Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-27 / 276. szám, szerda

6 Kultúra-hirdetés UJSZO 2013. NOVEMBER 27. www.ujszo.com Rippl-Rónai József Sárga zongoraszoba című festménye abba a „titkos gyűjteménybe" tartozik, ame­lyet a második világháború utáni évtizedekben állított össze Kövesi István újlipótvárosi kóser mé­szárosmester. A kollekció sokáig városi legendának számított: a művészettörténész szakma sejtette, hogy létezik Budapesten egy mintegy kétszáz darabból álló, 19. és 20. századi magyar remekműveket rejtő gyűjtemény, de csak nagyon ritkán jelent meg kiállításokon egy-egy darabja. Az anyagból a napokban a budapesti Kieselbach Galériában látható válogatás, december 13-ától pedig Győrben mutatkozik be a teljes gyűjtemény. (MTI-felvétel) FULVIDEK Larry Hangman: Sinus Rock PUHA JÓZSEF Közel egy évtizedes útkere­sés után Kanász Dusán és Tisch Bálint duója 2009-ben révbe ért - a szintipopot játszó Larry Hangman kiadta a ti­zennégy szerzeményt tartal­mazó Sinus Pop című nagy­lemezét. A fiúk slágere, a két és fél perces Siesd el az elmúlt évtized legütősebb magyar elektropopos dalainak egyike. Aztán jött a hidegzuhany, a zenészek búcsút intettek egymásnak. A Larry Hangman történe­te szerencsére nem ért véget. Kanász Dusán énekes­billentyűs Kovács Andor gitá­rossal, Zana Ferenc basszus- gitárossal és Keleti Tamás dobossal zenekart verbuvált. A Sinus Pop több szerze­ményében erősen érezhető a Depeche Mode hatása, néme­lyikben a Bonanza Banzai-é is. Az új felállású együttes 2011-ben egy átdolgozással mutatkozott be. Az Anima Sound System 2010-es, Tedd a napfényt be a számba című slágerét öntötte új formába - a szöveg párbeszéddé alakult, a frontember az eredeti elő­adóval, Prieger Fannival énekli. A zeneszám más ér­telmet nyert, és karcosabb lett. A Sinus Rock második beharangozója a zseniális Aszteroida. A zenekar a szö­vegekre is nagy hangsúlyt fek­tet. A laza, vicces fogalmazá­sok mögött legtöbbször ko­moly mondanivaló rejlik. Az ironikus, itt-ott önironikus szövegek társadalomkritikát közvetítenek. „Egyszerűen, odakint az űrben, kicsit felhe- vültem. Aszteroida vagyok, ami épp a föld felé tart, okoz­va nagy bajt, gravitáció hajt, kozmikus vonzerő halálomig kitart. És nincsen több reggel, de aggódnod nem kell, Ange­la Merkel nyugalomra int” - szól az Aszteroidában. Az új felállásnak köszönhetően a hangzás teltebb, rockosabb, élőbb lett, miközben a fősze­rep továbbra is a szintetizáto­ré. A több mint ötvenperces album nem ül le, a különböző stíluselemekkel felturbózott szintipop-rock (még az R-Gót idéző csikidam is bevillan) mindvégig élvezetes. Ehhez a változatos hangszerelés mel­lett jócskán hozzájárul Dusán hangja is, amely minden dal­ban egy picit máshogy szól. A Sinus Rock első hallásra könnyed tánclemez, de jóval több annál. (1G Records, 2013) Értékelés: •••••• Középiskolá(so)k, figyelem! Rendhagyó tanítási óra az Új Szóval! Ha kedvet éreztek megismerkedni a napilap szerkesztőivel, az újságírói munkával, akkor szívesen átadjuk tapasztalatainkat. Bátran küldjétek el jelentkezéseteket és elérhetőségeteket: marketing@ujszo.com Bővebb tájékoztatás: 02/59 233 266 Hatvanöt éve együtt! A filmből hiányzik a koherencia, ami egyben tartaná az elemeket Machete csak statiszta (Képarchívum Mindig felüdülés volt nézni, ahogy Robert Rodriguez trashfilmjei felkavarták Hollywood állóvizét. A Machete gyilkollal azonban letel­ni látszik a szavatossá­guk és a kuriózumjelleg is oda lett. Pedig hol van még a harmadik rész?! HORVÁTH GERGŐ Nem új tendencia, hogy a foly­tatásmozik rendezői minden áron rá akarnak licitálni az előző részre. Ez egyrészt természetes követelmény, hiszen kétszer senki nem akar ugyanazért fi­zetni, másrészt pedig belső kényszer. A folytatások igen rit­kán képesek hozni a sikeres első rész színvonalát. Legtöbbször nem is az ötletek hiánya okozza a problémát, hanem a kénysze­res reflexek: többet, nagyobbat, drágábbat! Lehet növelni a tétet, a baj ott kezdődik, ha ez tarta­lom híján kerül előtérbe, mint a Machete gyilkol esetében. Rodriguez kedvelői bizonyá­ra emlékeznek a rendező és Ta­rantino 2007-es háromórás agymenésére, a Grindhouse - Terrorbolygóra, melynek álelő­zetesében tűnt fel Machete fi­gurája. A két filmből álló (Ame­rikában egy felvonásban mutat­ták be, nálunk azonban két kü­lönálló filmként forgalmazták) stílusgyakorlat szép sikert ara­tott, három évvel később pedig saját filmet kapott a barázdált arcú mexikói, Danny Trejo. Ma­chete megítélése már akkor sem volt egyértelműen pozitív, a folytatást azonban még így is kiharcolta. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a beígértek szerint trilógiává duzzadjon a történet, annak ellenére is, hogy a Machete gyilkol - utalá­sok és sztárok ide vagy oda - egyértelműen visszalépés. A történet szerint az USA el­nöke (Charlie Sheen) felkéri Machetét, hogy állítsa meg a hírhedt mexikói kartell vezető­jét, Mendezt (Demian Bichir), mielőtt az kilőné rakétáját Wa­shingtonra. A sikerdíj az ameri­kai állampolgárság. A főhős el­indul Mexikóba, csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen Machetét és Mendezt a fél világ üldözi, amíg a háttérben Luther Voz (Mel Gibson) manipulálja az eseményeket és halad ördögi terve beteljesítése felé. A sztori eddig megvolna, mégis hamar unalomba fullad, leginkább azért, mert lehet a Danny Trejo, a címszereplő FILMKOCI Machete gyilkol ■ Eredeti cím: Machete Kills ■ Szlovák cím: Machete zabíja ■ Színes, amerikai akciófilm, 107 perc, 2013 ■ Rendező: Robert Rodriguez ■ Operatőr: Robert Rodriguez ■ Szereplők: Danny Trejo, Sofia Vergara, Michelle Rodriguez, Jessica Alba, Charlie Sheen, Mel Gibson, Lady Gaga film bármilyen parodisztikus, ugyanolyan tartalmatlan, mint az alapjául szolgáló mozik. Danny Trejót pedig addig rán­gatják láncon az események és a halomszámra bedobált celeb- statiszták (Sheen és Gibson mellett feltűnik a vásznon Mi­chelle Rodriguez, Amber He­ard, Sofia Vergara, Vanessa Hudgens, Cuba Gooding Jr., Jessica Alba, Lady Gaga és An­tonio Banderas is), amíg azon vesszük észre magunkat, hogy Machete már csak saját törté­netének címében van jelen. Hiába több a sztár, több az erőszak és monumentálisab- bak az akciójelenetek, nem tudják kitölteni a filmet. És mégis: a Machete gyilkol bor­zasztóan túlzsúfolt. Hiányzik belőle a koherencia, ami egy­ben tartaná az elemeket, és amitől nem csak egyes részei­ben lenne működőképes. Az egyedüli, ami mellette szól: he­lyenként annyira abszurd, hogy rövid időre képes feledtetni a hibáit. Azonban ez is csak addig működik, amíg tudjuk úgy néz­ni Sofia Vergara erényövre csa­tolt péniszágyúját, hogy ne tűnjön idétlen erőlködésnek. A film a legjobb esetben is csak vicces, de szinte egyáltalán nem humoros. A 70-es, 80-as évek B kategóriás filmjeire való intelligens reflexióról már be­igazolódott, hogy kiváló hu­morforrás lehet, éppen ez tette olyan emlékezetessé a Grind­house - Terrorbolygót. A ko­rábbi bravúrnak itt sajnos nyo­ma sincs. Ami viszont ettől is nagyobb probléma, hogy a film láthatóan nem tudja definiálni magát. így a néző sem tudja, hogy James Bond-paródiaként, folytatás­filmként, stílusgyakorlatként vagy szimpla trashként nézze. A Machete gyilkol kicsit mind­egyik, és valahogy egyiksem. Robert Rodriguez munkája természetesen még mindig tisz­teletre méltó, hiszen nem csu­pán rendezőként egyengette a Machete gyilkol útjait, hanem vágóként, zeneszerzőként és producerként is. Talán éppen ez menti meg a filmet a teljes ér­dektelenségtől. Hiszen a nagy­totál legalább szerzői egységet sugároz. Csak a közeliek nem stimmelnek. Szőttes-bemutató Pozsonyban Pozsony. Holnap 19 órai kez­dettel mutatja be Három... című új műsorát Pozsonyban, az Új Színpadon a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. A műsorban - az együttes ha­gyományaihoz híven - felföldi táncok elevenednek meg (magyarbődi karikázó, zo- borvidéki és gömöri táncok), de a közönség bogyiszlói ug­rást, csárdást és frisst, ördön- gösfüzesi magyar és román csárdást, sűrű csárdást, a Me­zőség öt falujának - Búza, Bonchida, Ördöngösfüzes, Szék és Válaszút ritka és sűrű magyar táncait is láthatja, me­lyeket „régi zenére” járnak. A műsor összeállításakor nem feledkeztek meg Póttá Gézá­ról, a híres abaújszinai ci­gányprímásról, akinek elő­adásait a zenei többnyelvűség jellemezte: egyrészt szívesen muzsikált magyaroknak, ci­gányoknak, másrészt még azok közé a zenészek közé tartozott, akik minden zenei igényt kielégítettek: játszott népzenét, magyar nótát, de ha igény mutatkozott rá, slá­gereket is. (k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom