Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-10 / 287. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 10. Vélemény És háttér 7 Tájainkon nem az érdemi tudás és a személyes képességek jelentik a siker kulcsát Butának maradni Nem egyedi jelenség, hogy egy színmagyar, vagy magyar többségű településen a szlovák iskolá(k)ba legalább annyian, esetenként még többen is járnak, mint a magyarba. TOKÁR GÉZA A szülőknek különféle indokaik vannak minderre, én a hétvégén, otthoni látogatásom során találkoztam a legijesztőbbel: eredeti lakóhelyemen azért népszerű a szlovák oktatási intézmény, mert ott - állítólag - felvállaltan kevesebbet kell tanulni. A problémának (amely nem feltétlenül minden községben jelentkezik) csak kevés köze van a nemzetiségi alapú szlovák vagy magyar iskolaválasztáshoz. Annyiban igen, hogy a magyar intézmények sajátos tantervei valóban róhatnak némi, nem túl jelentős pluszmunkát az iskolásokra. Viszont mindennél jobban érinti azt a kérdést, hogy vajon mit tartunk tájainkon értéknek. A szlovákiai oktatási rendszer legnagyobb baja, hasonlóképp a magyarországihoz, hogy a diákoknak kevéssé tudnak minőségi, valós segítséget nyújtó tudást átadni. Túlságosan sok a fölösleges, bemagolandó tananyag, a gyakorlattól elrugaszkodott, pusztán elméleti jellegű tudnivaló. Nyűt titokról van szó, legutóbb a PISA-tesztek mutattak rá a jelenségre. A szlovák köztévében hétvégén az előző négy oktatási miniszter közösen elemezte, hol és kivel van a hiba. Dióhéjban talán az a fő baj, hogy rosszul fizetett és kevéssé motivált tanárok rossz módszerekkel oktatnak rossz tananyagot - tehát azt elméletben mindenki látja, miként lehet javítani a helyzeten. Kérdéses ugyanakkor, hogy egy tökéletesen működő rendszer által nyújtott tudásra mekkora egyáltalán a kereslet a szülőkés a diákokkörében? Túllépve ugyanis azon, hogy az iskolákban tanított tudás és a gyakorlati tudnivalók sok esetben különböznek, a sajátos, torzított környezetünkben az intézményekben elsajátítható, valóban hasznos képzettségeknek sincs túlságosan nagy piaca. Megfelelő munkalehetőségek hiányában legfeljebb a külföldi munka és a régió elhagyása számíthat perspektívának a szakképzett és nyelveket beszélő végzősöknek. Errefelé az eredményes és sikeres vállalkozók ismérve sokkal inkább a rendszerben található kiskapuk megtalálása, mintsem a minőségi és tudásalapú teljesítmény. Ugyanezt az analógiát követve a munkavállalók is úgy és olyan módon játsszák ki a rendszert, ahol csak tudják, a vállalatok kicsiben való szétlopása, avagy a vállalati tulajdon saját hatáskörben való privatizálása a népkultúra része - és a társadalom szinte meg is veti azt a munkást, aki saját hatáskörében nem tudja mások apró-cseprő problémáit megoldani céges eszközökkel. Egyik esetben sem a megszerzett, érdemi tudás és a személyes képességek jelentik a siker kulcsát, hanem az öntörvé- nyűségés aszabályokkijátszása. Márpedig egy ilyen környezetben még érthető is az a kicsavart, egyetemi szinten is jelentkező logika, miszerint az iskolaválasztás kritériuma annak minél problémamentesebb elvégzése. A valós életben ugyanis aztán képzettségtől függetlenül.mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Nem fog annyi hülyeséget összehordani (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A minimáladó a fűnyíróelven működik, válogatás nélkül mindenkit megterhelnek vele A veszteség megadóztatása HORBULÁK ZSOLT 2015-től Szlovákiában is lesz minimáladó. Bő egy év múlva minden gazdasági egységnek kell valamilyen „nyereségadót” fizetnie. Még annak is, amely hivatalosan veszteséges. Talán nincs olyan hozzászóló, aki egyetértene az új adónem bevezetésével. Valószínűleg azt sem kell bizonyítani, hogy negatívan hat majd a gazdaságra. Mindezek ellenére mégis meg kell kísérelni pártatlanul megvizsgálni a kérdést. Minden ország kormányának valós célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben feltöltse az államkasszát. Igaz, a deklarált cél ettől jelentős mértékben eltér, ugyanis a kormányok általában azt hangoztatják, hogy a gazdasági növekedést vagy a foglalkoztatás bővülését kívánják ösztönözni. A bürokrácia törvényei alapján azonban minden hivatal az önfenntartásra törekszik, és ehhez kíván magának minél több forrást felhalmozni és feladatokat kreálni. Ezzel ellentétes az adófizetők érdeke, akik minél kisebb adóterheket kívánnak. Az össztársadalmi érdek már más, ugyanis sokan vannak, akik kevés közvetlen adót fizetnek, és ők már jóval nagyobb mértékben hajlandók elfogadni az állami szerepvállalás növekedését. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a szlovák társadalom etatista, a nagyobb állami beavatkozás híve, de egyben passzív is, a közügyek iránt közömbös, így a minimáladó bevezetése ellen inkább csak a gazdaságban közvetlenül szerepet játszók lépnek fel. Visszatérve az új adóhoz, az is tény, hogy a gazdasági szervezetek 60%-a nem fizet adót. Persze azt is tudjuk, hogy a kényszervállalkozók és sok kisiparos valóban alig-alig képes életben maradni. De valljuk be, a vállalkozói engedély széles skáláját biztosítja az adótrükközésnek, és ezt nagyon sokan ki is használják. Az egyéni vállalkozások igazi hozadéka össz- gazdasági szempontból nemcsak a kínálat bővítése, de még nem is az adóbevételek növelése, hanem az öngondoskodás terjedése, az, hogy ha jövedelemadót nem is, legalább a járulékokat fizessék maguk után. Egy vállalkozóra pedig azért szokás alacsonyabb közterheket kiszabni, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben működik, mint egy alkalmazott, főképpen mint egy állami alkalmazott él. A minimáladó tipikus fűnyíróelves intézkedés, nem a hibákat igyekszik javítani, hanem válogatás nélkül megterheli a célcsoportot. De van egy további elhallgatott oka is a bevezetésének: a közvélemény jelentős része negatívan tekint a vállalkozókra, az új adó ezt lovagolja meg. KOMMENTAR Ficóra várva NAGY ANDRÁS A Smer a tavalyi parlamenti és az idei megyei választási eredményével elérte történelmi csúcsát, ennél nagyobb politikai hatalom a párt vezetőinek kezében már nem fog összpontosulni. Egyetlen pozíció vár még becserkészésre, az államfői poszt, ám ahogy a hétvégi smeres pártkongresszus is megmutatta, maga Robert Fico és a legszűkebb pártvezetés sem biztos a kimenetelben, illetve abban, hogy mi történne magával a párttal, ha Ficó elindulna a választáson és államfő lenne. Éppen ezért az utolsó pillanatig megpróbálnak kivárni. A legerősebb párt legnépszerűbb politikusának akkor érdemes megcéloznia a köztársasági elnök posztját, ha a politikai berendezkedés elnöki típusú, amilyen mondjuk Franciaországban vagy Oroszországban, hogy a legismertebb példákat említsük. Ezekben az országokban az államfő a pozíciójából tökéletesen tudja irányítani a kormányt és a kormánypártot is. Ám a Smerben is felismerték, hogy az államfői poszt a jelenlegi, még megerősödött formájában sem ad annyi jogkört a köztársasági elnöknek, hogy az minden elvárásnak megfeleljen. Ugyanígy annak is teljesen tudatában vannak, hogy a Smer népszerűsége lassan csökkenni fog, mert képtelenek lesznek az elkövetkezendő időszakban az emberek, főképp saját szavazóbázisuk legégetőbb gondjait megoldani. A kormány nem képes effektiv módon csökkenteni a munka- nélküliséget és a gazdaság motoija sem akar beindulni. Hol vannak már a kétszámjegyű GDP-növekedésről szóló adatok, melyeknek köszönhetően az első Fico-kabinet őrült módon osztogatott 2006 és 2010 között. Hiába népszerűek a smeres politikusok, a besztercebányai megyei választás megmutatta, hogy őket is le tudják győzni, igaz, főleg popu- lizmussal és nacionalizmussal. Ha ez Kotlebának sikerült regionális szinten, a Smer legnacionalistább szavazói lassacskán országos szinten is elkezdenek majd átszivárogni hozzá. Fico talán legnagyobb politikai baklövése volt a krumplizsákos hasonlat a megyei választások második fordulója előtt (ha egy zsák krumplit indítanánk, az is legyőzné Kotlebát). Kiderült, mennyire meg voltak győződve saját verhetetlen- ségükről és mennyire nem mérték fel Kotlebát. Persze azóta is próbálják eltussolni a dolgot, de a hétvégi kongresszuson már látszott a változás. A kormányfő a dicséret mellett már figyelmeztette a párt politikusait a hibákra is, sőt azt is meglebegtette, elképzelhető, hogy a Smer nem nyeri meg az elnökválasztást. Végső célként a kormányhatalom megtartását, azaz a 2016-os parlamenti választás megnyerését jelölte meg. Fico bizonyára érzi, hogy a párt nélküle nem lesz képes erre. A friss felmérésekből egyben az is látszik, hogy az ő győzelme sem lenne már olyan biztos az elnökválasztáson, ahogy ezt korábban gondolták. A kérdés most valószínűleg az, hogyan találjanak egy olyan államfőjelöltet, akinek mégiscsak van esélye nyerni, s közben ne tűnjön úgy, hogy Fico megfutamodott. Áz ígéretek szerint ez még decemberben kiderül. FIGYELŐ Nincs több cápauszony A kínai kormány takarékossági kampányának részeként nincs több luxus a hivatalos fogadásokon és állami utakon - áll a Kínai Kommunista Párt központi bizottsága új szabályozásban. Az összes drága ételféleség lekerül a hivatali fogadások menüjéről, kifejezetten tilos a cápauszony, a madárfészekleves és védett vagy vadállatok húsának felszolgálása. Tiltólistára kerültek a luxuskategóriás alkoholok és cigaretták, a fogadásokat pedig nem lehet magánklubokban vagy többcsillagos, elit helyeken megrendezni. Mostantól a fogadások költségeit külön tételként kell feltüntetni a hatóságok költségvetésében. A hivatalos utakra is vonatkozik a takarékosság, korlátozzák a delegációk tagjainak számát, és nem engedélyezett számukra például a turistáskodás. A fogadó fél csupán egy ünnepséget tarthat a vendég tiszteletére, sem vörös szőnyeg, sem köszöntő rendezvények nem várják majd a repülőtereken és vasútállomásokon. Az előírások a kormányzati hivatalokra, az állami kézben lévő vállalatokra és pénzintézetekre is vonatkoznak. A kínai kormány az állami hivatalnokok megítélésének javítására és a lakosság bizalmának fokozása érdekében tavaly hirdetett nagyszabású korrupcióellenes és takarékossági kampányt. A hivatalnokok „kötelező szerénysége” az iroda berendezésétől kezdve az állami ünnepségek dekorációján át a fogadásokon fogyasztható likőrökig számos területre kiterjed. Ä fogadásokra, állami járművek vásárlására és külföldi tanulmány- utakra költött összeg 20 százalékkal csökkent. (MTI)
