Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-29 / 252. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 29. Vélemény És háttér 7 Miért lehetetlen mifelénk több tízezer résztvevővel demonstrációkat szervezni? Lehet ugyan arról vitatkozni, hogy érdemben mennyire fogja előrelendíteni a székelyföldi autonómia ügyét a székely menet, de a szervezők remekül dolgoztak. Óriási tömeg foglalt állást látványosan a régió autonómiája mellett. Vajon miért ne sikerülhetne Szlovákiában is komoly megmozdulást összehozni és mik a járható utak? TOKÁR GÉZA Első körben érdemes megnézni, mennyire különbözik a tüntetéskultúra Szlovákiában és a környező államokban - például Magyarországon. Számottevő tömeget csak a kassai életmeneten sikerült megmozgatni az utóbbi években, szeptemberben néhány tízezren gyűltek össze az akcióra. Szlovákiai magyar viszonylatban az MKP 2009-es dunaszerdahelyi, stadionban rendezett demonstrációja jelenti a csúcsot, mintegy 15 ezres részvétellel. Egyébként a spontán vagy rosz- szul szervezett tüntetéseken tized-huszadannyian gyűlnek össze, mint egy átlagos magyarországi tiltakozó akción. Csak hogy az arányokkal tisztában legyünk, míg tavaly Szegeden kétezren tiltakoztak a magyar kormány oktatási reformja ellen, háromezren jelentek meg Pozsonyban a Gorillabotrány kirobbanása után szervezett, utólag legnagyobbnak bizonyuló tömegdemonstráción. Ezek alapján komoly nehézségekbe ütközik tízezres tömegeket összeverbuválni egy tetszőleges városban egy tetszőleges ügy (hogy egy kézenfekvő és sokat ragozott példát mondjunk, az autonómia) mellett demonstrálva. Sok pénzt, időt és alapos szervezést kíván. Az már más kérdés, hogy egy hasonló befektetés meg is térül: a dunaszerdahelyi tiltakozás is képes volt pánikreakciók kiváltására a szlovák oldalon. Apropója is lenne jócskán a megmozdulásoknak, hiszen a friss társadalmi és politikai események - a kisebbségi kormány- biztos hivatala körüli bizonytaÚjszerűség, hatékonyság, szervezettség - az erdélyiektől ennek megfelelő kombinációját lehetne eltanulni. lanság, az iskolaügyi fejlemények, a csúszó kisebbségi támogatások, a peredi népszavazás ignorálása, az általános rossz hangulat - okot szolgáltatnak a szervezett megnyilvánulásokra, nagyobb visszhangot kiváltó megmozdulások azonban nincsenek. Az autonómia kapcsán például komoly akadályt jelent, hogy nem léteznek tervezetek, elképzelések, valamint egy ilyen javaslat társadalmi beágyazottsága is hiányzik. Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi időkben tapasztalható helyi, civil megmozdulásokra nem a tömeges jelleg, hanem a szervezettség és - esetenként - az új, szokatlan ötletek felvonultatása a jellemző. A matri- cázás, vagy a hétvégi peredi táblacsere, a mécsesek égetése a román nagykövetségnél túlmutattak a demonstrációk hagyományos jellegén, és újszerűén hatottak. Megjegyzendő, az erdélyi tüntetés lényege éppen abban rejlik, hogy sikerült kombinálni az újszerűséget a tömeggel. A „hagyományos”, több ezres szabadtéri tüntetést váltották élőláncra - előbbire nem biztos, hogy felkapja a fejét a média, utóbbira sokkal inkább. Az erdélyiektől pontoso- an a hatékonyság és az újszerűség kombinációját lehet eltanulni.- Javaslom azonnal jegyzőkönyvbe venni, hogy mihamarabb hozzunk határozatot egy gondolatmenetről. (Peter Gossónyi rajza) A jól fizetett alkalmazott egyben költeni kívánó fogyasztó is, ami adóbevételt jelent az államnak A fordizmus szlovákiai realitása HORBULÁK ZSOLT Ilyentájt az egyik hagyományos téma a béremelés, a költségvetés összeállításával egy időben folynak a tárgyalások a szakszervezetekkel. Most elég jelentős érv van a kezükben: a termelékenység hétmérföldes léptekkel nő, mikor akarják emelni a fizetéseket, ha nem most? Válság ide vagy oda, minimum nem etikus a munkaadóknak ekkora többlethasznot megtartaniuk. Ebben a szituációban Henry Ford híres bérpolitikáját szokás felemlegetni, aki 1914 januárjában 2,34 dollárról 5 dollárra emelte gyári dolgozóinak napi bérét, és így egyben a keresletet is megteremtette saját termékére, a Ford T modellre. A jóléti állam is tulajdonképpen erre a „társadalmi szerződésre” épül: a jól megfizetett alkalmazott egyben költeni kívánó fogyasztó is. A kereslet-kínálat spirál egymást erősítve bővíti a termelést és a keresletet, ami nem csak az életszínvonalat emeli, hanem a fogyasztási adókon keresztül az állami bevételeket is növeli. Itt lenne az ideje, hogy végre nálunk is ez a mun- kadói-munkavállalói kapcsolat érvényesüljön. Csakhogy, mint annyi más közgazdasági axióma, ez az elv is egy bizonyos korszakban, államban működik, máskor, máshol viszont nem. Az már közhely, hogy Szlovákia gazdasága kicsi, az ipar csak a külső keresletre épül, más szóval exportorientált. Ha a húzóágazatot nézzük, ami éppen a személygépkocsi-gyártás, kimondottan a világpiacra termel. A legyártott autók száma évente egymillió körül van, s idehaza ebből megközelítőleg hetvenezret adnak el. Ha a három nagy gépkocsigyár akkorára emelné a fizetéseket, hogy annak köszönhetően megduplázódna a belföldi autóeladás, az még mindig csak 7 százalékos növekedést jelentene. És azt se feledjük, hogy az autóvásárlási kedv ekkora mértékű növeléséhez egyáltalán nem lenne elegendő a bérek megduplázása. A múlt század eleji fordi séma tehát nem működne. Komoly béremelésről nem lehet szó, mert akkor a vállalatok fognák magukat, és tovább állnának olyan országba, ahol alacsonyabb az átlagbér. A legfejlettebb államokban ez a folyamat már lezajlott, ennek vagyunk most mi a nyertesei, legalábbis egyelőre. Ma minden közgazdász egyetért abban, hogy a nagy belső piac stabilitási tényező, lásd térségünkben Lengyelországot. Persze mintegy száz évvel ezelőtt mi is egy 50 milliós piac része voltunk, s ha másképp alakul a történelem, mára 70-80 milliósra duzzadthatott volna, de ez egy másik történet. Az viszont tény, hogy gyári fizetésekkel nem lehet felzárkózni a nyugati bérekhez. KOMMENTAR Túlprotestáltak NAGY ANDRÁS a A cseh választások első számú híre egyértelműen Andrej Babiš pártjának előretörése. Protest- párt felbukkanása Közép-Európában már egyáltalán nem ritkaság, szinte minden országban minden választáson szolgálnak meglepetéssel. Amiben Babišék valóban egyediek, az az elért eredmény: a nulláróljutottakrövid idő alatt húsz százalék közelébe, és ami ennél is fontosabb, nélkülük képtelenség igazán működőképes koalíciót összehozni. Ezzel el is jutottunk a lényeghez, mégpedig ahhoz, miért is léteznek politikai pártok. A klasszikus politikaelmélet szerint a pártok működésének egyetlen célja a hatalom megszerzése, és nyílt vagy titkos céljaik elérése a hatalom gyakorlásán keresztül. Leegyszerűsítve: minden párt arra törekszik, hogy előbb-utóbb kormányra kerüljön, és így bizonyítsa be szavazóinak, hogy amit megígért, azt képes is végrehajtani. Gond akkor van, amikor egy-egy párt túl sokat ígér, és hatalomra jutva kiderül, hogy nem képes mindent megvalósítani. A protestpártok viszont azt állítják magukról, hogy nem a hatalom gyakorlása miatt jöttek létre, hanem például azért, hogy megváltoztassák a fennálló korrupt rendszert. Általában ezt kívülről, nyomásgyakorlással, esetleg ellenőrzéssel akarják elérni, nem szeretnének rögtön belebonyolódni a hatalom gyakorlásába. Hiszen maguk is tisztában vannak azzal, hogy amint számon kérhető feladatok tornyosulnának előttük, kiderülne, hogy ugyanolyanok, mint a többiek, vagy akár még rosszabbak. Ha Szlovákiát nézzük, az Egyszerű Emberek tipikus protestpárt, bár vezetői tagadják, hogy egyáltalán pártról van szó, laza szövetségről beszélnek. A tavalyi választás után az ő szempontjukból nézve szerencsére nem jutottak kormányra, így továbbra is könnyedén kritizálják a rendszert. Náluk nincs pártérdek, csak az „emberek érdeke”, az aktuális hatalom bírálata. Nagyon valószínű, hogy Babišék Csehországban nem tudják megengedni maguknak ezt a luxust, és valamilyen módon részt kell vállalniuk a hatalom gyakorlásából. Bár formálisan nagyon sajnálják majd ezt a kellemetlen helyzetet, de valójában ők is tudják, hogy a hatalom gyakorlásán keresztül az ő embereik is pozíciókhoz jutnak, esedeg pénzt szereznek a pártnak, illetve a párt hátterének. Az igazi különbség Babišék és más pártok között talán csak az, hogy náluk egyértelmű, ki tette be a pénzt a kampányba. Ettől függetlenül Babiš és a párt többi mecénása ugyanúgy arra fog törekedni, hogy a befektetett pénz megtérüljön, például állami megrendeléseken keresztül. Miért hiszi bárki, hogy egy vállalkozó, aki mindig nyereségre törekszik, majd most másként fog viselkedni? A gond leginkább az velük, hogy nem tudni, mit is képviselnek valójában. A protestpártok, így tehát Babišék is a választások előtt folyton azt hangoztatják, hogy ők nem politikusok, csak a nép hangját hallatják. Ám ez hazugság, a választásokkal hús-vér politikussá válnak, de hogy az ország sorsát befolyásoló szakpolitikai kérdésekben mi a véleményük, azt maguksem tudják. Ez látszott a párt vezetőjén, amikor a hétvégén arra sem tudott egyértelmű választ adni, hogy kivel tudna együttműködni. Mert tudja, hogy ellenzékben könnyebb lett volna. FIGYELŐ Előre is léptek? Sikerként értékelte az erdélyi magyar lapok többsége a székely menetelést, de hozzáteszik, a megmozdulás önmagában nem elég a cél eléréséhez. A Krónika szerint a menetelés az első olyan autonómiamegmozdulás, amely kitört a „kimegyünk a térre tüntetni, megmondjuk a magunkét, majd hazamegyünk” unalmából. De a megmozdulás csak akkor lehet igazi siker, ha mind a román, mind a nemzetközi közvéleménynek világosan elmagyarázzák, mit szeretnének. A Szabadság című kolozsvári napüap szerint a tüntetés elsősorban arra volt jó, hogy aktívan tartsa a szavazóbázis kemény magját, amely egyre jobban morzsolódik. Azt is megjegyezte azonban, hogynem jutott előrébb a romániai magyarság autonómiaküzdelme a nagy meneteléssel, s folytatni kell azt. A Háromszék című napilap szerint a menetelés „egységet, erőt sugárzott, amelyet jó volt nézni”. A Hargita népe szerint elérte a célját a menetelés, az autonómiatörekvés mögött közakarat áll. A maszol.ro hírportál a magyarországitüntetésekre utalva ellentmondást lát aközött, hogy „Magyarország a nemzetállamot erősíti, miközben Romániától a nemzetállam lebontását kéri”. A menetelés visszacsatolásaként az autonómia politikai ellenségei is erősödnek. „Minél népesebb a román szavazóknak ez a tábora, annál nagyobb a veszély, hogy mi, magyarok nem kerülünk be a parlamentbe. És akkor minden lelkes menetelés ellenére aligha lesz székely önrendelkezés” - állapítja meg a portál. (MTI) Jöhet a menet
