Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-18 / 243. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201S. OKTÓBER 18. Vélemény És háttér 7 A republikánusok vereségével ért véget az amerikai költségvetési huzavona Anarchisták teadélutánja „Vége. Vesztettek” - írta a keményvonalas republi­kánusokról a The Wa­shington Post. De kik is a Tea Party mozgalom tag­jai, akik hetekre lebénítot­ták az Egyesült Államokat? MT1-HÁTTÉR Anarchisták, szélsőségesek, piromániások, szabotórök: ne­vezték már sok mindennek a re­publikánusok radikálisait, a Tea Party tagjait (a név utalás a bos­toni teadélutánra, 1773-ban til­takozásképpen a brit adók ellen a tengerbe szórták a teaszállít­mányokat). A szövetségi kormányzat részleges lebénulása óta egyre hevesebb vita folyt az amerikai kongresszus folyosóin. „Értsék meg, anarchistákkal van dol­gunk: gyűlölik a kormányt” - mondta Harry Reid, a szenátus demokrata elnöke. A képviselő­házi 232 republikánus képviselő közül 30-40 nevezhető a Tea Party tagjának, ők a szélsősége­sek szélsőségesei: államellene­sek, adóellenesek, fegyverpárti­ak, szociális és vallási kérdések­ben ultrakonzervatív elveket vallanak. Közülük sokan kezdő politikusok, 2010-ben, a félidős törvényhozási választások során kerültek a kongresszusba. Ab­ban az évben fogadta el Barack Obama amerikai elnök Obama- carenek is nevezett egészség- ügyi reformját, amit a Tea Party tagjai a szocializmus irányába mutató intézkedésnek tartanak. A 44 éves, eredetileg föld­műves Tim Huelskamp tökéletes példája a jelenségnek. Kansasi választókörzetből, a szavazatok 73%-ával került be a képviselő­házba, és azért harcolt, hogy pártja a költségvetési vita meg­oldását az egészségügyi reform visszavonásához kösse. Ez okoz­ta a kongresszus bénultságát. Bár a közvélemény a leállá­sért élesen bírálta a republiká­nusokat, a Huelskamphoz ha­sonló képviselőknek nem kell at­tól tartaniuk, hogy a következő választásokon „megbüntetik” őket a választók. Az olyan repub­likánus fellegvárakban, mint Idaho vagy Kansas, nem kell et­től tartani. A republikánusoknak az ország vidéki területein na­gyobb a támogatottságuk. Eh­hez jön az országos ultrakonzer­vatív szervezetek hatása, ilyen a Club for Growth csoport, amely a politikusokat aszerint osztá­lyozza, mennyire nevezhetőek konzervatívnak (Huelskamp a 100 százalék), és a lista alapján több millió dolláros kampányo­kat folytatnak a republikánusok mérsékelt politikusai ellen. Vannak azonban a republiká­nusok közt is, akik nem rejtik vé­ka alá véleményüket az ultra­konzervatív frakcióról. „Én igazi konzervatívnak tartom magam, de ami itt folyik, az már őrültség” -mondta Peter King, NewYork-i képviselő, hozzátéve, „hagytuk nekik, hogy túszul ejtsék a pár­tunkat”. Az amerikai média értékelése szerint a Tea Party vereséget szenvedett. A The Washington Post rámutat, tagjai William Wallace-hoz, a skót lázadóhoz hasonlítják magukat, aki - leg­alábbis a filmek szerint - annak köszönhette sikereit, hogy nem volt hajlandó kompromisszum­ra. ,A történet a republikánusok támogatottságának hanyatlásá­val, egy olyan kompromisszum után ért véget, amellyel semmit sem értek el” - írta a lap. A USA Today szerint a konf­rontációból nyertesként Barack Obama került ki. Az egészség- ügyi törvényének kisiklatására irányuló kísérletek nem vezet­tek eredményre, emellett alkal­ma nyűt agresszívan ostorozni a republikánusokat, amiért „az egyszerű amerikaiak rovására nem akarták elvégezni azt, ami a dolguk lett volna”. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Gyerekszáj a másságról JUHÁSZ KATALIN Halenne időm, szívesen vezet­nék naplót. So- kakszerint használ az ilyesmi. Ha az ember este át­gondolja a napját, számba ve­szi téteményeit, felidézi a tör­ténéseket és az érzéseket, amelyek a történések hatására feltolultak benne, márisjob- ban tudja „vezetni” saját éle­tét. Nem beszélve arról, hogy tíz év múlva milyen élvezettel lehet visszaolvasni ezeket a bejegyzéseket. Aki a világ elé akarja tárni naplóját, ma már simán megteheti, tele az in­ternet ilyen blogokkal. Néme­lyikegész igzalmas. Ne ijedjenek meg, nem kezdek el netnaplót írni, önök sosem fogják megtudni, mi történt velem tegnap. Bár egy dolgot azért hadd említsek, főleg azért, mert nem megy ki a fe­jemből, amit este láttam a cseh közszolgálati televízióban. Elsős gyerekekkel készítettek beszélgetést egy prágai suli­ban. A kicsiket különböző té­mákról kérdezgették, például „Mi jut eszedbe a szerelem/ha- zugság/másság/árulás szó­ról?” Megdöbbentő, mennyi minden eszükbejutott. Az ovi­ba járt egy kislány, aki „nem tartozott közéjük”, más volt, mint ők, pedig csehül beszélt. Csak az volt a probléma, hogy barnább volt a bőre. A foci­edzésről pedig azzal utáltak ki egy srácot, hogy állandóan a ferde szemein viccelődtek. A homoszexualitásról is tudják már, hogy megvetendő dolog, a drogokról pedig azt, hogy so­sem szabad kipróbálni. Harmadikos koromban kezd­tem írni naplót, nemrég meg­találtam valamelyik szekrény mélyén, és e döbbenetes tévéműsor hatására előkeres­tem. Akkoriban olyasmiket ta­láltam említésre méltónak, hogy az iskolai ebédlőben nem hagyták a moslékosvöd őrbe önteni a tejlevest, mindenki­nek meg kellett ennie, erre Zoli visszaöntötte a leveses tálba, ami igen gusztustalan. Vagy hogy a szünetben írtam meg a leckémet, mert előző este elfe­lejtettem. Gőzöm nem volt ró­la, mi az a homoszexualitás, a kábítószerek, az esti filmet ötödikes koromban se nézhet­tem, és nálunk a vendégnek rágyújtani sem volt szabad a gyerekekjelenlétében. Na, szóval a mai hatévesek sokkal tájékozottabbak a világ dolgaiban, mint mi voltunk kilenc-tízévesen. Ami nem biztos, hogyjó. Nem árt vi­gyázni, mit és hogyan mond előttük az ember. Erik nevű negyedikes szlovák haverom például úgy szörföl az interneten, hogy nem győ­zöm kapkodni a fejem. Senki sem ellenőrzi, hová kattint. És este tíz után is nézhet té­vét, ha nincs probléma a másnapi keléssel. Vietnami osztálytársa ugyan nincs, de a „buzikat és a cigosokat” nem szereti, és a magyarokat is fu­ra csodabogaraknak tartja, akik hibásan beszélnek szlo­vákul. A tanító néni még so­sem beszélt az osztálynak ar­ról, miért élnek itt magyarok, otthon sem volt még téma. Ha engem nem ismerne, ta­lán utálna is minket... KOMMENTÁR Peredíkovo LOVÁSZ ATTILA ~^ I Közép-Csehországban, a Pnbramijárásban ta- lálható Pičín község. Gótikus alapokon álló, ba- rokkra átépített templomából ítélve régi község ! jäjli lehet. A kilencvenes évek elején a Pitthart kor- * mány néhány embere-tegyük hozzá, nem is alaptalanul - azt merte javasolni, változzék a I község neve, mert... A tisztelt pičíni polgárok visszaüzentek a kormányzati hivatalnokoknak, törődjenek kendtek a maguk dolgával, a mi falunk szép, a nevére büszkék vagyunk. Újságíró kollégám mesélte, olyan falu, mint bármely másik, csak egyben különbözik: a melegebb vidékekre való küldést pallérozottabban fogalmazzák meg. Perednek nincs félreérthető neve, a szóban semmi pikáns vagy sértő nincs. Hogy magyar-e, fogalmam sincs, amióta az eszemet tudom, Perednek hívom, ha idegenül hangzana is, nem veszem észre. Pered lakosai rendes, dolgos emberek, a szódban a fóliás nagyfaluk egyike volt, a megélhetést a sike­res (máig sem hanyatló) mezőgazdaság adta, no meg a közeli vágsellyei Duslo. Aperediek adót fizetnek, munkába járnak, kapálnak, kaszálnak, büszkék is a falujukra - az a néhány kék folt is bizonyította, amit iskolás éveimben szereztem, mert Szecskőknekmertem őket hívni (ez a perediek amolyan csúf­neve a környéken). A falu dolgos és adókkal állami hivatalo­kat eltartó népe komolyan vette, hogy a demokrácia égjük alapelve a szubszidiaritás, meg azt is, hogy egy népszavazás bizony komoly döntés. Megszavazták, hogy Perednek szeret­nék hívni falujukat. Erre a kormány nemleges választ adott (jelen körülmények között a névváltoztatás kormányzati jog­kör) . De az indoklás bicskanyitogató. Merthogy nagyon ma­gyar hangzású a név. És? Merthogy sértené az államnyelvtör­vényt. Ugyan, mivel? A Telgárt vagy az Uhrovec nem sérti? Meg hogy valamilyen bizottság - állítólag szakmai - azt mondja, nem jó a Pered név. Milyen bizottság? Ahol hét tinta­fosó hivatalnok ül? Kérdem én, mitől szakmai ez a bizottság? Kormányunk ugyanazon a napon, amikor elfogadta a masza- toló kisebbségi áljelentést, éppen annak tartalmát hazudtolta meg. Merthogy a jelentés szerint minden szuper, de a neve­tekről, perediek, majd mi döntünk! Kormányunk magasról tesz rá, hogy a helyiek-akiknek Pered a szülőfaluja, otthona, földje - mit gondolnak. A peredi népszavazás nem emberi jo­gokat kérdőjelezett meg (és nem adóról szólt). Akkor meg mi a baj vele? Nem méltóztattak elolvasni a szlovák alkotmányt? Kormányunk úgy viselkedik, mint a nemzetállami eszmét megszállói módon értelmező testület. Szlovákia kormányunk szerint egy telek, amelynek a tulajdonlapján tulajdonosként a szlovákok szerepelnek. Kormányunk fizetett hivatalnokainak a perediek akkor jók, amikor adóznak, de ha MAGUKRÓL me­részelnek dönteni, akkor már nem. Kormányunk, meg annak ún. szakbizottsága szemen köpte a peredieket. Meg a demok­ráciát. Most aztán mitől legyenek ott helyben lojálisak- amire annyira érzékenyek szegény politikusaink. Javasolom, kedves perediek, járuljatok még egyszer az urná­hoz, és javasoljátokTešedíkovo helyett a Peredíkovo nevet. Érdekes lesz megnézni, mekkora ostobaságokkal fog majd akkor érvelni az általatok eltartott hivatalnoki szakbizottság és az általatok eltartott kormány. De befizetnék ám arra is, mit szólna a kormány, ha az EU (föntről, mint kormányunk most) azt üzenné, változzon meg Szlovákia neve, mert üptre össze­keverik Szlovéniával? Hogy a bizottságiakat föl kéne mosni, az biztos. És még akkor sem értenék meg, mit követtek el az elmúlt napokban. FIGYELŐ Kérdések kvázi jegyzőhöz A magyarországi Érpatak polgármestere - ahogy ó írta - „kvázi jegyzői” állásra keres munkatársat. A leendő ügy­félszolgálati csoportvezető­nek 191 kérdésre kell vála­szolnia, Orosz Mihály Zoltán szerint azért, mert ez „előse­gíti a gyümölcsöző közös munka megalapozását szol­gáló helyes és adekvát döntés meghozatalát”. A polgármes­ter „kellően igényes, magas szintű munkavégzésre alkal­mas, dolgozni akaró, nagy munkabírású, erős hivatástu­dattal rendelkező, a nemzet szolgálatába szegődött sze­mélyt szeretne”. Ezért tesz fel bizarr kérdéseket, íme né­hány: A hivatali munka során meddig tart a barátság, hol a határ? A nemzeti öntudat (magyarságtudat) fejleszté­sének milyen jelentőséget tu­lajdonít az emberi személyi­ség fejlődése szempontjából? Ki a legtiszteletreméltóbb köz­szereplő a.) a világon és b.) Magyarországon? Mi a véle­ménye Gáspár Győzőről? Mi az a téma, amiről a legfárad­tabban is szívesen beszélget? Mi a véleménye a szabadkő­műves szervezetek titkos hát­térműködéséről? (cink.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom