Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-14 / 291. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 14. Vélemény És háttér 7 Elárvult szavazók - ma senki sem képviseli a mečiarizmust megbuktató választókat Az elejtett fáklya Valódi párhuzamos törté­netek: egyáltalán nem volt sorsszerű, de úgy alakult, hogy egy napon lépett ki pártjából az ezredforduló körüli időszak két megha­tározó formációjának egy- egy vezéregyénisége. RAVASZ ÁBEL Vladimír Mečiar a sokak meg­elégedésére döglődő HZDS-t hagyta ott, Lucia Žitňanská egy­kori miniszterelnök-helyettes pedig az átalakuló SDKÚ-t. E szimbolikus aktusokkal végleg lezárulni látszik a Dzurinda-éra (1998-2006) folytonossága a Fico-érával (2006-201?), és fo­kozatosan kialakul Szlovákia új politikai valósága. A változások nagyobbak, mint ahogy első ránézésre tűnhet. Az ún. politikai balolda­lon megtörtént a váltás a ’90-es évek zsigeri nacionalista-poszt- szocialista erőitől a Smer pro­fesszionálisan opportunista, a nacionalizmust általában szá­mító érdekből használó politi­kájához. Menet közben nem­csak a paternalista elvárásokat mindenkinél jobban meglova­goló HZDS számolódott fel, ha­nem háttérbe szorult a naciona­lista politika egykori állócsilla­ga, az SNS is. Ján Slota kiválása után - szintén friss történet! - itt a fáklya átadása talán Marián Kotleba egy hónappal ezelőtti sikerével vált véglegessé egy szintén profibb, és elsősorban romaellenes új generációnak. A jobboldal is teljesen meg­változott, de a változás életké­pessége teljeseh más, mint a bal­oldalon volt. A Dzurinda-érából nevükben formálisan még meg­maradt erők egyöntetűen kon­zervatívabb irányba indultak el. Az MKP-ból a Híd kiválásával, a KDH-ból a NOVA és egyes egyé­ni képviselők távozásával, az SDKÚ-ból pedig a Dzurinda-fé- le csapat háttérbe szorulásával (és most Žitňanskáék lelépésé- vel) vált regresszívebb erő, mint volt 2006 előtt. A Dzurinda-féle kormányok keresztény-konzer­vatív értékekkel átitatott libera­lizmusának ma nincs igazi örö­köse. A romatelepeken hőzön- gő, Kaník-féle SDKÚ nagyon messze van ettől, és nem is szándékozik visszanézni; az MKP és a KDH ezt soha nem is ambicionálta; a Híd pedig máig sem tudott egyértelmű választ adni küszködésére, liberális és konzervatív énje Dr. Jekyll és Mr. Hyde féle folytonos harcára. Az új pártok egytől egyig pro­fesszionális populisták kezében vannak, a magát liberálisnak becéző SaS pedig sok minden, csak nem az. Jól látható ez a döbbenetes tényállás azon is, hogy a szlovák jobboldal Besz­tercebányán képtelen volt egy ésszerű romapolitikát szembe­állítani Kotleba demagóg „megoldásaival”. A baloldalon tehát megtör­tént az átmenet. Az egykori HZDS-SNS-SDL-szavazók ma is tudnak kire voksolni. De va­jon az miként lehetséges, hogy miközben Szlovákiában ma még mindig élnek, éreznek, gondolkoznak és remélnek azok a liberális szavazók, szlo­vákok és magyarok, akik 1998 után a mečiarizmus leváltásá­nak élharcosai voltak, de való­jában egyetlen párt sincs, amely igazán fel akarná és tudná vállalni őket. Aki képvi­selni szeretné őket. Vajon lesz, aki lehajol a jobboldali prog­resszivitás elejtett fáklyájáért? Vagy a mečiarok ideje után a žitňanskáké is lejárt? Beblavý, Vášáryová és Žitňanská kilépett az SDKÚ-ból (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Az örökség NAGY IVÁN ZSOLT Szomorú évforduló volt csütörtökön: 20 éve halt meg a rendszerváltás utáni Magyarország első miniszterelnöke, Antall József. Súlyos be­tegség győzte le, igaz, nagyon nem is küzdött ellene, előbbre valónak érezte az ország ügyei­nek intézését. Hogy aztán ha ma látná Magyar- ország állapotát, úgyérezné-e, hogy megérte az áldozat, nehéz megmondani. De talán inkább: nem! Nem lehet egyértelműen válaszolni arra a kérdésre, nagy mi­niszterelnöke volt-e Magyarországnak Antall József. Mind­azok, akik a környezetében kezdtek politizálni, majd a keze alatt, a közvetlen irányítása és hatása alatt dolgoztak, nyilván magabiztos igent mondanak. Egybehangzóan mesélik: a ha­tása alá kerültek, úgy érezték, nemcsak önmagában azzal ír­nak történelmet, hogy rendszerváltást vezényelnek le, hanem azért is, mert azt úgy teszik, ahogy ő elképzelte. Politikai ellenfelei, játszmáinakkárvallottjai feltétlenül ár­nyaltabb képet festenek róla, azokpedig, akik valójában ob­jektív okok miatt lettek egyfajta vesztesei a rendszerváltás­nak, egyenesen vele azonosítják azt a folyamatot, amely nyomán biztos megélhetésüket, nyugdíjukat és a Kádár-rend­szer nyújtotta álbiztonságot elveszítették. És ez is természe­tes, ugyanígyjárt volnabárki más, ha 1990 késő tavaszán kormányt alakíthat Magyarországon. Bár az, hogy Antall leg­inkább a húszas-harmincas évek világát, annak hangulatát igyekezett visszahozni, csakrontotta az esélyeit: 40 év kom­munizmus, és annyi megkötött (bevallott vagy szégyenkezve elhallgatott, netán fel sem fogott) kompromisszum után, en­nek zökkenőmentes társadalmi elfogadásában hinni nem­csak idealizmus volt, hanem hatalmas politikai hiba is. Ettől azonban Antalinak kétségtelenül volt egy víziój a: a polgári, alkotmányvezérelt, több kérdésben belső megegye­zésre kényszerített, piacgazdaságban élő társadalom. Ennek megteremtésére tette fel - és esetében ez szó szerint értendő - az életét, vagy legalábbis az 1989 utáni éveit. És ezért érezhetné (vagy érzi, ha létezik valahol örök kormányfői pá­holy, ahonnan visszanéz), hogy kár volt. Magyarország ma nem klasszikus értelemben vett polgári társadalom, hanem többek szerint inkább egy, a 21. század­ba átültetett feudális világ. Az alkotmány nem iránytű, ha­nem eszköz, míg a piacgazdaságnak olyan formája képző­dött le, ahol nem létezik jóformán egyetlen ügylet sem, amely mögött ne kezdene el valaki mutyit vagy gyanús összefonódást keresni - és nem ritkán nem alaptalanul. Egyetértés és összefogás pedig nem hogy általában nincs, de még olyan alapvető (és kötelező) ügyekben sem, mint a kül­politika, vagy legalább a határon túli magyarok ügye. Magyarország helye Európában van, állította Antall József, és nyilván az akkor még szűkebb közösségre gondolt. Hát ott van, ez a vágy legalább teljesült. És itt álljunk is meg. Ne fir­tassuk, hogy ott aztán mit csinál, kik röhögnek rajta vagy hö­rögnek, ha csak a neve szóba kerül. Maradjunk annyiban, hogy ennyi mégis teljesült az öröksé­géből, és hagyjuk, hadd nyugodjon békében. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Mindent a vevőért JUHÁSZ KATALIN Tombol a kará­csonyi vásárlási láz, az emberek idegesen rohangálnak üzletről üzlet­re. Az eladók is feszültek, rángatják a vállukat, morognak, ha vissza kell cso­magolniuk az árut, vagy egy­szerűen elbújnak - igen, ilyet is láttam, hadd válogasson a ve­vő, majd úgyis megtalál, ha nagyon tanácstalan. Épp ezért elérkezettnek látom az időt, hogy elmeséljem, hogyan vá­sároltam karórát Bécsben. Ne gondoljanak hatalmas köl­tekezésre, az én kedvenc már­kám tulajdonképpen tucatáru nyugaton, ugyanannyiba ke­rül hozzá egy új óraszíj, mint maga az óra. Nálunk viszont kicsit drágábban árulják, ezért érdemes odaát megvenni. Több helyen beszerezhető, de inkább egy márkaboltba tér­tem be, a szélesebb választék miatt. Az előtérben sötét zakós, ma­gas férfi fogadott. Kis pulpitus mögött állt, mint a luxusét­termek vendégfogadó embe­rei. Kedvesen megköszönte, hogybenéztemhozzájuk, és azonnal be is mutatkozott: Klausnak hívják. Elegánsan in­tett az egyik eladónak, aki azon nyomban ott termett. Klaus bemutatta nekem Die- tert, aki a továbbiakban segít­ségemre lesz. Dieter nem volt irritálóan bájolgó, nem udva­rolt körül, nem kérdezte meg, honnan jöttem. A rajtam lévő karórát azonban rögtön ki­szúrta, és megköszönte, hogy az ő márkájukat hordom. Va­lami teljesen mást szeretnék, vagy hasonlót? A legújabb modellek érdekelnek, vagy a tavalyiakat is óhajtom megte­kinteni? Sportos, elegáns, avagy hétköznapi? Bőr-, vagy fémszíjast szeretnék? Csupa hasznos kérdés. Körülbelül fél órát foglalkozott velem. Zokszó nélkül rakos­gatta ki-be az órákat, türelme­sen, sőt némiképp büszkén mutogatta, hogyan működik a zárszerkezet az új modelleken. Próbáljam csak ki ezt is, ezt is, és ezt is. Ó, ez sokkal jobban mutat a csuklómon (az ár azo­nos volt, vagyis nem üzleti megfontolásból mondta). Miután végre választottam, úgy kísért a pénztárhoz, mint­ha legalábbis egy nercbundát vásárolnék. Bemutatott a pénztáros lánynak (a nevét sajnos elfelejtettem), aki­mondanom sem kell - szintén örömmel fogadott. Aztán kö­zölte, most pedig becsomagol­ja a terméket, válasszak dísz­dobozt. Egy gúlányi ízléses fémdobozkára mutatott a pénztár mellett. Szivaccsal bé­lelve. Ebbe ajópofakis odúba került a karóra, aztán Dieter az egészet betette egy reklámsza­tyorba, hogy véletlenül se es­sen baja. Az ajtóig kísért, ahol Klaus már széles mosollyal várt. Mindketten örömüknek adtak hangot, hogy sikerült vá­lasztanom. Viseljem egészség­gel, legyen szép napom. Ha ezek után önök azt hiszik, én voltam az egyetlen vevő a boltban, bizony tévednek. Raj­tam kívül legalább hatan- nyolcan nézelődtek még, ked­ves és hozzáértő eladók társa­ságában. FIGYELŐ Nevelés a szülő nézetei szerint Kétféle szexuális nevelést vezetne be a lengyel iskolák­ban az új oktatási miniszter: a szülők világnézete alapján az osztály egyik felét az óvszer­használatról világosítanák fel, míg a másik felének azt tanítanák, hogy a mestersé­ges fogamzásgátlás bűn. Jo­anna Kluzik-Rostkowska el­mondta, a konzervatív szemléletű szülők gyerekeit a családi életre nevelnék, társa­ikat a fogamzásgáüás külön­böző módjairól, a homosze- xualitásról vagy a női egyen­jogúságról világosítanák fel - írta a Gazeta Wyborcza című lengyel lap. A felmérésekből kiderül, hogy a fiataloknak meglehetősen hézagosak az ismereteik a szexualitásról, és a szexológusok évtizedek óta sürgetik a szexuális felvilágo­sítás kötelező bevezetését az iskolákban. Közben Lengyel- országban is egyre korábbi életkorra tolódik a nemi akti­vitás kezdete. Míg 1990-ben a 15-16évesfiúkl7,7 százaléka volt túl az első szexuális kap­csolaton, 2010-ben már 20 százalékuk ismerte el ugyan­ezt. A szexológusok arra hív­ják fel a figyelmet, hogy ma már több lány kezdi meg ko­rábban a nemi életet, mint fiú, különösen a 15-17 évesek kö­rében. A 2011. évi jelentés szerint az ilyen korú lányok 28 százaléka már túl van az első nemi aktuson, szemben a fiúk 22 százalékával. A17-18 éves lányok körében megduplázó­dott, az 1990. évi 18-ról 2010-re 38,5 százalékra nőtt a szexuális életet megkezdők aránya. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom