Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-27 / 276. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 27. Vélemény és háttér 7 A radikálisok támogatói eddig sem voltak racionális választók, ezután sem lesznek Üdv! Kotlebáék az EP-ben Ha minden jól megy (az ő szempontjukból), jövőre Marine Le Pen és társai az Európai Parlament har­madik legerősebb frakció­jában üdvözölhetik Mari­an Kotleba pártjának tag­jait. A regionális politiká­ból egyből az európaiba dobbanthatnak, még az­előtt, hogy a nemzeti par­lamentbe bejutnának. GÁL ZSOLT Vladimír Manka szép ha­gyományt teremtett azzal, hogy a besztercebányai megyeelnök egyben az Európai Parlament képviselője is, kérdés, Kotleba miért ne folytatná ezt. Mondjuk azért, mert korábban (nem alaptalanul) összeférhetetlen­nek nevezte a két funkciót. De ez még nem fogja megakadá­lyozni abban, hogy listavezető­ként a pártja élére álljon, legfel­jebb lepasszolja a megszerzett EP-mandátumot valakinek, vagy a szlovákiai politikára oly jellemző szelektív amnéziát vá­lasztja. Marine Le Pen a franciaor­szági Nemzeti Front vezetője Geert Wildersszel, a holland Szabadságpárt frontemberével karöltve már szervezi azt a nagy euroszkeptikus választási szövetséget, amely Kotlebáé- kat is befogadhatja. Nem mel­lékesen hazájukban mindket­ten vezetnek a közvélemény­kutatásokban. A jövő évi EP-vá- lasztásokon Európa-szerte jó szereplésre számíthatnak a ha­sonló pártok, ezért ne csodál­kozzunk majd, ha Kotlebáék a harmadik legnagyobb frakció­ban fognak ülni (s azon sem, ha a Jobbik képviselőivel együtt). Az euroszkeptikus, nemzeti ra­dikális, sokszor extrémista gyökerű, bevándorlásellenes és főleg populista (ez az egyetlen közös pont) pártok minden­esetre az eddigi legjobb ered­ményre számíthatnak az EP-vá- lasztásokon, ezért a Kotleba okozta hazai felhördülés alig­hanem eltörpül majd amellett, ami jövőre szerte Európában várható. Erre már csak azért is jó esély van, mert az európai választók általában szeretik az EP-válasz- tásokon protestszavazatokkal büntetni aktuális nemzeti kor­mányukat, s ez a jelenség most, az elhúzódó válság idején még erősebb lesz. Szlovákiában ezt még felerősítheti a megyei vá­lasztásokhoz hasonlóan ala­csonyrészvétel. Szóval nem fogunk unatkoz­ni és a frusztrált szavazók dön­tését magyarázó elemzésekben sem lesz hiány. De ehhez en­gedtessék meg egy végső észre­vétel. Például Szlovákiában le­het azt mondani, hogy az em­berek elégedetlenek az élet- színvonallal, a magas munka- nélküliséggel, a romaprobléma kezelésének elhanyagolásával stb, ezért frusztráltak, és csak azért is Kotlebára voksoltak, hogy megkongassák a vészha­rangot. Csakhogy ezek az em­berek korábban többnyire Meciarra, Slotára meg Ficóra szavaztak, és éppen azért van ilyen helyzetben az ország, mert 20 évig így tettek. Igen, a választók többsége eddig is ir­racionálisán döntött, ezután is így fog. Csak akkor jórészt nem jogos a nagy felháborodásuk. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója- Állítólag a megyeführerről fogják elnevezni a roma telepekhez vezető utakat. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Reklámarcok VERES ISTVÁN Ülünk Józsival a parkban, figyel­jük, ahogy a var­jakat a széllöké­sek lesöprik az égboltról, mint az autó ablak­törlője a vizet. A park széléről megválasztott és meg nem vá­lasztott megyei politikusok bámulnak ránk a plakátokról szomorúan. Próbáljuk megál­lapítani, mi lehet az idei me­gyei választások tanulsága. Józsi géplakatos, és meggyő­ződése, hogy a politikai reklá­mokat be kellene tiltani (meg egyébként is az összes reklá­mot) . Jobb híján rábólintok az érvelésére: igazad van, Józsi, a politikai reklámoknak semmi értelme. Kidobnak a pártok egy vagon pénzt, pontosabban felbérelik a reklámügynöksé­geket, hogy alkossanak nekik valami hatékony reklámstra­tégiát a választásokra. Mert ha már puszta tevékenyégükkel képtelenek megszólítani a vá­lasztókat, talán a szimpatikus­ra retusált, mosolygó arcképe­ik, és a mellette olvasható jópo­fa (de inkább kínos) jelszavak mobilizálják a választósereget. Fontosnak tartom Józsi fi­gyelmét felhívni a tényre, mennyire elcsépelt és értelmet­len dolog szidni a politikust, mint olyat. Mert hát ugye van tehetséges és tehetségtelen po­litikus, fiatal és elhasznált poli­tikus, kerek és szögletes politi­kus stb. A lényeg viszont még­sem ez, hanem hogy némelyik tényleg intelligens személy, ez viszont nem jelenti azt, hogy sikeres is egyben, a másik meg tök hülyének néz ki, közben pedig hatékonyabban intéz­kedik, mint amaz, aki a rektori székből pottyant a parlament­be. Szóval, ha betiltanák a poli­tikai reklámokat, érdekes len­ne megfigyelni, mennyire vál­toznának az erőviszonyok, és hogy plakátmosolyok nélkül egyáltalán változna-e a válasz­tási részvétel. Mert a legtöbb választó nem néz parlamenti közvetítéseket, nem olvas pártprogramokat. Jó esetben megnézi az esti híradót, az út menti plakátok alapján pedig eldönti, kire fog szavazni. Meg aztán vannak olyanok, akik reklámügynökségek meg óri­ásplakátok nélkül is képesek megszerezni például a megye­elnöki pozíciót. Elég lenne te­hát, ha a politikusok a valódi problémákkal foglalkoznának, máris többen szavaznának rá­juk - egyeztünk ki ebben a szin­tén kicsit elcsépelt tanulság­ban. KOMMENTÁR Sorakozhatnak AAAR1ÁN LESKO Marian Kotleba sokkoló győzelme után széles­körű társadalmi vita indult és bizony sok min­den elhangzott. Meglepően sokan hajtogatják, hogy a besztercebányai megyefőnököt semmi­képp sem lehet szélsőséges politikusnak ne­vezni, hiszen demokratikus úton lett megvá­lasztva. És hogy egyáltalán nem szélsőséges politikus, ezt a címkét csak a korlátolt és rosszindulatú újság­írók aggatták rá. Nos, rengeteg olyan politikus lett demokra­tikus úton megválasztva - idehaza és világszerte akiket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk demokratának. Az a körülmény, hogy valaki egymillió (vagy mint Kotleba, több tízezer) szavazatot szerez, még nem változtatja őt au­tomatikusan demokratává. Demokratikus választásokon po­litikai legitimitást lehet szerezni, nem pedig demokrata pro­filt. Más szóval, ha Kotleba nagyságrendekkel több szavaza­tot kapott volna, akkor is csak egy szélsőséges politikusról beszélnénk. Kotleba néhány kijelentése miatt egy vérbeli újnácinak sem kellene szégyenkeznie - például, hogy a náci háborús bű­nösök felett ítélkező nürnbergi per volt a múlt század egyik legnagyobb hazugsága, vagy hogy az ország saját állampol­gárainak deportálása volt a szlovákiai zsidókérdés optimális megoldása. Amikor Kotleba még a Szlovák Testvériség élén, a „Vezér” szerepében tetszelgett, egyértelmű neofasiszta megnyilatkozásai voltak: demokrácia helyett rendi állam felállítását követelte, Tiso elnök rehabilitásáért óbégatott, a demokratikus és liberális eszmék, az emberi jogok fölé he­lyezte volna az úgynevezett nemzeti jogot. Ez volt 2008-ig, tény, hogy azóta már „csak” szélsőséges politikus. Kotleba tanult abból, hogy a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a Szlovák Testvériséget, mert programj a sértette a politikai pár­tok és mozgalmak működéséről szóló törvényt. És taktikát változtatott, mert rájött, hogy az eddig járt út nem vezet el a politikai sikerhez. Minimum a szentmihályfalvai demonstrá­ció óta tudja, hogy a romakérdéssel tud sikert elérni. Szélső­séges politikusnak pedig azért nevezhetjük bátran, mert az ál­tala javasolt „megoldások” a Btk. négy paragrafusát is sértik: mások emberi jogainak elnyomása, az ilyen eszmék hirdetése és propagálása, nemzetgyalázás, faji, nemzetiségi, etnikai el­lentétek szítása. Ilyen törvénysértések miatt többször is eljá­rás indult ellene, de a vádemelésig sosem jutott el az igazság­szolgáltatás - és most már valószínűleg nem is fog. Már csak azért sem, mert előtte nem emeltek vádat ilyen törvénysérté­sek miatt Ján Slota és más politikusok ellen sem, akik a politi­kát gyűlöletkeltésre és uszításra használták. Kotleba megyeelnökké választásával a szélsőség a politikai főáramba került. Most már van hova besorakozniuk azok­nak, akik a demokráciával, az alkotmányos, állampolgári, valamint szabadságjogokkal mindig is olyan viszonyban vol­tak, mint az ördög a szenteltvízzel. És már meg is kezdték a nyilvános besorakozást Kotleba mögé. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Hollywood rosszfiúi A délszláv háború óta 18 év telt el, Szerbia NATO-bombá- zása óta pedig 14, de a holly­woodi produkciókban a terro­ristákat, háborús bűnösöket, maffiózókat továbbra szerbek alakítják. Míg a nyolcvanas években az oroszok voltak a rosszfiúk, mára a szerbek vál­tak azokká - írta a Vecsernje Novoszti című belgrádi lap. Ha a Rambót most forgatnák, Stallone nem a szovjetek, ha­nem a szerbek ellen harcolna - vélekedett az újság. Leg­utóbb a Gyilkos szezon című amerikai filmben foglalkoz­tak a témával, Robert De Niro egy délszláv háborút megjárt amerikai veteránt alakít, akit megkeres egy bosszúra szom­jazó, leszerelt szerb katona. A lap szerint tavaly Angelina Jo­lié „nyúlt mellé” a boszniai háborút bemutató, A vér és méz földje című filmjével. Az alkotást a boszniai szerb terü­leteken nem engedték bemu­tatni, a szerbiai díszbemuta­tóra pedig tizenketten mentek el. Alap amellett, hogy pontat­lansággal és elfogultsággal vádolja Hollywoodot, egy ér­dekességet is kiemel: a Lopa­kodók című akciófilm máso­dikrészében a szerbeket alakí­tó színészek kivétel nélkül magyarok, és amikor a film szerint szerbül kellene be­szélniük, akkor magyarul szó­lalnak meg. A lap szerint meg­döbbentő, hogy a világon egymillió fiatal akkor hallott először Szerbiáról, amikor megjelent a Grand Theft Auto IV, a népszerű autós videojá­ték 2008-as része. Ebben a fő­szereplő Nikolai Niko Bellic szerb bevándorló, aki részt vett a boszniai háborúban, és most Amerikában próbál új életet kezdeni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom