Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-26 / 250. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ'2013. OKTÓBER 21. www.ujszo.com 110 éve hunyt el Fadrusz János: monumentalitásra törekvő köztéri alkotásainak köszönhetően vált országszerte ünnepelt szobrásszá „Csak követnie kellett ösztöne parancsszavát” Emlékezésünk tárgya Fadrusz János, az ember és a művész. Életművét az egységesség eszméje hatja át, mely mögött hol haloványan, hol élesebb kontúrokkal felsejlik egy művész magával ragadó élete és az anyaggal, egyben a vüággal folytatott küzdelme. GAUCSÍK ISTVÁN Fadrusz János 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban, német családban. Gondolkodására a város történelmi hangulata nagy befolyással volt, szoros kötődését szülővárosához már sikeres művészként is sokszor és sok helyen hangoztatta. Apja, János a jobb megélhetés reményében a morvaországi Radošovból vándorolt a koronázóvárosba. A „honpolgári esküt” 1853-ban tette le, ugyanabban az évben feleségül vette a francia felmenőkkel is rendelkező Ewinger Terézt. Lakásuk a pozsonyi Várút 43-45. számú épületében, az egykori Pálffy-udvarban volt. Az apa szőlőmunkás és nehezen boldoguló gazdálkodóként az 1864-es állatjárvány idején elveszítette a megélhetésük alapját jelentő teheneket, később az új munka, a fuvarosság sem lett sikeres vállalkozás. Ekkor költöztek a Virágvölgybe, ahol anyja szatócsboltot bérelt. Az öt gyermekkel gyarapodó család anyagi hátterét az ő munkája, kifogyhatatlan energiája és kitartása biztosította. A fiatal Fadrusz eredményei a dómiskolában, majd a virágvölgyi elemiben - talán éppen nehéz gyermekkora miatt - hullámzók voltak. Tizennégy évesen lett lakatosinas Leinwander műhelyében, emellett a vasárnapi iskolában, Brandl Alajos irányítása alatt fejlesztette művészi készségét, rajztehetségét. A szigorú Leinwander egyszer majdnem véresre verte, erre apja egy másik mesterhez adta, Neuohrerhez. A 16 éves Fadrusz nála készítette el 1874-ben kovácsoltvas gyertya tart óját és „ékes, cirádás vasalóállványát”, mellyel levizsgázott és felszabadult. A felszabadulás Nemcsak ténylegesen, hanem lelkiekben is felszabadult. Folyamatosan képezte magát, klasszikusokat, német irodalmat, költészetet és világtörténeti tárgyú könyveket olvasott. Esténként az ipariskolába járt rajzgyakorlatra. A rajzórákon oktató Engel Károly volt az első, aki felismerte szunnyadó, kitömi vágyó tehetségét. Az ifjúra felhívta Péterffy József iparfelügyelő figyelmét, ő felkarolta és elhelyezte az 1875-ben megnyílt zayugróci faszobrászisko- lában. A katonaság 1880 áprilisától új távlatokat nyitott: Fadrusz Prágába került. A város történelmi és művészettörténeti emlékei „felkorbácsolták lelkivilágát”. Fontos hatás érte. Jozef Václav Myslbek Krisztus-feszületét látta meg egy kiállításon, a cseh művészt műtermében fel is kereste. A találkozásból barátság lett. A Szent Vencel-lovas- szobor alkotójának, a cseh „monumentális realizmus” atyjának Fadrusz tizenhét év elmúltával a Mária Terézia-szoborról küldöttképet. Hazatérve Pozsonyba fafaragásból élt, majd a Lippert cégnél porcelánfestőként kereste meg a kenyerét. Az 1885-ös országos kiállításon az egyik porcelánfestését díjazták. A herendi porcelángyár állást és tisztességes • fizetést kínált neki, rajzolóként. Fadrusz azonban elutasította az ajánlatot. A korszellem A korszellem a magyarosodás előnyeit hirdette. Az ifjú Fadrusz szellemi fejlődésére és „önkéntes” magyarosodására a Széchenyi Kör tagjai, a Lippert fiúk baráti köre és olvasmány- élményei hatottak. Fadrusz a Toldy Kör felolvasásait látogatta, hogy a magyar nyelvet gyakorolja. Előrelépésében sokat segítette pártfogója, Batka János, majd Neiszidler Károly, a város országgyűlési képviselője, aki bemutatta az elismert, pozsonyi születésű szobrásznak, Tilgner Viktornak. Tilgner hajlandónak mutatkozott Fadrusz képzését elvállalni. Az anyagi hátteret - Neiszidler indítványára - a város legjelentősebb pénzintézete, a Pozsonyi I. Takarékpénztár biztosította. Fadrusznak évi hatszáz forint ösztöndíjat juttattak négy éven keresztül. Bécsben Fadrusz levetkőzte a pozsonyi provinciális műérzést. A császárváros műkincsei, a kulturális pezsgés, az akadémiai előadások és Tilgner hatása szellemét és művészi készségét finomították, érlelték. Fadrusz - pozsonyi műpártolók megrendeléseinek eleget téve - ekkor még „tilgneriesen” alkotott, idővel aztán ráébredt, hogy neki más a művészi felfogása. A bécsi képzőművészeti akadémiára jelentkezett, a bécsi historizmus jeles képviselőjének, Edmund Hellmemek az óráit látogatta. Fadrusz „újjáéledd’, képességei sokoldalúan kibontakoztak. A Szabin nők elrablása műve 1890-ben akadémiai pályadíjat kapott. Végzős munkáját Krisztus a keresztfán címmel 1891-ben alkotta meg. A feszületet nagy sikerrel mutatta be szülővárosában. Karrieijének újabb fordulópontja következett. A kereszt átütő sikert aratott Budapesten, 1892-1893 fordulóján az Országos Képzőművészeti Kiállításon, a téli tárlaton, ahol megnyerte a társulati díja. Ez a mű nevét országosan ismertté tette. A kereszt gipszmásolatai később számos helyre elkerültek. Fadrusz sírját is ennek a keresztnek a bronzmásolata díszíti a Kerepesi temetőben. Az „ifjú triumfátor” Magyarország a millennium lázában égett. Pozsonyban a szoborállítás gondolata a királyhűségnek és a felerősödött nemzeti érzésnek a jegyében fogant. Neiszidler Károly a városi törvényhatósági bizottság közgyűlésén 1892 májusában indítványozta, hogy Ferenc József koronázási évfordulóján rendkívüli gyűlést tartsanak, melyen egy méltó emlékszobor felállításáról döntenek. A szobrász kiválasztása és versenyeztetése mégsem volt egyszerű. Pártok alakultak. Batka, sérelmezve Fadrusz döntését, hogy annak idején szakított Tilgnerrel, cikkeiben ellene foglalt állást és csak a Tilgner- féle pályázatot tartotta támogathatónak. Fadrusz budapesti sikerének azonban Pozsonyban nagy visszhangja volt. Végül a két pozsonyi születésű szobrászt hívták meg nyílt versenyre. Tilgner elfoglaltságra hivatkozva - inkább sértett büszkeségében - visszalépett. Fadrusz 1893 júniusában hozta magával a szobormintát Pozsonyba és a városházán állította ki. Az emlékszobor-bizott- ság 1893. június 19-ei közgyűlésén a megbízatást Fadrusznak adta. A szobrot a budai várkertben levő műtermében készítette el. A korabeli öltözeteket és Mária Terézia ábrázolásait Münchenben és Bécsben tanulmányozta. A márványtömböt a Paulo Triscomia de san Fernando cég faragta ki. A Mária Terézia-szobor 1896 szeptemberében érkezett Pozsonyba, a művész november 14-én átadta a városnak. A vasrácsozatot a 11 méter magas szobor körül a Monarchia-szerte ismert, pozsonyi Marton Lajos és fia műlakatos cége készítette. Az alkotást Ferenc József, világi és egyházi főméltóságok, testületek és a polgárság jelenlétében 1897. május 16-án leplezték le. Fadrusz a szoborról úgy nyilatkozott: „Ez a munka lelkemnek és életemnek egy része.” (1921. október 26-án a szobrot barbár módon leromboló cseh légionáriusokat ez nem érdekelte.) Élt 45 évet Magánélete is révbe . ért. 1895-ben vette feleségül Deré- ky Annát, akivel még az akadémiai időkben ismerkedett meg. Fadrusz a budai Naphegyen építtette fel nagy műtermes házát. Több állami kitüntetést kapott, számos város díszpolgári címet adományozott neki. Közben, 1894-ben benyújtotta pályázatát a kolozsvári Mátyás-szoborra. Teljes sikert aratott. Párhuzamosan dolgozott a Mátyás- és a Mária Teré- zia-szobron. A kolozsvári műalkotást 1902-ben avatták fel. Az egész ország ünnepelte. Sorra készültek további művei: Wenckheim Béla lovas szobra Kisbéren (1901), a Wesselényi- szobor Zilahon és a Tuhutum- emlék (1902), Tisza Lajos szobra Szegeden (1904). Repertoárja azonban nem csak ezekre a monumentalitásra törekvő alkotásokra korlátozódott. Közismert kisplasztikái és egyéb dekoratív munkái is ekkor születtek (Toldi; a budai királyi palota négy oroszlánja). Halála 1903. október 26-án váratlanul érte a magyar társadalmat. Életműve, megélt 45 éve tömbszerű maradt. Vállalásait, terveit mások fejezték be. Például a pozsonyi Petőfi- szobor elkészítését halála előtt tizenhat hónappal vállalta el, de ez a munka már barátjára, Radnai Bélára várt. Fadrusz műve kontextusban Fadrusz életműve izgalmas kiindulópontja lehetne az eszme- és kapcsolattörténeti kutatásoknak. Nem pusztán szlovák-magyar vonalon - ha egyáltalán beszélhetünk közös Fadrusz-kutatásról -, hanem szélesebb, közép-európai kontextusban is. Például a cseh, az osztrák, a magyar monumentális szobrászat és historizmus összehasonlítására, az alkotói interakciók vizsgálatára, identitásukra vagy a kulturális minták átvételére és azok beágyazottságára lehetne összpontosítani. Figyelmet érdemelne a kortársak és az utókor nézőpontjának a változása, a társadalmi-politikai háttérrel együtt, (gi) „Lelkemnek és életemnek egy része" - mondta Fadrusz a pozsonyi Mária Terézia-szoborról. Ez nem hatotta meg az alkotást 1921. október 26-án barbár módon leromboló cseh légionáriusokat. (Fotók: Pozsonyi Városi Múzeum/Múzeum mesta Bratislavy)
