Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-02 / 255. szám, szombat

2 Közélet ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 2. www.ujszo.com Van, amiben Magyarország is jobban teljesít Itt a 2013-as jóléti toplista összefoglaló Pozsony. Az életminőség szempontjából Szlovákia egyre rosszabbul teljesít - derül ki a londoni Legatum Institute leg­újabb jóléti toplistájából, amely azt igyekszik megmutatni, hogy az egyes államok milyen esélyt kínálnak átlagpolgáraiknak éle- tükjobbra fordítására. Az összesített eredményeket tekintve Szlovákiát idén Csehor­szág és Lengyelország is meg­előzi, és mára sok tekintetben - az összesített listán is csak há­rom hellyel hátrébb szereplő - Magyarország is lehagyja. Szlo­vákia a gazdaság teljesítménye, a vállalkozói környezet minősé­ge és a szociális helyzet szem­pontjából ugyan még összeha­sonlíthatatlanul jobban teljesít, mint Magyarország, a Legatum Institute azonban úgy látja, hogy a közbiztonság, a személyi szabadság és a kormányzás színvonala Szlovákiában még az egyébként jónak semmiképp sem nevezhető magyarországi­nál is rosszabb. Szlovákia lakos­ságának a nagy része ugyanak­kor úgy látja, tud kire támasz­kodni, ha bajba kerül. A felmé­résben a válaszadóknak csak­nem a 93%-a vélekedett így. A megkérdezettek 57%-a barát­ságosnak tartja Szlovákiát: úgy látják, hogy jó lehetőségeket kí­nál a bevándorlóknak. Az idei listán egyébként - sú­lyos pénzügyi problémái ellené­re - Szlovénia bizonyult a leg­jobb életkörülményeket biztosí­tó országnak a kelet-közép-eu- rópai régióban. A bankjait terhe­lő óriási behajthatatlan hitelál­lomány - amelynek kezeléséhez akár uniós segítségre is szüksége lehet - azonban lerontja gazda­sági környezetét. Csehország pedig a politikai káosz és az el­múlt évek recessziója ellenére még mindig megelőzi a befekte­tők kedvelt célpontjának számí­tó Lengyelországot, (mi) Szlovákia és Magyarország a listán Index Helyezés* Szlovákia Magyarország Átlag 38. 41. Gazdaság teljesítménye 67. 83. Vállalkozói környezet 36. 52. Kormányzás színvonala 43. 38. Oktatás színvonala 23. 22. Egészségügyi helyzet 28. 38. Közbiztonság helyzete 36. 32. Személyes szabadság biztosítása 75. 68. Szociális helyzet 47. 71. RÖVIDEN Jól tejelnek a pénzintézetek Pozsony. A szlovákiai bankok összesített nyeresége az év első kilenc hónapjában elérte a 449 millió eurót, ami 8,6 szá­zalékkal, vagyis mintegy 36 millió euróval több, mint a múlt év azonos időszakában. „A profit idei növekedése elsősorban a kamatokból és az ügyfelek által fizetett különböző díjakból származó bevételek növekedésének köszönhető, míg a bankadó az említett időszakban 153 millió eurót vont el a bankoktól” - mondta el Marcel Laznia, a Szlovák Bankszö­vetség (SBA) elemzője. (TASR) Akkor is fizetést kell emelniük, ha nem tagjai a munkáltatói ágazati szövetségeknek Keresztbe tettek a kis cégeknek Pozsony. Újabb elbocsátá­sokhoz vezethet a par­lament keddi döntése, amelynek értelmében januártól minden 20 fő­nél több embert alkal­mazó vállalatra kötelező érvényű lesz a kollektív szerződés. Akkor is, ha a cég nem ért egyet a tar­talmával. ÚJ SZÓ-HÍR *Az egyes mutatók szerinti helyezés az országok rangsorában. • (Forrás: The Prosperity Index 2013) A köztársasági elnököt kérik a vállalatok, hogy ne írja alá a kollektív szerződésről szóló törvény módosítását. Ha a tör­vény mégis életbe lép, akkor várhatóan az Alkotmánybíró­sághoz fordulnak, mondta la­punknak Martin Hošták, a Munkaadók Országos Szövet­ségének (RÚZ) képviselője. A szövetség szerint az intézkedés mintegy 11 ezer kisvállalatot érinthet, a legnagyobb ve­szélyben a 20 főnél kicsivel több embert foglalkoztató cé­gek vannak. Az ágazati szakszervezet és a munkaadók ágazati szövetsége évente tárgyal a következő évre vonatkozó feltételekről, ame­lyeket az úgynevezett kollektív szerződésben rögzítenek. Ez tartalmazza a következő évre vonatkozó béremelést is. A szerződés eddig csak azokra a vállalatokra volt kötelező, ame­Allások szűnhetnek meg a törvény miatt (SITA-felvétel) lyek tagjai voltak a munkaadói szövetségnek vagy amelyek csatlakoztak a szerződéshez. Januártól elég, ha az adott ága­zaton belül vállalkozik, nem kell egyetértenie a szerződés­sel, nem kell, hogy tagja legyen a szövetségnek. Ha 20 ember­nél többet alkalmaz, akkor rá is vonatkoznak a feltételek, emel­nie kell például a béreket. Ha tehát a szerződés 10%-os béremelést tartalmaz, akkor minden vállalatnak 10%-kal emelnie kell a fizetéseket. Az ágazati béremelésre a szak­szervezet vagy a munkaadók szövetsége tehet javaslatot, a döntést egy bizottság hozza meg, amelyben azonban szám­beli fölényben vannak a szak- szervezetek képviselői. A nagyvállalatok, például az autógyárak számára az új sza­bályozás nem okoz majd prob­lémát, ők már ma is rendelkez­nek kollektív szerződéssel, a bérek ezekben a vállalatokban általában magasabbak, mint az ágazati átlag. A hazai beszállí­tóik viszont megérzik majd a törvény hatását. Ha emelik a béreket, emelniük kell a vég­termékeik árát, ami a verseny- képességük elvesztéséhez ve­zethet. A kisvállalatok számára megoldást jelenthet, ha 20 fő alá csökkentik alkalmazottaik számát, vagyis újabb munkahe­lyek szűnhetnek meg. A szakszervezetek szerint a cégeknek nincs mitől tartani­uk. „Biztosan senki sem fog béremelést követelni ott, ahol ez problémát okozhat” - nyug­tatta a cégek képviselőit Jozef Kollár, a Szakszervezetek Szö­vetségének (KOZ) elnöke. A törvényt szükségesnek tartják, mert szerinte a cégek sok eset­ben azért csökkentették a bé­reket, hogy nagyobb nyereség­re tegyenek szert. Nem zavarja a vállalatok pa­nasza Ján Richter szociális ügyi minisztert, a törvény előterjesz­tőjét sem. Kijelentette, hogy a törvény előkészítése során nem is törekedett megegyezésre a munkaadókkal. Ó gyakorlatilag csak leporolta a 2010 előtti smeres szociális ügyi miniszter, Viera Tomanová elképzelését. 2009-ben például a gépiparban követelt a szakszervezet 3,2 százalékos béremelést, amire a munkaadók kevesebb mint 20 százalékát tömörítő ágazati szövetség rábólintott. A kollek­tív szerződés életbe lépését vé­gül a 2010-es parlamenti vá­lasztások és a jobboldali kor­mány megalakulása akadályoz­ta meg. (lpj, SITA) Jelenleg közel 35 ezer nyugdíjból vonnak le valamilyen adósságot a végrehajtók Fellélegezhetnek az eladósodott nyugdíjasok UJ SZO-lNFORMAClO Pozsony. November 1-jétől a harmadával csökken azok­nak a nyugdíjasoknak á szá­ma, akiknek a nyugdíját meg lehet kurtítani valamilyen vég­rehajtási ítélet alapján. Válto­zik ugyanis az a minimális alapösszeg, melyhez nem le­het nyúlni. Jelenleg ha a nyugdíjasnak adóssága van, a hatályos vég­rehajtói döntés értelmében já­randóságából rendszeresen kell törlesztenie, de havonta legfeljebb csak annyit vonhat­nak le, hogy a nyugdíjasnál maradjon a létimimum 60 szá­zalékának megfelelő összeg. Novembertől ez 100 száza­lékra emelkedik, azaz a nyugdí­jasnál kell hagyni legalább 198,09 eurót, ha pedig vele együtt él egy másik, általa el­tartott személy, azért további 99,04 eurót (a létminimum 50 %-a) számítanak, ez esetben a végrehajtó legkevesebb 297,13 euróhoz nem nyúlhat. Ha valakinek a havi járandó­sága ennél kevesebb, nem lehet semmit levonni, a végrehajtást ideiglenesen leállítják, tájékoz­tatott a Szociális Biztosító. Er­ről a napokban értesítették az érintett személyeket. A biztosí­tó hangsúlyozta: a most postá­zott értesítés nem azt jelenti, hogy megszűnt valakinek a tar­tozása. A jövőben, ha a nyugdí­jas bevétele lehetővé teszi, majd ismét törlesztenie kell. Je­lenleg 34 334 nyugdíjból von­nak le valamilyen adósságot, novembertől 11 ezer személy esetében leállítják a végrehaj­tást. (sza) Lovász Attila: nem fogunk ünnepelni; Pék Zoltán: a magyar adásnak a kereskedelmi és regionális televíziók korszakában is ott a helye a közmédiában Harminc éve indult a szlovák közszolgálati televízió magyar adása VERES ISTVÁN Pozsony. Ha lesz is ünneplés, nem most. Október 31-én volt harminc éve, hogy 1983-ban el­indult a szlovák közszolgálati televízió magyar adása. Jelen­leg a közmédia finanszírozása és további léte köti le az intéz­mény vezetőit, állítja Lovász At­tila, a nemzetiségi adások igaz­gatója, hozzátéve, hogy külö­nösebb ünneplés nem lesz az évforduló kapcsán. „Ez egy szép és fontos évfor­duló. De most van az az időszak, amikor a közszférának el kell döntenie, hogy mit akar a köz- szolgálati médiával, vagyis má­sok a prioritások. Mert ha ez így folytatódik, akkor nem beszél­hetünk másról, mint hogy az ál­lam fenntartja ezt az intéz­ményt és pont” - vélekedik Lo­vász. Mint mondta, terveznek egy műsort, amely összefoglal­ná a magyar sugárzás harminc évét, de idén várhatóan még nem kerül adásba. Jövőre lesz a hazai magyar rádiós sugárzás nyolcvanadik évfordulója, a Pátria rádió múltja kapcsán így sorozatot indítanak. Magyarországi példára A magyar adás 1983 őszén a cseh és szlovák hírekből össze­válogatott, félórás magyar nyelvű műsorral indult. Hétfő esténként fél hétkor, A hét eseményei magyar nyelven címmel jelentkezett. A döntő momentum az volt, hogy 1983 nyarán elindult a félórás szlovák nyelvű műsor a magyar közszolgálati televízi­óban, emlékeztet Pék Zoltán. „Mondhatjuk tehát, hogy egy nemzetközi impulzus volt, ami az egészet előhívta” - jegyezte meg lapunk kérdésére Pék, aki éppen abban az időszakban került a közszolgálati tévéhez. „November elsején léptem be, mint a magyar adás egyetlen munkatársa. Ez politikai műsor volt, amely a híradóhoz tartozott” - fejtette ki. A két műsorvezető a rádió munkatársa volt (egyikük, Bárdos Ágnes ma is a tévé csa­patának tagja), a híreket a rá­dióban és az Új Szóban fordí­tották. A stáb többi tagja szlo­vák volt. Bár a köztévék akkor monopolhelyzetben voltak, a „magyar adásnak” még egy előnye rendelkezett: a Magyar Televízió akkoriban hétfőnként még nem sugárzott. Azzal, hogy ez hatalmas si­ker volt, Lovász is egyetért. „Ez a korabeli magyar közéleti ve­zetőknek, elsősorban Sidó Zol­tánnak, a Csemadok akkori or­szágos elnökének az érdeme, mert ő kilincselt érte a legtöbbed’ - emlékeztet az igazgató. Az adásba kerülő hí­rek viszont egy az egyben a cseh és szlovák eredetiből ma­gyarra fordított anyagok vol­tak, vagyis inkább a gesztus, mintsem maga a műsor tartal­ma volt jelentős. „Ilyen módon, hozzáadott érték nélkül nem szabad nemzetiségi adásokat csinálni” - szögezte le Lovász. A csehszlovákiai magyar­sággal a műsor nem foglalko­zott, de nem is foglalkozhatott, figyelmeztet Pék. „Minden műsornak volt politikai fel­ügyelete, amely az anyagokat ellenőrizte” - emlékeztet. Mindig a politika árnyékában A 89-es változások több mozgásteret adtak a magyar adásnak is. Kibővült a műsoridő, és politikai beszélge­tések, vitaműsorok is készültek az akkori pártok képviselőivel. 1998-ig viszont a politika, főleg a Mečiar-korszak erősen rá­nyomta a bélyegét a szerkesztő­ség munkájára, volt egy idő­szak, amikor csak heti tíz perc­ben jelentkeztek, vagy össze­vonták őket az ukrán adással. Pék Zoltán 1998-ban lett fő- szerkesztő. „A következő hat évben heti háromszor volt fél­órás magyar műsor plusz hírek, ez talán az adás egyik legjobb időszaka volt” - véli. Tapaszta­latai szerint mindig annak függvényében alakult a magyar adás sorsa, hogy a magyar pár­tok mennyire voltak hatalmi pozícióban. Pék úgy véli, a ma­gyar adásnak a kereskedelmi és regionális televíziók korszaká­ban is ott a helye az országos közmédiában. A közszolgálati tévé adáside­jéből a nemzetiségi műso­roknak olyan arányban kell ré­szesülniük, amekkora az adott nemzetiség lakossági aránya Szlovákiában, áll a 2011-es törvényben. Ennek teljesítésé­re viszont az eddigiek alapján sem igény, sem kapacitás nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom