Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-24 / 248. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 24. Iskola utca 17 A nagybecskereki Emmausz kollégium azokat a szórványban élő fiatalokat támogatja, akik segítség nélkül nem folytathatnák tanulmányaikat Tanulmányúton a Vajdaságban A tanulmányút résztvevői (Fotó: SZMPSZ) Az SZMPSZ komáromi Területi Választmányának elnöke, Fekete Irén néhány évvel ezelőtt nagyszerű ötlettel állt elő: ta- nulmányutakat kell szervezni a pedagógusok részére a környező országok magyar lakta régióiba, hogy megismerkedjenek az ottani iskolarendszerrel, a nemzetiségi iskolák mindennapjaival és a kisebbségben élő magyarság történelmi értékeivel. LACZA ARANKA így jutott el számos felvidéki pedagógus két évvel ezelőtt a Kárpátaljára, tavaly Horvátországba, idén pedig a Vajdaságba. Szeptember 26-án kelt útra 44 pedagógus, hogy a négynapos tanulmányút során ismerkedjen a Délvidékkel. Első állomásunk Kosztolányi Dezső szülővárosa, a mediterrán hangulatú Szabadka volt. Meglátogattuk a város egyik legnagyobb iskoláját, a Széchenyi István Általános Iskolát. Fehérvári Magda igazgató szeretettel fogadott minket, s általa megismerhettük a szerb iskolarendszert, majd részletesen bemutatta az iskolájukban folyó oktatási-nevelési tevékenységet. Megtudtuk, hogy intézményük 1195 tanulójának 58%-a tanul magyar nyelven, a többiek a szerb tagozatra járnak. Néhány tanórát meglátogatva mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy a tanításban korszerű munkaformákat alkalmaznak, népszerű a csoportmunka és a kooperatív oktatás egyaránt. Magas színvonalú oktatásuknak köszönhetően Szerbia 50 legjobb iskolája közé választották őket. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a főiskola dékánhelyettese, Prof. dr. Czékus Géza ismertette velünk intézményük képzési formáit: a bolognai rendszerű oktatásban 20 óvópedagógus és 35 tanító szerez oklevelet évente, valamint 40-en folytathatnak mester- képzést. Szakavatott idegenvezető kíséretében Szabadka nevezetességeivel is megismerkedhettünk. Megcsodálhattuk a gyönyörű szecessziós stílusú épületeket, melyek közül nagyságával és szépségével kiemelkedik a történelmi Városháza. Láthattuk a Korzót, a Raichl-palotát, a Zsinagógát - megannyi csodaszép helyet. Szabadkai vendéglátóink, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, De Negri Ibolya és programszervezője, Virágh Ildikó a Ludasi-tó partján fekvő Róka tanyán tiszteletünkre szervezett ünnepi vacsorával vettek tőlünk búcsút. Újvidéken, mely a Vajdaság központjának tekinthető, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének képviselői voltak az idegenvezetőink. Megnéztük a főtéren álló neogótikus katolikus templomot, a Városházát, majd a Duna másik partján emelkedő péterváradi erődöt látogattuk meg,. A vár érdekessége a toronyóra, melynek mutatói fordított szerepűek: a nagymutató mutatja az órák múlását, a kismutató pedig a perceket. Újvidéket elhagyva Nagy- becskerek felé vettük az irányt. Muzslyára látogattunk el, Nagybecskerek egyik külvárosába, ahol a szalézi rend által 2002-től működő Emmausz kollégiummal ismerkedtünk meg. A kollégium azokat a szórványban élő fiatalokat támogatja, akik az általános iskola után segítség nélkül nem folytathatták volna tanulmányaikat. Kalapis Stojan SDB atya, a kollégium vezetője és az intézmény nevelői a kezdetektől szívükön viselik a vajdasági magyar fiatalok sorsát. Szeretetteljes gondviselést, meleg otthont, meghitt légkört biztosítanak számukra. 2002-től a kollégium több mint 120 diáknak adott otthont, hogy kitűnő körülmények között tanulhassanak. Jelenleg 66 lakójuk van, s az érdeklődés egyre nagyobb az egyszerűen berendezett és szigorú házirendű intézmény iránt. Csodálattal hallgattuk Gerdof Zsolt nevelő beszámolóját, s végtelen tiszteletet ébresztett bennünk a vajdasági magyar szórványban végzett önzetlen fáradozásuk és áldozatos munkájuk iránt. Hazafelé tartva Zentát ejtettük útba. A Tisza-parti város a Délvidék egyik legrégibb települése, s azon kevés vajdasági városok közé tartozik, ahol a magyar ajkú lakosság van többségben. A történelmi jelentőségű város központjában a szecessziós stílusú Városházát néztük meg. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria. A közel 50 méter magas toronyból pazar kilátás nyílt a városra és környékére. Eseményekben és látnivalókban bővelkedő négy napot tölthettünk a Vajdaságban. Rengeteg új ismeretet szerezhettünk, s képet kaptunk a még ma is háborús nyomokat viselő, ám csodálatos szépségű vidékről, valamint az ott élő magyarok küzdelmekkel teli életéről. KÖSZÖNTŐ Jakab István 85 éves MISAD KATALIN Jakab István nyugalmazott egyetemi docens az idei őszön töltötte be 85. életévét. Furcsa leírni ezt a számot a Tanár Úrral kapcsolatban, hiszen mind a mai napig fiatalos frissességgel dolgozik: csendben és szerényen ugyan, de bámulatos munkabírással tevékenykedik a nyelvművelés területén. A nevezetes jubileum - régi szép szokás szerint - számadásra késztet: az ünnepelt eddigi életútjának áttekintésére és tevékenységének méltatására. Jakab István a keletszlovákiai Nagyráskán született. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában folytatta, a középiskolait pedig a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte. Hat évvel később a pozsonyi Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán általános tanári oklevelet szerez, 1958-ban pedig a Pedagógiai Főiskolán veszi át középiskolai tanári oklevelét. Közben dolgozni kezd: az 1951/52-es tanévben tanítóként, 1955 és 1956 között az Új Szó szerkesztőjeként tevékenykedik. Életének következő állomása Nagymegyer, ahol előbb intézményszervező tanára, majd igazgatója is a helyi magyar tannyelvű tizenegy éves középiskolának. Életútjának fontos mérföldköve az 1961/62-es tanév, ekkor kerül ugyanis a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére. 1971-ben bölcsészdoktori diplomát szerez, 1990-ben pedig egyetemi docenssé nevezi ki az akkori oktatási miniszter. 1991-től két éven át tanszékvezető tanára a pozsonyi magyar tanszéknek, 1994-ben innen vonul nyugalomba. A pedagógiai pálya iránti elkötelezettségének köszönhetően azonban nem hagyja abba a munkát, évekig oktat még a Selye Egyetem Református Teológiai Karán. Munkásságának egyik legmeghatározóbb területe a nyelvművelés. Míg a hazai és a magyarországi nyelvésztársadalom a leíró nyelvészet, valamint a nyelvművelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó munkáit is számon tartja, addig a szlovákiai magyar újságírók, lapszerkesztők, pedagógusok, valamint a nyelvünk iránt érdeklődő rádióhallgatók és újságolvasók elsősorban nyelvi ismeretterjesztő írásait ismerik. Az Új Szó, a Vasárnap, a Szabad Földműves és a Katedra c. lapokban közölt cikkeinek, illetve a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában elhangzott hosszabb-rövidebb előadásainak száma több százra tehető. Sajtó- és rádióbeli közleményeiből tíz gyűjteményes kötet készül: az elsőt (Hogyan mondjuk?) 1976-ban jelenteti meg, az utolsót (Nyelvhasználat - nyelvtudomány - nyelvművelés) 2011-ben. Nyelvművelő hitvallása - mely szerint nem a hibaelkövetők pellengérre állításával, hanem a nyelvhasználati pontatlanságok bemutatásával és az elkerülésükhöz szükséges nyelvi ismeretek terjesztésével igyekszik segíteni azokat a szlovákiai magyar beszélőket, akik anyanyelvűk kulturált használatára törekszenek - az összes nyelvi ismeretterjesztő kötetét áthatja. Ünnepeltünk élete során különböző szakmai szervezetek munkájából is kivette részét. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, elnöke volt az azóta megszűnt Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának. Az anyanyelv szolgálatában végzett munkásságáért több díjjal jutalmazták: tulajdonosa a Magyar Köztársasági Érdemrend kis- keresztjének és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjének, de Lőrincze-díjat, Katedra-díjat és Csemadok-aranyérmet is kapott. A sátoraljaújhelyi (Somogyi Tibor felvétele) székhelyű Kazinczy Ferenc Társaság közgyűlése és a Pataki Diákok Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. Jakab István életpályájának különösen szembetűnő ismertetőjegyei a hivatástudat és az elkötelezettség. Nem csoda, hiszen ünnepeltünk azt vallja, hogy nemzeti kultúránk és anyanyelvűnk megér annyi áldozatot, hogy az ember az életét építse rá... Az évforduló alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntjük őt a munkatársak, kollégák, közvetlen és közvetett tanítványok nevében. Szívből kívánjuk, hogy még sokáig munkálkodjék erőben, egészségben anyanyelvűnk műveléséért. Isten éltesse, Tanár Úr! A POSTA HOZTA Fogas nap a muzslai alapiskolában Október 11-én iskolánkban, a muzslai Endrődy János Alapiskolában az alsó tagozat számára - immár hagyományosan - egészségnapot tartottunk. Az idén a fogaink egészségével foglalkoztunk. A napot reggeli tornával kezdtük, majd mindenki elvonult a saját osztályába, és az osztályfőnök segítségével kézműveskedhetett, természetesen „fogas” témakörben. Tízórainkat saját magunk készítettük, minden osztály egy egészséges szendvicskrémet kevert, amit kóstoló követett. A folyosón megterített asztalokról az ízletes falatok villámgyorsan eltűntek. A szendvicseket egészséges teákkal öblítettük le: csipkebogyó, bodza, menta, hárs volt a kínálatban. A helyes fogápolásról, a fogbetegségek megelőzéséről Mikecs Barbara tartott előadást, aki egy varázslatos elrágható tablettát is hozott, ami láthatóvá tette fogainkon a szendvicsmaradékokat. A nap fogmosással zárult, és kis alsósaink sok élménnyel, új ismeretekkel térhettek haza. Szórád Katalin pedagógus sssnSSBKBEKMKMKBÍ A muzslai alapiskolások „fogas" alkotásaikkal
