Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-14 / 265. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 14. Vélemény És háttér 7 Berényi nem akar konfrontálódni Mikušsal, valószínűleg a régi partnerrel vezetné a megyét Megyei mellékhadszínterek Lefutott dolog a megyei választások második fordulója Nagyszombat megyében, jelenleg azért folytat taktikai csatát a Híd és az MKP, hogy a másikat minél rosszabb fényben tüntesse fel. MÓZES SZABOLCS Jövő szombaton Tibor Mikuš megnyeri a megyeelnök-vá- lasztás második fordulóját. Ezen mit sem változtat az, hogy kik és mennyire fogják támo­gatni Berényi Józsefet. A me­gyei önkormányzatok beveze­tése óta ez a negyedik regioná­lis választás, eddig egyszer sem sikerült a szlovák választókat megszólítania a második körbe kerülő magyar jelöltnek. Miért pont most sikerülne, amikor például már a KDH jelezte, senkit sem támogat a továbbju­tók közül. Mikuš előre ihat a medve bő­rére és ennek fő oka az, hogy maga Berényi sem nagyon sze­retné legyőzni őt. És ez tökéle­tesen érthető. Egyrészt az ed­dig leírtakkal Berényi is tökéle­tesen tisztában van, másrészt esélye - inkább csak elméleti - akkor lehetne, ha totális moz­gósító kampányt „rendelne el”. Ez viszont totális konfrontációt feltételezne Mikušsal - azzal a megyefőnökkel, akivel az MKP együtt kormányzott az elmúlt nyolc évben. Berényiék a kampány során többször hangoztatták, hogy gyümölcsöző együttműködést folytattak a Smerrel és a me­gyeelnökkel. Hogy valóban az volt-e - vagyis pozíciójukhoz és lehetőségeikhez mérten meny­nyit sikerült kialkudniuk a déli régiók számára -, nem jelen írás tárgya, ám tény, hogy el­lenzékben ennyit sem kapott volna a Dunaszerdahelyi, va­lamint a Galántai járás. Most pedig adott a helyzet: annyi smeres és MKP-s jutott be a megyei parlamentbe, hogy Mikuš győzelme esetén újra összeállhat a koalíció. Berényi­ék számára így valószínűleg a kérdés úgy hangzik: megéri-e energiát és főleg pénzt ölni egy reménytelen harcba, járulékos hatásként pedig kissé megmér­gezni a viszonyt a korábbi - és potenciális jövendőbeli - me­gyei koalíciós partnerrel, vagy hagyni az egészet a fenébe, mi­nimális kampány után kötelező körként letudni a második for­dulót, s aztán új, Smer-MKP koalíciót tető alá hozni? Evidens, hogy Berényi a má­sodik verziót részesíti előny­ben. A hivatalosan Berényi tá­mogatásáról szóló MKP-Híd tárgyalások, illetve levelezge­Berényi szeretné ízlel­getni az évek óta várt sikert, minél tovább tárgyalgatna - valójá­ban a semmiről. tés tétje így nem maga a jelölt megsegítése, hanem a másik fél feletti taktikai győzelem eléré­se. Az, hogy a középen elhe­lyezkedő választók szemében szimpátiát vívjon ki a párt, s ehhez együttműködésre kész­nek kell tűnnie. Az ilyen típusú csatározásban pedig nagy ta­pasztalata van mindkét félnek. A Híd ebben a helyzetben két célt követ. Egyrészt, hogy nagylelkűnek, együttműkö­désre késznek tűnjön - bejelen­tette, hogy támogatja Berényit, felajánlotta hirdetőfelületeit, ami semmibe sem fáj a pártnak, viszont az MKP számára akár több tízezres költséggel is jár­na, ha ki szeretné használni. Másrészt a Híd célja, hogy mi­nél hamarabb lezáija a történe­tet. Bugárék számára a kínos szombati eredmények után jobb lenne, ha már holnap másról szólnának a hírek. Ezért gyors egyeztetéseket sürget a két párt között, megyei szinten. Berényi célja pont fordított: szeretné ízlelgetni az évek óta várt sikert, minél tovább tár­gyalgatna - valójában a sem­miről -, ha lehet, akár a legma­gasabb szinten, széles mo­sollyal fogadná a „megvert Bugárt” az MKP székházában. Függetlenül attól, hogy mind­eddig azt kommunikálta: párt­ja decentralizált, a vezetés semmiről sem dönthet, még a Szöllös-típusú orbitális kisiklá­sokat sem tudja elnöki szintről kezelni. JEGYZET Alapvető emberi jog PÉTERFl SZONYA A szlovák püs­pöki konferen­cia ismét kez­deményezte a fogamzásgátló szerek beszer­zésének további nehezítését. A katolikus egy­ház tulajdonképpen a rend­szerváltás óta azon ügyködik, hogy az abortusztörvény mó­dosuljon: magyarán, ne le­gyen olyan egészségügyi in­tézet, ahol elvégeznék a ter­hességmegszakítást. Annak idején a KDH által jelölt és a VPN által támogatott egész­ségügyi miniszter (Alojz Ra- kús) szinte biztos volt abban, hogy a rendszerváltás utáni nagy össznépi eufóriában a lakosság rábólint a szigorítás­ra. Nem így történt, az érintet­tek felháborodva tiltakoztak, azt hangsúlyozva: joguk van eldönteni, világra hozzák-e gyermeküket vagy sem. Bár a törvény nem módosult, néhány év elteltével az egyház elérte, hogy több egészség- ügyi intézetben - nem csupán az egyház által működte­tettekben - nem végeznek terhességmegszakítást, az or­vos lelkiismereti okokra hi­vatkozva megtagadja a be­avatkozás elvégzését. A katolikus egyház most a fo­gamzásgátló szerekhez való hozzáférhetőséget kívánja megnehezíteni. Mégpedig úgy, hogy lesznek (vannak) patikák, ahol a tulajdonos, a gyógyszerész, ugyancsak lel­kiismereti okokra hivatkozva, nem rendeli meg, illetve nem adja ki az „antibébi” tablettá­kat. Persze a városokban, ahol sok a gyógyszertár, ez nem je­lent gondot, ám miért, milyen jogon kényszeríti az egyház a nőket arra, hogy körülménye­sebben jussanak hozzá a szá­mukra fontos tablettákhoz? Az emberben óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: vajon tényleg ez a legégetőbb társadalmi kérdés, amelyre a püspöki konferenciának össz­pontosítania kell? Miért nem téma Bezák püspök leváltása és jövője? Netán az, hogyan lehetne az egyház vagyonából hathatós segítséget nyújtani a hazai szegényeknek? Tényleg a fogamzásgátlással kell fog­lalkozniuk a korosodó püspö­köknek? Nemrég maga Fe­renc pápa vetette fel, hogy a fogamzásgátlással az egyhá­zaknak kevesebbet kellene foglalkozniuk. Mellesleg, az ENSZ szerint a fogamzásgátláshoz, illetve más családtervezési módsze­rekhez való hozzáférés (az abortusz nem tartozik ide) törvényes, kulturális vagy gazdasági úton való akadá­lyozása sérti a nőkjogait. A lényeg ugyanis az: egy kívánt és tervezett gyerek a világ bármely szegletében jobb esé­lyekkel indul, mint a muszáj­ból született társa. KOMMENTAR Éhezők viadala KOCUR LÁSZLÓ A hipermarketekben már karácsony van, vél­hetően a kisebbségi kulturális szervezetek is ki­fizethetik karácsonyi ajándék gyanánt a hitele­zőiket, vagy kivehetik saját konyhapénzüket a már lezajlott projektek költségvetéséből (bár feleségük konyhapénzével már többen nagy dolgokra voltak képesek e hazában). A kisebbségi kultúrák vesszőfutása paradox módon a nacio­nalista bugrisok négyéves országlását követően felálló Radiéová-kormánnyal kezdődött, és az elmúlt napok törté­néseit látva még eltart egy darabig. Kincstári optimizmusnak helye nincs. 2011 -ben jogtechnikai okok miatt késett a támogatások kifi­zetése. 2010júniusa után hegyek vajúdásával állt fel a főleg pénz- és kisebbségi kérdésekben éjszakába nyúló érdekegyez­tetések és viaskodásokután döntő kabinet, és csak december­ben tudta elfogadni a pályázati pénzek odaítéléséről szóló törvényt. A j anuár végén kiírt pályázatokat az eredeti tervek szerint júniusban kezdték volna Idfizetni, őszre sikerült. 2012-ben az előző évi kormánybukás, az emiatt bizonyta­lanná váló költségvetés, majd a kisebbségi miniszterelnök­helyettesi poszt felszámolása és a kisebbségi kormánybiztosi hivatal kialakítása miatt keletkezett vákuum késleltette a ki­fizetést, melyet decemberre épphogy csak sikerült realizálni, bár ez sovány vigaszt jelentett azoknak, akik emiatt kényte­lenek voltak lemondani a rendezvényüket. Idén akár már flottul is mehetett volna a dolog, de a kisebb­ségi kormánybiztos június 5-én lemondott, Igor Federič, a kormányhivatal vezetője pedig nem törte össze magát a ki­utalások felgyorsítása érdekében, melyekből így nem egy esetben valóban karácsonyi ajándék lett. A 20L4-es év pedig eleve nem sok jót ígér. Egyrészt csökkent a kisebbségi kultúrákra fordítható keretösszeg, másrészt megváltozott elosztásának módja is, a magyarok kevesebbet kapnak. Az pedig kimondottan barátságtalan lépés, hogy a kormány kisebbségi bizottságában nem arányosan lesznek képviselve a nemzetiségek, minden nemzetiség csak egy ta­got delegálhat. Míg az előző években a támogatások kései kifizetését - bár ez nem mentség az állam számára - valóban az átszervezé­sek miatti, sokszor kaotikus viszonyok számlájára írhatjuk, addig az idei csúszásban, illetve abban, ahogy a kormányzat általában a kisebbségi témákat kezeli, az elemi rosszindula­tot vélhetjük felfedezni. A kisebbségi kultúra állami támogatására - hacsak nem aka­runk visszatérni az első republika előfizető-gyűjtő rendszeré­hez - szükség van, hiszen az, szemben a többségi kultúra né­hány szegmensével, sosem lehet piacképes. Mindez nem va­lami állami kegy, a 458 467 magyar is éppúgy fizet adót, mint a többségi társadalom. Akormány viszont az identitásmegőr­zés terén kiemelten fontos kisebbségi kulturális rendszer szisztematikus kiéheztetésére rendezkedettbe. 2016-igvan mandátuma, ha nem teszünk valamit, meg is csinálja. FIGYELŐ Másfél millióan kitántorogtak Látványos hiba volt az EU- szabályok által lehetővé tett átmeneti korlátozások nél­kül beengedni Nagy-Britan- niába a közép-kelet-európai új uniós tagállamok munka- vállalóit - írta Jack Straw, a brit Munkáspárt egyik legte­kintélyesebb veterán politi­kusa, aki a 2004-es EU-bőví- tés idején külügyminiszter, volt. A Lancashire Telegraph­ban közölt cikkében úgy fo­galmaz, hogy a lemondás a bevándorlási korlátozásokról ,jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk”. „Az egyik látványos hiba, amely­nek magam is részese vol­tam, az volt, hogy feloldottuk az átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén fel­vett kelet-európai országok­kal, például Lengyelország­gal és Magyarországgal szemben” - írta Straw. Elis­merte, értéktelennek bizo­nyult az az egyébként alapos kutatásra épített brit belügyi előrejelzés, amely évi 5-L3 ezerre taksálta az új EU-tagál- lamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók várha­tó számát, 20L0-ben a be­vándorlás ezekből az orszá­gokból már megközelítette a negyedmillió főt. Nagy-Bri- tannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagország, amely 2004-ben a lehetséges átmeneti korlátozásokkal nem élve azonnal megnyitot­ta munkapiacát a nyolc új kö­zép-kelet-európai ország előtt. A londoni Demos kuta­tóműhely tanulmánya szerint a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben 1,5 millió munka- vállaló érkezett a keleti tagál­lamokból, egymillióan tartó­san letelepedtek, s „ez volt a legnagyobb békeidőbeli nép- vándorlás az európai történe­lemben”. (MTI)- Ugyan, uraim, még nem volt olyan disznó, amelyik elájult, mikor meglátta a moslékos vályút.

Next

/
Oldalképek
Tartalom