Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-15 / 266. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 15. Vélemény És háttér 7 A szerb kisebbség 600 fős, a magyar majd félmilliós - ezentúl egyenlőek lesznek Kisebbség mint kisebbség Hónapok óta azon ötleteinek a kisebbségi képviselők egy kormányzati bizottságban, hogy kitalálják azt a matematikai modellt, amelynek segítségével könnyebben osztható el az egyébként egyre szűkülő keret a nemzetiségi kultúra támogatására. LOVÁSZ ATTILA Nos, e modell keresése mutatja a leginkább, mennyire téves az országban a kisebbségi kérdések kezelése. A kormányhivatal 13 kisebbséget tart számon, a legkisebb a szerb, 600 fővel, a legnagyobb a magyar, majd félmillióval. E két végletet látva egyből világos, hogy más-más az egyes kisebbségi közösségekhez tartozóak helyzete, igényszintje, mások a prioritásaik is, de ezt hivatalnoki ésszel, úgy látszik, nem lehet fölfogni. Nézzük sorjában. Van itt egy szerb kisebbség, amely nem is autochtón (őshonos), van hatszáz ember, aki szerbnek vallja magát. Nyelvét, kultúráját, hagyományait megőrizendő alapvetően hagyományápoló, tradicionalista hozzáállást követnek, megnyilvánulási formáik alapvetően kulturálisak, azon belül is alapvetően egy folklorizáló látásmód érvényesül. Felejtsük el most azt, hogy a szerb kisebbség az elmúlt években, leginkább a balkáni háború éveiben a volt Jugoszláviából távozók eredményeként lett hatszázas, és ne tételezzük fel, hogy új hazát keresve új identitást is kerestek a közösséghez tartozók. Tételezzük fel, hogy a bolgárokhoz vagy a horvátokhoz hasonlóan autochtón kisebbség, amely szokásait, kultúráját őrzi ugyan, de egyéb elvárásai - intézményrendszer, oktatásügy stb. - feltehetően nem lesznek. Aztán itt vannak a csehek, akiknek az igényei alapvetően a civil szféra működtetésében nyilvánulnak meg. Nyelvük az államnyelvvel azonos rangú, a hivatalos érintkezésben akadályok és feltételek nélkül használható. Megint más a felállás. Aztán vannak a ruszinok, akik 1990-ig nem voltak. A bilaki kultúrpolitika szerint ugyanis csak ukránok éltek itt. Húsz év alatt megizmosodtak, önmagukat már nemcsak kulturális, hanem keményen politikai közösségként is megfogalmazzák. Szeretnének ruszin nyelvű osztályokat az iskolákban és nem vennék zokon, ha némi intézményrendszer is megjelenne náluk. Az ukránok ezzel szemben most szembesülnek a ténnyel, hogy az egykor több tízezres kisebbség (önálló, a magyarokénál is nagyobb és gazdagabb intézményrendszerrel) mára már csak kilencezres, és még ott vannak az önmagukat az ukránokkal szemben megfogalmazó ruszinok. Teljesen más felállás mindkettő. Jönnek a romák. Hivatalosan százezren, a legjózanabb felmérések szerint négyszázezren. Nagy részük romaként is más nemzetiségűnek vallja magát, a roma közösség egy, és nem is kicsi része abszolút mélyszegénységben él, életében nincs esélye eljutni a Mas- low-piramis harmadik fokára sem, s mindemellett nemcsak a többség, hanem a többi kisebbség is utálja. Egy színházzal, egy roma középiskolával (ami magán), egy kétnyelvű iskolával, egy sor intézményes gonddal, intézmények hiányának közepette. A hazai magyar közösség, amely önmagát politikai közösségként fogalmazza meg, számarányához mérten aluldimenzionált intézményi hálóval, de létező oktatásüggyel, felsőfokú intézménnyel, két színházzal, múzeummal, táncszínházzal, megint egészen más felállás. Témazáró gondolat: aki az előbb vázoltakat (s ez csak távirati stílus!) nem tudja, azt hiheti, hogy a gleichsaltolás igazságos. Pedignem az. Alegrosszabb viszont, ha tudja. Mégis így viselkedik. Mert akkor ez szándék, és ne tessék megsértődni, ha emögött jóindulatú adófizetők gonosz szándékot sejtenek. (Peter Gossónyi rajza) Mim fájhat 20 euróért? Nincs most több pénzem orvosra. X ľ . • L~—-———^1/ */ ______1 UL JEGYZET Nagyon jó vicc LAMPL ZSUZSANNA Gondolom, sokan ismerik az „Ember, ne mérgelődj” játékot. Ha normálisan játsszuk, nem csak a gyerek kedvéért - lagymatagon, hogy mindig ő nyerjen, különben dühbe gurul -, akkor az a célunk, hogy mi nyerjünk, mégpedig úgy, hogy mérgelő- dés nélkül, vidáman és elegánsan kidobjuk az ellenfél bábuit. Lehetőleg mindet. És lehetőleg a cél előtt. Amikor már lélekben a győzelmet ízlelgeti. Az én megyei választásom is ilyen játék, azzal a különbséggel, hogy az elején mérgelődtem. Pontosabban: feldühödtem, megdöbbentem, elborzadtam. Ugyanis az egyik képviselőjelölt elárasztotta a lakótelepet egy viccgyűjtemény- nyel. Én bele sem néztem. Ám a képviselőjelölt felesége, aki maga is képviselőjelölt, csak egy másik városrészben, asa- ját körzetében ugyanezzel a viccgyűjteménnyel kampányok. S az ott lakó ismerősöm belenézett. Nem semmi, amit látott. Mielőtt elmondom, még tudni kell, hogy mindkét jelölt tapasztalt helyi politikus, évek óta oszlopos tagj a az adott városrész önkormányzatának, s már a harmadik pártját fogyasztja. Tehát nem valami ügyetlen kezdők, akik véletlenül ostoba hibába estek. Nem mintha azoknak elnézném! Szóval a humoros kedvű politikusok az előszóban olyasmit írnak, hogy a politika ugyan komoly dolog, de az embereknek szórakozni is kell. Ezért ók csokorba gyűjtötték kedvenc (!) vicceiket, és szeretettel közreadják. S íme, a vicc, amely kihozott a sodromból. Egy ember az utolsókat rúgja. Halálos ágyán megkéri a fiát, hogy intézze el neki a kettős állampolgárságot. Minek az neked, kérdezi a fiú. Mert így, ha meghalok, eggyel kevesebb magyar lesz. Mindig is azt vallottam, hogy el kell menni választani. Nem igaz, amit oly sokan állítanak, hogy egy szavazat ide vagy oda... Nem. Minden egyes szavazat számíthat. Most is készültem (és készülök a másodikkörre) . De ez után a vicc után eltökéltem, hogy nemcsak egyszerűen választok, hanem támadok. Bekarikáz- _ tam három ellenjelöltet. Ez nem volt nehéz, mert rajtuk kívül mindenki a vicces kedvű j elölt elvtársa vagy legalábbis politikai tekintetben pereputtya (nem egy kecsegtető távlat, főleg, ha humorban is hasonló az ízlésük). Amikor karikáztam, arra gondoltam, lehet, éppen most ütöm ki a bábut. Vagy legalább akadályt gördítek az útjába. Hogy sike- rült-e? Még nem tudom. Ha nem? Akkor egy jót játszottam. S ha igen? Örülni fogok. De nem azért, mert a legszebb öröm a káröröm, hanem azért, mert aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy legyen. KOMMENTAR Eltévedt liberálisok MOLNÁR IVÁN Parázs vitát váltott ki a szlovák püspöki konferencia fogamzásgátló szerekkel kapcsolatos kezdeményezése. Elsősorban a magukat liberálisnak tartó politikusok, újságírókés egyéb hivatásos megmondóemberek adtak hangot felháborodásuknak: alapvető emberi jogokkal, nemzetközi egyezményekkel dobálóznak, és úgy gondolják, hogy most alaposan beolvasnak a „csuhásoknak”. Mindezzel nem is lenne probléma, ha mindeközben nem hangoztatnák folyamatosan, hogy ők hithű liberálisként veszik fel a harcot a maradi egyházzal. Az igazság ezzel szemben az, hogy még a katolikus püspökök is közelebb állnak a liberális alapeszmékhez, mint ők. Mit is szorgalmazott a szlovák püspöki konferencia? Egész pontosan azt ajánlotta a magukat kereszténynek valló gyógyszerészeknek és gyógyszertár-tulajdonosoknak, hogy lehető- legne áruljanak hormonális fogamzásgátló szereket. Nem ez az első ilyen ajánlásuk, korábban már sikerült elérniük, hogy az orvosok lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadhassák a terhességmegszakítást. Ezen csak az csodálkozik, az háboro- dikfel, aki egyáltalán nem ismeri a katolikus egyházat. Egyik lényeges alaptanítása ugyanis az élet feltétlen tisztelete, így a fogamzásgátló szerekés az abortusz tiltása. Hogy ezjó vagy sem, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Egy demokratikus országban azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy a katolikusoknak is joguk van a hitük gyakorlásához, és ahhoz is, hogy az általuk vallott értékeket a magánéletükben is érvényesíthessék. Mindezt sajnos leggyakrabban épp a magukat liberális megmondóemberek nem értik, így nem árt néha emlékeztetni őket arra, hogy a liberalizmus az egyén szabadságát tartja a legfontosabb értéknek, így elsősorban a lelkiismeret és az életmód szabadságára koncentrál, fontosnak tartva azt az alapelvet, hogy az állam ne hatoljon be az egyén magánéletébe. A klasszikus liberalizmus szerint az egyetlen igazi szabadság a kényszerektől való mentesség szabadsága. Ä magukat liberálisnakhazudók ezeket az elveket ugyan gyakran hangoztatják, a gyakorlatban azonban épp az ellenkezőjét cselekszik. Ha komolyan gondolnák a „szabadságharcukat”, elismernék, hogy egy keresztény gyógyszerésznek szíve joga keresztény gyógyszertárat nyitni, ahol nem árul fogamzásgátló tablettákat, mert ez ellenkezik elveivel. Ha emiatt nem lesznek vevői, legfeljebb tönkremegy. Ez a szabadpiac lényege, amit a liberálisok oly gyakran emlegetnek. Mindennek olyan természetesnek kellene lennie, mint annak, hogy az erotikus kellékeket árusító boltok tulajdonosait sem kényszerítik a Biblia árusítására. Hogy sok, úgynevezett „liberális” számára mindez nem természetes, az csak egyvalamivel magyarázható : szabadságharcukkal valój ában nem a szabadságot védik, hanem mindenáron az egyházba akarnak belekötni. Hogy miért? Talán mert míg ez utóbbi kitart az elvei mellett, a magukat liberálisnak mondóknak már rég nincsenek elveik, és csak azt szeretnék elérni, hogy másoknak se legyenek. FIGYELŐ A maffia célpontja lehet a pápa Nagyhatalmú olasz maffiacsaládok célkeresztjébe került Ferenc pápa a korrupció- ellenes intézkedései miatt - közölte az II Fatto Quotidiano című olasz napüapnak nyilatkozó olasz ügyész. Nicola Gratteri, az évek óta a calabri- ai 'Ndrangheta szervezettel küzdő ügyész elmondta: a pápa azon erőfeszítései, hogy átláthatóbbá tegye a Vatikánt, feldühíti a korrupt főpapokkal üzleti kapcsolatban álló fehérgalléros gengsztereket. „Ferenc pápa lebontja a Vatikánban működő üzleti körök hatalmi központjait. Ha a maffiafőnökök meg tudnák buktatni, egy percig sem haboznának. Veszélyesek lehetnek” - magyarázta az ügyész. A pápa számos újítást kezdeményezett: meghirdette a másokkal törődő, szegény egyházat, és támogatja a Vatikán bankjának reformját. É- vek óta fennáll ugyanis a gyanú, hogy a bankot az alvilági pénzek tisztára mosására használják. Az ügyész hevesen támadta a dél-olaszországi papokat és püspököket is. „Folyamatosan a maffia vezérek otthonába járnak kávézni, ami tekintélyt és népszerűséget kölcsönöz a családok fejeinek”. Felidézte, hogy a calabriai Locriban a püspök kiátkozta a gengsztereket, amikor tönkretették az egyház tulajdonában levő gyümölcsfákat, de előtte emberek ezrei haltak meg a maffia miatt anélkül, hogy ez bármüyen következménnyel járt voína. Gratteri az egyház és az alvilág közötti erős kapcsolatot a gengszterek mély vallásosságával magyarázza, 26 éves pályafutása alatt nem látott még olyan alvilági búvóhelyet, ahol ne találtak volna a hatóságok szentképet. (MTI)
