Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-20 / 270. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 20. A besztercebányai siker fordulópont lehet, amely utat nyit az országos politikába Kotleba csak nyerhet Ha a megyeelnöki pozí­cióért tartott második fordulóban nem is győz (bár ez sem kizárt), alig­hanem akkor is egy győ­zelmi sorozat kezdeté­nek tekinthető Marian Kotleba regionális vá­lasztásokon való szerep­lése. Azért is, mert a népszerűségét okozó szociális problémák még jó sokáig velünk lesznek. GÁL ZSOLT Aki figyelte Kotlebának és pártjának az elmúlt választá­sokon elért eredményeit, an­nak korántsem bombamegle­petés bejutása a besztercebá­nyai megyeelnök-választás második fordulójába, meg a 26 ezer szavazat. Ezek az eredmé­nyek ugyanis fokozatos erősö­désről tanúskodnak, különösen azokon a területeken, ahol problémás a többségi társada­lom és a cigányság együttélése, ill. roma telep vagy városi gettó található a közelben. Most emellett az is megfigyelhető volt, hogyan olvasztja fokoza­tosan magába Kotleba pártja (ideje megtanulni: ĽSNS - Ľudová strana - Naše Slovens­ko) a nemzetiek volt támogató­it - egyelőre csak Besztercebá­nya megyében (főleg a Felső- Garam vidékén), de a követke­ző választásokon ebből könnyen országos trend lehet. A legaggasztóbb azonban az, hogy sikerült úgy vissza­vennie az extrémizmusból, s ezzel nácinak egyáltalán nem nevezhető protestszavazókra szert tennie (lásd a jó szerep­lést Besztercebánya városá­ban), hogy közben megtartot­ta a szélsőséges kemény mag­hoz tartozó (az átlagosnál jó­val aktívabb) támogatókat is. Ha ezeket a tendenciákat kive­títjük országos szintre, ez be­lépőt jelent a szlovák parla­mentbe. Mert Kelet-Szlováki- ában jóval több a roma telep meg a problémás együttéléssel „sújtott” település, Nyugaton meg a volt SNS-szavazó, mi­közben a Smerből kiábrándult, populista retorikára és egyszerű megoldásokra fogé­kony választóból is csak egyre több lesz 20L6-ig. Ezért ne álltassuk magun­kat, Kotleba valószínűleg ott lesz a következő törvényho­zásban, az egyetlen dolog, amin elcsúszhat, az saját ma­ga. Konkrétan az, hogy pártja még mindig túlzottan vezér­központú, ő az egyetlen ismert figurája, hiányoznak a regio­nális vezetők, meg az egyete­met végzett fiatal radikálisok (akik a magyarországi Jobbi- kot létrehozták). Még csak egy gárdista van, aki már levette az egyenruhát (ne csodálkoz­zunk, ha legközelebb öltöny­ben látjuk), de ez is elég volt az eddigi legnagyobb sikerhez. Amely alighanem fordulópon­tot, egy hosszabb menetelés (nem gárdista, hanem politi­kai karrier) kezdetét jelenti. Ennek még tisztán elméleti­leg elejét vehetné a gazdasági helyzet javulása, aromakérdés, főleg a szociális problémák és a konfliktusos együttélés kezelé­se, fokozatos megoldása, a vá­lasztók értékrendjének meg­változása, szóval: tisztán elméletileg... A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója Nem kapcsolom át, végre választási viták vannak! (Peter Gossányi rajza) Csehországgal és Magyarországgal összevetve Szlovákiában a legmagasabb a tőkejövedelmek adója Adó-állampolgárság HORBULÁK ZSOLT Szlovákiában romlik a gaz­dasági környezet. A folyamat több tényezős. Az adószint emelkedése biztosan az egyik lényeges összetevője, de leg­fontosabb talán mégis a jogi háttér: a jogbiztonság, a jogér­vényesítés és a szabályok túl gyakori változtatása. Ezt jól mutatatja az a tény, hogy még olyan országban is jegyeznek be szlovák vállalatot, ahol nem alacsonyabb a társasági adó. Egy másik probléma, amely évek óta neuralgikus pontja közéletüknek, a kettős állam- polgárság kérdése. Erről már sok mindent leírtak, sok oldal­ról meghányták-vetették a kérdést, de egy oldala mégis elsikkadt. Az állampolgárság egyben adórezidensséget is je­lent. Szlovákia sok kettős adóztatást kizáró szerződést kötött meg más országokkal. Ezek lényege az, hogy egy ál­lamban, mégpedig a lakhely szerint kell adózni. A kettős ál­lampolgárság esetében ez is valahogy bonyolultabbá válik. Van olyan nem magyar állam­polgár, aki csupán magyaror­szági hivatalos papírokkal rendelkezik, de van olyan is, aki lakhellyel. Ilyen esetben ta­lán lenne lehetőség az adózás helyének megválasztására. Ezzel egyelőre senki sem fog­lalkozik, holott az érintettek számára ennek komoly anyagi vonzata lehet. A kérdés már csak azért is érdekes, mert az általános adóteher-növekedés érinti a szlovákiai lakossági megtakarításokat is. Csehor­szággal és Magyarországgal összevetve itt a legmagasabb a tőkejövedelmek adója. Az em­lített országokban ez 15 illetve 16%, nálunk 19%. Magyaror­szágon ettől bonyolultabb a helyzet, mert ott 2013-tól 6% egészségügyi járulékot kell fi­zetni, ellenben a tőkeadó há­rom év után 10%-ra csökken, öt év után pedig egyenesen adómentes lesz. Aki viszont Szlovákiában különálló érték­papírt vásárol, idéntől már kö­teles fizetni egészségügyi járu­lékot is, méghozzá 14%-ot. A bérek és fizetések adóztatá­sára nincs választási lehető­ség, ezek után az adót és a já­rulékokat abban az államban kell befizetni, ahol a jövede­lem keletkezik. Bankbetétet nyitni, értékpapírt vásárolni bármelyik országban lehet, el­lenben adózni utánuk az ál­lampolgárság alapján kell. A kettős állampolgárság lo­gikája alapján viszont már le­hetne választás. Egy szlovák állampolgár, aki egyben cseh vagy magyar állampolgár is, tőkejövedelme miatt már jóval alacsonyabb adószinthez tud hozzáférni, ha kint képződött tőkejövedelmét kinti állam- polgársága alapján kint is adóztatja. Vélemény És háttér 7 KOMMENTAR Tékozló egyház MARIÁN LEŠKO Nagyszerű lenne, ha a Szlovák Köztársaság olyan nagyvonalúan viselkedne saját állampol­gáraival szemben, mint az egyházakkal, külö­nösen a katolikus egyházzal szemben. Csehor­szágban olyan feltétellel álltak rá az egyházi kárpótlásra, ha utána szétválasztják az államot és az egyházat, hogy később mindent maga fi­zessen. Szlovákiában még Mečiar idején megtörtént a restitú- ció, ám az állam továbbra is finanszírozza az egyházakat, mintha mi sem történt volna. Az elmúlt 13 évben a katolikus egyház 237 millió eurót kapott az adófizetőktől. Közben olyan beavatottaktól, mint Róbert Bezák nyugalmazott érsek tud­juk, hogy az egyház hogyan tékozolja el saját vagyonát. Röviddel azután, hogy tavaly leváltották a nagyszombati egyházmegye érsekét, a nyilvánosságra került, hogy elődje idejében az egyházmegyének több számlája volt különféle bankokban, és ezeknek a számláknak nyomuk sem volt a fő­könyvelésben. Bezák elődje, Ján Sokol önkényesen dönthe­tett milliók elköltéséről bármüyen belső vagy külső ellenőr­zés nélkül. A kárpótlás során visszaszerzett vagyon sem volt rendesen nyilvántartásba véve - Bezák szerint ennek a va­gyonnak „24 millió euró az értéke”. Míg Sokol vezette az egyházmegyét, az egyházi földeket bérbe adták, a bérlők pe­dig további bérlőknek adták tovább a földeket drágábban, mint amennyit az egyháznak fizettek. Csak egy konkrét esetben az egyházmegye öt év alatt 600 ezer eurót vesztett. Amikor Bezák a bérlők tudtára adta, hogy nem kívánja foly­tatni elődje gyakorlatát, akkor némelyikük egyenesen meg­kérdezte, hogy az összeg, amit feketén adtak, alacsony-e. Ebből megértette, hogy „a szerződésen túl is fizettek”. Hogy milyen számlákra mentek ezek az összegek, s hogy ki ren­delkezett felettük, Bezák nem tudta megállapítani. Éppen azért, mert olyan ügyek iránt érdeklődött, amilyenek iránt nem kellett volna, Bezák érsek bajba került. A többi ér­sek, a pápai nuncius, de maga a Vatikán sem támogatta, hogy rendet rakjon a pénzügyekben. Éppen ellenkezőleg, minél inkább sürgette a gyanús módszerek kivizsgálását, annál inkább nemkívánatossá vált. Nagyon nyíltan leírta mindezt a Vallomás című könyvben, amely a napokban ke­rült a boltokba. Abból, amit a könyvben elmondott, kiderül, hogy a botrányos vagyonkezelés nemcsak egy egyházmegye problémája, hanem az egész katolikus egyházé. A rejtély, hogy miért hívták vissza három év után a közkedvelt érseket, valószínűleg azzal függ össze, hogy Bezák mint püs­pök azt vallotta : „A pénz nem lehet az egyház belső ügye, az nem szentség. Éppen az egyháznak kell példát mutatnia, hogy pénzügyekben milyen transzparens.” Mivel az egyház nem akart példát mutatni, Bezáknak kellett távoznia a tisztségből. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Babiš beindult: lecserélt két főszerkesztőt Főszerkesztőt cserélt két befolyásos országos cseh na­pilap, a liberális Mladá Fronta Dnes és a konzervatív Lidové Noviny. Mindkét napilapot a Mafra kiadói csoport jelenteti meg, amelyet a nyáron vett meg a német Rheinisch-Berg- ische Verlagsgesellschaft ki­adótól Andrej Babiš szlovák származású cseh multimilli­árdos, az októberi előrehozott képviselőházi választáson a második helyen végzett ANO mozgalom elnöke. A Mafra közlése szerint a mintegy 200 ezer példány­számban megjelenő Mladá Fronta Dnes új főszerkesztője Sabina Slonková, aki ok­nyomozó újságíróként szer­zett magának hírnevet. A Li­dové Noviny új főszerkesztő­je a magyar származású Lékó István, aki korábban 12 évig az Euro című gazdasági heti­lap főszerkesztője volt. Az utóbbi három évben - miután távozott az Euro éléről - a Česká pozice hírportált vezet­te, amelyet a cseh sajtó sze­rint részben Andrej Babiš fi­nanszírozott. A két lap tulajdonosváltása és az élen végrehajtott sze­mélycserék vitákat váltottak ki a cseh politikában és a mé­diában. Többségi vélemény­ként megfogalmazódott, a két napilap német tulajdonos alatti önállósága az új hely­zetben nagy valószínűséggel korlátozódik, s az újságok el­sősorban Babiš érdekeit fog­ják szolgálni. Bohumil Dole­žal, a magyar témákkal gyak­ran foglalkozó neves polito­lógus és publicista néhány napja közölte, hogy a válto­zások következtében a jövő­ben már nem fog publikálni a két újságban. Babiš cáfolja, hogy a lapo­kat saját céljai érdekében kí­vánná felhasználni. A közel­múltban bejelentette, szeret­né tőzsdére vinni a Mafra ki­adói csoportot. (-kés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom