Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-14 / 10. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2014. JANUAR 14. OLVASÓNAPLÓ 15 Jelenet a Személy- \ M azonosság című filmből: » a „shadwelli huligánok" , megtámadják a „köcsög birminghamieket Jim és Chris. Két angol futballhuligán. Ott söröznek a délkelet-londoni kocsmák­ban, ott üvöltenek a Millwall meccsein, ott nyomulnak az utcai balhékban. Csakhogy... „Két és fél éven át Jimként ismertek, én voltam Jim Wandsworthből. Én és a társam, Chris, a fedősztorink szerint szobafestő-mázolók vol­tunk. A Millwallnak szurkoltunk. A Millwallért harcoltunk. Eggyé váltunk a huligánokkal. De volt egy titok. Egy titok, amire ha fény derül, az életünkbe került volna... Beépített zsaruk voltunk.” így kezdődik James Bannon ön­életrajzi ihletésű regénye, A be­épített huligán. A sztori valós: a nyolcvanas évek végén Bannon valóban fedett zsaruként dolgo­zott a hírhedt millwalli szurkolók között. Az ő története alapján készült 1995-ben a Személyazo­nosság (I. D.) című film. A könyv azonban több és jobb, mint a film (a regény vége például nincs elrontva „náci csavarral”). A beépített zsaru feladata az volt, hogy beszivárogjon a millwalli bandákba, baráti kapcsolatokat építsen ki huligánokkal, s bizo­nyítékokat gyűjtsön ellenük. Ez a „beszivárgás” persze nem egyszerű dolog. Törzsvendéggé kell válni a kocsmákban, hangadóvá a meccse­ken, s az első vonal­ban kell bokszolni az utcán. Emellé pedig részletesen kidolgoz­ni a fedősztorit, hi­szen a többiek előbb- utóbb kérdezősködni fognak. Ki vagy, hon­nan jöttél, mit csinál­tál eddig. Nem kockázatmen­tes vállalkozás az ilyesmi. Emlékezhe­tünk egy szerb tit­kosrendőr esetére, aki 2008-ban a Crvena Zvezda-Hajduk Kula mérkőzésen próbált fotókat készíteni a Zvezda kemény mag­járól - a szurkolók azonban lefü­lelték a civil ruhás rendőrt, körbe­vették, levetkőztették, megverték, és fáklyákkal próbálták meggyúj­tani... Az eset gyilkossági kísér­letnek minősült, s egy belgrádi huligán tíz év börtönbüntetést kapott. (Cikkünk erről: Harma­dik félidők Európában; Uj Szó/ Focitipp, 2007. december 11.) * * * Angliában a Millwallnak voltak a legkeményebb huligánjai. Ahogy a Futball faktor elbeszélője mondja: „Millwallban nem lehet hibázni. Egy rossz lépés, és neked annyi.” A millwalli nehézfiúk szűk, zárt csoportot alkottak, s eleve gyanak­vással figyelték az új arcokat - ők is sejtették, hogy a rendőrség időről időre megpróbál beépülni közéjük. „Többször előfordult, hogy majd­nem becsináltam” - írja Bannon. Neki négy-öt hónapba telt, mire szóba állhatott az elit huligánokkal, s nagyjából fél évbe, mire teljesen befogadták. Rengeteget kellett in­nia, ha nem akart kilógni a sorból mölcslevet kortyolgat a sarokban?), s főleg: rengeteget kellett beszélnie. Beépített zsaruként nem fedhette fel kilétét és nem avatkozhatott közbe, amikor a stadionból kifelé hömpölygő, feldühödött tömeg egyszerűen „beszippantott” egy rendőri egységet, vagy amikor felbőszült Millwall-drukkerek esz­méletlenre vertek egy családjával utazó férfit a vonaton csak azért, mert Crystal Palace-kitűzőt viselt a dzsekijén. . „Jim” eggyé vált a huligánokkal, részt vett a Leeds elleni csatában vagy a Birmingham City szurkolóit szálk'tó autóbusz megtámadásában, az Arsenal elleni idegenbeli mécs­esén pedig néhányadmagával el­vegyült a hazai szurkolók között, s az Arsenal-tábor kellős közepén rá­zendített a millwalli indulóra: „No one likes us, we dönt care!” * * * Néha csak nüánszokon múlott, hogy nem bukott le. Egyszer, egy Norwich elleni meccsen, miköz­ben épp a huligánt alakította, arra lett figyelmes, hogy valaki a nevét kiabálja a vécé előtt. Egy egyen­ruhás rendőr volt az, akivel együtt voltak a kiképzésen. „Jim” azon­nal eszmélt, dulakodni kezdett a meglepett rendőrrel, közben pedig gyorsan a fülébe súgta, mi a hely­zet, s arra kérte, bilincselje meg és tartóztassa le őt. Egyszer pedig csak úgy kerülhette el a lebukást, hogy írástudatlannak tettette magát a millwalli haver­jai előtt - ez volt a tökéletes álca, hiszen aligha lehet zsaru az, aki nem ismeri a betű­ket. Utána viszont két évig játszhatta az analfabétát, ; ügyelnie kellett arra, nehogy elol­vasson bármilyen feliratot a többiek jelenlétében. A lelepleződés veszélye nagy volt, de az adrenalin kárpó­tolta mindenért. Olyannyira, hogy lassan élvezni kezdte a szerepet, jobban, mint a „valódi életét”. S néha már nem tudta eldönteni, ki is ő valójában: „Jim”, a fedett rendőr - vagy „Jim”, a Millwall- huligán. „Ott volt a bajtársiasság, az érzés, hogy tartozol valahová, amit azóta sehol máshol nem ta­pasztaltam meg.” * * * A magyar fordítás jó, a szöveg per­gő, csak az elütésekért kár - a mun­kásosztály nem „working dass”, hanem „working dass” ( 8. old.); a mikapás helyesen túlkapás (48. old.), a feltűntet helyesen feltün­tet (61. old:), a „Hajrá Millwall!” pedig „Hajrá, Millwall!” (60. old.) stb. -, s meglettünk volna a felü­letes infokkal és egyeztetési hibákkal teli előszó nélkül is, amely a „Combat 18” nevű neonáci mozgalmat a „legis­mertebb huligánbandák” közé sorolja (a Headhunters, az ICF vagy a Birmingham Zu­lus közé), s a Futball faktorra mint játékfilmre hivatkozik (pedig a film alapja ott is egy kultuszkönyv). Az összbenyomás azonban pozitív. Milyen egy jó huli­gánkönyv? Pontosan ilyen: gyors, izgalmas, akciódús, és könnyen olvastatja magát. S ha nem egy beépített zsaru lenne a főhős, azt mondhat­nánk: kultuszkönyv. Gazdag József (elvégre milyen huligán az, aki gyű­Egy Millwall-huligán kettős élete A beépített huligán (részlet) Dave, Stu, Mark és néhány másik srác odajött hozzánk. Az arcukról azonnal leolvastam, hogy valami nagyon nincs rend­ben. Egyenesen Dave szemébe néztem.- Minden rendben, haver? - kérdeztem. Dave hosszan a képembe bámult.- Nem, kurvára nincs rendben semmi! Ki a faszom vagytok ti? Mer már egy ideje ezt próbál­juk kideríteni! Picsába. Ereztem, hogy baj van. Chrisen látszott, hogy halálra rémült, és nekem is komoly erőfeszítésembe került, hogy össze ne szarjam magam. A Millwall legkeményebb huli­gánjainak gyűrűjébe szorultunk. Tíz az egy ellen: nem a legjobb esélyek, bassza meg! Mit csinál­junk? Próbáljunk meg elmene­külni? Fedjük fel a kilétünket, és reménykedjünk, hogy egy darabban megúszhatjuk? Vagy álljunk ki magunkért, és ragad­juk meg az utolsó esélyt? Ez tűnt a legjobb megoldásnak.- Mi a faszt hordasz itt össze? — kérdeztem Dave-től.- Azt, hogy kibaszott zsaruk vagytok! Nevetésben törtem ki.- Szórakozol velem? Hogy én zsaru lennék? Ezt kibaszott komolyan gondolod?- Szerinted ez mulatságos? Pontosan azt mondom, hogy kibaszott zsernyákok vagytok! Odafordultam Chrishez, és ára gondoltam, hogy a fenébe fogunk kimászni ebből. James Bannon: A beépített huligán. Kettős életem igaz története fedett zsaruként a rettegett Millwallnál Fordította: Kovács Gergely Candover Kiadó, Bp., 2013. 336 oldal, 3490 forint James Bannon (1958) dolgozott rendőrként, volt szí­nész, ingatlanfejlesztő, légitársa­ságot alapított („nehogy ilyenbe belevágj, mert majdnem odave­szett mindenem"), könyvet írt, s jelenleg is jószolgálati nagykövet a Prince's Trust alapítványnál. » Korábbi cikkeink a témában: ► Akcióban a Millwall: amikor a foci csak ürügy (Új Szó, 2004. szeptember 16.) ► Helyszíni riport a Millwall— Ferencváros mérkőzésről (Új Szó, 2004. szeptember 18.) ► English is easy, Millwall is dead? (Új Szó/Focitipp, 2006. augusztus 15.) ► Azok a nyolcvanas évek! (Új Szó/Focitipp, 2009. szeptember 2.) ► Millwall Hooligans - újratöltve? (Új Szó/Focitipp, 2010. november 9.) Kinek ajánljuk: ✓ Millwall-drukkereknek ✓ adrenalinfüggőknek ✓ mindazoknak, akik szerették a Futball faktort („Tottenham idegenben, imádom!") Kinek nem ajánljuk: ✓ foteldrukkereknek ✓ aggodalmaskodó szülőknek ✓ erkölcscsőszöknek, ministránsoknak és ájtatos szenteknek- újratöltve? A BEÉPÍTETT I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom