Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-30 / 301. szám, hétfő
www.uJszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 30. Vélemény És háttér 7 Veszteségeink lajstroma, egy kis kincstári optimizmussal vegyítve Egy tonna reménység Az óév utolsó számaiban évet értékelni illenék. De hát a lapot olvasó honi magyarság tudja, e közösség veszteségeit felsorolni hosszú és elszomorító lista lenne. Mégis, belecsempészve egy kis kincstári optimizmust, próbáljuk meg. LOVÁSZ ATTILA Időről időre figyelmeztetünk arra, hogy a kultúra támogatása botrányos, a létező intézmények alulfinanszírozottak, ezen belül a kisebbségi kultúra egyre kevesebből és egyre kevésbé kiszámítható módon jut forrásokhoz. Ismertek a gömöri szegénységi mutatók. De Dunaszerdahe- lyen, a gyerekek országos színjátszó fesztiválján találkozom rimajánosi bábcsoporttal- látva az egyik legelhanyagoltabb régió lurkóit, megjegyeztem magamnak a tanító nénit. Mert messze világító lámpás ő, a jövő egyik záloga. Az Ifjú Szívek hatodik hónapja igazgató nélkül dolgozik- máig nem tudni miért, lehet, hogy csak! Ugyanakkor kaptunk egy Hontalanítás bemutatót, olyat, amilyen évek óta hiányzott a színházi és táncos palettán. Veszteségünk a nyáron elhunyt Varga Ervin, aki egyszer azt mondta: „Nem tudom, lesz-e valaha hivatásos együttes, remélni sem merem, de megnézném, kinek sikerül összehozni.” Hát van. Még. Sidó Zoltán még Csemadok elnökként sokat foglalkozott a kisebbségi intézmények hiányával. Az ő távozása veszteség, de még megélhette, hogy intézményeket nem csak „felülről” lehet létrehozni, s ha van akarat, akkor politikai úton is megy. Húsz éve még nem volt Fórum Intézet, nem volt Selye János Egyetem. Most van. S más egyéb is. A tartalom, a küldetés már a mi dolgunk. Elment Duka Zólyomi Árpád. Nyáron történt, így reá emlékeznem éppen két olyan helyen sikerült, ahol fiatalok, már dolgozó, vagy leendő közösségi emberek, politikus-palánták, a jövő értelmiségi elitjei találkoztak, egyetemista táborokban. Van remény. Harmónia-díjat kapott tavasszal Ág Tibor, s így végső távozása előtt legalább saját közössége ismerte el, ha szimbolikusan is, hatalmas életművét. Egy nagyterem énekelte vele kedvenc, saját maga által gyűjtött dalát, fiatalok ezrei énekelnek, táncolnak, ápolják azt a csodálatos kultúrát, amelynek feltárása nélküle szegényesebb és szerényebb lett volna, s amellyel nélküle talán nem is találkoztunk volna. Elhunyt Jakab István, de diákjai ott vannak minden iskolában, könyvei az intézmények és a szerkesztőségek polcain, szeretetteljes kálomista szigora mindenkiben megmaradt, aki dolgozott vele. A pallérozottság igényével együtt. Nem lettek kétnyelvű vasúti tábláink, lemondott a kormány- biztos (s az igazi pusztítás csak ezután kezdődött a hivatalban), a kisebbségi kormánybizottságban bedaráltak egy működő rendszert s egy rosszabbal helyettesítették. De országszerte megjelennek a kétnyelvűségért mint értékért harcoló aktivisták, s nem robbanószerrel, hanem matricákkal, levelekkel, táblákkal küzdenek. Nemes célokért. Nem hiábavaló.Fagyponton a szlovák-magyar kapcsolatok. De Komáromban, a Jókai Színház születésnapjára készült - egyébként sikeres - III. Richárdot Martin Huba szlovák rendező rendezte. Szavai szerint profi csapattal, jó társulattal. A színészek kedvelik. Ott nincs fagypont. Koriéba ispán lett, de már nyáron megnézhettük a Krasz- nahorkán készült dokumentumfilmet, amely megmutatta, ő nem megoldás. Ő maga a probléma. S a film még díjat is kapott. Cigányozott ez az ország egész évben ugyanúgy, mint magyar- országi testvéreink. Aztán jött a kijózanító hír: egy cigány többségű faluból a budapesti nélkülözőknek egy tonna élelmiszert küldtek - saját termésükből. Számomra'ez az egy tonna ennivaló egy torma reménységet jelent. Egy tonna jövőt. Boldogabb új esztendőt! ENGEM IS LEHALLGATTAK. ĎE NEM ÉRTETTE SENKI... (Fotó: SITA) KOMMENTAR A szükséges rossz éve VERES ISTVÁN 2013-at aligha fogjuk visszasírni. A szlovákiai magyar közéletben ez az év hozta az eddigi mélypontot-semmi sem javult (legalábbis látványosan), viszont sok minden romlott. Az év első hónapjai leginkább Ferenc pápa megválasztása és a hihetetlen mennyiségű lehullott hó bűvöletében teltek. Júniusban az elmúlt ötszáz év legnagyobb árvizének kikiáltott dunai áradásra figyeltünk, amely érthetetlen módon nálunk alig tett kárt valamiben. Mindeközben a Híd elérkezettnek látta az időt, hogy lemondassa A. Nagy László kisebbségi kormánybiztost, aminek legláthatóbb következménye az lett, hogy a kulturális támogatások ismét csak ősz végén (egyeseknek csak decemberben) érkeztek meg, a kormányhivatalban lecsökkentették a magyar alkalmazottak számát, a kisebbségi bizottságban pedig egyenlővé tették a több százezres és a néhány ezres nemzetiségek képviseletét. Az alkotmánybíróság idén sem volt képes kinyögni, mit gondol a 2010-es Fico-féle állampolgársági ellentörvényről, Pered névváltoztatási kérvényét, a helyi népszavazás eredményét pedig izomból elutasította a kormány. * Sebaj, legalább van honnan elrugaszkodni, viccelhetnénk el a dolgot, de a helyzet egyáltalán nem vicces. Azért nem, mert ahogy telnek az évek, évtizedek, a kisebbségi érdekvédelem ahelyett, hogy egy szinten stabilizálódna, soha nem látott mélységekbe csúszikvissza. Szlovákiábanmégmindignem éri meg harcolni igazunkért, ezt bizonyítja Maiina Hedvig és Róbert Bezákpüspök kálváriája- mindketten elhagyták az országot. Az oktatásügyben örömre és szomorkodásra is van ok: számolhatunk a tanárbérek további emelésével, ennek viszont az az ára, hogy sok iskolát leépítésre vagy bezárásra kényszerít a minisztérium. A Smer magáévá tette az országot - jellemezhetnénk az évet a kormányzat szempontjából: lett főügyésze, egy rakás megyei elnöke, jövőre pedig államfője is lesz. Ezen különösebben nem kell háborogni, mert minden párt ezt csinálná, ha egyedül kormányozna. Ha Fico jövőre államfő lesz, a párt eléri a zenitjét - onnan már tényleg csak lefelé vezet az út. Koriéba besztercebányai megyei győzelme egyébként már november- • benjelezte, hogy Ficóékat még a sajátjuknál olcsóbb popu- lizmussal is le lehet győzni. A Híd és az MKP viszonyában konzerválódott a feszültség, az ellenzéki pártok pedig tovább potyognak darabjaikra, pontosabban képviselőikre. Ezek tanulságos folyamatok, melyek segíthetnek abban, hogyjövőre tisztábban lássunk, ezért elmondhatjuk, a közéletben 2013 a szükséges rossz éve volt. FIGYELŐ A nagy makettfogás Színházi kellékként használt 1848-as ágyúmakettet foglalt le Székelyszenterzsé- beten a román rendőrség Kincses Kálmán lelkésznél - írta az erdélyi sajtó. A rendőrség közölte: engedély nélkül tartott, Magyarországról behozott tüzérségi eszközt talált. A 60 centiméteres makett hangtechnikai tölteteivel csupán az ágyúlövés hangját lehet imitálni, már használták is a falunapokon. A lelkész a tavalyi tápióbicskei hagyományőrző rendezvényen kapta ajándékba a „veszedelmesfegyvert”. (MTI) Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség naponta 5 milliárd adatot gyűjt be a világon csak a mobiltelefon-tulajdonosok tartózkodási helyéről 2013 - az év, amikor a világ rádöbbent, hogy megfigyelik MTl-HÁTTÉR A 2013-as év egyik legfontosabb történése egy amerikai informatikus, Edward Snowden nevéhez kötődik: nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai titkosszolgálatok szinte az egész világot megfigyelik. Ez tápot adott a félelmeknek, hogy olyan „Nagy Testvér” van kialakulóban, amely előtt semmi, a magánélet sem marad titokban. A brit The Guardian június elején számolt be arról, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban, de bírói jóváhagyással amerikai telefon- hívások mülióit figyeli adatgyűjtés céljából. Majd azt is megírta, hogy az NSA egy PRISM kódnevű programmal a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek adatforgalmát is figyeli, s így magánszemélyek e- mail-üzenetei kerültek a birtokába hatalmas mennyiségben. A program méretét jól mutatja a The Washington Post értesülése: az NSA naponta 5 milliárd adatot gyűjt be a világon csak a mobiltelefon-tulajdonosok tartózkodásihelyéről. A leleplezést komoly felháborodás fogadta, főleg Európában. Amerika azzal védekezik, hogy a megfigyelésekre szükség van, az NSA igazgatója, Keith Alexander tábornok azt állította, világszerte félszáz terrortámadást sikerült megakadályozni a megfigyelésnek köszönhetően. Egyben cáfolták, hogy tömegesen lehallgatták a telefonbeszélgetéseket, elolvasták az e-maile- ket: az átlagembereknek, akiknek nincs közük a terroristákhoz, nincs mitől tartaniuk. A botrány megrontotta az USA kapcsolatait partnereivel, főként, hogy kiderült, legfontosabb szövetségesei után is kémkedett. A Guardian októberben azt írta, hogy 35 vezető külföldi politikus telefonhívásait hallgatták le, köztük Angela Merkel német kancellárét. Ezt csak nyáron hagyták abba, állítólag azután, hogy a Fehér Ház is megtudta e gyakorlat létezését. Világszerte felháborodva reagált a média, az érintett politikusok nagy része viszont igyekezett csillapítani a feszültséget: nyilván azért, mert jól tudták, saját titkosszolgálataik ugyanazt teszik külföldön, amit az amerikaiak. A The Guardian novemberben megírta: a német, a francia, a spanyol és a svéd hírszerző szolgálatok is kifejlesztettek és használnak olyan technológiát, amely alkalmas a tömeges megfigyelésére. Mike McConnell, az NSA egykori igazgatója pedig közölte: minden állam ezt csinálja, s a legfőbb célpont épp az EgyesültÁllamok elnöke. A The Guardian már a kezdet kezdetén megnevezte a kiszivá- rogtatót, a 29 éves Edward Snowdent, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és az NSA volt informatikusát. Ő lelkiismereti okokkal magyarázta lépését, azzal, hogy véget kell vetni a tömeges megfigyeléseknek. Snowden kollégái jelszavával jutott hozzá az általa letöltött adatok egy részéhez. Alexander tábornok a belső nyomozás alapján azt közölte, úgy ötven- és kétszázezer között lehet a Snowden által újságíróknak átadott dokumentumok száma. Az amerikai informatikus még az első hírek megjelenése előtt Hongkongba repült, majd néhány héttel később Moszkvába, de több mint egy hónapig nem tudta elhagyni a sereme- tyevói repülőtér tranzitváróját. Végül augusztus elején egy évre szóló ideiglenes menedékjogot kapott Oroszországban. Ez a lépés viszont annyira megrontotta a viszonyt Washington és Moszkva között, hogy Obama elnök lemondta moszkvai látogatását. Snowden az év végén adott interjújában úgy vélte: teljesítette küldetését. „Győztem” - mondta az interjúban.
