Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-21 / 297. szám, szombat
2013. december 21., szombat, 7. évfolyam, 51. szám A párizsi Galeries Lafayette a Boulevard Haussmannon Párizs egyik legismertebb és legelőkelőbb áruháza. Az elegáns üzletek és pompás belső tér mellett a kirakatoknak kiemelt szerepe van, főleg karácsony előtt lenyűgöző kompozíciókat csodálhatunk meg az ablakokban, amelyek előtt sok-sok percet lehet eltölteni. la payette Ä«:'* **• Már Aristide Boucicaut idejében is élmény volt bevásárolni az áruházban. A Le Bon Marché a 19. század végén. Karácsony előtti előadás a londoni Harrods bejáratánál (Fotók: sita/ap, tasr/AP, Wikipedia/ Dimitri Destugues) Visszapillantás az áruházak születésére Ahol minden kívánság teljesül Ma már el sem tudjuk képzelni a világot az „álompaloták" nélkül. Van, aki naponta befut egy körre a plázába, van, aki nagy ívben elkerüli. Nem mindenki kedveli a nyüzsgő tömeget, az áruk sokaságát, a hangos zenét, az olykor fullasztó levegőt. P árizs az elegancia, a divat, az életöröm városa. Hol máshol születhetett volna a különféle árucikkek első mondén temploma káprázatos homlokzatával, csillogó kirakataival és több emeletet elfoglaló területével?! 1838-at írtak, a Videau fivérek ekkor nyitották meg a francia főváros hetedik kerületében, a Szajna bal partján Le Bon Marché névre keresztelt áruházukat. „Jutányos” - hangzik az áruház neve egyszerű fordításban. Vagy „jó piac”. Nem is fontos, a Le Bon Marché története magáért beszél. Az épület aztán 1852-től, a látnoki képességekkel megáldott vállalkozó, Aristide Boucicaut - egy vidéki kalapkészítő fia — irányításával vált a fogyasztás világi katedrálisává. Hatalmas kínálat, szabott árak és sok hirdetés - ez volt a nagykereskedő receptje. Elgondolása bevált, hamarosan özönlöttek a vásárlók, többségében nők. Mert Boucicaut mindenekelőtt nekik szánta a „szentélyt”, a nők Paradicsomát, ahogy Emilé Zola író emlegette. A nők számára persze a vásárlás már azelőtt is élmény volt, hogy Boucicaut egy fedél alatt egyesítette volna a minőségi árukat. Igaz, inkább kellemeden élmény: ellentétben az urakkal, akiket szabóik és cipészeik kész méretekkel vártak, a hölgyeknek butikról butikra kellett vándorolniuk, és nehezen tudták összehasonlítani a kínálatot. Az áruházakat egészen egyszerű dolgok tették vonzóvá, csinos', rendezett, tiszta és nyugodt helyként kínálták magukat, ahol a vevők bepúderezhették magukat, és bemutatókat nézhettek meg (ami egyébiránt abroncsszoknyában, mí- derben és kalapban egyáltalán nem volt egyszerű). A legnagyobb áruházak születése egybeesett a világkiállítások korszakának hajnalával. 1855-ben Párizs volt az expo helyszíne. Szinte Karácsony előtt egyre nagyobb tömeg hömpölyög bennük, az „álmok palotáiban”, ahol színes karácsonyfák, ízléses díszítés és zene csábítja arra a vásárlókat, hogy minél többet költsenek. Az „álmok palotái”, az áruházak a 19. század derekán születtek: azóta megváltoztatták a világot, mindenekelőtt a nők világát. mindent felsorakoztattak a kíváncsi szemek elé az egzotikus gyümölcsöktől a legfrissebb találmányokig. Négy évvel korábban London szervezte az első világkiállítást a Hyde Park közepén, egy óriási „kristálypalotában”. Kilencvennégy ország mutatta meg portékáit, az emberek pedig ráéreztek az ízére. Miért is ne lehetne mindig ilyen élményben részük? - fogalmazódott meg a gondolat. A brit fővárosban, a kifinomult Knightsbridge-ben 1849 óta valójában már működött egy ilyen hely, méghozzá a Harrods áruház, amely manapság sokkal ismertebb a Le Bon Marciiénál, akkoriban viszont még alig hallottak róla. Kicsiben indult, a 19. század végére nőtte ki magát Anglia legcsillogóbb áruházává, ahol kívánság nem maradt kielégítedenül. New Yorkban megnyitott a Macys, amely a szerény kezdetek után Amerika legnagyobb áruházává változott; ma már egy egész háztömböt foglal el Manhattan szívében. Bár vannak közöttük, amelyek korábban születettek a Boucicaut- féle Le Bon Marciiénál, valójában mindannyian a vidéki kalapkészítő fia forradalmi ötleteinek köszönhetik sikerüket és hírnevüket. A francia kereskedő pompás külsőt álmodott meg áruházának, nem adta alább annál a Gustave Eiffelnél, aki később tornyával írta be magát Párizs történetének lapjaira. Boucicaut megbízásából 1869-ben a francia mérnök bővítette az áruházat csillogó templommá. És hála annak, hogy feltalálták az elektromos árammal működő lámpákat, az emberek egész nap kószálhattak az áruház kivilágított helyiségeiben. Más párizsi áruházak, a Le Prin- temps vagy a Galeries Lafayette mind Boucicaut nyomában loholtak: kiadó üzlethelyiségeket kínáltak, szabott árakat, helyet a nézelődésre, a próbálásra és a pihenésre, kikapcsolódásra. Az áruházak „kedvéért” született meg a prét-á-porter divat, a fix ruhaméret. Boucicaut még egy olvasótermet is berendezett az unatkozó férfiaknak. Ode- tei beváltak, a nők akár 12 órát is eltöltöttek egyhuzamban a modern szentélyben. Az orvosok pedig új betegséget azonosítottak, a klepto- mániát, amely aztán „tömegével” jelentkezett. Boucicaut és neje, Marguerite még azt is felismerte, hogy a társasági hölgyeknek gyakran kellemetlen, hogy férfiak szolgálják ki őket. Ennek megfelelően a Le Bon Marché egyre több nőt kezdett foglalkoztatni. Fekete selyemruhában végezték cseppet sem könnyű, rosszul fizetett munkájukat. Boucicaut-ék azonban egyre jobb munkafeltételeket kínáltak nekik, kantint, orvost és szállást bocsátottak a rendelkezésükre. Franciaország után Németország felé terjedt az áruházak divatja, előfutároknak a 19. században a Wertheim fivérek és Leonhard Tietz számítottak Stralsundban, illetve Wuppertalban. A berlini Wertheim - a luxus valódi palotájaként - 1885-ben nyitotta meg kapuit. (Még a nácikat sem hagyta hidegen, 1937-ben kisajátították.) A világhírű berlini áruházak — mint a Kurfurstendammon álló KaDeWe - csak később születtek meg, a KaDeWe például 1907-ben. Hozzáértők szerint ezek a nagy áruházak - egyben kívül-belül építészeti remekművek - épp patinájuknak és elegáns üzleteiknek köszönhetik, hogy a 21. században, az internetes vásárlás növekvő térhódításával szemben is állják a sarat. Mert ilyen helyen valódi élmény vásárolni, mint ahogy az volt már Aristide Boucicaut idejében is. (MTI)
