Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-16 / 292. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013.DECMBER 16. Vélemény és háttér 7 A jövő reszortjain spórol a kormány, a jelen reszortjai jobban járnak Költségvetés a mának Az év törvényének nevezett költségvetés érdekes olvasmány. Mindennél többet mond egy kormány értékeiről, terveiről és mentális állományáról. LOVÁSZ ATTILA A költségvetési törvényből valóban látni, mi fontos és mi nem a garnitúrának. A jelenlegiről első ránézésre megállapítható, hogy rendpárti. A belügyi tárca jövő évi költségvetése (hihetetlen, de a számok nem csalnak) a tavalyi kétszerese. A belügy foglalkoztatja az államigazgatási hivatalnokokat, rendőröket, nyomozókat. Ha kétszer annyit kapnak, a kormány rendet akar teremteni. Kivel? Csakis saját polgáraival teheti, van hát minek örülnünk. Az oktatási tárca viszont (bármennyire hihetetlen) a tavalyi közel másfél milliárd helyett kap 982 milliót. Értelmezhető olvasatban: az oktatásügyet tavaly agyonfinanszíroztuk, itt az ideje elvenni tőle. Minek ide jobban fizetett pedagógus, a mostani bérekkel is elmúlatják valahogy az időt az adófizető gyerekével, PISA ide, butulás oda. S kitől sikerült még a tavalyihoz képest elvenni? Mondjuk a szociális tárcától, 2,75 milliárdból 62 milliót, ami lefordítva azt jelenti, hogy kevesebbet fizetünk ki a... rászorulóknak. Kevesebbet kap a környezetvédelmi tárca - félmilli- árdból 200 milliót vettek el tőle, összehúzza a nadrágszíjat a pénzügy, a külügy, az egészségügy, talán egy lyukkal kevesebbet kell a nadrágszíjon keresnie a kultúrának. Summa summarum: a jövő reszortjain spórol a kormány, a jelen reszortjai job- banjárnak. Ez is legitim gondolkodás, de semmiféle mentális változást nem jelent a kormányzatok gondolkodásában, most kell a pénz, mi lesz később, oldják meg az utánunk jövők. A költségvetés ugyan nem tartalmazza az alábbi számot, de azért nem baj, ha minden adófizető tudatosítja: az egy lakosra - csecsemőre, nyugdíjasra egyaránt számított adósságállományunk közeledik a nyolcezer euró felé, a munkavállalók háromnegyede nem keres meg ennyit évente, bruttóban sem. Hogy a jövőre vetített' köz- gondolkodás mennyire nem jelenik meg, már nem lep meg senkit. Felnőtté, lassan már nyugdíjassá vált az az aktív, kereső nemzedék, amely Mečiar idején állta a számlát - persze, sokan a mai napig állják. Akkortájt is gyakran figyelmeztettünk arra, nem lehet a jelennek élni, a jövő nemzedékekbe kell beruházni, s főleg nem adósságba kergetni őket. Az akkori mor- fondírozások és nagy morgások ellenére persze azt csinált a hatalom, amit akart. Azóta tudjuk, Szlovákia nem járt jól Mečiarék- kal, az egy Jozef Majskýt leszámítva viszont soha senkit nem vontakfelelősségre az eltékozolt évekért, sem azon évek sokszor bűnös gyakorlatáért. Sőt, maga Mečiar még vezető hír tudott lenni a múlt héten: távozott a márajelentéktelen pártjából. Ma sem írhatjuk le nyugodtan, hogy majd a jövő nemzedékek „megköszönik" a jelen kormányzatoknak, miket művelnek- jelen kormányzatok köszönik szépen, pontosan tudják, hogy tíz év múlva a kutyát nem érdekli majd, ki volt 2013-ban a kormányfő vagy a pénzügyér. A szlovákiai cigányság közel 16 százaléka él mélyszegénységben, telepeken vagy olyan városrészeken, amelyek otthonnak nem feltétlenül nevezhetők. Ók azok, aki szem előtt vannak, akik miatt (nem alaptalanul) megoldásokat várnak a polgárok az államtól. A mélyszegénységben élőkre jellemző, hogy csak a mának képesek élni, a jelennek, ma kell kaja, tűzifa stb. Mélyszegénységben képtelenek jövőt tervezni, megpróbálnak hát a pillanatnak élni, s abban boldogok lenni. Csak azt nem értem, miért gondoljuk róluk (mondjuk mi, fehérek) hogy elmaradottak, amikor mi a mil- liárdokkal élünk a jelennek. Miben különbözünk hát gondolkodásban tőlük? Mondjuk abban, hogy még nem élünk mélyszegénységben. Költségvetésünk a jelen idő törvénye, nem költség-vetés, aratás tehát nem várható. KARAJ, BONTOTT CSIRKE ÉS TONHAL ÉRKEZETT A SZÖULI TESZKÓBAl Kim Dzsong néz (Ľubomír Kotrha) KOMMENTÁR Életünk az euróval S1DÓ H. ZOLTÁN Néhány nap híján 5 éve vezettük be az eurót. Szlovákia volt az egyetlen az eurózóban, ahol az új fizetőeszköz az első két évben nem lódította meg az inflációt, s bár a lakosság bő 40 százaléka máig koronára számolja át az árakat, elfogadtuk az amerikai dollárnál is erősebb pénzt. Olyannyira, hogy szintén egyedüliként a bevezetést követően nálunk tovább nőtt az euró támogatottsága. Persze fel lehet szisszenni, hagyjuk a dicséretet, hiszen mi minden drágult látványosan. Bizonyos területeken, elsősorban a szolgáltatások terén valóban megugrottak az árak, azonban ez előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezett volna, és nem lehet a mostani árszintet a 2008-assal, a korona utolsó évével egybevetni. Az euró jótékony hatása vitathatatlan a külföldi, főleg nyugati irányú utazásaink során, nem kell pénzt váltani, könnyebb egybevetni az árakat. A külföldi pénzátutalások is jóval olcsóbbá váltak, szinte hazai díjak mellett mozgathatjuk a pénzünket az eurózónában. És amire nem gondolunk, az euró növelte vásárlóerőnket is. Egyrészt úgy, hogy belépésünk előtt még 38 koronát kellett adnunk a közös valutáért, majd a rögzített árfolyam kétszeri változtatását követően (ez szintén példátlan, csak a „tátrai tigris” korszakát élő Szlovákia esetében tett ilyen kivételt Brüsszel) végül 30 korona/euró kurzuson vettük át az új pénzt. Másrészt a pénzügyi válság kirobbanását követően nem kellett szembesülnünk az árfolyameséssel, úgy, mint Magyarországon és Csehországban. Bár nem igazán elegáns előhozakodni a „mi lett volna, ha” felvetéssel, de nem a valóságtól elrugaszkodott a következő feltevés: ha 2009-ben nem vezetjük be az eurót, akkor abban az évben - a bérünket felzabáló infláció miatt - akár 40 korona/euró kurzussal is szembesülhettünk volna. Tény, nem a legszerencsésebb időben léptünk be az eurózó- nába, mivel éppen kezdődött a II. világháború utáni legsúlyosabb visszaesés a nyugati világban. A legsebezhetőbb déleurópai országok sorra mentőövre szorultak, ezért a közös pénzügyi tűzfalba kénytelenek voltunk 659 millió eurót befizetni. Ez bizony komoly teher. Másrészt a válság összekovácsolta az országokat, javította a pénzügyi fegyelmet. Az eurózónába tartozó Szlovákiának idén először már Brüsszelbe kellett küldenie a jövő évi állami költségvetés tervezetét jóváhagyásra. Bár Brüsszelt szeretik mumusként emlegetni, kell némi szigor, hogy a kormányok ne szórják a pénzt és folytassák a hiány lefaragását. A Fico-kormány a 2014-es büdzsében csak tessék-lássék birkózott meg ezzel. Az államháztartási hiányt ugyan az ideihez képest valamelyest lefaragta, de a takarékosság terén gyakorlatilag leállt, inkább pótlólagos és ágazati adókkal javítja a bevételi oldalt. Mondhatnánk, egyfajta reformfáradtság lett úrrá a kormányzaton, a lényeglátók viszont mindezt úgy magyarázzák, Robert Fico indul a jövő évi államfőválasztáson, ezért van szüksége a megszorításoktól mentes társadalmi békére. Ha nem lenne eurónk, még a mostaninál is lazább költségvetést csaptak volna össze. A közös fizetőeszköz azonban nem kimondottan a kormányok kordában tartását szolgálja, hanem a stabilitás, a kiszámíthatóság megteremtését. Márpedig az elmúlt 5 évben részesültünk az euró stabilitásából fakadójótéteményekből. Ezért ha szeretnünk nem is, de becsülnünk lehet az eurót. Phenjannak bűnbakra volt szüksége, a cél az, hogy rettegésben tartsák a lakosságot, biztosítsák Kim Dzsong Un hatalmát és a feltétlen hűséget A félelem vagy a totális diktátori uralom jele-e a kivégzés ? MTl-HÁTTÉR Észak-Koreában a vezető Kim Dzsong Un kegyvesztetté vált nagybátyjának könyörtelen kivégzése után a fő kérdés az, a tisztogatás vajon a nyugtalanság, vagy ellenkezőleg, a diktátor totális uralmának jele-e. Dél-Korea szerint az északi kormány a nemrég még a rezsim második emberének számító Dzsang Szong Tek kivégzésével próbálja leplezni az országban uralkodó tartós bizonytalanságot. „Bűnbakra volt szükség, akire rá lehet fogni minden gazdasági és politikai kudarcot” - vélte egy elemző. A vád szerint a korábban rendkívüli befolyással bíró Dzsang beismerte, „kísérletet tett arra, hogy a lakosságot és a hadsereget a jelenlegi politikai berendezkedés ellen hangolja”. Dzsang nem tapsolt elég lelkesen A szakértők felhívták a figyelmet a Dzsanggal szembeni bánásmódra, amely még a bármiféle ellenszegülést csírájában elfojtó észak-koreai rezsim viszonylatában is különösen kegyetlennek számít. Néhány nap alatt lezajlott a részletesen közvetített megaláztatás és letartóztatás, a villámgyors tárgyalás és a nyilvános kivégzés. „Ritka, hogy ilyen magas rangú vezetőt nyilvánosan végeznek ki” - hangsúlyozta Jang Mu Dzsin szöuli egyetemi tanár. Úgy látja, „a cél az, hogy rettegésben tartsák a lakosságot és konszolidálják Kim Dzsong Un hatalmát, biztosítsák a feltétlen hűséget”. A Dzsang ellen felhozott vádak- például, hogy nem tapsolt kellő lelkesedéssel unokaöccse beszéde után - a már így is elképesztő személyi kultusz további erősödését jelzik - tette hozzá a professzor. Észak-Koreában tucatnyi kényszermunkatábor létezik, és kiépítették a lakosság teljes körű megfigyelését. Viszont Paik Hak Szón, a híres szöuli Szedzsong Intézet kutatója szerint a Dzsang-ügy arról tanúskodik, hogy Kim biztos a hatalmában. „Szilárd kézzel fogja a kormányrudat, félreállította minden lehetséges riválisát” - mondta a szakértő, aki nem látja „semmi jelét instabilitásnak vagy a vezetők körében uralkodó pánikhangulatnak”. Kim a rettenthetetlen vezető képét sugározza, aki brutálisan eltapossa minden lehetséges kihívóját. A hetvenes években a jelenlegi diktátor apja, az akkor még csak „trónörökös” Kim Dzsong II szabadult meg így egyik nagybátyjától, akiben riválisát látta. Ettől a mostani eset annyiban különbözik, hogy Dzsang támogatta Kim Dzsong Unt az ország vezetőjeként tett első lépéseiben, azon dolgozott, hogy megszilárdíthassa hatalmát. Az asszony megúszta A kivégzéssel párhuzamosan Dzsang feleségét, Kim Kjong Hujt szombat este egy állami bizottság tagjává nevezték ki. A lépés azt jelzi, hogy férje kivégzése az asszony számára nem jár azonnali következményekkel. Eddig nem volt világos, hogy a rezsim milyen sorsot szán az özvegynek, a vérségi kapcsolatoknak azonban kulcsszerepük van a dinasztikus alapon szerveződő vezetői struktúrában. Az aszszony azért „úszta meg”, mert elvégre ő a diktátordinasztia-alapító Kim ír Szén lánya, a mostani vezér nagynénje. Az apja temetésén a Kim Dzsong Un mellett álló hét magas rangú tisztségviselőből ötöt már eltávolítottak a hatalomból. A dél-koreai sajtó által „hetek bandájának” nevezett csoportból megmaradt két vezető, Kim Ki Nam, a kommunista párt főtitkára, valamint Cső Te Bök, a bizottság egyik titkára már meglehetősen öreg, nem jelentenek veszélyt a fiatal diktátorra. Szakértők Phenjan szempontjából aggasztónak tartják, hogy Kim több évtizedes tapasztalattól és rendkívül kiterjedt kapcsolati hálótól fosztotta meg kormányát. A megfigyelők e héten a Kim Dzsong II halálának évfordulójára rendezett szertartás felvételeit fogják tanulmányozni, kik fognak hiányozni, és ldk fognak felbukkanni Kim mellett. „E jelekből kikövetkeztethetjük, kiket terveznek félreállítani, kiket pedig megjutalmazni” - mondta Toshimitsu Shigemura, a tokiói Waseda Egyetem professzora.
