Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-23 / 273. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 23. Szalon 21 MÉDIATÉR ■ VÁLOGATOTT MESEK SZÜLŐKNEK Lady Gaga és a magyar hard SF Angyalszárnyak, vámpírok, gyógyulás POLGÁR ANIKÓ Az utóbbi években meg­jelent néhány olyan re­gény, melyben utalás történik Lady Gagára. Ezek közül két science fiction műre utalnék a továbbiakban (az elsőre csak nagyon röviden). H. NAGY PÉTER A hallatlanul tehetséges, dél­afrikai Leuren Beukes Zoo City című regényével robbant be az SF élvonalába. A történet hát­térvilágának fontos eleme, hogy mindazok, akik embert öltek, valamilyen állattal kény­telenek leélni hátralévő életü­ket, mely élő lelkiismeretként követi őket. A főhősnőnek kü­lönleges tulajdonságai vannak, például képes megtalálni elve­szett tárgyakat, ezért megbí­zást kap, hogy kutasson fel egy eltűnt popcsillagot. A nyomo­zás során feltárul Zoo City ter­mészetfeletti beszivárgásokra és aljas cselszövésekre épülő vi­lága. Az egyik helyszínt (egy bárt) a következőképpen írja le az elbeszélő: „A Counter Rev vendégeknek fenntartott része a húszas évek dekadenciáját ötvözi az elektronikus csillo­gással. A nagy Gatsby, Lady Gaga-féle értelmezésben, ezüstben és fehérben. Az átlát­szó plexiből faragott, masszív absztrakt csillár az alacsony, fehér neonpultos, ovális bár fö­lött lebeg. Alulról világítja meg a lágy fény.” Gaga említése itt a belső dizájn, a vizuális pano­ráma érzékeltetésére szolgál. A dzsesszkorszak és a kortárs po­pikon társítása sajátos stílust jellemez, mely kiemeli a szóra­kozóhely egyedi vonásait. Találunk azonban ennél ér­dekesebb utalást is a kortárs prózai alkotások egyikében. Brandon Hackett Az ember könyve című hard SF regénye egy olyan földi közösségről szól, melynek tagjai hirtelen egy furcsa (organikus) űrhajó gyomrában találják magukat, majd megérkezik az idegenek KÖNYVAJÁNLÓ Kitalált, de az emberek által mégis valóságosnak hitt hely­színek, egyebek között Atlan­tisz, Eldorádó és Lemuria törté­netét vizsgálja Umberto Eco legújabb, A legendás helyek és földek története című kötete, amelyet az Európa Könyvkiadó a világpremierrel egy időben je­lentetett meg magyarul. A gazdagon illusztrált kötet egy sorozatba illeszkedik a szerző korábbi kultúrtörténeti albumaival, A szépség történe­tével, A rútság történetével és A lista mámorával. Sajó Tamás művészettörténész, a kötet for­bolygójára, ahol egy helyi hábo­rú ütközőpontjába kerül. Szá­munkra a történet egyetlen eleme lesz fontos a továbbiak megértéséhez: az idegenek ma­gas szintre fejlesztették a bioló­giát, képesek a horizontális génátadásra, melynek hatására - viszonylag gyors folyamat eredményeként - transzgeni- kus fajokra tagozódnak szét. Az idegenekkel szoros kapcsolatba kerül két földi fiatal (Attila és Auri), akiket szintén alávetnek az átalakítási folyamatoknak. Nézzük, hogy kerül Lady Gaga a képbe. Főhőseink egy rövid párbe­szédet folytatnak zenei ízlésük­ről, amikor a kolónia egy rög­tönzött koncertre készülődik. Tudod már, milyen számokat fognak játszani? - Hát, az biz­tos, hogy lesz például a Queen­dítója kiemelte: Eco nem egyszerűen mesés földekről ír, hanem csakis azokról, amelyek létét valamiért komolyan vették az emberek. Kronologikus sor­rendben halad, így veszi végig Odüsszeusz bolyongásaitól és Atlantisz platóni mítoszától kezdve a középkori Grál-törté- neten át Joyce Ulyssesének színhelyeiig vagy Dan Brown vi­lágáig a kitalált helyszíneket és az azokkal kapcsolatos képze­tek alakulását. Olykor nem egyszerű elvá­lasztani, hogyan keveredtek az őszinte vagy naiv hiedelmek a tudatos megtévesztéssel. A ha­zugság szót Eco nem írja le, in­tői a Mama, a Beatlestől az Ima­gine és a Yesterday, U2, Jimi Hendrix, Elvis Presley, Abba és egy csomó más régi vacak. Semmi normális zene, mondjuk egy Lady Gaga, vagy Katy Perry. Hogy lehet kihagyni Lady Ga­gát! De hiába mondtam anyá­nak. - Hát ez tényleg ciki... - fe­lelte kényszeredetten Attila. Ki nem állhatta Lady Gagát.” Eb­ből a párbeszédből most nem az ízléskülönbség a fontos, vagy az, hogy a Mama minden bi­zonnyal a Bohemian Rapsody, illetve, hogy az Imagine Len- non-dal, amely a Beatles felosz­lása után keletkezett, hanem mindössze annyi, hogy Auri kedveli Gagát, s ez összekapcso­lódik a személyiségével. A második szöveghely tárgyi rekvizitumokra utal. A vélet­lenszerűen felszippantott földi kább arra törekszik, hogy rend­szerben lássa, a hiedelmek és legendák hogyan épülnek egy­holmikból az emberek lakré­szeket alakítanak ki. „Auri szo­bája kevésbé hatott üresnek, mint az övé, a kislány jó érzék­kel helyezett el tárgyakat, ami­től még otthonosnak is lehetett nevezni. A padlón egy rongy­szőnyeg hevert, a deszkapolcot talán Jurij szerelte fel a falra, rajta Auri nemrég talált táskája, a piperetükre, a lemerült iPad- je, guberált újságok, pár talált gyűrű és karkötő hevert. A falon egy szakadt Lady Gaga-poszter függött, a sarokban egy szék állt, előtte az ágya, egy fűvel bé­lelt kuckó, mint az övé, de Auri- nak volt egy zebracsíkos pokró­ca is hozzá.” Itt már világos, hogy Auri számára Gaga igen fontos, hiszen ideiglenes ottho­nának is jól látható tartozéka a művésznő képe. A harmadik idézet a történet azon részéből származik, ami­kor a kislány az idegenek köz- beavatkozása miatt egyre fur­csább dolgokat művel, minden­esetre még normális ruházat­ban látjuk: „A rámpa közepére ért, majd amikor meglátta Jurijt és a többieket, megtorpant. A földi, világos farmerját és a ked­venc, Lady Gaga feliratú sárga pólóját viselte.” Nem sokkal ez­után megkezdődik Auri totális átváltozása, melyről a regény végére kiderül, hogy visszafor­díthatatlan folyamat. Ha fel­tesszük a kérdést, vajon vélet­len-e, hogy Lady Gaga három­szor is identifikálja a szövegben Aurit, a felvetésre nem a válasz. Mégpedig azért nem véletlen, mert Gaga szerepeltetésének - bármennyire esetlegesnek tű­nik is - itt valóban tulajdonítha­tó funkció. A történet során ugyanis éppen az a szereplő megy át teljes átalakuláson, aki rajong az átváltozóművész Ga- gáért. A popkultúrából szárma­zó elem és a gének okozta me­tamorfózis ilyen jellegű, olva­sásalakzatot eredményező, pro­duktív párosítása remek meg­oldás. S ezért az ötletért - véle­ményem szerint - a Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond dicséretet érdemel. másra. Ráadásul a hazugságok vagy képzelgések következmé­nye gyakran valóságos volt: no­ha Eldorado vagy János pap or­szága sosem létezett, mégis so­kan eredtek a nyomába, ami je­lentős földrajzi felfedezésekhez vezetett. Ugyanakkor a legen­dás földek történetei nemcsak bolondos ötleteket ihlettek, elég például arra gondolni, a nácik hogyan értelmezték az Ul­tima Thule vagy a hiperboreu- sok mítoszát - figyelmeztet Eco könyve. A szerző a rá jellemző alapossággal, okos és szellemes stílusban a ma divatos ezoteri­kus-misztikus regények „föld­rajzi terét” is elemzi. (MTI) Dóka Péter A kék hajú lány című meseregénye megdöb­bentő őszinteséggel analizálja a felnőttek gyakran kiüresedett világát, és kíméletlen természe­tességgel szembesíti a gyermeki lelket olyan kérdésekkel, me­lyektől általában óvni szoktuk: a halálos betegséggel, a szen­vedéssel, a pszichikai megpró­báltatásokkal, sőt, magával a halállal is. A regény főszereplője egy Olivér nevű fiú, aki egy kórház mikrotársadalmába illeszkedve szemléli a létezés tragikomédiá­ját, nyújt látleletet az emberi kapcsolatok gépiességéről és kiüresedéséről, miközben az ál­talános érzéketlenség bizton­ságába menekülve megtapasz­talja a legcsodálatosabb emberi érzelmeket: az együttérzést, a szeretet, a barátságot és a sze­relmet. Ehhez rendkívül autori­tativ jellemre van szükség, s bi­zonyos pontokon szinte már ez is sokkoló. Olivér helyenként több szeretetet és megértést ad a felnőtteknek, mint amennyit ő kap tőlük: egy csokiért például egy gyengén látó öregember unokájának adja ki magát, ám a szereptől később sem képes megválni. A szolidaritás olyan fokát éli meg, mely szeretettel­jes részvétté válik, s Olivér az öreg boldogságának egyetlen reménye marad. Az öreg halála, a holttest megpillantása a pro­szektúrán heves és igazi érzel­meket vált ki a fiúból: a trauma- tizáltság azonban feloldható a mások traumáinak feloldásá­hoz nyújtott segítségben. A kék hajú, vámpírokat rajzo­ló, halálosan beteg lány vám- pírromantikája a halhatatlan­ság utáni vágy jelképévé neme­sedik. Dóka szövegének nem egy része keresetlen költészet­té válik, a köznapi tárgy jelkép­pé, a tér és idő magánmitológi­ává formálódik. A transzcen­denciához, és a halált jelképező vagy azt legyőző sötét erőkhöz való viszony intimitása (angya­lok, vámpírok) túlmutat a fel­nőttek által megélt és érzékelt világ határain. A kórház látlele­te könyörtelen és ironikus, mik­Mira, a kék hajú lány, akinek daganatot talál­ták a térdében, a misz­tika segítségével szeret­ne meggyógyulni. rotársadalma mégis biztonsá­gosabb és barátságosabb, mint a külső világ, holott e világ sze­replői betegek, anorexiások vagy egyéb étkezési zavarok­kal, pszichikai traumákkal küz­dő, nárcisztikus alakok, vagyis nem hagyományos gyerek­könyvbe illő figurák. Mira, a tolókocsis, kék hajú lány, akinek daganatot találták a térdében, a misztika segítsé­gével szeretne meggyógyulni, s ehhez Olivér részvételére van szükség. A fiú látványos prag­matizmusa a nem nyilvános szférában mégis csak misztifi­kálódik. Hisz a kórház legendá­jában, hisz abban, hogy ha megérinti a kórházalapító sír­kövét és három gyógyulásban segít, megnyeri magának Mi- rát, és Mirának az áhított egészséget, bár a misztikus gyógyulás lehetősége, akárcsak a vámpírhalhatatlanság, illúzió marad: a hangsúly az őszinte érzelmekre, a pózok nélküli vi­selkedésre, a problémákkal va­Doka Péter A kék hajú lány Dóka Péter meseregé­nye szakít a divatos gye­rekkönyvek j ópofizó- humoros stílusával, de vannak poénjai. ló nyílt szembenézés megnyug­tató hatására tevődik át. Olivér (akinek nevében nem véletle­nül van benne a „vér” főne­vünk) a kórházi élmények ha­tására meglepő változáson megy keresztül, akárcsak a fej­lődési regények hősei. A felnőt­té érést jelképezi az alvótársá­tól, Páti Patkánytól való meg­válás, „akit” egy beteg kislány­nak ajándékoz. A változás igé­nyét mutatja a színekhez való meglehetősen kiélezett viszo­nyulása is. „Tudom, hogy a ké­ket utálod, de szerintem reme­kül áll neked” - mondja az anya, aki a születésnapjára kék inget ajándékoz a fiának. Oli­vér gyermeki beidegződéseitől szabadul, mikor lenyűgözi a lány kék hajának különleges­sége, a lány kopaszságának el­fogadása viszont már felnőttes komolyságról árulkodik. Dóka Péter könyve szakít a divatos gyerekkönyvek jópofi- zó-humoros, sziporkázó stílu­sával, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek poénjai, sőt! Dóka a drámaiságra fókuszál, a lét tra- gikomikumára, melyet a gyer­mek is érzékel, s melyre ő is túl­élési stratégiákat dolgoz ki. A regény egyszerre remek, meg­rázó, katarzisban és szociális drámákban bővelkedő, okos meseregény és felnőtteknek szóló parabola. Dóka Péter: A kék hajú lány (Lakatos István illusztrációi­val). Móra, Budapest, 2013. A legendás helyek és földek története című kötet a világpremierrel egy időben jött ki magyarul Megjelent Eco új kultúrtörténeti albuma SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com ■■■■ Lady Gaga mint a szörnyek anyja a Bom This Way című szám­hoz készült videoklipben (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom