Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-13 / 290. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 13. Kultúra 9 Mindennapi operettünk: a Lili bárónő a Komáromi Jókai Színházban, Méhes László rendezésében Sic transit gloria mundi? Yes! Kátai István és Bardon Ivett kettőse (Kiss Gibbó Gábor felvétele) A címben idézett két mondat egy dialógus részlete. A Komáromi Jókai Színház Lili bárónő című előadásból való. Semmi sem jellemezhetné pontosabban a korszerűtlen operettjátszást, mint ez a nyelvi „poén”. KISS PÉNTEK JÓZSEF Az első tizenöt-húsz percben még klasszikusan szórakoztató jelleggel készült operettnek is olyan félelmetesen üres volt, mit egy elhagyott, rég bezárt, poros templom. Amelyet - Thá- liával együtt - a múzsák messze elkerültek. Aztán megjelent Agáta (Ban- dor Éva) és Krisztina (Holocsy Krisztina), és tetőtől talpig feketében is beragyogták ezt az ürességtől kongó rivaldát. Beragyogták emberléttel, emberábrázolással, szarkasztikus rálátással a szerepeikre. Színészettel. Nagyon fontos volt, amit tettek, és az, ahogyan tették. Különösen ebben a sematizmustól sikoltó nem-világban, amit a rendezőnek (Méhes László) módja és lehetősége volt Komáromban ismét a színpadra álmodnia. E szerencsés duetthez csatlakozott Malomszegi báró (Fabó Tinbor). Különösen akkor érvényesül és fényeseden színházzá a tercett, amikor csakis ők voltak a színpadon. Sajnos, elég ritka pillanatvolt az ilyen, de előfordult. A kellemes és kiművelt énekhangú Illésházy gróf (Kátai István) testtartása olykor - a tablón egészen - úgy festett, mintha még nem teljesen sikerült volna levetkőznie magáról Frankenstein korábban megformált alakját. Mozgása és alakítása is darabos volt, szögletes, akár egy konyhaasztal. A Lili bárónőt alakító Bardon Ivett pedig - finoman szólva - bájosan kevés erre a szerepre. Sem játékával, sem énekhangjával nem sikerült belopnia magát a jól megcsinált operettől soha el nem zárkózó szívembe. Félek, a szerelmeseket alakító vendégszínészek legizgalmasabb közös jelenete az volt, amikor valamelyik dalban gróf Illésházy László megdicséri Liliké barna haját, amelyet ügyes dramaturgiai húzással szőkéből írhattak át barnára, gondolom. Nagyon vicces volt. Üde színfoltnak bizonyult ugyanakkor Nusi, a szobalány szerepében az új súgó debütálása. Lám csak, minden megoldható: ha a vörös diplomás színésznő nem vállalja a felkínált funkciót, van másik! Miután a korábbi súgóból segédrendező lett, Leczkési Dóra lépett a helyére és a színpadra is. De azért Balaskó Edit segédrendező is fel-feltűnik néhány röpke, ám feledhetően megkomponált Bandor Éva és Holocsy Krisztina tetőtől talpig feketében is beragyogta ezt az ürességtől kongó rivaldát. színháziatlan pillanatra Kopasz úr (Nagy László ügyelő alakítja) feleségének szerepében. Ez a megoldás amolyan késleltető epizód, esetleg az eposzi kellékek tárházából kölcsönvett epi- taton ornans gyanánt funkcionált volna. Ha funkcionált volna. De nem tette. Kisebb-na- gyobb szerepekben, mérsékelten kiegyensúlyozott játékkal hozzájárult még az előadás lebonyolításához Tar Renáta, Bernáth Tamás, Majorfalvi Bálint, Mokos Attila, Németh István, Skronka Tibor és Szabó Viktor. A korszerű szellemiségűnek a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető, prózába ágyazott dalo- lászás díszletét tisztességgel bevallottan Czingel Balázsnak, a színház Az ördög nem alszik című, korábbi produkciójához készített díszlete alapján ez alkalomra Zács Attila gyártásvezető ügyesen átszcenírozta. Zách hozzáértése és az asztalosok szakmai biztonsága színházi aranybányának is tekinthető. Horváth Kata jelmeztervező ügyesen dolgozott, tetszetős operettruhákat tervezett, kivéve talán Lili rozsdabarna mintás estélyijét, amelynek anyaga színében és állagában is elütött a többitől. A mából röpült vissza néhány évtizedet az operett látszatvilágába. Kispál Anita valamivel kevésbé ügyesen és még kevésbé fantáziadúsan, míg Keszthelyi Kinga dramaturg a legkevésbé ügyesen bánt a szöveggel, amelyre ráfért volna még némi ápolás, hogy szóljon is, ne csak elhangozzék. Summa summarum: az alkotóknak sikerül elérniük, hogy az égvilágon semmiről se szóljon ez a közel három óra. Hogy - Übü papával szólva - annyira felhőtlenül lehessen szórakozni, hogy azt már szinte az agyta- lanítás kategóriájába lehet sorolni. A színház vezetőségének pedig talán el kellene gondolkodnia azon, lehet-e célja az ilyesmi egy nemzetiségi színháznak, amelynek az a feladata, hogy e nemzetrész színészeinek és más alkotóinak tehetségét, Summa summarum: az alkotóknak sikerül elérniük, hogy az égvilágon semmiről se szóljon ez a közel három óra. eredetiségét, sajátos élet- és világszemléletét tükrözze a színház erejével. S azt sem vitatom, hogy erre a célra akár még egy operett - nem feltétlenül a Lili bárónő, bár jó dramaturgiával tán még ez is - alkalmas lehet. Amíg nem kerül elő a színházi kelléktárból a jó ízlés, a mérték, a felelősség, a kritikus fejét lehorgasztva baktat ki a téli éjszakába. És legjobb esetben is arra gondol: semmi rettenetes nem történt, semmi helyrehozhatatlan, csak annyi, amit az előadás elején hallott: így múlik el a világ dicsősége? Igen! Megjelent a verséneklő együttes Hajónapló 2 - Utazás a világ végire... című gyereklemeze Újra szól a Kicsi Hang AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Megjelent a Kicsi Hang verséneklő együttes új albuma, a Hajónapló 2 - Utazás a világ végire... című gyereklemezt. A CD-t jövő héten kedden (december 17-én) 17 órától mutatják be Duna- szerdahelyen, a városi művelődési központ színháztermében. A zenekar a 2009-ben megjelent Hajónapló/A malomnak nincsen köve című albumát folytatja, a szövegeket kortárs magyar költők - Tóth Krisztina, Varró Dániel, Lackfi János, Havasi Attila - verseiből, a cserkészvilágjátékaiból, valamint a népköltészet kiapadhatatlan kútfőjéből és saját ötlettárából merítve gyúrta verses mesekalanddá. A mesefolyamot Petres Csizmadia Gabriella írta, az illusztrációkat Zalka Judit készítette. A hanghordozó érdekessége, hogy borítójában egy térkép és egy társasjáték is megbújik. Az albumon vendégművészek is hallhatók: Sárközi Pál, a Csallóköz ismert prímása hegedűn, Adorján Gyula dobon, Szűcs Krisztián trombitán, Tóth Balázs pedig szoprán- és altszaxofonon segít, hogy a Kicsi Hang nagyot szóljon. (ú) RÖVIDEN Menzel bemutatta önéletrajzát Prága. Jin' Menzel számára olyan szintű meglepetés volt az első játékfilmjéért, a Szigorúan ellenőrzött vonatokért kapott Oscar-díj, mint a a legtávolabbi lyukba ütött találat egy olyan embernek, aki először golfozik. A világhírű cseh filmrendező ezt önéletrajzi kötetének bemutatóján mondta. A Szeszélyes évek (Rozmarná léta) című kötetet a prágai Slovart jelentette meg. Menzel elárulja benne, hogy a film alapjául szolgáló Hra- bal-novella véletlenül került a kezébe. Azt csak később tudta meg, hogy megfilmesítését már három neves kollégája utasította vissza. „Néha az ilyen könnyelműség meghozza gyümölcsét. Nekem szerencsém volt abban, hogy valóban fiatal és buta voltam” - mondta Menzel, aki 1988-al zárja önéletrajzának első kötetét. A már készülő második kötetben a nyolcvanas évek végét és a rendszerváltás utáni időszakot meséli el. (MTI) Megújul a bécsi újévi koncert Becs. Új hangsúlyokat ígér az osztrák televízió a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjének 80 országra kiterjedő közvetítésében. A Musikvereinsaal aranytermében 16 kamerával állnak föl, a balett-közjátékokat pedig a frissen felújított Liechtenstein-palota termeiből sugározzák, ahol Vivienne Westwood-ruhákba öltöztett táncosok lépnek fel. Ötvenhatodik alkalommal látható 2014 első napjának délelőttjén élőben a program. Ezúttal Daniel Barenboim vezényli a zenekart. Michael Beyer először vezeti az újévi közvetítést, és úgy véli, egy tévés rendező számára felér egy lovaggá ütéssel az újévi felkérés. A tervek szerint Joseph Lanner Romantikus-keringője és Leo Delibes Pizzicato-polkája színesíti egyebek között a Strauss-programot. (MTI) Jubilánsok köszöntése Pozsony. A hazai magyar művészeti és tudományos élet jubilánsait köszöntötték tegnap Magyarország pozsonyi nagy- követségén. Az ünnepségen Balogh Csaba nagykövet mellett Lacza Tihamér rádiós szerkesztő méltatta a közéleti szereplők munkásságát, majd a nagykövetség ajándékait vehették át az ünnepeltek, Vadkerty Katalin történész, Lőrincz Margit színművész, Molnár János keletkutató, református teológus, M. Nagy László fotóművész, Almási Róbert festőművész és Grendel Lajos író. Balogh Csaba szerint ajübilánsok köszöntése azért is fontos, mert lehetőség nyílik arra, hogy felhívják a figyelmet a helyi közösség és a társadalom számára példaképül állítható emberek munkásságára, (k) OTTHONUNK, A NYELV A szlovák expozícia és a magyar expozíció esete SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az utóbbi időben egyre több szlovákiai múzeumnak van magyar nyelvű információkat is közlő honlapja. Ezekben a szövegekben a ’kiállított tárgyak együttese, kiállítás’ jelentésű szlovák expozícia magyar megfelelőjeként nem egyszer az expozíció szerepel: „Állandó expozíció: Közép-európai barokk festészet és szobrászat”; „A Liptói múzeum leglátogatottabb expozíciója a természetben elhelyezkedő múzeum”. Ilyen jelentésben az expozíció nemcsak fordításban, hanem eredetileg magyarul írott szövegekben is előfordul. A krasznahorkai várat megrongáló tűz kapcsán az Új Szó egyik szerzője - a parlamenti választást és a tűzvészt összekapcsolva - például ezt írta: „Felébredtünk vasárnap, megláttuk az eredményeket, és ha nem jött volna a hír, hogy az expozíció kilencven százaléka megmenekült, akár szomorúak is lehetnénk.” Ezt a mondatot a szlovákiai magyarok nyilván helyesen értelmezték: a szerző azt akarta mondani, hogy a kiállított tárgyak kilencven százalékát sikerült megmenteni. A magyarországiaknak viszont valószínűleg gondot okozott a megértése, hiszen - bár a szlovák expozícia és a magyar expozíció „gyökerei” azonosak - jelentéseik nem esnek teljesen egybe. A magyar expozíciót a laikusok elsősorban fényképészeti szakszóként ismerik: az expozíció a fényérzékeny anyag megvilágítása felvételkor. Kevésbé ismert az irodalomban és a zenében használatos jelentése: a cselekmény előkészítése, zenében a tétel elején a téma bemutatása. Szlovák hatásra a szlovákiai magyarok bizonyos idegen szavakat a magyarországitól eltérő jelentésben vagy kontextusban használnak. Az eltérő szóhasználat nem okoz nagyobb megértési problémát ott, ahol egyfelől a szlovák és a szlovákiai magyar, másfelől a közmagyar jelentés között vannak érintkezési pontok, például ha az adott jelentés régebben a magyarban is ismert volt. A most tárgyalt esetben azonban a ’kiállítási tárgyak összessége, kiállítás’jelentés olyannyira távol áll a magyar expozíció ma ismert jelentéseitől, hogy az már megértési problémákhoz vezethet. Különösen érvényes ez idegenforgalmi célú szövegek esetében, amelyek címzettjei elsősorban a magyarországi látogatók.
