség- szerűnek nevezhető. Ami az után történt, az már csak agónia. A tudósítások említést tettek arról is, a megszűnő párt 200 ezer eurós tartozást hagyott maga után. Ennél azonbanjóval nagyobb a morális adóssága. Nézzük csak: vadprivatizáció, a titkosszolgálat saját célra való kihasználása, ifjabb Michal Kováč elrablása, a Remiáš-gyilkosság; Slavkovská oktatási miniszter asszony magyarellenes intézkedései, és még sorol­hatnánk. Ám az erkölcsi számla épp úgy kiegyenlítetlen ma­rad, mint a 200 ezres cech. Aki még eddig nem tette meg, gyorsan felejtse el őket. FIGYELŐ Gyurcsányhoz Unicum kell! Nagy levegőt kellett venni­ük a Párbeszéd Magyarorszá­gért (PM) képviselőinek, hogy elfogadják a Gyurcsány Ferenc harmadik listás helyét jelentő ellenzéki megállapo­dást - írta a hgv.hu. A lapnak elmesélték, némi alkoholra is szükség volt a párt irodájában a feszültség oldásához. Ä párt tagjai és szimpatizánsai az in­terneten sem fogták vissza magukat. „Hányingerre mi a legjóbb orvosság?” - tette fel a kérdést a Facebookon Szilá­gyi Péter PM-es képviselő. Az összefogás hívei persze a „Szavazzatok Orbánra!” vagy a „Mondjatok jobbat!” kom- mentekkel árasztották el a fa- nyalgókat. Karácsony Ger­gely képviselő annyit mon­dott: „nem tagadom, néhány Unicumot meg kellett innom, hogy elviseljem a helyzetet, nem szeretem, hogy így ala­kult, de ez van”. Nem egyedül kellett elfogyasztania a PM irodájában talált alkoholt: „Koccintottunk, volt mivel” - tette hozzá Jávor Benedek társelnök. Az LMP-ből tavaly januárban kiszakadt Párbe­széd Magyarországért sajátos helyzetben van: eredetüeg ők is Gyurcsány egykori minisz­terelnök ellenzékeként indul­tak, akivel most kénytelenek összefogni, sőt, egyéni válasz­tókerületeket kellett át­engedniük a DK-nak és alapo­san leértékelték őket az új lista összeállításánál, (hvg.hu) Szerb-horvát per Hágában Március 5-én kezdődik a hágai Nemzetközi Bíróságon Szerbia és Horvátország egy­más elleni pere, amelyben az 1991 és 1995 között, a dél­szláv háború idején elkövetett népirtásokra vonatkozó vá­dakról döntenek - írta a Ve- csemje Novosztyi szerb lap. Horvátország 1999-ben nyúj­tott be keresetet, az ellenpert Szerbia 2010-ben indította. Az első héten a Horvátorszá­got képviselő ügyvédek ismer­tetik, miért emeltek vádat az egykori Jugoszlávia ellen és bemutatják a bizonyítékokat. Ezután válaszolhatnak a szer­biai ügyvédek és ismertetik az ellenvádakat. Ivica Dacsics szerb kormányfő azt mondta, a legjobb az lenne, ha vissza­vonnák az egymással szem­beni vádakat. „Az egyes há­borús bűnösöknek felelniük kell, és ezzel meg lehetne akadályozni a szerb-, illetve horvátellenes hangulat ismé­telt elterjedését” - mondta Dacsics. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom