Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-05 / 257. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 5. Vélemény És háttér 7 A következmények nélküli ország: ki védi meg az állampolgárt az államtól? Pered és a semmittevés logikája Aligha unatkoztakPereden a napokban. Miután a kormány döntött arról, hogy figyelmen kívül hagyja a népszavazás eredményét, megmozdultak a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom aktivistái és lecserélték a falutáblátákat, de azok alig egy nap alatt el is tűntek. TOKÁR GÉZA Mikor kiderült, hogy a helyi tisztviselőknek is szerepe van a fejleményekben, az MKP is össztűz alá került, beszállt az ütésváltásba a megyefőnöki kampányát bonyolító Berényi József is. Végül pedig az aktivisták visszafordították a figyelmet az eredeti felelősökre: postázták a leszedett táblákat oda, ahová valók: egy korholó levél kíséretében Robert Kaliňák belügyminiszternek és az om- budsmannak. A peredi események kapcsán bőven van miről írni. Nem lehet viszont eléggé hangsúlyozni, hogy egyáltalán miért van értelme és jelentősége a hasonló, polgári engedetlenségi akcióknak, amikor a hatalom a kisemberrel packázik. Gyakran felmerül, hogy nincs értelme fölösleges konfliktusokat provokálni a hatóságokkal, alkalmadankod- ni és felbőszíteni az országos közvéleményt, miközben a tisztességes állampolgárok nyugalmat és békét akarnak. Sőt, ha már valaki cselekszik, sokkal fontosabb ügyekkel foglalkozhatna, például a munkanélküliséggel és a nehéz életkörülményekkel. Valójában viszont ezek a jelenségek szorosan összefüggnek, alapjuk ugyanis a megfelelő hozzáállás. Gyakran mondják Szlovákiára, hogy következményeknélkü- li ország. Hiszen következmények nélkül szekírozzák a hatóságok Maiina Hedviget, a pere- dieket, de a magyar közösségen túl is könnyen találunk példákat arra, milyen a „példás” hivatali bánásmód. Ráadásul nincs megfelelő intézmény, amely felelősségre vonhatná a kormányt és a hivatalokat a kisemberekkel szembeni túlkapások miatt, amikor az állami gépezet rosszul dönt, vagy nem csinál semmit. Az ország, szúkebb értelemben pedig a déli régiók jelenlegi helyzete ennek a fásultságnak a következménye. A gyakran reménytelennek tűnő közállapot hiányos nyelvi jogokkal, rossz gazdasági helyzettel, az állampolgárok siralmas közérzetével azért állhatott elő, mert a rossz döntéseknek nincsenek következményei. A hatóságok, az ügyészek, a demokratikus intézmények képtelenek teljesíteHa nincs ellenállás a rossz döntések után, marad a fásultság, a siralmas közhangulat, a tűrés vagy az elmenekülés. ni a kötelességeiket. Ebben az esetben pedig jobb híján az állampolgárokra hárul a következtetések levonása. Lehet hallgatni és tűrni. Esetleg el lehet menekülni a helyi viszonyok elől, sokan ezt teszik. És a harmadik lehetőség: látványosan a hatóságok tudtára adni nemtetszésünket. Ez utóbbira kevés példa van és szokatlannak is számít, hiszen a demonstráció alatt a többség jól szervezett tömegtüntetéseket, nem pedig viszonylag kicsi, célzott, de nagy figyelmet keltő akciókat ért. Ha nincs ellenállás a rossz döntések után, marad a tűrés vagy az elmenekülés. A semmittevés nem megelőzi a további konfliktusokat, hanem még tovább rontja a helyzetet, hiszen jelzi, hogy a hatóságok bármit következmények nélkül megtehetnek saját állampolgáraikkal. És ha a hasonlóan rossz és felháborító döntések után, mint a peredi népszavazás elbírálása, nem történik semmi, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a déli régiókban hosszú távon is aligha számíthatunk bármijóra. Se táblákra, se a visszajelzésekkel törődő hivatalokra, de ipari parkokra és a feladatukat jól végző köztisztviselőkre sem. Marad pár hallgatag helyi, kiszolgáltatva a hivatali önkénynek. Kivéve, ha ilyen helyzetekben jól hallható a hangunk: elégedetlenek vagyunk és nem félünk megnyilvánulni. Az ünneplés a siker jele, ha pedig elmarad, az azt mutatja, miként értékelik az egész szerződést Maastricht 20 - az elfelejtett évforduló HORBULÁK ZSOLT Maga az Európai Bizottság sem emlékezett meg hivatalosan arról, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1993. november 1-én lépett hatályba a maast- richti szerződés. Az ünneplés a siker jele, ha pedig elmarad, az azt mutatja, miként értékelik az egész szerződést. Az azóta gyakran emlegetett maastrichti kritériumok a köz- gazdasági vizsgák és felvételi beszélgetések kötelező tételeivé váltak. A lényegük abban rejlett, hogy az európai politikai és gazdasági közösséget elmélyítsék, és egy szilárd alapokon nyugvó valutaunióvá szélesítsék. Rájönni arra, hogy az euró egy nem tökéletes projekt, még egy évtizedig sem tartott. Néhány esetben már az eurózónához való csatlakozás is botrányosra sikeredett. A görög csalást csupán azért emlegetik ritkábban, mert a dél-európai ország azóta gazdaságilag és morálisan is még mélyebbre csúszott. De hogy az euró bizonyos, a tűzhöz közel álló üzleti körök számára nagyon jó biznisz tud lenni, arra éppen Szlovákia belépése volt a jó példa. A maastrichti követelmények sírásója az volt, hogy már az elején se tartották be azokat, illetve hogy az ideális állapotot éppen csak a csatlakozási időszakra biztosították. Az euró- zóna nem a gentlemanek elit klubja, pontosabban szólva rossz pedigrével is be lehet kerülni. Maastrichtot nem szabad összekeverni az euróval, még ha a két dolgot gyakran összemossák is. A közös pénz jó dolog. Ezt nem csak Németország példája mutatja, tulajdonképpen még Szlovákiának sem kell szégyenkeznie. Ha Svédország és Dánia belépne, szintén bírnák tartani a tempót. A rothadó rész a déli periféria. A probléma ott van, hogy a rideg pénzügyi elveket feláldozták a politikai szolidaritás oltárán. Az sem volt jó ötlet, hogy a követelményekbe nem építették be a ciklikusságot. Ha egy ország napos időben is 3%-os hiánnyal gazdálkodik, milyen teljesítményre képes a viharos időkben? Néhány dél-európai ország esetében már régen nem cél a kritériumok betartása, a küzdelem a pénzügyi lélegeztetőgépen való tartás biztosításáért folyik. Az üyen-olyan stabilitási paktumok pedig tovább erodálják a maastrichti ideálokat, és ezzel végérvényesen kétsebességűvé teszik Európát. KOMMENTAR Út a szoborig NAGY ANDRÁS Az első bécsi döntésről és annak következményeiről a lap hasábjain pár nappal ezelőtt szakavatott történészek beszéltek, bemutatva mind a magyar, mind a szlovák oldal akkori és azóta is többé-kevésbé érvényes álláspontját. Ám a történelmi események dátumait - főleg Magyarországon - az aktuális politika nagyon gyakran használja fel saját, rövid távú céljaira. így volt ez Budapesten is, ahol a hétvégén Horthy-mellszobrot avatott a Jobbik és a köré csoportosuló szervezetek. Bár nem ez volt az első Horthy-szobor a Kossuth téren álló Hazatérés templomában (az első gipszből készült, ez már bronzból), és tavaly már állítottak köztéri Horthy-szobrot is vidéken, mégis most volt a legnagyobb felháborodás. Több száz ellentüntető vonult ki az avatásra, emlékeztetve, hogy Horthy is felelős a zsidók deportálásáért. A baloldal és a liberálisok egyértelműen negatív politikai személyiségként ítélik meg Horthyt, a szélsőjobb a 20. század legnagyobb magyar politikusát látja benne, a jobboldal pedig a mai napig képtelen egyértelmű álláspontot kialakítani vele kapcsolatban. A kormányzó 1993-as újratemetésén az akkori jobboldali kormány képviselői „magánemberként” vettek részt, azaz fontosnak tartották, hogy jelen legyenek, de hivatalos formában ezt nem merték vállalni. Ugyanez érvényes a jelenlegi Fidesz-kormányra: bár provokációnak nevezte a Jobbik szoborállítását, Horthyról nem kívánt nyilatkozni. Inkább attól féltette Magyarországot, hogy a szoboravatás hírére a nemzetközi baloldali sajtó hogyan fog reagálni, ismét antiszemitának tüntetve fel az országot. Nekünk, szlovákiai magyaroknak nincs semmiféle egységes tudatunk Horthy Miklóssal kapcsolatban. A legidősebb generációban lehet nosztalgia az 1938-as bevonulásával kapcsolatban, ám az azt követő időszakban számos olyan atrocitás érte a visszacsatolt területen élő magyarságot is, hogy erősen lelohadt a kezdeti lelkesedés. A kisebbségben élőknek mindig kiemelten érzékenynek kellene lenniük a más kisebbségeket ért sérelmek iránt, legyen az aktuális, vagy akár történelmi. Horthy Miklós idején született Magyarországon az összes zsidótörvény, melyek nagy részét nem német nyomásra, hanem saját elhatározásból hozták meg, majd írta alá a kormányzó. Horthy ugyanolyan vitatott személy, mint bármelyik politikus, aki a demokráciát, az emberijogokat, a törvény előtti egyenlőség elvét hajlandó volt feláldozni. Nem feltétlenül negatív, de szobrot azért nem érdemel. Bár a Fidesz elhatárolódik a szoboravatástól, Horthy beemelését a politikai diskurzusba nem ítéli el. A tekintély- elvű rendszer, limitált demokratikus jogrend egy központi politikussal az élen a Fidesznek sem tűnik annyira ördögtől valónak. Az antiszemitizmus vállalhatatlan számára, de minden, ami ezen túl volt jellemző arra a korszakra, megfontolandó. A célok jók voltak, csak talán az eszközökkel volt néha probléma - mondják ki félhangosan. Ám amíg ilyen köztes állapotban leledzik a párt ebben a kérdésben, a szélsőjobb vidáman átveszi a kezdeményezést. S bár sosem volt többségben, mindig a leghangosabb és legagresszívebb csoport. A többség meg teret enged neki, mert ügy számol, hogy ebből előnye is származhat. A piszkos munkát mindig a szélsőségek végzik el, de az utat a többség nyitja meg. FIGYELŐ „Lágerszuvenír” a halálkufártól Kelet-európai holokausztáldozatok fogolyruházatát és személyes tárgyait kínálta árverésre az eBay internetes aukciós portál - írta a brit Mail on Sunday. Az eBay azonnal leállította a licitet és elnézést kért. Szerepelt a kínálatban egy csíkos fogolyruha is, amelyet Wolf Gierson Grundmann lengyel zsidó fogoly viselt Auschwitzban, s ott is halt meg. Az eladó, egy Viktor Kempf nevű, Kanadában élő ukrán 18 ezer dolláros irányáron kínálta a halott lengyel tábori öltözetét, egy Dávid- csillagos karszalaggal, amelyet a dachaui koncentrációs tábor foglyai viseltek. Kempf magát történészként mutatja be, a lapnak azt nyilatkozta, a tárgyakat egy „megbízható” amerikai kereskedőtől vásárolta. Azt mondta: ha ő holokausztáldozatok leszármazottja lenne, tudni szeretné, hogy rokonai „hogyan éltek”, és megvenné ezeket a tárgyakat, hogy „emlékezni” tudjon egykori felmenőire. Miután a lap értesítette az eBayt, az aukciós portál azonnal eltávolította a kínálatból a több tucatnyi „holokausztszuvenírt”. A világ legnagyobb aukciós portálja nyilatkozatban adott hangot mélységes sajnálkozásának , és közölte, hogy 25 ezer font adományt juttat egy „megfelelő” jótékonysági szervezetnek. (MTI)- Avattak volna mellszobrot a lovának. A többi részét meg megtarthatják.
