Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-31 / 302. szám, kedd
6 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 31. www.ujszo.com KOMMENTÁR Ez is az ő éve volt NAGY ANDRÁS Sok mindenről lehetne írni az idei év kapcsán, de Robert Fico december végi bejelentése, hogy indul a jövő évi államfőválasztáson, elvitte a pálmát. A miniszterelnök egész évben „izgalomban tartotta” az elemzőket és az újságírókat, hiszen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy elindul-e. A Smerben egyszerűen arra vártak, hogy a jobboldal nem veszi-e rá mégis Radičovát az indulásra, mert valljuk be, ő az egyetlen igazi ellenfele Robert Ficónak. Az ellenzéki tanácstalanságot látva teljes nyugalommal vághat neki a kampánynak, amely - hála az igazi pártkatonaként viselkedő Pavol Paška házelnöknek - alig pár hetes lesz, hiszen a legkorábbi időpontra lett kiírva a választás. Az emberek fel sem ocsúdnak téli álmukból, és már itt is lesz március idusa. Ficónak az egész idei év már rákészülés, előkampány volt a választásra, és elégedett lehet. A miniszterelnöknek sikerült különösebb problémák nélkül végigkormányoznia az évet. Egyetlen miniszterének sem kellett a fejét vennie, vagy teljes hátraarcot fújnia. Bár a Smer támogatottsága csökkent a 2012-es választási eredményekhez képest, továbbra is utcahosszal vezet, és nem valószínű, hogy jövőre sok minden változna. Fico valóban nyugodtan vághat neki a kampánynak. És már látni, hogy ha végül ő nyeri a választást, a pártja megpróbálja megerősíteni az államfői jogköröket, eltolni a politikai berendezkedést az elnöki rendszer felé. E nélkül nincs valódi értelme annak, hogy Fico öt évre beüljön az elnöki székbe. Jobban szereti ő annál a hatalmat, minthogy díszpintyként üljön a Grassalkovich-palotában, miközben más irányítja az országot. Az alkotmány módosításához a Smernek természetesen nincs elég képviselője, de a jelenlegi parlamentet nézve simán elképzelhető, hogy néhány ellenzéki képviselő is hirtelen úgy érzi majd, mindig is erősebb elnököt szeretett volna látni, csak ezt eddig nem kérdezte meg tőle senki. Ha Mikulás Dzurindának anno sikerült hónapokon keresztül kisebbségből kormányoznia, vajon Ficóéknak miért ne sikerülne egy szavazáshoz néhány ellenzéki honatyát megnyerni? Hogy nekünk, magyaroknak nem hoz semmi jót ez az egész, az biztos. A miniszterelnök már indulását bejelentő beszédében jelezte, hogy a nemzet mennyire fontos számára, és ennek megfelelően kíván dolgozni. Az elmúlt éven végigtekintve látjuk, hogy a Smer számára a kisebbségi status quo, azaz ami megmaradt belőle, semmi más, mint politikai eszköz. Ha éppen arra van szüksége, használja, s ha már nincs, egyszerűen eldobja. Mivel Fico potenciális szavazói a Smeren kívül az SNS és a HZDS volt szavazói lehetnek, nyilvánvaló, hogy mi mire számíthatunk az elkövetkező időszakban. 2012 és 2013 Robert Fico éve volt, és komoly esély van rá, hogy a 2014-es is az övé lesz. FIGYELŐ A britek zöme elfogadja a keleti munkavállalókat A britek 68 százaléka szívesen látja a kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalókat, ha azok valóban dolgozni jönnek és hajlandók integrálódni. Januárban véget ér a román és a bolgár állampolgárokkal szembeni munkavállalási korlátozás, ezért készítette az Ipsos Mori cég a közvélemény-kutatást. A gazdaságilag legaktívabb, 35-44 éves korosztályon belül nagy az EU-bevándorlást elfogadók aránya: e korcsoport 72 százaléka mondta azt, hogy nincs problémája a kelet-európai munkavállalókkal. A The Observer című baloldali lap kiemelte, hogy a vezető politikusok egyre hangosabb bevándorlásellenes retorikája ellenére a briteknek csak a 24 százaléka szeretné, ha a brit kormány elsődleges célkitűzései között szerepelne az Európai Unión belüli szabad mozgás korlátozása. Kiszivárgott és hivatalosan nem cáfolt értesülések szerint a kormány évente 75 ezerben szabná meg a külföldi EU-állampolgárok bevándorlási kvótáját. Ez az elképzelés a kormányon belül is komoly nézeteltérésekhez vezetett. Nick Clegg miniszterelnök-helyettes a The Sunday Timesban közölt cikkében azt írta, „politikailag talán népszerű lenne, ha a kormány Dover szikláira kitenne egy nagy táblát Belépni tilos felirattal, de ha a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-munkavállalók ma este hajóra vagy repülőre szállnának és hazamennének, egyebek mellett összedőlne a brit állami egészség- ügyi szolgálat és csikorogva lefulladna a londoni City pénzügyi gépezete is”. (MTI) Közösségünk legnagyobb problémájává válhat, hogy tömegével távoznak külföldre a fiatalok Kivonulás Évvégén mindenki kiértékeli az elmúlt tizenkét hónap történéseit és - jobb esetben - felállítja a jövő évi feladatok listáját. A jövőn gondolkodva érdemes azon is elmorfondírozni, egyáltalán kinek értékelhetünk évet mondjuk tizenöt esztendő múlva, ha nem változik a helyzet? TOKÁR GÉZA Alaposan megváltozott az a környezet, amiben a politikai pártok, a társadalmi szervezetek tevékenykednek, vagy akár az egyének élnek. A klasszikus, helyhez kötött közösségről már alig beszélhetünk, megbomlanak az évtizedes tradíciók. Mindehhez két, szimbolikus jelentőségű év végi hír is kapcsolódik. Maiina Hedvig decemberben megkapta a magyar állampolgárságot, a rendőri szervek és az állam folyamatos zaklatása elől külföldre távozik, Győrben éli tovább az életét, miközben férje továbbra is Szlovákiában dolgozik. Peter Sagan szlovák kerékpáros bejelenti, Monacóba költözik a sportág rossz helyi viszonyai (és ki nem mondva ugyan, de minden bizonnyal a városállamocska sokkal kedvezőbb adózási rendszere) miatt. A két eset erkölcsi dimenzióit tekintve természetesen egyáltalán nem hasonlítható össze, viszont közös bennük, hogy megmutatják, a jelenlegi viszonyok és körülmények között milyen könnyű kiszakadni a régióból és egy új országban kezdeni újra az életet. Maiina Hedvigen és Peter Saganon messze túlmutat a probléma súlya, hiszen az év végi ünnepek idején valószínűleg mindenki tapasztalja a jelenséget saját, szűkebb környezetében. Szinte alig van olyan család, amelyet ne a szűkebb vagy a tágabb régióból, vagy egyenesen külföldről kellett volna összehívni a karácsonyi ünnepekre. A kötelező rokonlátogatások után pedig a fiatalok és a külföldön munkát vállalók a családjukkal együtt ismét távoznak, sokan hónapokra vagy évekre. A jelenség természetesen nem új és nem egyedi, legfeljebb azért tűnhet szokatlannak, mert a bársonyos forradalom előtt a komPontosan az a csoport távozik, amelyre a legnagyobb szükség lenne: a tudásvágyó, vállalkozó kedvű, aktív fiatalok. munista Csehszlovákia belső és külső zártsága konzerválta a helyi viszonyokat, tartósította a közösségeket. A határok kinyílása, majd a régiók leszakadása, a külföldi munkavállalás egyszerűsödése és a minőségi oktatás iránti kereslet fellendülése ugyanakkor olyan kihívásokat jelent a helyi közösség számára, amit - az elszlováko- sodással vagy az elöregedéssel ellentétben - igazából meg sem neveztünk az utóbbi időben a szlovákiai magyar közgondolkodásban, megoldások pedig egyáltalán nem hangzottak el ezekre a problémára. Márpedig ha valamire rövid időn belül választ kell adni a magyar közösség túlélése és gyarapodása szempontjából, az az ingázó, rövidebb-hosz- szabb időre régiójukból kiszakadó tömegek megfogása, integrálása, vagy akár erőforrásaik és tudásuk felhasználása. Hiszen jellemző módon az a csoport távozik, amelyre a legnagyobb szükség lenne helyi szinten: a tudásvágyó, vállalkozó kedvű, aktív fiatalok. Feltétlenül ki kell találni, mi legyen velük, hogyan segíthetnek jelenlétükkel és távollétükben egyaránt a családnak, a régiónak, ha úgy tetszik, a közösségnek. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) PF 2014 JEGYZET Fogadalom helyett JUHÁSZ KATALIN Ritkán kezdem újévi fogadalom nélkül az évet, idén viszont megfogadtam, hogy semmit sem fogadok meg, ami már most kellemes érzés. Stresszmentesen, felszabadultan kezdhetem az új évet. Lelkemben jótékony, lírai spleen, előttem a tiszta horizont. Azt is megfogadtam, hogy nem pontozom a véget érő évetaz 1-től 10-igterjedő skálán, macerás lenne. Főleg, ha visszaidézném, (nem fogom!), mekkora lelkesedéssel vágtam neki az évnek, aztán meddig és mire jutottam... Mindig így van ez: új év, dagadó magabiztosság, hogy igenis, eligazodom az életben, sőt másoknak is adhatok tanácsokat, akár e hasábokon is. Január végéig általában flottul működik minden, vagy legalábbis az ember elhessegeti a tornyosuló viharfelhőket. Aztán lassan sötétedik befelé, és előbb- utóbb, teljesen váratlanul összecsapnak a hullámok. „Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egybikától, hogynetá- madjon meg, mert vegetáriánus vagy” - mondta Dennis Wholey, és ez most remekül passzol a hangulatomhoz. Azért persze történtek örömteli dolgok. Mozgalmas napok, izgalmas utazások, nagy felfedezések, az év koncertje (a Blur a Szigeten) az év lemeze (Arcade Fire - Reflector), az év filmje (QuentinTarantino- Django elszabadul), az év könyve (Tóth Krisztina-Akvárium), az év színházi előadása (kassai Thália Színház - Művészet) . És rengeteg elmesélésre méltó történet. Mintha idén minden csak azért történt volna, hogy mesélni lehessen róla. Realista mese, állatmese tanulsággal, szürrealista mese, romantikus mese. És olyan mesék, amelyek idővel lassan szétkopnak, hogy csak egy érzés, egy kép maradjon belőlük, amit már nem lehet szavakkal kifejezni. Ezekből az apró hangulatokból áll össze az ember fejében a mögötte álló év. „Brit tudósok” egyébként is kimutatták, hogy öt újévi fogadkozásból négy kudarcba fullad. Ennekfő oka, hogy túl elhamarkodottan teszünk új - évi fogadalmat. A bölcs britek tanácsokat is adnak, íme: „Legyünk nyitottak, örüljünk a legkisebb ajándéknak is, egy gyermek mosolyának, egy kollégánk kedves gesztusának. Lássuk meg mindenkiben a jót, ne mondjunk másról rosszat. A fárasztó és unalmas elfoglaltság is megelégedéssel tölt el, örömet szerez, ha belső nyugalommal és precizitással végezzük.” Ez mindenképp elgondolkodtató, akkor is, ha közhelyesnek tűnik. A közhelyek ugyanis úgy alakultak ki, hogy sokan, sokszor ismételték őket.
