Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-22 / 272. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2013. NOVEMBER22. Vélemény és háttér 7 A kormány megmondani akar, megmondani, mit akarhat, mit szerethet, mit tehet a kisebbség Kisebbség mint kisebbség 2. Két hete a nemzetiségi bizottság, ezen a héten a kormány nemzetiségi, emberjogi és genderes tanácsa is elfogadta az egy kisebbség - egy szavazat elvet. Úgy, hogy a civil szféra meghallgatásra nem találtatott, a döntés alapjában véve a hivatalnokok kezében volt. LOVÁSZ ATTILA Az újságírónak nem feladata, hogy érzelmeken lovagolva szítson, kiabáljon, csapkodjon. Az utolsó pillanatig az értelemre kell hatnia, hiszen a politikai megfigyelőnek nem lehet más feladata. Ezúttal nem is olvasóink értelmére, hanem - abban bízva, hogy felelős emberek is olvassák a lapot - inkább nekik címezve. Mint oly sokszor utaltam rá, a kormányok által sokszor lenézett „firkászok” a legolcsóbb tanácsadók. A kormányhivatal épületében van egy Gustáv Husák által megmentett oltár (Ján Čamogurský sokszor emlegette). Az oltárnak otthont adó kápolnában a kormányok kéthetente hálaadó istentiszteletet tarthatnának, amiért sem a roma, sem a ruszin, sem a magyar kisebbség eddig nem vett példát baszkoktól, írektől, katalánoktól a nyomásgyakorlásban és érdekérvényesítésben. A szlovákiai kisebbségek néha már a birkákra emlékeztetnek, amikor az értelemre hatva a tárgyalást, megegyezést választják. Ám a két egymást követő szavazáskor kiderült: a kormány nem tárgyalni akar, hanem megmondani. Megmondani, mit akarhat, mit szerethet, mit tehet a kisebbség. Megmondja azt is, milyen klassz, hogy a kisebbségek itt békében élnek, csak azok a politikusok... Azok a politikusok most nem a kisebbség oldalán állnak. Azok a politikusok, akik ezt a kisebbségi békét cinikusan kiindulópontnak tekintik, mondván, „vagy megszokik, vagy megszökik”, ma még nem is sejtik, hogy ha a kisebbségek a saját dolgaikról nem saját maguk dönthetnek, akkor az a szocialista nemzetiségi kirakatpolitikára fog emlékeztetni. S nőnek fel az új nemzedékek, amelyek egzisztenciális, konform megfontolásból nem fognak hallgatni (ahogy szüleik generációja teszi, hitelt törlesztve, téve a dolgát, családot eltartva). Azt gondolja a mindenkori szlovák kormány, hogy akár a könyvégető, akár a Radnóti-szobrokat döntögető extrémum nem találhat meghallgatást tájainkon? Hogy a mi fiataljaink nem érzékenyek a sorsukra és nem fognak- főleg romló életszínvonalmutatók következtében - radi- kalizálódni? Azt gondolja a mindenkori szlovák kormány, hogy Kotlebák csak az egyik oldalon vannak és találnak követőkre? Ugyanúgy, ahogyan a szélsőségek megjelenéséért a szlovák oldalon a mindenkori végrehajtó hatalmat terheli a legnagyobb felelősség, ez a kisebbségi oldalon is így van. S a radikalizálódás nem is annyira a magyar fiataloknál jön elő, mert sokan, ha nem tetszik, valóban vehetik a kalapjukat és elköszönhetnek (csak nem ez a cél?), de a romáknak és a ruszinoknak Illyés szavait kölcsönkérve „van honnét szökniök, de nincs hová”. Ha a romákat nézzük és azt a puskaporos hordót, amely a mélyszegénység miatt igenis itt van, mikor következik be a kritikus pont, amikor nincs mit veszteni alapon egyszer csak vége szakad a honi nemzetiségi békének? Nagyon-nagyon komoly szövegértési problémákkal küszködik, aki a fenti sorokból fenyegetést olvas ki. Valós veszélyre figyelmeztet az önmagát még mindig roppant visszafogottnak és higgadtnak tekintő politikai megfigyelő. Az, amit Borec miniszter vezetésével levezényelt a kisebbségi kormánytanács, két dolgot rúg föl: az igenis létező lojalitást, amit a kisebbségek a politikai status quo elismerésével, tisztességes polgári élettel és adófizetéssel 24 éve mutatnak, valamint azt a hitet és meggyőződést, hogy a megoldások útja a tárgyalás és a kiegyezés. A kormányok szempontjából mindkettő felmérhetetlenül nagy érték. Amit legalább olyan könnyű elveszíteni, amilyen nehéz újraépíteni.- Maguknak magyaroknak folyton valami bajuk van, pedig mi tudjuk, hogy mi kell maguknak. A szerbek is tudják, mi kell maguknak! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Vadidegen autó LAMPL ZSUZSÁN NA M fiatalok babzsák fotelben ültek a strandon. Szó- rakoztató törté- ji nete^et mesélúgy, hogy tízméteres körzetben még a süket is hallhatta. Egy tizenéves dalia elmondta, hogy táborozni volt. Elfogyott a pénze, felhívta a szüleit. Nem tudok hazajutni! Elmentek érte autóval, ő meg közben gondolt egyet, és hazajött stoppal. Anyját, apját nem értesítette, mert lemerült a mobilja. Most mindenki az ő vagányságát ünnepli, leszámítva a szülőket, akik előbb halálra rémültek, hogy a gyerek nincs sehol, aztán dühöngtek, hogy fölöslegesen autóztak kétszáz kilométert, mikor újra felment a benzin ára. De azután, ha már ott voltak, elmentek egy wellnesshétvégére. Neki meg jól jött, mert hazavitte a haverjait, és egyik nap reggelig pókeroztak, másnap meg buliztak. A nő, aki a tízméteres körzeten belül van, nem akar ünneprontó lenni, de volt már olyan, hogy a stoppolás ártott az egészségnek. Egyszer régen megöltek egy stopposlányt, film is készült róla. Ezt a lányt nem ismerte (ami persze nem csökkenti a tragédia súlyát), de azt a Csehországban tanuló két fiút igen, akik egy hétvégére stoppal indultak haza, csak sajnos, nem érkeztek meg, mert az autó egy karambolban ripityára tört. Egy ifjú ember persze nem gondol ilyesmikre, ami jó, mert akkor egyfolytában rettegne. De csak addig jó, amíg nem történik semmi rossz. Mintha hallanák a nő gondolatait, a fiatalok a stoppolás- ról kezdenek vitatkozni. Anyum mondta, hogy amikor ő volt fiatal, szinte mindenki stoppolt. Az volt a divat. Szól az egyik lány. De aztán állítólag megöltek valami csajokat, és attól kezdve anyu sem mert stoppolni. A táborozó hős megjegyzi, hogy azért ő is megnézte, kinek az autójába ül be. És ő, ugye, mégiscsak férfi! De egy lánynak biztosan nem tanácsolná, hogy bevágja magát egy vadidegen kocsiba, mert akár el is rabolhatnák, aztán fehér hús lenne belőle. Az meg mi, kérdezi egy másik lány. Hát ledro- goznak és prostit csinálnak belőled! Még sosem hallottál ilyesmiről? Kiderül, hogy nem. De most már igen! És jó, hogy egy másik fiataltól hallotta, örvendezik lélekben a nő. S eszébe jut egy ugyancsak régi történet. Iskolatársuk Győrből akart hazajutni. Stoppolt. Megállt neki egy autó, két jóképű pasi ült henne. Olaszok voltak. Még gondolta is, hogy de jó, gyakorolhatja az angolt. Menetközben az egyik férfi a lány kezét a combja közé rakta. Ugye, milyen kemény, kérdezte. Aztán letértek az útról. Minden olyan gyorsan történt. Az erőszakot leszámítva rendesek voltak, szerencsére szépek is, meg egész jó volt. Csak éppen nem így képzelte el a szüzessége elvesztését. KOMMENTÁR Két százalék remény KOCUR LÁSZLÓ Jövőre, a rendszerváltás után negyedszázaddal ez a jobb sorsra érdemes ország végre megérdemelne egy nem kommunista elnököt, mert eddig, sajnos, csak kommunista jutott neki. Edward Lucas, a The Economist külpolitikai szerkesztője jegyzi meg a European Voice legutóbbi számában, hogy nagy hibát követtek el az újságírók a kelet-európai rendszerváltás idején, amikor nem jártak utána, és nem tettek fel kemény kérdéseket arról, mi lett a bukott rezsim embereivel. Nos, kedves kolléga, nemcsak a sajtó nem kérdezte, hanem a „zemberek” sem, akik olyan elnézőek a bukott rezsim embereivel, hogy a legmagasabb pozíciókba is bejuttatják őket. Egy e héten publikált felmérés alapján elméleti esély kínálkozik arra, hogyjö- vőre ez másképp legyen. A Focus közvélemény-kutatása szerint Andrej Kiska a második fordulóban hajszálnyi előnnyel, de lenyomná Robert Ficót. Feltéve, ha ő is indulna. A Smer azonban nehezen dönt államfőjelöltjéről, hiszen Fico indítása a párt számára akár egzisztenciális kérdéssé is válhat. Korántsem biztos, hogy az „örök második” Robert Kaliňák Fi- cóhoz hasonlóan össze tudná tartani a számtalan érdektől feszített pártot, mely a legnépszerűbb politikusát is elveszítené. Ez akár a 2016-os választásokat is befolyásolhatná. Nem csoda, hogy- hivatalosan -halogatják a döntést, amelyet legkésőbbjövőjanuárig kell meghozniuk. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a végrehajtó hatalomban Ficónak sokkal komolyabb kompetenciái és forrásai vannak, mint ha a Grassal- kovich-palotában ülne, javarészt szimbolikus jogkörökkel. Ezekkel szemben a mérleg másik serpenyőjében csak személyes hiúsága áll. Nehéz lenne ugyanis a valódi jogkörök szimbolikusra cserélését bármivel is megmagyarázni, hacsak nem azzal, hogy rajta kívül pártjának nem akad olyan embere, aki győzelemre viheti a Smert. Mert, mint írtuk, Kiska előnye hajszálnyi, a felmérés szerint rá 51 százalék szavazna a második fordulóban, míg Ficóra 49, azaz bőven a statisztikai hibahatáron belül járunk, 51 -bői könnyen lehet 49, és fordítva. A felmérés adatait november 5. és 12. között vették fel. A válaszok egy részénél közrejátszhatott az is, hogy a megyei választások első fordulójában újfent vörösbe borult az ország. Ha már minden vörös, legalább az elnöki palota ne legyen az... A felmérés minden esetre egy halvány reménysugár lehet azok számára, akik már eldöntötték, hogy a jövő tavasszal esedékes választást az egyelőre még nem induló Fico fogja megnyerni. A két százalék különbség reményt adhat: nincs ez még lefutva. Nincs egyetértés Nincs egyetértés a csehországi egyházi kárpótlás felülvizsgálatának kérdésében a választáson győztes Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) és az egyházak között. A felek első találkozója tegnap megállapodás nélkül végződött. ,álláspontjaink nem közeledtek” - mondta Bohuslav Sobotka szociáldemokrata pártelnök a találkozó után. Ä felek abban egyeztek meg, hogy szakértői csoportokat alakítanak, amelyek megvizsgálják a tavaly ősszel elfogadott kárpótlási törvény felülvizsgálatának lehetőségeit. A ČSSD választási programjában ígérte meg, ha győz, felülvizsgálja az egyházi kárpótlási törvényt, melyet tavaly novemberben fogadtak el a jobbközép kormánypártok. A jogszabály alapján az egyházak 75 milliárd korona értékben (2,77 milliárd euró) visszakapják ingatlanaikat, földjeiket, erdőiket, halastavaikat. A vissza nem adható vagyonért 59 milliárd koronát (2,2 milliárd euró) készpénzben kapnak meg a következő 30 év folyamán, az inflációval kiigazítva. 2030-ig a nullára esik vissza az egyházak évi másfél milliárd koronás (0,056 milliárd euró) állami támogatása. A ČSSD azt szeretné, ha az egyházak jelentősen mérsékelnék igényeiket a pénzbeli kárpótlásra, az államtól kapott pénzt társadalmi célokra használnák fel, és a kárpótlásból kihagynák a Hradzsinban levő ingatlanokat - közölte a tárgyalások előtt Sobotka. Az egyházak felajánlották, az 59 milliárd korona készpénz nagyobbik részét hosszú lejáratú állami értékpapírokban vennék fel, s lemondanának az összeg kiigazításáról az inflációval. „Ez az ajánlat kevés - jelentette ki Sobotka és leszögezte, további tárgyalásokra van szükség. - Nem kívánunk egyoldalúan dönteni, előnyben részesítjük a megegyezést.” Az egyházak reagálásaiból kitűnik, nem kívánnak meghátrálni. A cseh társadalom 70%-a ellenzi, hogy az egyházakat kárpótolják a szocialista rendszer idején államosított vagyonukért. A ČSSD és a társadalom többsége szerint ha végrehajtanák a jobboldal által elfogadott kárpótlási törvényt, az egyházak túl sokat kapnának az államtól, (kés)
