Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-01 / 228. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBERI. Vélemény és háttér 7 Több hónap távlatában lesz érdemes megfigyelni, mihez kezd a Híd a célkitűzésekkel Vízió, az van A Híd pénteken olyan lépést tett, amelyre már é- vekkel korábban szüksége lett volna: bemutatta a Vízió 2016 névre keresztelt stratégiát, annak is azt a részét, amely a párt nemzetpolitikai célkitűzéseivel foglalkozik. TOKÁR GÉZA Legfőbb ideje volt bemutatni a párt célkitűzéseit. Sőt, jelen pillanatban az MKP középtávú céljainál tisztábban és világosabban látni, mit akar Bugár Béla pártja. Viszont a jövő szempontjából fontosabb, mit sikerül mindebből megvalósítani és mennyire lesz rá valós politikai akarat. Sajnálatos módon az anyaggal kapcsolatos reakciók legtöbbje azokra a szimbolikus felvetésekre érkezett, amelyek egyébként is alapjaiban osztják meg az itteni magyarságot. A Felvidék-Dél-Szlovákia kifejezések cserélhetősége, illetve a nyelv, nem pedig a nemzetiség védelmének elve ugyan kulcs- fontosságú ideológiai kérdés, de ezen a téren közmegegyezésre alig van esély. Ahhoz, hogy ez változzon, egy pártnak magát a társadalmat kell formálnia, márpedig úgy a Híd, mint az MKP inkább a meglévő igényeket elégíti ki, semmint maga határozná meg azokat. A nemzetpolitikai célkitűzések két fontos részre oszthatók: azokra a konkrét felvetésekre, amelyekhez politikai szövetségeseket kell találni, illetve azokra, amelyeket önerőből is meg lehet valósítani. Az anyagot a Híd szerint tucatnyi szakértő bevonásával készítették, viszont ez azzal is jár, hogy a politikusok szerepvállalása csak közvetett. A legtöbb célkitűzést - például a kulturális és oktatási önkormányzatiságot, a közigazgatási átszervezést, vagy akár a magyar nyelv megjelenését a szlovák oktatásban - csak szövetségesekkel lehet elérni, méghozzá a politikusok aktív közreműködésével. Márpedig a Híd korábban több alkalommal azzal bőszítette fel a nyilvánosságot, hogy az abszolút kisebbségvédelmi célkitűzések helyett kompromisszumokat kötött és politikai pozíciójának javítása érdekében nem vállalta fel a konfliktusokat. Megvan ennek a veszélye a nemzetpolitikai stratégia kapcsán is. A fentiek fényében mindenképpen pozitívan lehet értékelni, hogy a dokumentum bemutatására szlovák környezetben A Híd és az MKP nem a társadalmat formálja, inkább a meglévő igényeket igyekszik kielégíteni. került sor, a Híd pedig a szlovákok felé szimbolikusan is felvállalta a stratégiában meghatározott témákat. Hasonló, a kettős beszédet mellőző megnyilvánulásokból jóval többre lenne szükség. Kérdéses ugyanakkor, hogy ha feltételezzük a szándék meglétét, milyen módon vállalják majd fel a szlovák partnerek a célkitűzéseket, ezzel kapcsolatban ugyanis nagyon sok a rossz tapasztalat. Több hónap távlatában lesz érdemes megfigyelni, mihez kezd a Híd azokkal a pontokkal, melyeket elméletileg a párt önerőből, esetleg civil szervezetek bevonásával valósíthat meg. A magyar nyelvtanfolyamok megszervezése, a folyamatos közvélemény-kutatások, az imázskampány és a kulturális projektek ugyanis egyrészt azt feltételezik, hogy a párt képes anyagi forrásokat keresni (és találni) minderre, másrészt pedig megvalósításuk független a politikai széljárástól. Ha sikerül valamit is minőségileg megvalósítani a kilátásba helyezett programokból, az előrelépés lenne - és egyben a Híd társadalmi beágyazottságát növelhetné, ami viszont újabb problémák forrásává válhat a két párt viszonylatában. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője 3* f- zL iA e ^ ^ f-c> ~/fö ~ (Peter Gossónyi rajza)- Országos átlagbér szorozva 7,2-vel, az azt jelenti, hogy... a miniszter hülyének nézi a tanárokat. Nem kell ahhoz a kispolgári giccs rajongójának lenni, hogy az akciót cikinek találjuk Bajnai és a polisztirol-Orbán KISS TIBOR NOÉ Baloldaliak tüntettek Budapesten az Orbán-kormány ellen, szokatlanul kemény jelszavakkal és módszerekkel. Baloldaliaktól a rendszerváltás óta legfeljebb kereplőt és heveny orbánozást láttunk, hallottunk, ehhez képest az ismert rapper, Dopeman vezetésével ledöntöt- ték Orbán Viktor polisztirolból általuk készített szobrát. Az aktivisták megfogták a kötelet, nekiveselkedtek, megrántották. Orbán a lábszáránál kettétört, a betonra esett, a feje is leszakadt, Dopeman nagyot ró-- gott bele. Aztán a szervezők boldogan fényképezkedtek a zord ábrázatú miniszterelnökfejjel a kezükben. Látszott, hogy még a polisztirol-Orbán is azon töri a fejét, hogyan korlátozhatná a demokráciát. Az eseményt a Szolidaritás Mozgalom szervezte, de a helyszínen feltűnt zászlókon ott virított az Együtt - Párbeszéd Magyarországért Mozgalom lógója is. Sőt, maga Bajnai Gordon mondott beszédet, arról, hogy sürgősen el kell kergetni a fi- deszmaffiát. Meg amit ilyenkor el szokott mondani. A perfor- mansz súrolta az abszurd határait - a színpadon Dopeman sűrűn bazmegozva rappelt, ócsárolta a tolvajkormányt, a kordonok mögött középkorúak és nyugdíjasok rázták, visszhangoztak. Aztán átvonultak a Lánchídon: az extűzoltó a vállán viszi Orbán fejét, mellette egy nő, mobillal fényképez, az alkarján SPAR-nejlonszatyor. Snitt. Az interneten azóta mindenki a Bajnai-akcióról beszél, s az értékelések legtöbbje egyetért: demagóg, méltatlan, primitív rendezvény volt ez, amellyel Bajnai Gordon csak blamálta magát. Tény: ha valaki párbeszédet hirdet Magyarországért, akkor abba nehezen fér bele az ellenfél „lefejezésének” szimbolikus-barbár gesztusa. Nem kell ahhoz a kispolgári giccs rajongójának lenni, hogy a Szolidaritás rendezvényét cikinek találjuk. Kedveljük mi a punkot és a dadát, tudjuk, mi fán terem a metál, nem félünk a radikáltól. Lehetett volna ezt jól is csinálni, de itt nem a Sex Pistols játszott. Talán éppen ezért érezhetjük: ez az akció végtelenül kínos volt. Izzadságszagú. Nagyon nem állt ez jól Bajna- inak. (Szánja Tibor - őt el tudtuk volna képzelni, ahogy a műanyag Orbánon ékelődik, például elnyomja az orrán a cigarettáját.) A vasárnapi akció legszomorúbb tanulsága: Bajnainak fejletlen a politikai szimata. Orbán ezen a téren fényévekkel előtte jár: ismert közéleti szereplőket, olimpiai bajnokokat, egyházi méltóságokat édesget maga mellé biodíszletnek. Sokak számára erőt, méltóságot sugároz. Bajnai körül viszont egyre nő a zűrzavar. Hol árokbetemetős szöveggel jön elő, hol szobrot dönt. Hol értelmiségi nyelven beszél, hol populista húrokat penget. Azt viszont egyre kevésbé tudjuk, hogy mit akar, hogyan akarja, kivel akarja. Állítson maga mellé hiteles embereket, fogalmazza meg világosan a programját, mutasson alternatívát- erre sokkal többen várnak, mint a hétvégi, ripacskodó parádéra. A szerző magyarországi publicista KOMMENTÁR Megyei álmok NAGY ANDRÁS A választások közeledtével egyre több hír jelenik meg a megyei politikusokkal és a megyékkel kapcsolatban, de alig beszél valaki a rendszer működésének hatékonyságáról. A megyék és a hivatalaik a politikai pártok kifizető- helyeiként vannak aposztrofálva, így részben érthető, hogy az embereknek nincs túl nagy kedvük szavazni. Az ember azt várná, hogy november közeledtével elindulnak az irányított kampányok, melyek az adott párt jelöltjének támogatásán túl magukat a megyéket és a választásokat is reklámozzák. A rendszerváltás után, a helyi önkormányzatiság létrejöttét követően sokan komoly reményeket fűztek a megyerendszerhez, mert az hozta volna mega nagyobb önállóságot a régióknak. Mi, magyarok is hittünk benne, hogy egy ilyen rendszer nekünk is több jogot biztosít saját ügyeink intézésére. A megyerendszer kitalálásakor az volt a cél, hogy EU-standard módon hozzanak létre olyan területi közigazgatási egységeket, melyek a központi hatalomnál effektívebb, emberközelibb módon segítik mindennapjainkat. Bár az elején még pozitívak voltak az elképzelések és a vágyak, valahogy lassan minden elszürkült. Ájelenlegi megyerendszert valójában senki sem érzi a sajátjának. Nekünk, magyaroknak létrehozása óta tüske, hiszen hiába volt a híres reform, az akkori koalíciós partnerek nem voltak hajlandóak belemenni a déli régió létrehozásába, mely valamilyen formában egyfajta magyar önkormányzatot - területi autonómiát is előre vetíthetett volna. Hiába volt kész a kormánymegbízott 12 megyés javaslata, végül maradt a nyolc megye, ahogyan azt még Mečiarék 1996-ban megálmodták. Ezáltal ajobboldali pártok sem érezték már annyira sajátjuknak, lassan-lassan kihátráltak a nagyprogram mögül. A megyerendszer 2001 óta működik, de azóta egyetlen kormány sem tudott rajta olyan finomhangolásokat véghezvinni, melyek alapj án a lakosság közelebb érezné magához. Ha pedig a jelenlegi kabinet hozzáállását nézzük, elég Robert Fico azon kijelentésére emlékezni, hogy sokkal effektívebben működne a három megye, egy nyugati, egy középső és egy keleti, ahogy az a szocializmusban is jó volt. Ebből kifolyólag maga a megyei választás és kampány is kisstílű politikai alkuk és egyezségek terepévé vált, ahol már egyre nehezebb eligazodni. Jó volna azt látni, hogy a megyei politikusok valóban a saját régiójukat képviselik az országos politikával szemben, s a pártok nem pihenőnek és lerakatnak tekintik a megyei parlamenteket. Ám a megyék mibenlétéről most már nem nagyon fog senki vitatkozni, mivel elkezdődött a kampány. Ajelöltek fűt-fát ígérnek, miközben tudják, a mögöttük lévő anyapártnak eszébe sem jut majd a parlamentben pénzt átcsoportosítani ezekre az ötleteikre. így maradnak a színes megyei álmok, melyek a pla- kátokonjól mutatnak, de valóságtartalmuk alig van. FIGYELŐ „Ilyen jó még nem volt” Szlovákia és Magyarország kapcsolatai az utóbbi húsz évben talán most a legjobbak - nyilatkozta a Népszavának Peter Weiss budapesti szlovák nagykövet. A kettős állam- polgárságot kétoldalú problémának nevezte, „mely nem Szlovákia miatt keletkezett, s nem lehet megoldani kívülről jövő nyomásgyakorlással”. Úgy tudja, 40, magyar állampolgárságot felvevő ember vesztette el a szlovák állampolgárságát. .Azonban egyes, nem ellenőrizhető információk szerint körülbelül 1500 szlovák állampolgár kapott magyar állampolgárságot feketén, azaz nem jelentette azt a szlovák hatóságoknak” - mondta. Weiss ezután azt hangoztatta, Szlovákia Magyarország 4. legfontosabb gazdasági partnere, Magyarország pedig az 5. helyet foglalja el ugyanezen a szlováklistán. (MTI) Légierő nélkül a Balkán A volt jugoszláv tagköztársaságok többségének nincs légiereje, Szerbia az egyetlen, amely képes egyedül ellátni légvédelmét - írta a szerb Vecsernje Novoszti. Montenegrónak, Macedóniának és Bosznia-Hercegovinának egyáltalán nincsenek harci gépei, Szlovéniát az olasz légierő védi, Horvátország légiflottája pedig teljes felújításra szorul. A két hor- vát légi bázison összesen tíz szovjet MiG-21-es van, amelyeket a ’90-es években vásárolt használtan Lengyelországtól és Ukrajnától, és felújításukat tervezik. Az országok többsége a NATO-tól kap vagy remél segítséget. A balkán légvédelmének kérdése azt követően került a figyelem középpontjába, hogy bejelentették, a közeljövőben horvát gépek védhetik Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Macedónia egét. (MTI)
