Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-08 / 261. szám, péntek (260. szám)
1 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 8. Kultúra 9 Rácz Zoltán, az Amadinda vezetője szerint ötven-száz év múlva érik be az együttes fő műve „A közönség igényli az élő zenét” A jövőre 30 éves budapesti Amadindát a világ egyik legsokoldalúbb ütőhangszeres együtteseként tartja számon a szakma. Rácz Zoltánnal, a zenekarvezetőjével, a zenetudományok professzorával Pozsonyban beszélgettünk. JUHÁSZ KATALIN A Pozsonyi Dzsessznapo- kon évek óta délben kezdődnek a hangpróbák, az önök koncertje előtt viszont 9 órára rendelték be a technikusokat az Amadinda hangszerparkja miatt. Ezek szerint az ütőhangszereket nemcsak szállítani nehéz, hanem „belőni” is. Igen, mivel a hangpróba előtt rengeteg mindent kell felpakolni a színpadra. Ne kérdezze, hány hangszert használtunk, mert fogalmam sincs. A koncertjeink 90 százalékát akusztikusán játsszuk, gyakran egyszerre használunk apró és hatalmas hangszereket, s ezeket együtt nehéz erősíteni. Minden tiszteletem a pozsonyiaké, mert alaposan előkészítették a terepet. A hangszerarzenál mellett a repertoár is meglepett. Azt hittem, dzsessz-sztenderdeket hallok majd, ehelyett kortárs zene váltakozott afrikai, baszk és tahiti népzenével. Ez a koncert nagy kihívás volt számunkra. Sokat gondolkodtunk a műsoron, mivel a Pozsonyi Dzsessznapok rangos esemény a régióban. Éreztük, hogy olyasmivel kell jönnünk, ami érintkezik a dzsesszel, mégis mi vagyunk. Játszhattunk volna dzsesszátdolgozásokat is, de tudtuk, hogy az eseményen fellépő sztárokkal a saját műfajukban nem versenyezhetünk. Ezért eddigi pályafutásunk keresztmetszetét akartuk prezentálni. Minden koncert önálló műalkotás. A legnagyobb kérdés most is az volt, hogyan reagál a közönség. Nagyon jól reagáltak, állótaps volt. Éreztem egyfajta oktató-nevelő szándékot is. Rácz Zoltán Pedig esküszöm, nem volt. A zenésznek nem feladata oktatni. Csak zenélni kell, és élményhez juttatni a közönséget. Az Amadinda CD-i iránt is nagy volt az érdeklődés a koncert után. Huszonévesek vásárolták a John Cage-al- bumokat... Ennek örülök, mert büszkén mondhatom, hogy jó alkotói kapcsolatban voltunk a huszadik század egyik legfontosabb zeneszerzőjével. 1991-ben Cage külön nekünk írt egy művet, 1992-ben pedig egy hétig laktam nála és dolgoztam vele New Yorkban. Senki sem gondolta volna, hogy abban az évben meghal. Mintha csak érezte volna, rengeteg instrukciót, tanácsot adott. Ezek alapján dolgoztunk, mindenben követve a mester elképzeléseit. Húsz év alatt lemezre rögzítettük a teljes Cage-életművet. Miért választották a Hungaroton kiadót? Külföldön nyilván sokkal előnyösebb szerződést kaphattak volna. .. A svéd BIS kiadó jelentkezett, hogy teret adna ennek a kezdeményezésnek, de mi nemet mondtunk, mert otthon akartunk dolgozni. Tudtam, hogy ez életünk legfontosabb feladata, és azt is tudtam, hogy Magyarországon többet piszmoghatunk az utómunkákkal, és nyugod- tabb tempóban dolgozhatunk, mint Svédországban, ahol állandóan hajtanának minket, és megszabnák, mire hány órát szánhatunk a drága stúdióban. Jól fogy ez a CD-sorozat? Nagyon jól, de az ilyen jellegű lemezeknél nem a tényleges fogyás a legfontosabb mérce, hanem az, hogyan fogadja a szakma, kikhez jut el, milyen kritikákat kap a szaklapokban. Szerintem ez a hat CD ötven-száz év múlva lesz igazán értékes. Ugyanis Cage addigra klasszikussá nemesül. Olyan kincs lesz ez, mintha, mondjuk, valaki anno Schubert-műveket rögzített volna lemezre úgy, hogy a zeneszerzővel dolgozott együtt. Minél távolabb kerülünk az adott kortól, annál többet ér egy-egy olyan kordokumentum, mint például a miénk. Sokan elemezték már azt a kérdést, hogy manapság vajon miért nem népszerű a kortárs komolyzene. Mint ahogy minden korban az adott kor zenéjét hallgatta a közönség. Ez nem a kortárs zeneszerzők, és nem is a közönség hibája, hanem az előadóké. Szerintem a közönség veszi a lapot, hajó előadásban hallja a műveket. Ha viszont az előadó lusta, felületes, vagy lenézi a közönséget, abból semmi jó nem sülhetki. Manapság rengeteg ütőegyüttes működik a világban show jelleggel, vagy erősebben fogalmazva, hatásvadász jelleggel. Sajnos igen... Miért van erre kereslet? A közönség nem tud különbséget tenni a minőségi zene és a szemfényvesztés között? A közönség igényli az élő zenét, és e mohó vágytól vezérelve gyakran lépre megy, ha ügyesen lépre csalják. Ügyes marketinggel mindent el lehet adni. Meg kell nézni, meddig él egy-egy ilyen formáció. Ha harminc évig, akkor már lehet benne valami. Mivel készül az Amadinda ütőegyüttes a jövő évi, harmincas jubüeumra? Sokfelé fogunk játszani Magyarországon és külföldön is, például lesz egy hosszabb amerikai turnénk. A születésnapi koncertet napra pontosan az első zeneakadémiai koncertünk évfordulóján tartjuk, május 18-án. A naptárunk 2015 őszéig betelt. Mi lesz ezután? A magam nevében beszélhetek csak: eldöntöttem, hogy hat év múlva befejezem a zenélést. Elhatároztam, hogy hatvanéves korom után már nem állok ki a színpadra. Lehet, hogy fogok még vezényelni, nyilván tovább tanítok a Zeneakadémián, de azt hiszem, akkor kell abbahagyni az aktív zenélést, amikor még jól megy, és nem erőltetett a dolog. RÖVIDEN Ma: XXII. Katedra Napok Dunaszerdahely. Ma rendezi meg a XXII. Katedra Napokat a Katedra Alapítvány. A rendezvény 9.00-kor kezdődik a dunaszerdahelyi Legend Hotelban. A programból: Albert Sándor Talán még nem késő - Helyzetkép, kihívások, elmozdulási lehetőségek a szlovákiai magyar közoktatásban címmel tart előadást, melyhez Fibi Sándor és A. Szabó László korreferátuma kapcsolódik; a szakmai vita után Bodnár Gyula a Katedra folyóirat 20 évét értékeli; Petres Csizmadia Gabriella a folyóirat jelenéről és jövőjéről beszél. Délután adják át a Katedra-díjat és az elismerő okleveleket, (ú) Holnap: hétvégi Hontalanítás Pozsony. Első és egyben idén utolsó alkalommal tart hétvégi előadást Hontalanítás című produkciójából az Iijú Szivek Táncszínház. A lakosságcsere, a deportálás és kényszerkitelepítés témáját a ma is Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúráján keresztül feldolgozó előadást az érdeklődők holnap 19.00-kor tekinthetik meg az Ifjú Szivek székházában (Mostová 8). (ú) Az M2-n indul A legokosabb osztály November 10-étől minden vasárnap találkozhatnak a nézők az M2 új, saját gyártású gyermekvetélkedőjével, A legokosabb osztállyal. A műsorból kiderül: melyik a Kárpát-medence legokosabb, legtalpraesettebb harmadikos-negyedikes osztálya. A műsorvezetők, Rátonyi Krisztina és Kovács Koko István vezényletével a gyerekeknek műveltségi, ügyességi feladatokkal kell szembenézniük. Egy adásban két, Magyar- ország több pontjáról, valamint a határon túlról jelentkező 3. vagy 4. osztály méri össze tudását. A legokosabb osztály első részét november 10-től vasárnaponként 19.05-kor tekinthetik meg az M2-n, a döntő pedig december 22-én lesz. (MTVA) Vezérmotívum az első világháború Salzburg. Meghirdették a 2014-es Salzburgi Ünnepi Játékok programját, amelynek vezértémája az 1914-ben, egy évszázaddal ezelőtt kitört első világháború lesz. A program vezértémájához kapcsolódva a hivatalos megnyitót bevezető előadást Christopher Clarke, a neves ausztrál történész tartja Alvajárók címmel. Helga Rabl-Stadler fesztiválelnök szerint a háború egyik gyümölcse volt a Salburgi Ünnepi Játékok. A prózai előadásokért felelős rendező, Sven-Eric Bechtolf rámutatott: a Max Reinhardt, Hugo von Hoffmansthal és Richard Strauss szellemi irányításával 1920. augusztus 22-én elindult fesztivál a művészet békítő, engesztelő erejét volt hivatott megmutatni. (MTI) Emléktábla Eva Krížikovának Pozsony. A szerdán megnyílt 15. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál a jövőre nyolcvanadik életévét betöltő Éva Krížiková színésznőt jutalmazza életműdíjjal. Az elismerés azzal jár, hogy jövő júniusban, a 39. Pozsonyi Kulturális Nyár és Váijátékok multikulturális fesztivál megnyitóján Éva Krížiková névtábláját elhelyezik a Hviezdoslav Városi Színház előtt létrehozott filmes sétányon, Ladislav Chudík, Mária Královičová, Jozefov Adamovič és Štefan Kvietik névtáblája mellé. Eva Krížiková jelentős játékfilmekben és tévéjátékokban alakított legendás szerepekkel írta be magát a szlovák filmtörténetbe. (tb) A Fotóhónap keretében szerdán nyitották meg a Pozsonyi Magyar Intézetben Göbölyös Luca Háttér című fotókiállítását. Az ismert magyarországi művész ezúttal a kortárs fotóművészet egyik meghatározó témájára, a gyermekre fókuszált, a viktoriánus kori kisgyermekábrázolásokat tekintve kiindulópontnak, amikor a mozgékony kicsiket anyjuk ölébe ültették, hogy sikerüljön a portré, az anyát viszont letakarták, szinte eltűnt a háttérben. A kiállítás november 29-éig látható. (Juhász Katalin felvétele) Perse község az épületet szeretné emlékházzá, illetve falumúzeummá alakítani Már látogatható Bácskái Béla szülőháza NÉMETH BOZÓ ANDREA Perse. Bácskái Béláról, a falu neves szülöttéről emlékeztek meg a Losonc és Fülek között található Persén. A művészt L980. november 7-én, élete delén érte a halál. Az idei megemlékezés különleges volt: a festő halála óta először nyílt meg a Bacskai- szülőházalátogatókelőtt. A ház évtizedekig várakozott lelakatolva, egyre romló állapotban. Nemrégiben sikerült rendezni a tulajdonviszonyokat: az ingatlana község tulajdonába került. A falu az épületet szeretné emlékházzá, illetve falumúzeummá alakítani. Az eredeti állapotban megmaradt bútorok és a megkopott, egykor szépen festett ládák kincseket rejtenek: a művész pályáját nyomon követő tanulmányok, vázlatok, korai akvarellek, tusrajzok, grafikák, jegyzetek, fényképek kerültek elő belőlük. A gazdag anyag feldolgozása, dokumentálása, restaurálása, megfelelő elhelyezése még várat magára. Addig is a helyi kultúrházban kisebb kiállítás látható a Bacskai-hagyaték- ból, mely a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársainak közreműködésével készült, és a jövő évi évfordulóig lesz megtekinthető. Bácskái Béla szülőháza mostantól nyitva áll az érdeklődők előtt (a látogatás időpontját a Bácskái Béla festőként is a gömöri-nógrádi dombok-völgyek vilá- persei községi hivatalban lehet gában érezte magát igazán otthon (Képarchívum) egyeztetni).
