Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-16 / 267. szám, szombat
SZALON 2013. november 16., szombat 7. évfolyam, 46. szám A történelem még jó ideig államok és nemzetek története marad, ebben a narratívában pedig az „államalapítás" fontosabb a rendszerváltásnál November 17.: ünnep, amely összeköt Hol van a közel negyedszázaddal ezelőtti forradalom helye a társadalom mentális térképén? Miben más a ’89-es bársonyos emlékképe, mint a többi ünnepé, s mit adott nekünk, magyaroknak? MÓZES SZABOLCS A ’89-es forradalom a legújabb kori (cseh)szlovák és (cseh) szlovákiai történelem egyik legfontosabb eseménye. Több okból is, ám ahhoz, hogy az őt megillető helyre tudjuk tenni, el kelj telnie bizonyos időnek. A jelentős, sorsdöntő események aktorai hajlamosak túlértékelni szerepüket. Ebbe a „hibába” - nevezzük inkább törvényszerűségnek - minden kor és szereplő beleesik. Ez kivédhetetlen, hiszen e meggyőződés nélkül a szereplők egy része nem vállalná a küzdelmet. A forradalomban megszületett új rend pedig hajlamos születése dátumát többnek látni és láttatni, mint amennyi valójában. A rendszerváltás utáni egykét évtizedben ’89 igazodási pont volt, sok tekintetben origó, a társadalom egyik fele által megünnepelt, másik fele által lesajnált ünnep. Ám annak is, aki nem szívesen emlékezett ilyenkor, véleményt kellett alkotnia róla. Több mint két évtizeddel a bársonyos forradalom után az esemény fokozatosan betagolódik (Cseh) Szlovákia többi jelentős történelmi dátuma közé. 1918, 1938/39, 1944, 1948, 1968,1989,1993. Melyik a jelentősebb, melyik a meghatározóbb? Egy idő után elmosódnak a kontúrok, árnyaltabbá válnak az értékítéletek, a forradalmi generációnak pedig fel kell majd dolgoznia, hogy „kevésbé fontos” a harc, melyet hajdanán megvívott, hogy a társadalom „nem értékeli” az általuk elért változást. Pedig értékeli, csak a nézőpont, a prioritások listája változik - ez pedig törvényszerű. A következő esztendők feladata az lesz, hogy a társadalom méltó helyet találjon ’89-nek. Hosszú távon valószínűsíthető, hogy 1993 - az önálló Szlovákia megalakulása (vagy akár 2004, az uniós csatlakozás dátuma) felülmúlja a bársonyos jelentőségét. A történelem még egy jó ideig államok és nemzetek, társadalmak története marad, ebben a narratívában pedig az „államalapítás” sokkal fontosabb a rendszerváltásnál. Hiszen ez ad új keretet a társadalomnak. Még akkor is, ha 1992-ben ezt a lépést a társadalom többsége ellenezte. A bársonyos forradalom jef 4LEBO , moy/l mm' SSSglIllpí ■ - m H ;; J sSÉtr* : HK MT \ szJž pH Meghallották az idők szavát (Lőrincz János felvétele) lentősége mélységesen demokratikus jellegében rejlik. Azon kevés fordulópontok egyike, amelyek alulról jövő kezdeményezésként indultak, a szó legnemesebb értelmében demokratikus akcióként. A népakarat dönthetett egy jelentős kérdésben, s erre a 19. és 20. században tájainkon rendkívül ritkán nyílt lehetőség. De becsülendő november 17-ében az a bátorság, amely a folyamatokat beindította. ’89-nek természetesen megvan a maga nemzetközi, világpolitikai kontextusa is, ám ez nem gyengíti, pont ellenkezőleg, kiemeli az akkori szereplők teljesítményét: meghallották az idők szavát, s megfelelő módon használták ki a geopolitikai repedések okozta változásokat. ’89 különleges az itt élő magyarok számára is. A félbeszakadt, részben ellentmondásos prágai tavaszt kivéve nincs még egy olyan jelentős, 20. századi eseménye közös történelmünknek, amely hasonló előjelű ünnepet jelentene a magyarság és a többségi nemzet számára. Az összes fontos dátum elválaszt minket - amikor ők ünnepelnek, mi szo- morkodunk, s fordítva. Számunkra ez a bársonyos forradalom legjelentősebb pluszértéke. S az, hogy az események aktív alakítói között a magyarság képviselői is ott voltak. VÁLASZOL Vajda Barnabás történész, a Selye János Egyetem oktatója Az egyetemen milyen terjedelemben tananyag 1989? A jelenkori történelem része, az államvizsgatémák között is szerepel a szlovákiai magyarok és a rendszerváltás témakörén belül. A diákoknak tudniuk kell, hogy 1989/90-ben Kelet-Európábán megszűnt a kommunizmus, és Csehszlovákia is a szabad demokrácia építésének a korába lépett. Emellett illik tudniuk megnevezni néhány rendszerváltó személyiséget a cseh, a szlovák és a szlovákiai magyar szereplők közül. Tapasztalatai szerint milyen ismereteket hoznak magukkal a diákok a bársonyos forradalomról? Tudnak ezt-azt, de 1989 óta felnőtt egy új generáció, tehát közvetlen élményeik nincsenek. Esetleg hallottak valamit a családban, a tanáraiktól; az érdeklődőbbek találkoztak a témával a sajtóban, olvastak erről. Érdekes számukra a téma? Összehasonlításképpen: az 1945 és 1948 közötti atrocitások - a kitelepítések, a reszlo- vakizáció stb. - igen gyakori szakdolgozattéma, míg az elmúlt években talán három olyan kolléga akadt, aki az 1989-es események valamelyik részterületét dolgozta fel. Tehát összességében: a rendszerváltás iránt jóval kisebb szakmai érdeklődés mutatkozik. Ön szerint miért van ez így? November 17. a demokráciáért vívott harc emléknapja. Ugyanakkor számos bizonytalanság övezi. A rendszerváltás mára jelentősen amortizálódott. A kezdeti, egyértelműen pozitív kép megkopott. 1989 óta a társadalmi változások konfliktusok sorát hozták, az egykori „vezérek” besározód- tak, vagy ha nem, sorra bizonyították, hogy a személyes érdekeiket a társadalom érdekei elé helyezik. Emellett a politikai pártok is furcsán állnak november 17-éhez: a baloldal nem vállalja fel, néha teljesen ignorálja; egyre inkább a jobboldal ügyévé válik. Azaz: attól függ az ünnep, hogy éppen ki van kormányon. De az érdektelenségnek van egy harmadik összetevője is, mindettőlfügget- lenül: a mai fiatalok egydimenziós emlékezete. Némi túlzással, az ő mindennapi tudatuk az „örök jelen”-számukra sem visszapillantani, sem előrenézni nem érdemes. Csak ma van. Adódik a kérdés, hogyan lehet a rendszerváltást megértetni azokkal a nemzedékekkel, amelyeknek nincs személyes tapasztalatuk a múlt rendszerről, miközben a tankönyvekből is eltűntek az azt legalább vázlatos összefüggéseiben megvilágító fejezetek. Nem hallanak a munkásmozgalomról, a baloldali ideológiákról... Ez kelet-európai probléma. Figyelem a külföldi kutatásokat is, általános megállapítás, hogy a fiatalok keveset tudnak a kommunizmusról. Érdemes lenne ezen dolgozni, mert a demokrácia mint érték ennek tükrében tud megjelenni. Persze a fiatalok nem hibáztathatok azért, mert demokráciában élnek, és úgy nőnek fel hogy a demokráciát valamiféle örök és eleve adott dolognak tekintik. Nem okolhatókfha nem tudják, hogy volt idő, amikor a hosszú hajért és a farmerért is büntettek. De mindenképpen fontos lenne, hogy tudatosan neveljük őket a demokratikus értékek fontosságára és tiszteletére. Milyen személyes emlékei fűződnek a rendszerváltáshoz? Az 1988/89-es eseményeket 18-19 évesen, egyetemistaként, Pozsonyban éltem meg. Társaimmal együtt én is részt vettem a különféle tüntetéseken és megmozdulásokon. Tudta, hogy amit lát, az a történelem? Világos volt, hogy nagy dolgok történnek, már akkor sokat beszélgettünk erről. A rokonságban sem volt titok, hogy a kommunizmus erőszakkal tartjafenn magát. A családom a csendes többséghez tartozott - nem voltunk aktív ellenállók, de tudatosítottuk a rendszer negatívumait, mindenekelőtt annak vallásellenességét. (as) Wellness ’89 (szomorú szösszenet a szocializmus szertefoszlásáról) VERES ISTVÁN Bársonyos volt, forró, mint az ágybapisilés. Mindannyian abszolváltuk, de nem dicsekszik vele senki. Pedig tudjuk, jó, hogy abbamaradt, ami előtte volt, 24 év után kinek hiányozna a lepedőről a folt? Néha még hiányzik, olcsó volt és biztos, az sem számított, ha a pult légypiszkos, mert olyan sokszor ma is, csak drágább, és kínai már a kifli is lassan. Minden kínai lesz, ezt kell, hogy hallgassam, a buszon - a sok néni méreget: álljál fel, te tapló (lemaradt az ékezet). Pedig nem én szüntettem meg alóluk a rendszert, bár megtenném, no sorry, de akkor még a lepedőt foltoztam, és ha visszagondolok, el kell ismernem, hogy kellemes érzés volt, amit nekem rendszeresen biztosított az a meleg folt, és amiről csak később derült ki, hogy bűzlik. így van ez, ha a cipődet helyetted befűzik. Nyócvankilenc, mi volt az, hát semmi. Ilyenkor legjobb egy wellnessbe elmenni. Koszorúzásnál mindig jobb az iszap, a piócák sem kapnak mikrofont, és nem azt mondom, hogy aki nem ért velem egyét, adjon magának egy pofont, csak ilyen furcsa-langyos ez az egész, olyan kénes-büdös, termális, a márciusi tömeg a jacuzziban ünnepli a sikeres forradalmat, .. .nem biztos, hogy normális. Pedig érthető ez: koszorúzni, de szavalni sincs nagyon mit... döbbenet. Hiánypótló lehet talán ez a szomorú szösszenet (a szocializmus szertefoszlásáról).
