Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-29 / 278. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 29. Vélemény És háttér 7 A Slavkovská elleni tüntetések idején sikerült az összefogás - párthovatartozástól függetlenül Tüntetett előéletű Emlékeznek még Slavkovská miniszter asszonyra? Ő volt Mečiar harmadik kor- mányánakoktatási minisztere, a kétnyelvű bizonyít- ványokmegszüntetője, iskolaigazgatók menesztője. LOVÁSZ ATTILA Az oktatási szakemberek már el is felejtették a nevét (az emlékezethez egyéniség szükségeltetik), a hazai magyarokat viszont arra buzdítom, emlékezzünk csak egy kicsit az említett korszakra. 1994-től Vladimír Mečiar regnált, a magyar-szlovák kapcsolatok Bős-Nagymaros ügyében, másrészt nemzetiségi politika ügyében a mélyponton voltak. Mečiar 1995-ben lehetővé tette Horn Gyulának, hogy „Párizsban elérje a kilincset” (copyright by népköltészet), amikor aláírták az alapszerződést, majd Győrött kicsit később, 16 (magyar) iskolaigazgató menesztésének másnapján forró ölelésben állapították meg, mennyire állati jók a magyarszlovák kapcsolatok. Nos, nem voltak jók. Kérem szépen, most sem azok. Hiába a sok mosoly a kormányfői találkozókon - de ezt most hagyjuk, a déja vu érzés most más valamire jó. Slavkovská lépései ugyanis fölhergelték a magyar választó- polgárt. Ne feledjük, egységes MKP még sehol sem volt, három magyar párt politizált (pardon, négy, de a hosszúnevű párt a HZDS szatelitje volt csupán, s a választásokon kevesebb szavazatot kapott, mint ahány bejegyzett tagja volt), kettő a parlamentben, egy parlamenten kívül. Létezett máraz inkább szakmai alapon szerveződő magyar pedagógusszövetség, de a civil szféra messze nem volt oly gazdag, mint manapság. Ennek ellenére Slavkovská lépései ellen egységesen lépett föl a szlovákiai magyarság, párthovatartozás, politikai értékrend nem volt kérdés, sőt, akkortájt még egy civil szervezet is összeverbuválódott (a máig létező Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége). S mindez miért? Mert a szlovákiai magyarok abban egyetértettek, hogy az oktatáspolitikában itt van a határ, most kell megszólalni, közölni, heterogén társadalom vagyunk, de van egy alap, amiből ném engedünk. Egyéni kezdeményezésként, mégis a civil szféra szervezésében készül egy szlovákiai magyar tüntetés. Az apropó ezúttal újfent az oktatásügy. Megint nem egy egységes magyar párt van a porondon, a civil szférának több tucatnyi reprezentánsa ül a Kerekasztal tanácskozásain, a szlovákiai magyarság továbbra is egészségesen heterogén, de valószínűleg megint elérte valaki a határt. Azt a határt, amelyet nem lehet áthágni anélkül, hogy ne lenne a felháborodáson túl most már polgári megmozdulás is. Hagyjuk a déja vu-t, a szlovák kormány nemzetiségi bizottsága botrányos szavazásának napján a magyar külügyi államtitkár kiváló eredményekről számolt be a sajtóban, úgy érezhettük, a szlovák-magyar viszony felhőtlen, pedig hát vannak itten állampolgárok állampolgárság nélkül (a törvény a magyar állampolgársági törvény ellen készült, nem kell mellébeszélni), vannak itten nyelvi jogok, amelyek betartására valahogy fütyül a végrehajtó hatalom, van még itten sok minden. Úgy látszik, az oktatás helyzete még mindig olyan alap, amelyre lehet egységes fellépést építeni. Tévedés ne essék, nem nosztalgiázni akartam. A slavkovskái oktatáspolitika (félrelépései elleni küzdelem - ennyi év távlatából is - sikeres volt. Meg egységes. Meg pártszínezéktől mentes. Ne hangozzék fellengzősnek: volt benne némi tisztaság, pártatlanság, értékrend, civil kurázsi. Tüntetett előéletünknek talán egyik eredménye lehetett a kollektív sikerélmény. Az ismételt terápia az országnak és az itteni maroknyi magyarságnak nem orvosilag bár, de feltétlenül j avallott.- Újabb siker, drágám. Zárórakor a csapos felolvasta a kormány hazatérést segítő programját. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Hudson, 1933 LAMPL ZSUZSANNA lása, majd ütemes pöfögése törte meg a csendet. A szomszéd horkolt. Lehet, hogy a horkolásnak is van bája, sok horkoló egyed legalábbis azt hiszi, de az biztos, hogy nem diszkrét báj. A zajra a radiátor is felébredt. A csövek búgni kezdtek. Jó ebédhez szól a nóta, térjetek hát nyugovóra. Ebben az inspirativ környezetben eszembe jutott az ún. Hudson-vizsgálat, amelyet épp 80 esztendővel ezelőtt, 1933-ban végzett J. L. Moreno, a szociometria módszerének megalkotója. A New York állambeli Hudson Intézet 13-18 éves lányokja- vítóintézete volt. Tulajdonképpen egy lakótelep, ahol a felmérés idejében 505 lány lakott, házanként húszasával, egy-egy családanyai szerepet betöltő nevelőnő köré csoportosulva. A vizsgálat elején elmondták nekik, hogy újraszervezik a lakóbeosztást. Megválaszthatják a lakótársaikat, az a feladatuk, hogy újak fel annak az öt lánynak a nevét, akivel lakni szeretnének. Moreno a szociometria módszerét alkalmazta, vagyis a lányok rokonszenvi választásai alapján feltárta a köztük uralkodó társas kapcsolatok rendszerét. Ez a kapcsolatrendszer hálózatot alkotott, több kisebb hálózat hálózatát. Voltak hálózatok, amelyek egymástól elszigetelten működtek, de voltak olyanok is, amelyek bizonyos személy(ek) által kapcsolódtak egymáshoz. Például külön hálózatuk volt a fehér és a színes bőrű lányoknak, de szexuális kapcsolatokon keresztül ezek a hálózatok is érintkeztek. Vagyis a szexualitás bizonyos esetekben képes volt felülírni a faji szempontot. A hírek is a hálózatokon keresztül terjedtek, pontosan követve a kapcsolatok hierarchiáját: az alacsonyabb fokon álló lányokhoz nem juthatott el hamarabb az információ, csak a felettük álló lányokon keresztül. És megvolt a határ, ameddig terjedhetett. Ahol megszűnt a bizalom, ott megállt a hír. Mindez arról árulkodik, hogy az intézeti szabályrendszeren kívül ebben a közösségben egy nagyon erős, nem hivatalosan lefektetett szabályrendszer is működött, amelyet ildomos volt betartani. Nem véletlenül írta Moreno, hogy a hálózat a közvélemény boszorkánykonyhája, aminek csatornáin keresztül befolyásolják, nevelik és pusztítják egymást az emberek. Igen, a csatornákba öntött tartalommal pusztítani is lehet. Ma ezt már mindenki tudja. Vagy legalábbis sejti. A szomszéd, aki éjszaka horkol, napközben néha a cigányokat, de legfőképp a magyarokat szapulja. Honnan tudom? A mi házunkban a közvélemény a falakon át is terjed. Egyébként jó szomszédok vagyunk, azt mondja, minket nagyon szeret. KOMMENTAR Elherdált támogatások MOLNÁR IVÁN Szlovákia anyagilag is jól jár az uniós tagsággal - büszkélkedett Robert Fico azt követően, hogy az Európai Parlament múlt héten elfogadta az Európai Unió 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó keretköltségvetését. A kormányfőnek ezúttal akár igazat is adhatnánk, ha az említett mondatában feltételes módot használt volna. Szlovákia ugyanis valóban többet kaphatna vissza az uniós költségvetésből, mint amennyit befizet, ha nem lenne olyan tehetetlen vezetése, amely mindent megtesz a támogatások felhasználásának akadályozásáért. A számok persze Ficónak adnak igazat: Szlovákia a 2014 és 2020 közötti időszakban 6,78 milliárd eurótlesz kénytelen befizetni az uniós kasszába, cserébe pedig 20,29 milliárd eu- rót kap, vagyis az elkövetkező programozási időszakot nagyjából 13,5 milliárd eurós többlettel zárhatná. A probléma csupán annyi, hogy Szlovákia az uniós pénzek felhasználása terén az egyik legrosszabbul teljesítő országok közé tartozik. A most záruló, 2007 és 2013 közötti időszakra számunkra elkülönített 11,63 milliárd eurós támogatásból alig 5,49 milliárdos vagyis az összeg nem egészen felét használta fel az ország. Ha az Európai Bizottság nem könyörül meg Szlovákián és nem tolja ki a felhasználás határidejét egy évvel, már most több mint félmilliárd eurós támogatástól estünk volna el. Fico persze a határidő kitolását is saját sikereként könyvelte el, azzal büszkélkedve, mekkora összeget sikerült megmentenie az ország számára. Az igazság azonban az, hogy ezzel Románia szintjére süllyedtünk, hiszen az Európai Bizottság csak a szlovák és a román uniós politikai fejetlenséget tartotta olyan súlyosnak, hogy ezen a két országon megessen a szíve. Ráadásul ezzel semmi sem oldódott meg, hiszen a katasztrofális merítést okozó tényezőket továbbra sem küszöbölték ki, vagyis semmi sem garantálja azt, hogy Szlovákia nem esik el egy nagyobb összegtől. A támogatások jobb felhasználását ugyanis elsősorban a futószalagon gyártott, gyakran változó, silány, sokszor politikailag motivált és a lehetséges igénylőkre feleslegesen nagy adminisztrációs terheket rovó nemzeti jogszabályok akadályozzák. Ha a Fico-kabinet komolyan gondolná a merítés hatékonyságának a növelését, elsősorban ezen változtatna. Ez persze nem lenne olyan látványos tett, mint a Brüsszelben elért hosszabbítás, ráadásul a szabályok egyszerűsítése visszafoghatná az e téren is elharapózott korrupciót. Ficónak ez nem érdeke, hiszen így kevesebb pénz jutna a kormánypártot támogató vállalkozói köröknek. Pozitív változás így továbbra sem várható, az uniós támogatások egyjelentős része ezután is csak a kiválasztottaknak jut, egy része pedig egész egyszerűen elveszik Szlovákia számára. FIGYELŐ Egy korszak vége Itáliában Silvio Berlusconi szenátusi mandátumának visszavonásával véget ért egy húszéves politikai korszak - értékelte az olasz sajtó a volt kormányfő kizárását a parlamentből. „Mindannyian jobban örültünk volna egy kevésbé keserű befejezésnek, magunk, a nemzet méltósága, valamint a külföld felé mutatott kép miatt is - írta az II Sole 24 Ore című lap. - Nem kérdés, hogy az elmúlt húsz év főhőse, jóban és rosszban Berlusconi volt.” A Corriere della Sera szerint a kizárás megerősíti az olasz átkot, amely lehetetlenné teszi, hogy traumák és ‘gyűlölködés nélkül záruljon egy politikai korszak”. Az újság ezzel Bettino Craxi, tunéziai száműzetésben meghalt szocialista miniszterelnökre célzott. Ezzel szemben a La Repubblica baloldali napilap üdvözölte a tényt, hogy végeredményben a leghatalmasabb olasz politikusok sem bújhatnak ki a jogállam demokratikus szabályai alól,”. A La Stampa azt hangsúlyozta, hogy Berlusconi kizárása nem feltétlenül jelenti politikai karrierje végét. Ugyanakkor kizárása olyan kellemetlen helyzetbe hozta, hogy ez minimum a hanyatlás kezdete” - összegezte a lap. A 77 éves Silvio Berlusconi a következő hat évben nem indulhat választásokon. (MTI) Turkáló a nappaliban Sokasodnak az interneten a magyarországi lakásbutikokba csábító hirdetések. Magánszemélyek az otthonaikban kínálnak új vagy használt ruhákat, cipőket, ékszereket, a boltinál kedvezőbb áron - írta a Magyar Nemzet. A lakásokban kialakított üzletek az ország egész területén működnek, az árusítási formát a válság és a spórolás alakította ki. A lakásbutikok egy része kényszerből lépett a piacra, azok működtetik, akik már nem tudjtk kitermelni az üzlet bérleti díját. (MNO)
