Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-04 / 231. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 4. Vélemény és háttér 7 Első számú kampánytéma lett a kórház-privatizáció a megyei választások előtt Magán vagy állami? Kampánytéma lett a me­gyei kórházak privatizáció­ja. Nem csoda. Egy hónap­pal a regionális választások előtt akarnak magánosíta- ni néhány kórházat, ami önmagában necces, az utolsó pillanatban az egy­szeri választó bizony nem a közérdeket látja e lépés­ben. Mégis fontos kérdés: a kórház magánkézbe vagy köztulajdonba való-e. LOVÁSZ ATTILA Nem egyszer írtuk már le, hogy felejtsük el a szamaritánus hozzáállást - az egészségügy ha­talmas biznisz, a fegyverkeres­kedelem után a világon a máso­dik legnagyobb. A gyógyszer- iparban, amit már inkább gyó­gyítási technológiák iparának nevezhetnénk, dollármilliárdok röpködnek, az egészségügyi in­tézmények hálózatában szint­úgy. Vannak országok, ahol az emberek pontosan ismerik az egészség árát, mert fizetnek ke­ményen, vannak országok, ahol megszokták, megszoktuk, hogy közpénzekből, látszólag ingyen folyik a gyógyítás, de az biztos, hogy mindkét modellben, sőt azok kombinációiban is hatal­mas pénzek vannak. Az egész­ségügy iparág, lehet finnyás- kodni, ejnye-bejnyézni, hogy az egészség nem eladó, de az ipar­ág üzemeltetőinek ettől nem lesz könnyes a szeme. Az egész­ségügy biznisz. Ebben a tekin­tetben tehát nem az az érdekes, hogy szamaritánus, önzetlen segítséget kapunk-e, vagy szol­gáltatást a pénzünkért, mert minden modellben szolgáltatást kapunk. De nem mindegy, mi­lyen pénzért, és ez a szolgáltatás magas színvonalú, drága tech­nológiákat alkalmazó tevékeny- ség-e, amely a ráolvasástól és a kuruzslástól (mert hányán haj­landók azért is fizetni, ugye?) nagyon távol áll. A kórházak tulajdonosi ren­dezésében két komoly veszélyre kell figyelni. Az egyik az állami és megyei kórházakkal kapcso­latos: az adott intézmény veze­tői, és sokszor szakmai irányítá­sát is végző emberei a minden­kori politika függvényében töl­tik be posztjukat. Egyszerűen ilyen viszonyok közt élünk, az ál­lami kórház dolgaiba mindig be­leszól az aktuális egészségügyi kormányzat, a megyeibe pedig a megyei. Ezen túl a köztulajdon­ban lévő kórházban „a más pén­zét” költik, nem a sajátjukkal gazdálkodnak - ez a válasz arra, miért gazdálkodnak sokszor na­gyon is rosszul. A „más pénzé­nek” elverésekor pedig nagyon is egoista módon születhetnek korrupt és klientelista döntések, megint nem kell a szomszédba menni ilyen tapasztalatért. A magánkórház ezzel szem­ben ugyanazt tartja szem előtt, mint minden egyéb vállalkozás. A vállalkozás egyetlen értelme ugyanis a profittermelés. A vál­lalkozás nem arra van, hogy köz­feladatokat lásson el, hanem szolgáltat. Közfeladat esetében közpénzekért nyújt szolgálta­tást, azt rendesen és profitorien- táltan számlázva. A profit az a szó, amellyel a politikusok sze­retettel ijesztgetnek minket - hi­szen nem az egészség a fontos, hanem a jövedelem. Nos, a két forma között csak az a különbség, hogy a magántu­lajdonos szemrebbenés nélkül vallja be, hogy profitorientált, a köztulajdonos viszont minder­ről úgy vélekedik, mint a szüzes­ségi fogadalommal vagdalkozó prosti. Tehát hazudik. Mert pro­fit ott is van, csak éppen nem az intézményben, hanem a reá ra­kodó szolgáltatásokban, sok­szor csodálatosan összehangolt szervezésben. Az olvasó láthatja, a szerző a magántulajdonban lévő intéz­mények mellett teszi le a vok- sot, hiszen a magánintézmény ugyanazt a biztosítási pénzt használja, mint a köztulajdon­ban lévő, de lehet, hogy sokkal hatékonyabban. Ha Skandiná­viában, az ottani korrupciós in­dex alapján élnénk, nem ezt gondolnám, de Szlovákiában élünk, ahol minden „köz-” elő­taggal kezdődő szó mögött a mindenkori koncot kell látni. Mindemellett egy választott testület és tisztségviselő ne akar­jon egy hónappal mandátuma lejárta előtt privatizálni, mert az bűzlik. Nagyon, nagyon bűzlik, a csókosoknak való odaígérés akár borítékolható is. Ezért nem szabad megtenni. A privatizáció viszont legyen akár első számú kampánytéma: a választó meg eldöntheti, hogy a köznek hisz-e vagy e sorok írój ának. (Peter Gossónyi rajza)- A privát betegem, ismerem a befektetőjét. JEGYZET Egri bikavér LAMPL ZSUZSANNA Ha két ember ugyanarról be­szél, nem biztos, hogyugyanazt érti alatta. Miro­slav Disman cseh szociológus az ötvenes években egy nagyon szegény faluban kutatott. El­képedt, amikor megtudta, hogy mindenki Egri Bikavért iszik, mert drága volt. Végül azzal magyarázta ajelenséget, hogyezekazembereklegalább az ivásban próbálják tartani a luxusszínvonalat. Elméletét megosztotta a plébánossal, aki percekig tartó nevetés után elmondta, hogy a lakosok a legolcsóbb lőrét isszák, s azért nevezik Egri Bikavérnek, mert másnap úgy fáj tőle a fejük, hogy bőgnek, mint a bika. Amikor sok nemzeti kisebbség beszél ugyanarról, biztos, hogy nem ugyanazt érti alatta. Ezt legutóbb egy hete tapasztal­tam, amikor a kisebbségi bi­zottságülésén szavazásra ke­rült a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentés. A magyarok huszonhat oldalas kommentár- és javaslatcsoma­got fűztek hozzá, s azt kérték, hogy ajelentést csak ezek be- dolgozásautánfogadjukel, vagy legalább ajelentés mellék- letébenszerepeljenek. Ezzel szemben a többi kisebbség- egyruszinképviselőtleszámít- va, akinek szinténvoltak lé- nyegesjavaslatai-folyamato- san mellébeszélt. Első körben jött a diplomatikus mellébeszé­lés. Ezt kommunikációs kurzu­sokon tanuljákazok, akiknek nincs rá veleszületett tehetsé­gük. Lényege, hogy sose mondj nemet, hanem azt, hogy „igen, egyetértek, nagyon jó, de...” Tehát: amagyarokjavaslatai nagyonjók, nagyon hasznosak, mondták többen, de ajelentést így kellene elfogadni, ahogyan van. Ezt követte a kritikus meg- jegyzésekköre, melyekközüla legkritikusabb az volt, hogy változtatni kellene a jelentés­ben látható temérdek grafikon színein, mert néha összemo­sódnak. Az utolsó előtti mene­tet a körbelihegés körének ne­vezném. Akisebbségek el­mondták, hogy milyen hiper- szuper ajelentés, látszik, hogy szakszerű, tele van grafikon­nal, adattal, köszönettel tarto­zunk ezért a minőségi munká­ért. Azutolsó körismert: aje­lentést a magyarokon és két ru­szinon kívül a többikisebbség egyöntetűen megszavazta. S ha két kisebbségbeszél ugyanarról? Egy elégnagy ki­sebbség megkérdezte tőlem, hogy a magyaroknak mi bajuk van mindig azzal, hogy a ki­sebbségek nem államalkotó té­nyezők. Elmeséltem neki egy történetet. Ismerősöm magá­hoz vette idős, beteg apját, aki, amíg bírta, minden lehetséges módon támogatta a fia család­ját. Egyszer meglátogattam őket, s a fia az idős úrjelenlété- benakövetkezőtmondta: „az apu már nálunk lakik”. Az apa majdnem sírva fakadt, mire a fia elszégyellte magát, és kijaví­totta: „velünklakik”. Mert a „nálunk” azt jelenti, hogy ven­dég vagy, a „velünk” pedig azt, hogy ez itt a tied is, itthon vagy. A kisebbség nem értette. Rosszul magyaráztam? KOMMENTÁR Az emberszerető vezér MOLNÁR IVÁN Az emberi viselkedés biológiai alapjait kutató humánetológia egyik megalapítója, Irenáus Eibl-Eibesfeldt már évtizedekkel ezelőtt tudo­mányos módszerekkel is bebizonyította, hogy az túlzott emberszeretet is rengeteg bajt okoz­hat. A naiv emberszeretet szerinte már renge­teg nemzetet sodort szerencsétlen helyzetbe, amire főként akkor került sor, ha az emberbaráti erényeket ideologizálják és politikai programot faragnak belőlük. Az osztrák szakember a fél világot bejárta a kutatásaihoz, ám ha ma vállalkozna hasonlóra, lényegesen könnyebb dolga lenne. Egyszerűen csak felülne a Bécs és Pozsony között közlekedő első autóbuszra, és felkeresné a szlovák kormányhivatalt. Ro­bert Ficónál jobb kutatási alanyt ugyanis keresve sem találna. A szlovák kormányfő már a saját minisztereivel sem szívesen osztozik a dicsőségen, célja, hogy a választók egyedül őt te­kintsék a dolgozó szlovák nép megmentőjének. A legfrissebb példa a minimálbér emelése, az ezzel kapcsolatos színjátékot látva bizonyára Eibl-Eibesfeldt is megnyalná mind a tíz ujját. A munkaügyi tárca eredetileg nagyjából 8 eurós növelést ja­vasolt, a kormányfőnek azonban „sikerült kiharcolnia”, hogy több mint 14 euróval nőjön a minimálbér. Ajavaslatot e héten a kormány elfogadta, és ha a parlament is rábólint, jövőre nagyjából 210 ezer ember bruttó bére az idei 337,70 euróról 352-re nő. Fico most a nép megmentőjének szerepében tet­szeleg, a megjátszott emberszeretetével azonban épp az el­lenkezőjét éri el. Szloválda gazdasága nem államilag irányított tervgazdaság, ahol megszabhatják a cégeknek, hogy hány embert kell fog­lalkoztatniuk. Márpedig a minimálbér mostani emelése első­sorban a legszegényebb régiókban működő, alacsony vég­zettséggel rendelkező embereknek munkát adó vállalkozá­soknak okoz majd elviselhetetlen terhet, s képtelenek lesznek újabb munkaerőt felvenni. Sőt, újabb elbocsátási hullám kez­dődhet, amineka levét újra csak a legelesettebb családok isszák meg. A vállalkozók ráadásul egyre több embert fogla- koztathatnak majd feketén, miközben az így dolgozók az ed­diginél is kisebb bevételre számíthatnak. A választók egy ré­sze persze még mindig azt állíthatja, hogy Fico az ő érdekük­ben teszi mindezt, csak azok a fránya vállalkozók tesznek mindig keresztbe. A végeredmény azonban ettől nem válto­zik: a minimálbér ésszerűnél nagyobb emelésével a kormány csak tetézi a bajt. Ha így folytatja, a humánetológiáról szóló szakkönyvekben hamarosan Szlovákia is az eltúlzott, ideoló­giai alapú emberszeretet negatív példái között szerepelhet. FIGYELŐ Úriember nem fizet... Hivatalával fizettette ki a közúti bírságok beszedésért felelős francia nemzeti hiva­tal vezetője az ellene kisza­bott bírságokat - írta a Mé­diapart internetes újság. Je- an-Jacques Debacq két és fél éve irányítja azt a nemzeti ügynökséget, ahol központi­lag szedik be a közlekedési szabálysértések miatt kisza­bott bírságokat, a radarokkal rögzített gyorshajtástól a ti­losban parkolásig. A Média­part bizonyítékkal rendelke­zik arról, hogy Debacqot hi­vatali kocsijával, egy Peugeot 508-sal legalább tucatszor megbüntették. A bírságokat, összesen. 700 eurót, a mun­kahelye, azaz az államkincs­tár fizette be a hivatalnak. Az ominózus szabálysértések es­te és hétvégén, a hivatalveze­tő munkaidején kívül történ­tek, például amikor Nor- mandiában járt víkendezni. Ilyenkor ugyanis nem a sofőr­je, hanem maga a prefektus vezette a hivatali járművet. A szabálysértésről szóló do­kumentumokban az szere­pel, hogy „a gépkocsi vezető­je beazonosíthatatlan”. A csa­lás célja az volt, hogy a pre­fektus ne kapjon büntetőpon­tokat a jogosítványába a sza­bályok áthágása miatt. A bel­ügyminisztérium belső vizs­gálatot rendel el. (MTI) Lecsapott a Moszad? Likvidálták az iráni számí­tógépes hadviselés vezetőjét - írta a The Telegraph című londoni lap. Utoljára szomba­ton látták élve az iráni kiber- háborús egység parancsno­kát, Modzstaba Ahmadit. Holttestét Teherántól észak­nyugatra, egy erdős területen találták meg - írta az iráni Forradalmi Gárdához közeli internetes hírportál. A rend­őrség parancsnoka szerint ketten vettek részt meggyil­kolásában, és motorkerék­párról adták le a lövéseket. Iz­raelben vezető hírként jelent meg az újabb iráni likvidálás. Iránban 2007 óta öt atomku­tatóval és a ballisztikusraké- ta-program vezetőjével vé­geztek ismeretlen tettesek. A teheráni rezsim az izraeli kül­földi hírszerzést, a Moszadot vádolja az akciókkal. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom