Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-09 / 286. szám, hétfő

6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 9. www.ujszo.com KOMMENTÁR Surranópályán VERES ISTVÁN Úgy tűnik, jót tesz az MKP-nak, hogy nem része a szlovák parlamentnek. A pártban az utóbbi időszakban ugyanis mintha elkezdtek volna gondolkodni azon, hogyan is lehet megszólí­tani az embereket, a választókat. Berényiék fő üzenete ugyan továbbra is a 20 éve (majdnem) mindig bevált „szavazzatok ránk, mert mi va­gyunk a legmagyarabbak”, viszont a kisebbségi kétpártrend- szerben ezt is el kell valahogyan adni. Ehhez pedig nagy löke- tet adhat a párt döntése, hogy önálló államfőjelöltet indít a jö­vőre esedékes választáson. A hétvégén kiderült az is, hogy Bárdos Gyulát,.vagyis olyan személyt, akit a hazai magyar mellett a szlovák választóközönség is legalább tizenöt éve is­mer. Bárdosnak korábban felhánytorgattuk, hogy a legszűkebb pártvezetés tagjaként az utóbbi tíz év során nem igazán voltak emlékezetes villanásai (frakcióvezetőként tette a dolgát, aztán elment Csemad ok-elnöknek), most viszont ta­lán éppen ebből a visszafogottságból kovácsolhat magának előnyt. A 2007 óta a nemzeti irányba elmozdult MKP vezető politikusai közül talán ő mondható a legmérsékeltebbnek, ami a szlovák választóknál jelenthet előnyt. A Hidat sem iga­zán bírálta (legalábbis nyilvánosan), így a Híd szavazói szá­mára is elfogadható lehet. Bugárék számára így a legnagyobb feladat az államfőválasztás kampányában az lesz, hogy kita­lálják, mivel tudják rávenni saját magyar választóikat arra, hogy ne Bárdosra, hanem Pavol Hrušovskýra szavazzanak. Szlovák jelölttel ugyanis a magyar választókat nem lehet eredményesen mozgósítani, ezt elmondta nem egy elemző. Magyarral viszont nagyon is - ezt a Híd megyeelnök-jelöltje, Nagy József is bebizonyította, egy hónapja ugyanis csak 150-nel szerzett kevesebb voksot Nagyszombat megyében Berényinél (ráadásul ha Ravasz József hamarabb és érthetőb­ben kinyilvánítja, hogy Nagyot támogatja, Nagy kerül a má­sodikkörbe) . De a szerencse novemberben az MKP-nak ked­vezett (azért is, mert kevesen, és főleg idősek mentek el sza­vazni) , de saját államfőjelölt indításával úgy tűnik, ebből to­vábbi előnyt tud kovácsolni magának. Persze Bárdosnak nincs esélye, de már annyi a jobboldali jelölt, hogy senki nem lehet biztos közülük a továbbjutásban. Bárdos indulása inkább a Híd-MKP versengésben jelenthet sokat, mert az MKP jelöltje már azzal teljesíteni fogja a célját, hogy ott lesz a hírekben meg az óriásplakátokon. Ha pedig a végén az MKP-ban össze­számolják, hogy a déli járásokban ki kire szavazott, megint ki­jelenthetik, hogy kis győzelmet arattak, mert többen voksol­tak a magyarok közül Bárdosra, mint a Híd által támogatott Hrušovskýra. A Híd ebből a választásból már csak úgy jöhet ki jól, ha Hrušovský nyeri az egész elnökválasztást, vagy leg­alább bejut a második körbe. A lényeg, hogy bár a Híd van a parlamentben, az MKP surranópályán képes szert tenni olyan előnyökre, amelyek sokat dobhatnak a párt népszerűségi mu­tatóin. A tragédia pedig az, hogy megint egy olyan választás elé nézünk, amelyben a két párt külön kampányol majd. FIGYELŐ Brutális leépítés Osztály-, sőt iskola-össze­vonások, csoportos elbocsá­tások, bércsökkentést - ez vár a romániai óvodákra és isko­lákra, mivel az oktatási tárca nem állja a fejkvóta fölötti többletfinanszírozást- írta az erdélyi Krónika. Például je­lenleg átlagosan tíz gyerekkel foglalkozik egy óvónő, jövőre csak 25 fős csoportokat enge­délyeznek. A kisebbségek kvázireprezentatív gittegyletében mindig a pénzosztásról volt a legnagyobb vita Az etnobiznisz diadala Két éve két egymást követő kisebbségi konferenciára hívtak, mindkettőn a ki­sebbségi sajtó és a kultúra gondjairól adtam elő. LOVÁSZ ATTILA Mindkettőn felsoroltam, mely folyamatok veszélyeztetik a magyar kisebbségi intézmé­nyeket és a sajtót, s a végére hagytam a figyelmeztetést: sem­mi sem veszélyezteti annyira a kisebbségi intézményi éš sajtóvi­lágot, mint áz etnobiznisz. S lön. Mert mindaz, ami most törté­nik a hazai kisebbségek intéz­ményesített működésében, a kormánybiztosi hivatalban, az nem más, mint az etnobiznisz diadala. Nem egyszer volt már olyan érzésem, hogy parázs vi­ták nem a jogokról, alapelvek­ről, intézményi keretekről és működésről folynak a honi ki­sebbségek úgymond kvázirep­rezentatív gittegyletében, ha­nem elsősorban a pénzről. A leghosszabb és az érvelést te­kintve legjobban előkészített diskurzus mindig akkor követ­kezett, amikor a pénzek elosztá­sáról volt szó. S most, ebben a pülanatban egyáltalán nem ér­dekel, vajon igazságos-e vagy sem a tavalyi, idei vagy jövő évi modell, mert egyik sem igazsá­gos. A pénzelosztás ugyanis nem lehet igazságos, nem az a dolga. A pénzelosztás lett a kvázirepre­zentatív szerv igazi problémája. A kisebbségi jelentés csak a kez­det volt, szükség volt az elfoga­dására, lehet mutogatni, az összeállítás szempontjait pedig lehet normává emelni. „Vannak kisebb-nagyobb gondok, de egyébként minden rendben van itt” - ez lehetne a jelentés címe, s ide a rozsdás bökőt, ez is lesz a mondanivalója, legalábbis az elkövetkezendő néhány évben. Érdemi vita nem lesz, mert ugyan már, ki folytatná le? Az a szerv, amelynek tagjai a pénzen különböztek össze? Hogy kor­rektebb és az igazsághoz mégis­csak egy kicsit közelítőbb le­gyek: nem is annyira az összeve- szés, hanem a jelen folyamatok motivációja a pénz. Miért? Meg­született az a modell, amely sze­rint minden kisebbségnek egy szavazata van. Máris, azonnal, ott és helyben megszületett az a modell is, amely szerint minden kisebbségnek alanyijogonjár 25 ezer euró alaptevékenységre. Ami néhány kisebbség esetén nem más, mint annak egyetlen civil szervezete éves költségve­tése két ember fizetésével - aki számolt már béreket, tudja, mi­ről beszélünk. Az „output”, tehát az eredmény, a produktum nem érdekes. Fülérekért összegrun- dolható egy látványos kulturális rendezvény és egy kisebbségi sajtóorgánum, a többi pénz jó helyen van. Mindehhez jön a kö­vetkező húzás: a kormányhiva­tal európai szabályozásra hivat­kozva tavaly nem fizetett ki egy rakás támogatást, merthogy az állami segélynyújtásnak euró­pai jogszabályi gátjai vannak. Majd jőve az európai magyará­zat, hogy kisebbségi ügyekben ilyen korlátozások nincsenek. Lesz egyetlen terület, ahol a kereskedelmi szféra nem végezhet közszolgálatot - a ki­sebbségi kultúra. Senkit nem érdekel, a tavalyi ló­vé nincs kifizetve, s ahogy elné­zem, nem is lesz. Magyarázat nélkül. Majd a következő húzás: az új támogatási felhívás. Amely szerint kereskedelmi társulás nem kérhet. Abban az ország­ban, ahol még jól menő vállalko­zásokra is lehet dotációt kapni (a kisebbséginél mértékegységek­kel nagyobbat) lesz majd egy (EGY!) terület, ahol a kereske­delmi szféra nem végezhet köz- szolgálatot - a kisebbségi kultú­ra. Hogy húsz éve képes rá, sen­kit nem érdekel. Az sem, hogy lopni, lenyúlni, nem rendeltetés szerint felhasználni pénzeket könnyedén lehet civil szervező­dés révén is, talán még köny- nyebb is. Meg ezt a szabályt is meg lehet kerülni - ez sem érde­kel senkit. Ami viszont érdekes: érintve csak magyar és ruszin ak­tivitások lennének - a magyar és a ruszin, valamint a roma képvi­selők nem szavazták meg az egy- szavazatos modellt. Nagyon pa­ranoiásnak kell lenni ahhoz, hogy szándékosságot sejtsünk? Nos, az etnobiznisz kényel­mes pénzszerzés, de nem célszerű és főleg: a kedvezmé­nyezett etnikum pont az etno- biznisznek köszönhetően jut legkevésbé a pénzéhez, lásd az elmúlt évek romaprojektjeit, azok aztán kirakatba valók e té­ren. És az etnobiznisz a kisebb­ségeket egymással szembeállí­tani is képes kicsi országunkban. S hogy most nem a magyar et­nobiznisz a ludas? így van. Ettől még mindig az etnobiznisz ma­radt a kisebbségek legnagyobb veszélyeztetője - mondjuk, bé­keidőben. Az új ukrán zászló (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A tüntetők táborában konyha, tábori orvos és pap, és afganisztáni veteránokból álló őrség is van A kijevi tüntetések hangulata - koncertek, konyhák, kivetítő MTl-HÁTTÉR A technikai végletek jellem­zik a kijevi tüntetők sátortábo­rát: szedett-vedett, falemezek­ből összetákolt barikádok, de remek képminőségű óriáskive­títő. Fémhordókban lobogó fü­zekből álló „fűtésrendszer”, de első osztályú elektromos han­gosítás és világítás. A színpadokon a szónokokat zenekarok váltják, a koncerte­ken sokan táncolnak. Helye van a humornak is: például egy gigászi vonatjegyet mutattak fel az aktivisták a közönségnek, kirobbanó sikerrel: a jegy Moszkvába szól és Viktor Ja- nukovics ukrán elnök nevére állították ki. Janukovics azzal szabadítot­ta magára a népharagot, hogy november végén egyik pillanat­ról a másikra leállította a tár­gyalásokat az Európai Unióval a társulási megállapodás megkö­téséről és Moszkva felé fordult. Az ukránok jelentős része vi­szont „nem kér az orosz testvéri ragaszkodásból”, inkább Euró­pával akar barátkozni. „Nem szeretem, ahogy eb­ben az országban élünk, Janu­kovics hatalmának szorításá­ban. Országunk jövője most dől el” - idézte az AP hírügy­nökség Irina Hordát, egy 18 éves diáklányt, aki a tábor egyik konyháján segédkezik. A tábor jószerivel minden­nel szolgál. Vannak konyhái, a lélek táplálását pedig egy önkéntes pszichológus segíti. Akinek az egyház kedvesebb, az is megtalálja a maga tá­maszát. „Támogatjuk ezeket az em­bereket harcukban a szabad­ságért, amelyet Isten minden embernek megadott” - mond­ja Jurij atya, az ukrán ortodox egyház papja egy jókora fake­reszt mellett, amely a tábor imahelye. Van egészségügyi sátor is, a 49 éves Pavlo Vnyeszok orvos rendel benne. A legtöbben to­rokfájás és nátha miatt keresik fel. Vnyeszok külön gondot fordít arra, hogy önkéntesei a tábort járva rendre fertőtlenít­sék a tüntetők kezét. A tisztálkodást a városházán intézik el a tüntetők. Sokan közülük ott is alszanak, vagy a közelben lévő koncertterem­ben és egy szakszervezeti épü­letben, amelyeket szintén bir­tokba vettek. A hatóság megpróbálta kipa­rancsolni őket az önkormány­zat épületéből, ám a tüntetők a képviselők értésére adták, hogy a kijevi városháza a kijevi lakosokat képviseli, ennél fog­va az épület a lakosságé. A tábornak biztonsági őrsé­ge is van. Támadástól legin­kább a rendőrség részéről tar­tanak, ezért háborús veterá­nok százai - köztük Afganisz­tánt megjártak - őrgyűrűt von­tak a demonstrálok köré. „Eleven pajzs vagyunk a ro- hamrendőrőrökkel szemben, hogy ne ontsák gyerekeink vérét” - mondta az egyik vete­rán, aki terepszínű egyenru­hában őrködik. És hogy meddig tart a tábori élet a fagyos időben? „Újévig, jövő tavaszig, nyárig, őszig. A szüleim és én a végsőkig kitar­tunk” - mondta a 18 éves tá­bori konyhalány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom