Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-12 / 289. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 12. Iskola utca 17 A TUDOK szlovákiai döntője Dunaszerdahelyen A POSTA HOZTA A holnap tudománya Máté Julianna, a verseny abszolút győztese a csetneki csipkét mutatta be remek munkájában A kisebbségi és a többségi nyelv kontaktushatásai Abudapesti Kutató Diákok Országos Szövetsége, fiatalos nevén KUTDIÁK által 1996-ban útjára indított verseny néhány év múltán átlépte az országhatárokat: először az erdélyi középiskolák és alapiskolák felső tagozatosai, majd a többi magyarlakta vidék diákjai csatlakoztakhozzá, ezzel e nemes vetélkedő Kárpát-medencei megmérettetéssé vált. OZOGÁNYERNŐ Nyolcadszor rendezték meg Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Ármin Alapiskolában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Bethlen Gábor Alap és Dunaszerdahely város védnöksége alatt a TUDOK (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája) szlovákiai döntőjét: a zsűrik kiválasztották azokat a pályamunkákat, amelyek jövő márciusban részt vehetnek a budapesti „nagydöntőn”. A lelkes szervezőknek köszönhetően idén ismét kétnaposra bővült a rendezvény, lehetővé téve, hogy a felkészítő tanárok, versenyzők, diákok, zsűritagok és a tudomány iránt érdeklődő vendégek a verseny előtt érdekes előadásokat hallgassanak meg, ezt követően kötetlen eszmecserét folytassanak. Az előadások keretében Annus Péter a széncinegék területhűségéről végzett vizsgálatok eredményeivel ismertette meg a hallgatóságot, Papp Eszter érdekes fizikai kísérletekről számolt be, Balogh Anna a sejtek közötti információ- áramlásról adott elő, Nagy Attila Dunaszerdahely múltját mutatta be, végül ismét Balogh Anna, a KUTDIÁK alelnöke lépett a mikrofon elé, hogy a versenyzők figyelmét felhívja e mozgalom értékeire és arra, hogy milyen segítséget nyújt az alkotás iránt elkötelezett diákok számára. Pénteken, november 29-én, került sor a sajátosan érdekes megmérettetésre. A TUDOK versenyen ugyanis a 36 pályamunka előadóinak tízpercnyi élőszóval kell meggyőzniük a zsűrit és a hallgatóságot kutatómunkájuk eredményeinek fontosságáról. Ezután öt perc az utóbbiak rendelkezésére állt, hogy próbára tegyék az ifjú kutatók felkészültségét. A három, összevont szekció zsűrijének alaposan megnehezítette a dolgát, hogy kiegyensúlyozott volt a mezőny színvonala, és hogy a versenykiírástól nem térhettek el: csupán a pályamunkák egynegyede juthatott a budapesti szuperdöntőbe. Végül a Biológia - Környezetvédelem - Műszaki tudományok szekció Bánki Gyula, Nagy Árpád és Ozogány Ernő alkotta zsűrije az 1. díjat a Tuba Dániel -Takács Bálint párosnak, az érsekújvári Jedlik Ányos Egyesített Szakközépiskola diákjainak ítélte Elektromos hajtás az autóiparban című munkájáért, különös tekintettel arra a tényre, hogy villamos járművüket meg is szerkesztették (felkészítő tanár: Forró László). A 2. helyezett az Oláh Barbara - Szemet Rebeka duó lett (pozsonyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium) a természetes és a mesterséges vanília, illetve vanilin összehasonlításáért (felkészítő tanár: Krascsenics Zoltán). A bronzérmet Renczés Zsófia és Farkas Laura (Deáki Alapiskola) a rágcsálók emlékezőtehetségét felmérő kísérletsorozatukkal szerezték meg (felkészítő tanár: Balogh Dina). A zsűri e három pályamunkát továbbjutásra javasolta. Az Orvostudomány - Pszichológia - Biokémia szekció Karácsony Magdolna, Karácsony Gyula és Németh Margit alkotta bizottsága Sághy Péternek, a Dunaszerdahelyi Magángimnázium diákjának Káros radioaktivitás? című munkáját tartotta a legjobbnak. A 2. helyen Zeleniczki Mónika (Vidékfejlesztési Szakközépiskola, Dunaszerdahely) végzett Mese vagy valóság, X generáció című előadásával (felkészítő tanár: Kulcsár Andrea). A bronzérmet Krč Viktor (Párkányi Gimnázium) ReklÁmítás, avagy a reklámok hatása a mai generációra című beszámolójával szerezte meg (felkészítő tanár: Mocsi Beáta). Mindhárom pályamunka továbblépett a budapesti döntőbe. A Történelem - Helytörténet - Népművészet szekció Hrbá- csek Magdolna, Lacza Tihamér és Nagy Attila alkotta zsűrije Máté Juliannának, a Rima- szombati Tompa Mihály Református Gimnázium diákjának ítélte az 1. díjat a csetneki csipkét bemutató remek munkájáért (felkészítő tanár: Máté István). A 2. helyen Androvics Franciska és Rancsó Dorottya, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola párosa végzett Hetényiek kálváriája című előadásával. A 3. helyet Pásztor Ádám (Párkányi Gimnázium) szerezte meg A selmeci diákhagyományokról szóló beszámolójával. A kategória első két díjazottja vehet részt a Kárpát-medencei nagydöntőn. Az abszolút győztesnek járó díjat Pék László, az SZMPSZ elnöke nyújtotta át Máté Juliannának, aki nemcsak bemutatta az egykor neves csetneki csipkét, de ruháján egyik, saját készítésű mintadarabját is viselte, dicséretes módon ezzel felélesztve tetszhalálából a mára szinte feledésbe merült, egykor oly közkedvelt és művészi igényű kiegészítőt. Ami a legfontosabb: tervei szerint kutatásait tovább végezve összegyűjti azokat a gömöri csipkemintákat, amelyek eltűntek a köztudatból. A dunaszerdahelyi nemes vetélkedő ismét igazolta, hogy a lelkes, ma még csak kutatgató fiatalok hamarosan a tudomány élvonalába kerülhetnek, azt követően csak rajtuk múlik miként tudják formálni, alakítani a jövőt. Az emberiségnek legalább a fele két-, illetve többnyelvű, s a nyelvi diverzitás kihalása érdekes módon a növények kihalásával párhuzamos - hangsúlyozta nyitó előadásában Lans- tyák István a Kisebbségi és a többségi nyelv kontaktushatásai irodalmi és pragmatikus szövegekben elnevezésű konferencián. A rendezvényre novemberben került sor a Pozsonyi Magyar Intézetben. A konferencia közönsége nagyobb részt a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatóiból állt, akik számára az előadások sok fontos szakmai tanulsággal szolgáltak. Misad Katalin tanszékvezető ünnepélyes gondolatai után az első szekció műsorvezetője, Hizsnyai Tóth Ildikó vette át a szót, aki egyben a rendezvény főszervezője is volt. Lanstyák István A magyar-szlovák kétnyelvű kommunikáció néhány kérdéséről című nyitó előadása átfogó ismertetést nyújtott a kétnyelvűség főbb problémáiról, a nyelvi ideológiákról, a hatalom és a kisebbség viszonyáról, a kétnyelvűség kedvező 2013 őszén mi, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium elsős diákjai útnak indultunk a Bécstől keletre található Petronell és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekvő Camuntumba. Velünk tartottak a harmadik évfolyam tanulói is, akik a történelemszemináriumot látogatják. Körülbelül ötvenfős csapatunk nagy adag jókedvvel felvértezve vágott neki ígéretes expedíciónknak. Carnuntum a Római Birodalom részét képezte valaha az ókorban, Pannónia Superiortar- tomány központja volt. Carnuntum és a mai Óbuda területén található Acquincum városok a Birodalom perifériáján voltak, ezért annak bukásakor sajnos a legelsők között semmisültek meg. A fénykorukban 20-30 ezres városokból csak romok maradtak, amelyek a régészeknek köszönhetően Carnuntumban életre keltek. Egykori építészeti technológiák, illetve korabeli anyagok segítségével építettek újjá néhány épületet a megmaradt alapokra. A múzeum igazi érdekessége az, hogy ezekbe az épületekbe az ideérkező látogató bátran beléphet, bármit megérinthet, kézbe foghat. A camuntumi szabadtéri múzeum két részből állt, elsőként a múzeum épületében lévő kis kiállítást tekintettük meg, mely az időszámításunk szerinti második századból származó sírhelyek maradványait és néhány a korabeli életről szóló kisfilmet mutatott be. A szabadtéri részen először is az egykori polgár- és katonaváros miniatűr makettjét szemhatásairól. Az előadást követő beszélgetésben Lanstyák István többek között kitért arra is, hogy kedvenc nyelvi ideológiája a nyelvi vernakularizmus, ami tulajdonképpen szeretet- nyelvet jelent, azt a nyelvváltozatot, amit a beszélő az édesanyától otthon elsajátított (egy szlovákiai magyar anyanyelvű személy esetében ebbe nyugodtan bekerülhetnek akár szlovák szavak is). Bilás Boglárka előadása A többségi és a kisebbségi nyelv a metanyelvi diskurzusban címet viselte; kutatásainak alapját néhány megkérdezett középiskolai tanárnak a nyelvről, kétnyelvűségről alkotott véleménye képezte. A soron következő előadó G. Kovács László volt, aki a tolmácsolásról és a tolmácsolás teremtette élethelyzetekről számolt be. Érintette a fordítás lehetőségeit, módjait, csapdáit és veszedelmeit. Az első blokk utolsó előadója Lucia Satinská volt, aki a Ďakujem, dobre/ Köszönöm, jól című filmet a többség és a kisebbség közötti kommunikáció és kapcsolatteremtés szempontjából mutatta be és elemezte. lélhettük, majd utunk a piac, vagy ahogy latinul nevezték, a fórum felé vezetett. Ezután néztük meg a múzeum leglátványosabb épületét, a thermát, vagyis a római kori város egyik nyilvános fürdőjét. Láthattuk az épület padlófűtésének maradványait, a fürdő illemhelyét, könyvtárát, majd az egyik helyiség kényelmes kereveteire letelepedve hallhattunk Simon Beáta tanárnőtől jó pár érdekes dolgot a város történetéről. Bár a fürdő hívogató medencéiben mi is szívesen megmártóztunk volna, erre nem nyílt alkalom, így az irányt a polgárházak felé vettük. Elsőként a Villa Ur- banát, egy tehetősebb család házát tekintettük meg, ahol a díszes étkezők és hálószobák sokaságában gyönyörködtünk. Később egy kevésbé módos A második szekció moderátora Lucia Satinská volt. Görözdi Judit Koloman Kocúr Apáka és mamáka című kisregényét mutatta be a nagyérdeműnek, és felhívta a figyelmet a regényben megmutatkozó többnyelvűség poétikai lehetőségeire. Renáta Deáková a kétnyelvű színházról adott elő, illetve a kettős identitás kérdését elemezte a színházzal és a színművészettel kapcsolatban. Az előadássorozat utolsó előadását Hizsnyai Tóth Ildikó tartotta meg az élő kétnyelvűségről, a szlovák-magyar fordítói gyakorlat egyes aspektusairól. A rendezvény utolsó mozzanataként a Ďakujem, dobre/ Köszönöm, jól című film vetítésére, illetve a film vetítését követően a rendezővel való szabad beszélgetésre került sor. A konferencia nemcsak témájában, hanem megvalósítási módjában is kötődött a kétnyelvűséghez, hiszen kétnyelvű hallgatóságot feltételezett, az előadások egy része ugyanis magyarul, másik része pedig szlovákul hangzott el. Récsei Noémi egyetemi hallgató polgár házát vettük szemügyre, aki az ott talált kelmék alapján a tudósok szerint valószínűleg kelmekereskedő lehetett, feltételezések szerint Lu- ciusnak hívták. Ez a ház már kevésbé volt díszes, mégis sok érdekességgel kecsegtetett. Végül egy különös épületmaradványra is rácsodálkozhattunk, amelynek kiléte még felderítetlen, elképzelhető, hogy a sok mozaikpadlós kis helyiség boltoknak adott helyet, de feltételezések szerint akár bordélyház is lehetett. Utunk végén elsétáltunk a közeli amfiteátrumba is, az egykori gladiátorjátékok színhelyére. Élményekkel és soksok ismerettel gazdagodva térhettünk haza. Szabó Annamária I. B osztályos tanuló Balról: Ozogány Ernő, Balogh Anna, Pék László, Németh Margit és Hrbácsek Magdolna (Lacza Tihamér felvételei) A POSTA HOZTA Carnuntumi kirándulás Az egykori polgár- és katonaváros miniatűr makettjénél (Fotó: DMTNYM)
