Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-05 / 257. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 5. www.ujszo.com MOZIJEGY Pornó vagy barátnő? MÉSZÁROS GYÖRGY A Don Jón egyszerre vic­ces, okos, merész, szexista és tahó mozi. 2013-ra eljutot­tunk odáig, hogy a drog-, az alkohol- vagy a szexfüggő­ségről filmet készíteni nem számít tabudöntögetésnek. Ezzel együtt a téma, melyhez Joseph Gordon-Levitt - most mint rendező - nyúlt, to­vábbra is kényes: olyan kor­ban mesél a pornófüggőség­ről, amikor egy kattintással bárki nézhet felnőttfilmet az interneten. Jont (Joseph Gordon-Le­vitt) pár dolog érdekli iga­zán: a teste, a kérója, a verdá- ja, a családja, a vallása, a spanjai, a csajai és a pornója. Leginkább a pornó. Szinte naponta más nővel bújik ágyba, de igazi kielégülést csak az interneten terjedő szexvideók nyújtanak a szá­mára. Jól elvan ebben a kom­fortzónában, amíg meg nem látja a plázacica Barbarát (Scarlett Johansson). A férfi érzi, hogy miatta képes lenne változtatni, ám ez nem megy olyan egyszerűen. Gordon-Levitt első rende­zői munkájának megvannak a gyerekbetegségei: kliséket halmoz, a cselekmény kiszá­mítható. Ugyanakkor érde­kes kérdéseket vet fel. A 21. század elején az ember me­lyik világban él inkább: a vir­tuálisban vagy a valósban? Élvezzük a valós élet koránt­sem tökéletes adományait, vagy a virtuális világ által be­lénk sulykolt tökéletességre áhítozunk? A Don Jón képi megoldásai is izgalmasak. Például pornóvideók snittjeit tolja a képünkbe, ezzel is utalva arra, hogy erotikus felhangú reklámok árasztják el a mindennapjainkat. Don Jón. Színes, ameri­kai vígjáték, 90 perc, 2013. Rendező: Joseph Gordon- Levitt. Szereplők: Joseph Gordon-Levitt, Scarlett Jo­hansson, Julianne Moore, TonyDanza. Joseph Gordon-Levitt és Scarlett Johansson (Képarchívum Lemaitre kapta a Goncourt-díjat Párizs. Pierre Lemaitre Au revoir la-haut (Viszlát fent) című első világháborús témájú regényének ítélték oda a legrango­sabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A bűnügyi történet egy csalásról szól, amelyet az első világháborúból le­szerelt és a hazájuk által elfelejtett francia katonák hajtottak végre. A szeptemberben megjelent mű már most hatalmas kö­zönségsiker: eddig 100 ezer példányban kelt el, de mostantól az eladási listák élére kerülhet. A Goncourt-díj jelképes pénz­jutalommal - csupán 10 euróval - jár, ám marketinghatása je­lentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább 400 ezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányban fogyott el. (MTI) Csáki Judit remek könyvet írt a Nemzeti Színház elmúlt öt évéről, ami végérvényesen a múlté Alföldi öt éve könyvbe kötve Alföldi Róbert a róla szóló könyvvel (Szkárossy Zsuzsa felvétele Színházat nem csak fel­robbantani - szétrob­bantani is lehet. Magyar specialitás, mondhat­nánk, ami féligazság lenne. Igazgatót draszti­kusan leváltani, társula­tot alaposan megboly­gatni ugyanis nem csak a magyar politika képes. Van erre számos példa Kelet-Európábán. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az viszont, ami mostanság a magyar színházi életben zajlik, példátlan széles e régióban. Cselszövésekkel teli, shakes- peare-i királydrámákhoz ha­sonlatos, amit színházi vonalon a magyar kormány produkál. Alföldi Róbertét a Nemzeti Színház éléről takarították el. Ne maradjon utána semmi, hangzott az arctalan-arcátlan parancs, vesszen minden, ami a nevéhez kötődik. Új alapokon új Nemzetit! Optimistát, meg- tisztultat, felszenteltet, hiszen ami az elmúlt fél évtized alatt volt, az néphez, nemzethez méltatlan, erkölcstelen, sőt por­nográf - állítja az új igazgató. Lelke rajta! Csáki Judit most megjelent könyve, az Alföldi színháza a másik oldal vélemé­nyét kínálja. Azokét, akik ezt az öt évet másképpen, más fény­ben látják. Vesztőhely a Nemzeti, állít­ják a színháztörténészek. A leg­több igazgatóját ugyanis meg­buktatták. Hevesi Sándor, Né­meth Antal, de még Major Ta­más is erre a sorsra jutott annak idején. Székely Gábor és Zsám- béki Gábor Nemzetijébe Koltai Tamás kritikus szerint előre be volt kódolva a buktatás. Amint azt a neves színházi szakértő mondja: „Paulay Ede óta, aki 1878-tól 1894-ig állt a Nemzeti élén, Alföldi az első igazgató, aki győztesként, felemelt fejjel hagyhatta el a Nemzeti Színhá­zat... Ilyen elegánsan, úriember módra, tartását megőrizve, mondhatnám, humorral - ha keserű humorral is - én nagyon kevés embert láttam felelős po­zícióban viselkedni és állni a sarat... Volt egy művészettel, gondolatokkal, primér érzel­mekkel átszellemesített Nem­zetink. Abban biztos vagyok, hogy ennek vége... Az a döly- fös, pöfeteg, barátságtalan, ki­oktató és főleg kommunikáció­képtelen magatartás, amely át­vette ott a hatalmat, nem ked­vez a színháznak.” Csáki Judit szakmabeliként, színházi kritikusként, de ma­gánemberként is tapasztalta, mi zajlik színpadon innen és túl, a kulisszák mögött. A politika „díszletfalai” mögé is jól belá­tott. Látta, hogy épül fel Alföldi társulata, hogyan alakul ki színházának arculata, mikép­pen fejlődik ki egy erős reperto­ár. Higgadtan, elfogulatlanul szól előadásokról, sikerekről, kudarcokról, nemes szándékok­ról, egy megszállottan a szín­háznak élő alkotó gondolkodá­sáról, a kész produkciók hátte­réről, hitelességéről, egy kivéte­les színházi műhely kivételes hajtóerejéről. Öt év krónikája a könyv. Öt év előadásainak értékelése, tizen­egy beékelt interjúval. „Alanya­im kiválasztása természetesen szubjektív- írja a szerző -, noha igyekeztem olyanokat megszó­laltatni, akik vagy belülről, vagy kívülről jellegzetes és fontos alakjai az elmúlt öt évnek.” Utó­szó helyett pedig Parti Nagy La­jos „kölcsönadott meséje”, a Fülkefor és vidéke című kötet­ben megjelent A nemzeti er­kölcs köcsöge zárja a kötetet. Símivalón szép záróakkord. A Függelékben a Nemzeti Színház bemutatói 2008-2013 között. Szorokin, Euripidész, Gorkij, Brecht, Remenyik Zsigmond, Heltai Jenő, Racine, Botho Strauss, John Webster, Katona József, Mika Myllyaho, Lázár Ervin, Tennessee Williams, Mó­ricz, Tábori, Schiller, Shake­speare, Sparr, Csehov, Térey, Závada, Fejes Endre, Heiner Müller, Esterházy, Madách, Shaw, Moliere, Sütő, Bródy, Osborn, Tony Kushner, Vörös­marty, Ágota Kristóf, Kleist, Székely Csaba, Klaus Mann és mások darabjai. Klasszikusok és kortárs magyarok. „Egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bí­ró művész, aki ráadásul a korá­nak és a koráról akar szólni, az igenis menjen bele minden fon­tos kérdésbe - vélekedik Záva­da Pál. - Akinek magának is gondja van a homoszexualitás- sal, a zsidósággal és bármely más »rizikós kérdéssel« kapcso­latos érzéseivel, annak ez per­sze, hogy provokatív, mert erről gondolkodtatja el, és ezt ő nem akarja. Pedig a jó színház pro­vokatív. Méghozzá nem úgy provokál, hogy úgy érezd, fel­pofoztak, hanem jó előadások­kal - vagyis katarzissal, megin­dulással.” Alföldi színháza pedig ilyen volt. Bátor, humánus, izgalmas színház. Szerencsésnek tart­hatják magukat, akik ennek szem- és föltanúi lehettek. Csá­ki Judit könyve azonban azok­hoz is szól, s azokat is megérin­ti, elgondolkoztatja, akik csak távolról, határon túlról, hír­adásokból figyelhették ezt az öt évet. Minden lényegeset meg­tudhat e furcsa krónikából. Azt is, amit értékként, de azt is, amit szégyenként őriz majd az emlékezet. A pozsonyi Bibiana-ház Hangfónia című interaktív kiállításán a gyerekek a hangok és a vizualitás kapcsolatával ismerkedhetnek játékos formában Egy varázsos hely, ahol a szemeddel hallasz, a füleddel nézel TALLÓSl BÉLA Pozsony. A Bibiana-ház Hangfónia (Zvukofóóónia) című interaktív kiállítását gye­rekeknek ajánlja. De szüleik ugyanúgy hasznosan tölthetik el az időt az alkotásokkal. A14 hangzó objektből összeállított anyag Michael Bradke német kísérletező művész Mobile Mu­sic Museumába vezet be, ahol a látogató különféle hangok megszólaltatására alkalmas zenei rendszerek kipróbálásá­val sok érdekeset tudhat meg a hangképzésről, a hang mélysé­geiről, tartamáról, vibrálásá­ról, valamint arról, hogyan tár­sulhatnak a hangok színekkel és formákkal. A megéledő hangzó objektek - melyek a hangokat, a látványt, a gon­dolkodást és a kreatív aktivitást egyesítik - vizuálisan is hatnak. Ezt fejezi ki a kiállítás alcíme: Hallgass a szemeddel, nézz a füleddel. Vannak az objektek között olyan rendszerek, amelyek ré­vén a gyerekek megtapasztal­hatják a „zenealkotás” örömét, vagyis megpróbálhatják a han­gok kaotikus világát (a hang­összevisszaságot) koordinált hangzássá, zenévé rendszerez­ni. Van olyan hang-formafal, amelynek megszólaltatásával a hangok rövidségét, kerekségét, hosszát, gömbölydedségét is­merhetik meg. A Dada-lala gép azt szemlélteti, miképpen függ a hangzók (mással- és magán­hangzók) képzése a szájüreg nyitásától-zárásától. A hang- színalagúton átbújva a színin- tenzitásokkal társított hang­erősség különbözőségei érzé­kelhetők (a hangosságot a ma­sina bizonyos erősebb-gyen- gébb színekkel hozza össze­függésbe). A „tüdőszimulátor” az emberi hangképzés rejtélye­iből fedi fel szemléletesen - látható-hallható folyamattal - a levegővel geijesztett hangok útját. A jel-zenegép (egy hang­zó körasztal) lapján különféle rajzolt jelek láthatók, melyek billentyűzetként működnek. Ha a gyerekek körbeülik az asz­talt, s a jeleket tetszőleges sor­rendben nyomják meg, zenélő hangsort zongorázhatnak ki. Az emotikon elnevezésű dob­rendszerrel a hangok hangula­tát - melankolikusság, vidám­ság, szomorúság, harag - lehet megtapasztalni. A varázslatos tükörterem pedig a hang tük­röződéséről fed fel titkokat. Akik e nem hagyományos, színek és hangok kreálására al­kalmas hangszereken szeret­nének játszani, 2014. február 16-áig tehetik meg. Ez az objekt egy olyan hangzó fal, amelyen a hangok színét és in­tenzitását lehet kipróbálni (Fotó: Bibiana)

Next

/
Oldalképek
Tartalom