Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-10 / 287. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2013. DECEMBER 10. Keddi faggató 13 Tóth Károly: Közösségként 2018-ban lesz százéves a szlovákiai magyarság; akkorra összegzést kell adni értéktudatunkról, társadalomfejlődésünkről Feltárni önismeretünk fehér foltjait A Fórum Intézetet 1996-ban a Fórum Alapítvány és a Katedra Alapítvány létesítette Duna- szerdahelyen, majd 2002-ben Somorján építette ki központját. Célja a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek szakszerű kutatása, kultúrájuk, írott és egyéb emlékeik dokumentálása. MIKLÓSI PÉTER Az intézet nonprofit szervezetként köz- és szolgáltató intézményként funkcionál, belső és külső munkatársainak száma jelenleg negyvenhat. Konzorciumként partnerintézményei a civil képzésekkel és civil szolgáltatások nyújtásával foglalkozó Fórum Információs Központ, illetve a vidékfejlesztést és kistérségi tervezést segítő Fórum Régiófejlesztési Központ. Szerkezeti felépítését tekintve itt működik a Bibliotheca Hungarica, a Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központja, az Etnológiai Központ, a Szlovákiai Magyar Levéltár, a Szociológiai és Demográfiai Részleg, a Történeti Kutatások Részlege és a Hun- Téka-könyvkatalógus. A „Fórum” 2006 óta hivatalosan nemzeti jelentőségű intézmény, 2009-ben alapítója és máig tagja a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának, az idei esztendőtől pedig lebonyolító intézménye a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsnak. A Fórum Intézet alapító igazgatója a most 54 éves Tóth Károly. Vele egy reggel - szinte miként is lehetne másként - egy rövidesen kezdődő konferencia megnyitása előtt a dolgozó- szobájában beszélgetünk. A kilencvenes évek derekán mi indokolta a Fórum Intézet létrehozását? És azóta - idestova húsz éve és célszavakat említve - mennyiben kovásza a hazai magyar tudásközvetítésnek, a hálózat- építésnek? A közéletben akkoriban teljesen más viszonyok uralkodtak, mint napjainkban. Fénykorát élte a mečiari korszak, ezért nagyon sok mindent kellene fölidézni ahhoz, hogy érthető legyen az intézetünk létrehozását szorgalmazó szándék. Az alapvető elképzelés egy kőintézmény megteremtése volt az ahhoz szükséges infrastruktúrával, szakmai gárdával, kiadványok megjelentetésével. Mindez, úgy hiszem, javarészt sikerült. Persze, a múló esztendők során sok minden megváltozott, több új intézmény is „leelőzött” bennünket, hiszen a 2000-es évek közepétől az egyetemek lettek a hazai magyarságot érintő kutatások központjai; de azért a mi küldetésünk s alapvető elképzeléseink mindmáig jogosultnak bizonyulnak. Ily módon nem áll fenn bizonyos fokú kétvágányúság? Dehogy. Az egyetemi kutatások keretében másfajta programok és más szempontrendszerek jelennek meg. Illetve vannak tudományos vizsgálódást igénylő témakörök, amelyek iránt esetleg egyáltalában, vagy csak részben érdeklődnek. Mi viszont kutatási céljainkat rendszerint ötéves ciklusokra bontva igyekeztünk ellátni és feltárni önismeretünk fehér foltjait, így például a szociológiai, gazdasági és történeti kérdéseket vizsgálva. Gondolom, ildomos szóba hozni, hogy a Fórum Intézet megalapítása 1996-ban zöldmezős kezdeményezés volt ugyan, de már 1990-ben az Új Mindenes Gyűjtemény 9. száma közölte az 1989-ben kidolgozott és a csehszlovákiai magyar tudományos élet intézményrendszerének mielőbbi kialakítását sürgető tervezetet. Igen, az akkori törekvés alapvetése volt annak, ami az akkor és ott leírtakból kilencvenhat óta részint a mai Fórum Intézetben, részint a később megvalósult hálózat- és intézményrendszer keretében ma eredményesen működik. Példa erre, egyebek között, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsonyban. A Fórum Intézet - a (cseh)szlovákiai magyar tudományosság két világháború közötti időszakára gondolva - mennyiben örököse az 1936-ban alakult Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaságnak? Még a kilencvenes évek elején valóban fölvetődött, hogy jogszerű folytonosságot alakítsunk ki az egykori Masaryk Akadémiával. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez jogilag lehetetlenség. A Masaryk Akadémia annak idején megszűnt, 1945 után a teljes vagyonát államosították. Átörökítettük viszont annak önállóságát és függetlenségét, mert döntő szempont volt számunkra - az emlékezetes mečiari intenda- túrák és a fontosabb szlovákiai magyar intézmények egyfajta államosításának időszakában különösen hogy ne állami függőségben lévő intézetet hozzunk létre. Ellenkezőleg, már az első hetektől azt akartuk, hogy lehetőleg különálló gyűjteménnyel és meglehetősen stabil önállósággal rendelkezzünk. Mára milyen kép rajzolódik ki kisebbségi létünk különböző területeiről az intézet által eddig vállalt kutatási programok tükrében? Sokrétű és őszinte. Köszönhetően annak is, hogy az elmúlt időszakban a szlovákiai magyar tudományosság megszervezésében, intézményesülésében, hálózatiságának kialakításában minden szakmai műhellyel nagyon józan és rugalmas együttműködésünk alakult ki. Szoros és személyes (Somogyi Tibor felvétele) kapcsolatunk van a nyitrai Közép-európai Tanulmányok Karával, illetve Komáromban a Selye Egyetemmel, és munkatársaink zöme ezekben oktatóként is dolgozik. De intézetünk külső hatása Kárpát-medencei méretekben is jelentős. Számos olyan példaértékű programunk említhető, amely Erdélyben, a Vajdaságban, esetleg még tágabb körben is követőkre talált. Ilyen például a Bibliotheca Hungarica tudományos szakkönyvtár, ahol a magyar írásbeliséget gyűjtjük, s az minden kutató számára bármikor gyorsan és hatékonyan hozzáférhető. Szakmai hírünket kutatási programjaink eredményei, illetve azok prezentálása öregbíti a különböző konferenciákon, kiállításokon, főképpen azonban a publikációinkban. Tizenhét esztendeje „csak” társadalomtudományi intézetként indult a munka. Mára mennyiben érezhető a hangsúlyeltolódás? Hogy a Fórum Intézet nem a mai nevén indult, ez akkoriban úgy adta magát. Nagyjából három év kellett annak letisztulásához, hogy mivel foglalkozzunk. Az eredetüeg létrehozott társadalomkutató intézet lényegében a szlovákiai közvéleményben jól ismert IVÓ, azaz a Közéleti Kérdések Intézetének széles körű tevékenységét lett volna hivatott hazai magyar vonatkozásokban, kisebbségi közegben megjeleníteni. A gyakorlatban viszont már akkor is elsősorban és célirányosan kisebbségkutatással foglalkoztunk. Ezzel egy sok tekintetben mellőzött kutatói űrbe igyekeztünk behelyezni magunkat. Mára javarészt, cirka 90 százalékban, a szlovákiai magyarok állnak kutatási érdeklődésünk homlokterében, de több vonatkozásban voltak már a ruszinokat, a romákat, a németeket érintő közös vizsgálódásaink a Szlovák Tudományos Akadémia illetékes kassai intézetével is. Kutatásaik eredményeinek közreadásával mennyire sikerül társadalmi diskurzust gerjeszteni? Egy-egy általunk fölvetett kérdés néha tényleg nagyot csobban. Például a vállalkozáskutatásokkal vagy az etnológiai kutatások újszerű változásvizsgálataival eléggé úttörő szerepet vállaltunk. Mint ahogy a (cseh)szlovákiai magyar történetírás eddig jobbára elhallgatott vágy legalábbis szőnyeg alá söpört fejezeteinek tárgyilagos felfedésével is. A „csobbanások” továbbgyűrű- zésének mértékét pedig a hazai és külföldi szakmai találkozókon, konferenciákon tudjuk fölmérni. Igazgató úr, manapság mindent átjár, mindenre rátenyerel a politika. Mind idehaza, ahol öt éve nem oldódik a mosolyszünet az MKP és a Híd között; mind például a magyarországi pénzügyi támogatások ügyében, ahol jelenleg több mint tanácsos a most kormányzó pártokkal rokonszenvezni. Magyarán: árokásás van és bratyizás. Mindettől miként tudják magukat függetleníteni? Rendkívül nehéz dolog. És ez így volt a kezdetektől fogva. Még amikor az MKP megalakult, 1998-ban, sokan egy másik hatalmi központként értelmezték az intézetünket, mert az azt megelőző nyolc-tíz évben egyik-másik munkatársunk nyakig benne volt a politikában. A gyanakvók dilemmáit úgy próbáltuk eloszlatni, hogy egyeden mondatban azt mondtuk: mi nem politizálunk, de a politika kiemelten fontos kutatási területünk. Leszögeztük, hogy nem vagyunk az MKP valamiféle háttérintézménye, viszont az MKP kardinális kutatási téma számunkra. Elvégre korábban a három elődpárt szintén az volt. Ezzel jeleztük, hogy nem kívánunk holmi függőségi viszonyt kiépíteni. Egyúttal különböző együttműködési modelleket is kidolgoztunk mind az MKP-val, mind a magyarországi pártokkal, amelyek lényege arról szólt, hogy nem kiszolgáljuk ezeket a politikai intézményeket, hanem szerződéses viszonyban és fizetség fejében elvégzünk számukra. épp tőlük érkező megbízásokat. Ez biztosítja azt a szakmai függeüenséget, ami a mi, vagy a hasonló intézetek részére kívánatos. Saját programjainkat tehát nem különböző anyagi erőforrásokhoz igazítottuk, ellenkezőleg, ha ilyen probléma körvonalazódott, akkor inkább a háttérben maradva kifaroltunk az egészből. Körülbelül 2002-re alakult ki az a józan és természetes együttműködési modell, ami azóta, azt hiszem, mindenki számára megfelelő és elfogadható. Tehát az előző évek munkája biztosít mindmáig olyan tekintélyt a Fórum Intézetnek, hogy nem rendelhető lábhoz, nem bedarálható? Számos olyan példaértékű programunk említhető, amely Erdélyben és a Vajdaságban is követőkre talált. Ez pontos fogalmazás. Az MKP-ban történt pártszakadás, illetve az eléggé komoly magyarországi kormányzati átrendeződés után is azt mondtuk: mi tesszük a dolgunkat. Ezúttal egy nyolc évre szóló tervet állítottunk össze, és azt próbáljuk most becsülettel, lépésről lépésre megvalósítani; az ehhez szükséges anyagi forrásokat is több-kevesebb sikerrel biztosítva. Úgy véljük, ha szakmaüag szükség van a munkánkra, csak keresni kell bennünket, noha tevékenységünk továbbra sincs politikailag átitatva. Nálunk az irattartókban, dobozokban, a levéltárban és a könyvtárban olyan hatalmas tudásanyag van felhalmozva, amit egyszerűen nem lehet megkerülni. Mi viszont a politikai, közéleti, állami hivatalok, a tudományos társintézetek számára naprakészen tudunk információkkal szolgálni, vagy rövidebb lejáratú aktuális kutatási feladatokat vállalni. Meglévő jogaink teljesebb érvényesítésének dolgában, őszintén szólva, nem állunk különösebben jól. Ennek okát keresve a Fórum Intézet végzett célirányos kutatást? A nyelvi jogok területén igen, ami az egyéni jogérvényesítés szempontjából részben a kisebbségi jogokat is érintette. De ez a kérdéskör eleve túl bonyolult. Sokkal árnyaltabb és több szempontú annál, hogy egyszerű választ tudjunk rá adni. Általában nem az emberek tehetnek a mára kialakult helyzetről, hanem inkább az intézményes háttér szükségeltetne a kisebbségi jogérvényesítés erőteljesebb érvényesítéséhez. Erre vonatkozólag az elmúlt időszakban eléggé sok kutatási tervezetet dolgoztunk ki, amelyek gyakorlati látleleteit például a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala hasznosította munkájában. De a szóban forgó szakmai vizsgálódások eredményeit más illetékes intézményeknek is átadtuk. Ebből is látszik, hogy mi távolról sem csak a múltban búvárkodunk, hanem a jelen dolgaival is igyekszünk foglalkozni. Természetesen úgy, hogy ez utóbbi törekvéseinknek a mindennapi életre is lefordítható, a hétköznapok számára is értelmezhető, objektív eredménye legyen. Ezek után kézenfekvő a kérdés, vajon miként látja: kellőképpen gerincerősítő-e a jelentudatunk - vagy inkább az emlékezetünk szilárdítja az önismeretünket? Én úgy gondolom, hogy az emlékezetünk, sajnos, meglehetősen kopik. A jelentudatunk pedig még nem erősödött meg úgy igazán. Valahol e kettő között leledzünk most, ami érződik is a mindennapokban. Tóth Károly milyen értékek mentén rendezte az életét? Én már régen eldöntöttem magamban, hogy egy ilyen intézmény kiépítésére és menedzselésére adom a fejem. Ez viszont időrabló dolog, s így sok-sok negatívummal is jár, aminek pedig főként saját szellemi munkám, szakmai fejlődésem látja kárát. Mégis úgy értékelem, hogy hasznos dolog volt így döntenem. Pillanatnyilag például az izgat, hogy jövőre hogyan fog működni az intézet. Vagy az, hogy már csak öt évünk van a távlati tervünkben megfogalmazottak teljes megvalósításához. Közösségként ugyanis 2018-ban lesz százéves a szlovákiai magyarság, s akkorra összegzést kell készíteni értéktudatunkról, társadalomfejlődésünkről, identitástudatunkról, a történelemről. Számomra ezek a prioritások.
